Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

BORS ISTVÁN, HONTY MÁRTA napló M No persze, azért kell... A művész abból él, amiből a többi ember, s a szobrász megbízatás nélkül nem jut messzire. Bors Istvánnak azonban Veszprémben már áll egy szobra (Kecske fiú­val), a tanács díjjal jutal­mazta szép eredményeiket, s egyre gyakrabban vásárol­nak is tőlük. A tervek mégis mindig messze előre futnak az idő­ben. Honty Márta finom, gaz­dag és gyönyörűen megmun­kált gobelinjei mellett is egyre keresi a további uta­kat. Színek játéka, a szövött anyag sajátos lehetősége, népmese és állati-növényi formák, a természet varázs lata és gazdag érzelmi tÖl- töttség — mind keresi a maga egyre tökéletesebb ki­bontakozását. Talán külö­nös, hogy egy szövő egyszer csak fémhez nyúl és a szi­gorú szerkezetű plakettekkel próbálkozik. Ez azonban nem hűtlenség, csupán a látásmód megszilárdítására, az anyag­szerűségek kitapasztalására való törekvés. És sikeres ki­ruccanás, mert az érmek (Kakasok csigával, Portré, Elmúlás stb.) nagyon szé­pek. Bors István másfelé in­dul: inkább a monumentali­tás felé, a természeti táj s a szobor titokzatos kapcsolatai nak törvénye izgatja. Cso­dálatos elképzelései vannak, rajzai, kisebb-nagyobb váz­latai mind egyféle cél felé törnek: az egyszeri és ezer­arcú Balaton partján, talán egy mólónál, ég, föld és víz találkozásánál állna a szo­bor, de olyan szobor... — ... ami nem tűr el semmi mást. minthogy bele­illik a térbe. A kiállításon négy szol»« szerepelt, valamennyinek „Vlzparti forma” a címe. Fémben — elsősorban bronz­ban gondolkodik. Különös és újszerű Pieta-tanulmányai is a szabad térrel való sajá­tos összefüggés jegyében fo­gantak Fiatalok, nagy tervekkel, nagy lehetőségekkel — Ka­posvár megbecsült nyeresé­gei. Hallatna Erzsébet Honty Márta: Gobelinterv — Pista idevalósi — hang­zik Honty Márta válasza, s a válasz nem tartalmaz sem miféle neheztelést vagy ide- genséget, pedig ő csak a férje révén csöppent a fél­százezer lakosú, somogyi vá­rosba. zönség elé, maga a kezde­ményezés is nagy perspek­tívákat ígér. Meghívták a kiállításra a Somogyból elszármazott festőket is, de bő teret kaptak az itt élő művészek, és — ami a mi szempontunkból most a leg­érdekesebb — az itt élő, nem régiben itt letelepedett fia­tal képzőművészek is. A Tavaszi Tárlaton Bors István nyolc éremmel, va­lamint négy szoborral szere­pelt, Honty Mártától régy grafikát, négy gobelin-ter­vet, egy nagyméretű gobe­lint és nyolc érmet állítottak ki. Ez évben — a most elő­ször nyolcezer forintra emelt — Rippl Rónay-dijat Honty Mártának ítélte a Somogy megyei Tanács, elsősorban Évszakok című gobelin-jáért. Néhány éve Bors István is megkapta a Megyei Tanács díját. Mindebből világosan kitű­nik. hogy Somogybán meg­becsülik a tehetséges fiatal művészeket. — Három éve kaptuk ezt is — mutatnak körül a mű­teremben. — Mikor megépült az új megyei könyvtár épü­lete, a célnak megfelelően átalakította, majd nekünk adta ezt a helyiséget a Me­gyei Tanács. Addig bizony nem tudtak hol dolgozni. Egyikük mű­faja sem olyan, hogy egy szobácska csücskében csi­nálni lehessen. A műterem ugrásszerűen lendítette fel munkájukat, azóta nap mint nap itt lehet őket találni, millió terv s rengeteg folya­matban lévő, vagy már be­fejezett alkotás között. Lelke sek, bátrak, nagyigényűek és nagyon sokat dolgoznak. Hogyan kerültek Kapos­várra? Kaposvárott igazán nem nehéz megtalálni őket. Egyik főútvonal mentén, a TIT székház udvarának végében, nagyablakos, tágas műterem­ben dolgoznak naphosszat. Bors István és felesége, Honty Márta. (Meg is találják őket so­kan ... Művésztársak, bará­tok, ismerősök, fiatalok és mindenfajta érdeklődők ko­pogtatnak be minduntalan a fiatal házaspárhoz. Kisebb fajta központtá váltak las­sacskán, de nem bánják. Pezseg körülöttük az élet.) A műterem olyan mint általában a műtermek, csak legfeljebb valamivel zsú­foltabb. Szobrok, vázlatok, festőállvány, agyag, kávés­csészék és ülőalkalmatossá­gok „festői” összevisszaság­ban borítják a helyiséget, lépcsőkön lehet feljutni Honty Márta birodalmába. Bors István szobrász, fele­sége gobelin-tervező. Ezek­ben a napokban rendezték meg az I. Kaposvári Tava­szi Tárlatot. Nagy siker volt, sok kitűnő mű került a kö­„Épür a középkori Pécs miniatűr mása dik a másfélszázados hódolt­ságot követő szegényes vá­rosképből. A három török fürdő két — elkülönített — medencéjét nők és férfiak egyidőben használhatták. Az alapításának 600. évfordulóját idén ünneplő pécsi egyetem épülete — melyről Evlia Cse­lebi török történész azt ír­ta, hogy 72 pompás termet foglal magába — sajnos már nem található meg a hódolt­ság utáni városképben, mi­vel az ismétlődő harcok, a várost sújtó ostromok ide­jén mind az épület, mind a rávonatkozó emlékanyag ma­radéktalanul elpusztult. A maketten kirajzolódó város­képet a maival összehason­lítva annyi máris megálla­pítható, hogy a várfalakon belüli középkori Pécs és a je­lenlegi belváros utcáinak nyomvonala, tereinek elhe­lyezkedése — néhány áttö­rést, kisebb változtatást ki­véve — megegyezik, sőt he­lyenként állnak még a török utáni időkben épített lakó­házak is. Fetter Antal építész, a Pécs-baranyai Műemlék Al­bizottság vezetője az I722-es állapottal megegyez» közép­kori Pécs makettjének meg­formálásához kezdett. A nagy szabású vállalkozást dr. Ba­bits András történész, a MTA Dunántúli Tudományos Inté­zetének igazgatója, Petrovich Ede levéltáros és Mads Jó­zsef nyugalmazott mérnök készítették elő. Összegyűjtötték és feldol­gozták a korabeli városképet ismertető irodalmat, levéltári dokumentumokat, majd elké­szítették a török kiűzése utá­ni állapotot tükröző, rekonst­rukciós városképet, melynek álapján Fetter Antal a más­fél négyzetméter alpterületű makett megformálásához kezdhetett. A makettre mint­egy ötszáz, többségében egy­szintes, barokk stílusban, ala­csony, csapott tetővel épített lakóház és több középület miniatűr mása kerül fel. A városháza épülete — mely a börtönnek és üzleteknek is helyet adott — egyemeletes magasságával már kiemelke­A fiatal szobrász a főisko­la után tehát hazajött. Fele­sége később végzett a gobe­lin-szakon, aztán férje után jött. Van egy kislányuk, akit a nagymama gondoz, s van egy műtermük, korlátlan mennyiségű idejük — a munkára. Kell-e ennél több? BESZÉLGETÉS A ZENESZERZŐVEL a szélsőségek között nagy biz­tonsággal kell a zenével mo­zogni. — Az idei munkaprogram? — SZÍNPAD, RÁDIÓ, FILM Hubay Miklós és Mészöly Dezső a Bel Árny­ból vígjátékot ír a Miskolci Nemzeti Színháznak, a zenét én csinálom. Örst Ferenc író­val koprodukcióban daljáté­kot írok a kaposvári szín­háznak Betyárkirály címmel. Felkértek, hogy a siklósi vár­fesztivál programjába iktatott örsi Ferenc színművéhez kí­sérőzenét komponáljak. Tit­kos elképzelésem, hogy Swi- narsky: Szüzek lázadása cí­mű háromfelvonásos darab­jából, melyhez a veszprémi színház felkérésére én készí­tettem kísérőzenét, egyfelvo- násos vígoperát írok. Ez ter­mészetesen nem az idei mun­kaprogramomban szerepel, de egy rádiójáték felvétele Sár­kány címmel igen. Ami a filmzenét illeti: most készül 1 báb és egy ismeretterjesztő film zenéje, de az év nagy munkája az a tizenhárom darabból álló filmsorozat, amelyet Macskássy Gyula és Várnai György társaságában az angol televízió megbízá­sából készítünk, ötperces fil­mekről van szó, tárgya a Peti-sorozat, szereplői: Peti, Kati és Félix kutya — mon­dotta befejezésül Kincses Jó­zsef, a színházak, filmstú­diók népszerű zeneszerzője. Thiery Árpád szalag vezetője még mindig nem in­tézkedett.” Csend. Értetlenül állok. A gyár fő­mérnöke elmagyarázza: 1— Látja, még erre is felhasználjuk a gépesítést. Van mikrofon, erősítő, meg hangszóró, hát legyen belőle ha­szon. Ha valahol baj van és az ille­tékes a füle botját se mozgatja, ak­kor minden munkásnak jogában áll egy kis feljegyzést eljuttatni a hangos újsághoz. A hangos újság szerkesztő­sége pedig — nem kell várni a nyom­dára — azonnal intézkedik. így történt most is. Alacsony ember siet a szerelőcsar­nok végén. A főmérnök nevet: — Látja az a futószalag vezetője. Már szalad. A többi munkás is a siető ember után néz és mosolyog: — Szedi a lábát, jól van, nem lesz leállás... FTltramodem, univerzális fúrógép­nél állunk meg. ötvenkét mű­veletet végez egyszerre. Az öntött mo­torház automatikusan beáll a meg­határozott helyre és egyszerre ötven­két fúró indul előre, zaj nélkül, si­mán repül a sok forgács. Néhány perc, kész a munka, kezdődhet a sze­relés. A gép vezérlőasztalánál nyugodtan cigarettázó ember azt mondja: — Huszonöt éve ugyanezt csinál­tam. Csak minden lyukat külön fogással más-más gépen fúrtunk. A művelet másfél napig tartott. Most a művelet 18 percig tart. A szalag végén fel búg egy új mo­tor, útjára indul megint egy teher­autó. H. Barta Laj» A történelem útjain II. EMBEREK. ES SEREK egyszerű, de logikus választ kaptam: — Nézze, az az alacsony idős mun­kás, már harmincöt éve nálunk dol­gozik. Eleinte ő is bosszankodott, ami­kor a régi megszokott masináját újra cseréltük. De aztán a technika út­törője lett. Rájött, a gépesítésnek kö­szönheti, hogy hazamenet nem fáradt — egész nap csak a vezérlő asztal mellett áll —. van kedve az asszony­nyal beszélgetni, unokájával játszani. Ma már ő a legszorgalmasabb újítónk, eddig 475 javaslatot nyújtott be, s ha valaki szájai a modern techno­lógia ellen —, oda áll és azt mond­ja: „Idefigyelj öcsém, ha sokat szá- jalsz, kunyerálok neked egy régi masinát, aztán gürcölj, de ha otthon ágyba esel, csukd magadra az ajtót, hogy ne hallja senki, hátfájással ho­gyan nyöszörögsz”. Megyünk a futószalag mellett. Se­bessége mint a léptünk. Fennakadás nincs. A szervezettség csodálatos. Mindegyik munkás mellett előre oda­készített alkatrészek, gépkocsiajtók, lámpák, kormányok, indexek ... "Kegyszerre csak megszólal a han­gos bemondó: „Halló, halló li- gyelem! Jelentették, hogy a futósza­lag vezetőjétől sürgősen kértek motor­házakat, mert fogytán van. A futó­A gépek az emberért vannak, s 1 nem ellenük. Mégis: néhány év­vel ezelőtt Magyarországion különös eseményre hívták fel figyelmemet. Egy esztergályos megrongálta a gyár­ba hozott modem, automata gépet. Miért tette? Nem ellenséges szándék­kal, csupán azért, mert a kenyerét féltette. Azt hitte a gép elrabolja tőle a munkát és ő „feleslegessé” válik. Hosszú idő kellett, míg az esztergá­lyos és több más társa megértette: a korszerű gép nem rabolja el a pénzt, hanem — közvetve — jobb életet ad. A régi történet Moszíkvában az óriá­si Lihacsov Autógyárban jutott eszem­be. Láttam a kapun percenként ki­gördülő új autókat, láttam a gomb­nyomásra működő egyszerre harminc­hat szerszámmal dolgozó automata gépet, a kétszáz tonna súlyú horizon­tál esztergapadot, a láncon futó táv- vezérlésű, minden irányban mozgat­ható, forró acélt tartalmazó öntőká­dat, és hallottam a beszédet, amikor a gyár főmérnöke elmondta: az em­berek szeretik az új gépeket, egyre modernebbeket követelnek, naponta 150—200 újítás érkezik az újítási iro­dába. A kérdésre, hogy miért van ez így, illetve karmester, és mindig vonzott a szövegkönyvvel, a cselekménnyel kapcsolatos komponálás. Sokan azt hi­szik, akik ilyen zenét írnak, hogy a közönség nem figyeli a zenét, mert a színpad vagy a film cselekménye teljesen leköti őket. Ezzel szemben az a véleményem, hogy a zene igenis képes irányítani a kö­zönség hangulatát, átsegítheti a cselekmény esetleges érzel­mi darabosságán, nehézsége­in, akciókat tud aláhúzni, és ha mindezzel az irodalmi ér­tékű darabot, művészi lé­nyegét mélyebbre segítette be a néző tudatába, a kísétő zene elérte a célját. Erre törekszem én is. Példákat mondhatok a kísérőzene fon­tosságára. A Bűbe szerelme­se film zenéje, mely átgon­dolt dramaturgiai funkciót tölt be. Sosztakovics filmze­néje. A tizenkilences évhez. Vagy az Optimista tragédia filmzenéje. Ennek dramatur­giáját érdemes tanulmányoz­ni. — Miben foglalható össze a színpadi és filmzene dra­maturgiája? — A közönség értelmét ér­zelmi hatások révén ráirá­nyítani bizonyos színpadi illetve filmakciókra. Azért szeretem különösen a szín­padi és a filmzenét, mert egy részt lehetőséget ad, hogy konkrét zenei idézeteket meg­felelő modern hangszerelési formában tárjunk a közönség elé, másrészt a modern dal­lamvilág, a modern melodi- ka alkalmazására ad lehető­séget anélkül, hogy ez a kö­zönséget zavarba hozná. Meggyőződésem, hogy mo­dern effektusokat, modern zenei anyagokat sokkal könnyebb így népszerűsíteni, mint koncertpódiumon. HA IDŐNKÉNT találko­zunk a pécsi kávéházban, vagy Pesten, s munkájáról beszél, mindig egy kis ámu­lat tölt el; nem csupán so­kat dolgozik, de műfajilag is rendkívül változatos műve­ket produkál. — Nem túl fárasztó ez a tempó? — A színpadi és filmzenét általában gyorsan kell csi­nálni, kevés hozzá az idő, de az irodalmi anyagot több­nyire négy-öt hónappal ko­rábban kézhez kapom. így elég sokat foglalkozhatok a témával, van idő, hogy ki­alakuljon bennem. A munka gyorsasága egyébként abban rejlik, hogy mindent azonnal hangszerelve írok. — A rajzfilmek zenéjéről nem beszéltünk, pedig bizo­nyosan más jellegű alkotói problémákat okoznak, mint akár a színpadi művek, akár a játékfilmek. — A rajzfilm valóban egé­szen más igénnyel lép fel a zeneszerzővel szemben. A „másodperc” igényével, hisz itt minden akciót zenével kell kiélezni, a mozgásokat zenével kell aláhúzni, hang- szerelésben és dinamikában MEGBOCSÁJTANAK, de írásomat egy — nem teljes — felsorolással kezdem. Ér­demes végigolvasni. Balettzene: Mit takar a ka­lapod? A Pécsi Balett Moszkvában — az itthoni fogadtatáshoz hasonlóan — nagy sikerrel mutatta be és az együttes párizsi műsorá­ban is szerepelni fog. Orató- rikus táncjáték: Rabságban. Nagy érdeklődés mellett mu­tatta be tavaly a Néphad­sereg Művészegyüttese. Szín­padi kísérőzene: E gérút, Lángszívű szerelmesek, Szü­zek lázadása. Közülük az Egérutat az ország több mint tíz színházában játszották, Pécsett is. Filmzene: Asszony a telepen, Fehér Imre játék­filmje. Kövek, Nádasy Lász­ló nagy sikerű dokumentum­filmje. Bábfilmek, riportfil­mek, tudományos ismeretter­jesztő és rajzfilmek soroza­ta, melyek közül a tizenhá­rom részes Arthur az an­gyalt egy amerikai televíziós társaság megrendelésére ké­szítették. Kincses József zeneszerző hetenként két napot Pécsett tanít: a pécsi Zeneművészeti Szakiskolán zeneszerzést, a Zeneművészeti Főiskola pécsi részlegén pedig zenetörténe­tet. Fáradhatatlan és lendü­letes, mint a művei. Szere­tem a muzsikáját, mely min­dig korrekt és figyelemre- méltóan magában hordja al­kotójának lendületes tehet­ségét; melyben mindig fel lehet fedezni egy kis kópés izgatottságot; mely mindig rejt magában valami művé­szi meglepetést; mely ha nél­külözi is a koncertzene ün­nepélyességét, de nem nélkü­lözi a zene művészi varázs­latát. — Olyan műfajokat kö­vetek, amelyeket „látni” lehet, amelyeknek cselekmé­nyük van — mondja. — Kis túlzással úgy is mondhat­nám, hogy távolmaradtam az abszolút, azaz a koncert­zenétől. Ez elsősorban élet- körülményeim miatt alakult így. Korábban színházaknál dolgoztam, mint korrepetitor. Bors István: Vízparti forma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents