Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

Tízezer nap

IJj magyar film

Nagyszerűen megkomponált két alak, szikár és realista figurák, telve valami ősi, népi lírával. Két ember, akiket elemészt és felőröl a bennük lobogó vágy a jobbra meg a szebbre, de akik végig másmás úton, másokkal és egymással is folytonos konfliktusba kerülve élik, cselekszik kínlódjék végig a tízezer napot — hogy végül összebé- kült indulatokkal és a dolgok bölcsebb megértésével közelebb jussanak egymáshoz, egy vajúdó, háborgó társadalom lassan kibontakozott keretében.

A film magasrendűsége mégsem csupán e tények köz lésében, hanem a közlés mikéntjében rejlik. Kosa Ferenc (s a filmet még író Csóóri Sándor és Gyöngyössy Imre) valamint Sára Sándor operatőr csaknem eszményi együttese meg tudta teremteni a film dokumentatív realizmusának és népballa- dás lírájának egységét. Költői szövegek és művészien komponált festői képek olvadnak eggyé a film legjobb jeleneteiben. Gazdag szimbólumrendszerrel dolgoznak, és ezzel együttél a filmben az eredeti népi nyelv, az eredeti helyszín és a nemhivatásos „színészek”, olyan paraszt- emberek, akik a vásznon a legnagyobb színészekkel alkotnak harmonikus egységet. A film jóegynéhány jelenete önmagában is remekmű. Félelmetes balladai képsorok mondanak el még ma is újat a hajdani szegényemberek megalázottságáról és nyomoráról) a cselédvásárlás, a szil veszter vagy a kubikosok sztrájk-jelenete, de talán leginkább a lovat vásárló paraszt móriczi tragikuma), ám a felszabadulás utáni idők' kisparasztjainák oktalan megpróbáltatásairól is tud döbbeneteset mondani a film: a kőbányában dolgozó rabok és a feleség látogatásának komor drámája, vagy a film egyik legjobb jelenete, a falusi rendőrségen történt emberölés.

Ami mindezt zavarja, csak az, hogy a film fiatal alkotója nem tudott lemondani néhány önmagában gyönyörű képről vagy néhány önmagában szintén nagyon szép, költői mondatról, az egész szorosabb egysége érdekében. Egyféle jellemző „habzsolás” van a filmben, a túlságos sűrítés, a túlságos stilizálás hibája, egyfelől leginkább a párbeszédekben, másfelől a jelrendszer jegyében komponált képbeállításokban. Egy tehetséges alkotó első nekirugaszkodása és heve ez — de filmjének föltétlenül kárára van.

lyfolnár Tibor klassziku- 1 x san nagy alakítása mel lett Koltai János remekbe formált parasztja áll, csaknem egyenlő félként, hogy mégsem, annak az az oka, hogy a színész nem a saját hangján beszél, amit azontúl, hogy minden magyar néző azonnal észrevesz, a művészi egység szempontjából sem lehet helyeselni. Bürüs Gyöngyi, a feleség szikár, szűkszavú, nagyerejű szerepében jelentős fölfedezés. Kozák András, Görbe János, Nagy Anna. Haumann Péter, Rajz János és más színészek jó alakításai mellett egyenrangú félként ott állnak a „civil” szereplők, Csere Mihály szerepében például egy nagytestű, kövér parasztember, akiről senki se mondaná, hogy nem egy rutinos, kitűnő színész tulajdonképpen.

a. e.

A cannes-i fesztivál első bemutatója Kosa Ferenc Tízezer nap-ja volt. A kritikusok a lelkesedés, de legalábbis a szűkszavú elismerés hangján emlékeztek meg róla, emlegették a „magyar vidék nyers szépségét”, a film alakjait, akik „Gorkij hőseihez méltóak”, de emlegették a „politikusság unalmát” is.

Nekünk itthon persze egészen más oldalról kell a filmet megközelítenünk. Számunkra elsősorban fontos a film helye és szerepe egész mai filmművészetünkben, másrészt az a mondanivaló, ami főként mégiscsak nekünk és rólunk szól, számunkra égető kérdés.

Elsőfilmes rendezőről van szó, aki irányultságában és céljaiban az utóbbi években feltűnt (és kitűnt) fiatalok

sorába tartozik. A modern

filmeszközök birtokba vevé- se és felhasználása jellemzi, s a mélyebbre látó szándék mai életünk igazságainak és gyökereinek feltárásában. Filmje — ezt azonnal kijelenthetjük — méltón csatlakozik az eddigiek mellé.

Másrészt viszont mindaz, ami a filmben tényként s ese ményként kiderül, jobbára ismert a magyar közönség előtt. Gyanítható, hogy emiatt nem robban be a szenzáció erejével a köztudatba. Félre lehet érteni, azt lehet gondolni, hogy ugyanazt mondja el a magyar paraszt tízezer napjáról (a háború előtti évektől napjainkig), amit elmondott .már oly sok film, legalábbis é korszak kisebb-nagyobb részeiről, élükön a Húsz órával. Holott nem ugyanazt mondja el.

A film a tengernél ér véget, előttünk maga a végtelen hullámzik, egy irtózatosan szegény paraszt családjának utolsó sarja jutott el a végtelenség partjaira. Előtte van minden — minden lehetőség, a jövő: a maga titokzatosságával, a tévedések és szenvedések lehetőségeivel, de az emberformájú élet és a nagy alkotások lehetőségeivel is. És mindavval, amit idáig megélt, tapasztalt, mindavval, amit teherként és tudásként elődeitől kapott.

Fs ez nem kevés. Erre

^ vállalkozik a film: ősz szesűríteni az igazságtalanságok, tévedések, hatalmas történelmi sorsfordulók, a sárbaragadtság és az izzadt- ság-vér-élet árán megszenvedett fölismerések rettentő tömegét, ami ezt a népet érte. Szegényparasztokról van szó, s mintegy a két főtípusként ott áll a két főszereplő. Egyrészt az apa, aki állati szívóssággal, tíz körömmel harcolt és dolgozott azért, hogy kikapaszkodjon az embertelen nyomorból. Sztrájktörő volt és meghunyászkodó letérdeplő gyáva ember, olyan egyszerű és olyan tipikus szegényember, aki a szívósan benne élő vágyak érdekében gyakran a rosszab- bik utat választotta. A másik oldalon meg ott áll a keresztapa, a szenvedélyes hitember, a sokszor naiv és még többször tanácstalan „forradalmár”, aki csak azt tudja, hogy letérdelni és meghajolni élete árán sem szabad. Krisztusi figura szinte, mert egyénileg alig jut valahová, hitét sokáig nem igazolják az események — belső győzelme azonban minden tévedésén és tehetetlenségén átüt

A lahti kórus

Pécsett

A finn testvérváros űratóriumkórusa hétfőn hajnalban

Jugoszláv írók Pécseit

A Magyar írók Szövetsér ge és a jugoszláv irodalmi szervek közötti megállapodás értelmében jugoszláv írókból álló küldöttség látogat Magyarországra. A budapesti programon kívül május 13-án néhány napra Pécsre érkeznek. Szombaton megtekintik a város nevezetességeit, vasárnap Harkány ba és Siklósra kirándulnak, majd Felsőszentmártonban a helyi délszláv népi együttes műsoros estjén vesznek részt. Hétfőn meglátogatják a pécsi délszláv nyelvű általános iskolát és a Tanárképző Főiskolát.

Hétfőn este hét órakor a Magyar írók Szövetsége pécsi csoportja irodalmi estet rendez a Városi Művelődési Házban. Az íróküldöttség tagjait — Milos Crnjanskot, Enver Djerjakot, Ante Po- povskit, Tamasie Mladeno- vicsot és Major Nándort — Vujicsics Sztojan hazánkban élő műfordító mutatja be a közönségnek. A vendégek műveit — elbeszéléseket, verseket — a Pécsi' Nem zeti Színház művészei tolmácsolják, ezen kívül maguk is felolvasnak. Bánky József zongoraművész Bartók-műveket játszik.

lebb hozta egymáshoz a két testvérváros lakóit, és mintegy beteljesedni éreztük azt, amelyről a IX. Szimfónia zárótételében — igaz, hogy német nyelven, de egy szívvel és lélekkel — énekeltünk.

— Mikor érkeznek Pécsre és mennyi időt töltenek itt finn vendégeink?

— Sokait beszélhetnék még a kedves és felejthetetlen történetekről, amelyek bizonyára már szárnyra keltek a városban. E pillanatokban az a legnagyobb gondunk: miképpen tudjuk a sok kedvességet viszonozni. Abban bízunk. hogy testvérvárosunk kórusának tagjai nemcsak kórusunk, hanem az egész város vendéged lesznek. Barátaink ugyan szállodában laknak és étteremben étkeznek majd, de azért hisszük, hogy épp úgy telt hangversenyterem fogadja őket Pécsett, mint bennünket Lahti- ban. & lehet-e szebb a koncertező művészek számára annál, hogy produkciójuk iránt őszintén érdeklődnek. A finn kórus hétfőn hajnalban érkezik Pécsire, kedden este lép fed először a Liszt hangversenyteremben, majd pénteken ismét hangversenyeznek és a hét végén utaz nak vissza hazájukba.

Bocs József

Kisködmön a múzeumban

ha jelentkezik érte megrendelője. Az alföldi magyaros motívumokat őrző, népművészeti értékű kisködmön most a Janus Pannonius zeumba kerül, a mester korábban megszerzett munkái közé, melyeket egy múzeumi látogatása alkalmával fedezett fel a kiállított tárgyak között Pécsi Ferenc. Amikor a muzeológusok megkérdezték, mivel tudja igazolni, hogy a kiállított bőrruhák az ő műhelyéből származtak, Pécsi Ferenc a bal hónalj alatti vakvágásra hivatkozott, medyet ott valóban meg is találtak.

A Janus Pannonius Múzeum „szőröstől-bőröstől”, szerszámostul együtt — beleértve a félkészárukat és készárukat is — magyar szűcsműhelyt vásárolt Pécsi Ferenctől, aki 1907-ben szabadult, máig a századforduló táján használatos szerszámokkal dolgozott és a bőrkészítés műveletétől kezdve a bőrruhák díszítéséig minden munkafolyamatot maga végzett. A „leltározás” közben talált érdekességek közé számít egy mesteri kikészítésű kisködmön, melyet még az I. világháború előtti rendelésre készített Pécsi Ferenc és eddig őrizte, háta Jelenkor száma

mányok közül figyelemre méltó Takáts Gyulának Kassák Lajossal foglalkozó írása.

Gazdag és változatos az új Jelenkor-szám képzőművészeti rovata. Hars Éva a pécsi Modern Magyar Képtár kialakulását ismerteti, emellett cikket olvashatunk a pápai pártszékházban elhelyezett képző- művészeti alkotásokról, portrét Laboré Ferencről s egy összefoglaló krónikát Bodri Ferenc tollából.

A Mérlegen rovat legjelentősebb írása Tüskés Tibor Négy arckép vázlata, Cserhát Józsefről, Kalász Mártonról, Pál Józsefről és Takács Imréről.

Megjelent

májusi

Értékes szépprózával, szép versekkel, figyelemre méltó tanulmányokkal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. Pákolitz István költeményei állnak a lap élén, köztük a nagyszabású, jelentős Nokturno. A prózai írások sorában Kahána Mózes és Kolozsvári Grandpierre Emil novelláját, továbbá Granasztói Pál és Veres Péter naplójegyzeteit olvashatjuk.

Az Élet és kultúra rovatban Pomogáts Béla értékes tanulmányt írt Próza és esszé címen a mai széppróza stílusának, fejlődési irányának kérdései- rőL Az irodalmi témájú tanultás lehetősége, a szervezőik páratlan gondossága és a vendéglátás felejthetetlen baráti, testvéri volta egységesen illeszkedik a város zened életébe. Csak egy szervezett és tervszerű zenei élettel rendelkező város képes az eseményeiket így előkészíteni. Alkalmunk volt. megismerkedni a konzervatóriummal. az ott folyó munkával. Jóleső érzés, hogy sok kíváncsi tanár és növendék jött ed meghallgatni Agócsy László és Szesztay Zsolt szolfézs-bemutatóit. A konzervatórium jó munkája sok egyéb mellett abban is tükröződik, hogy jelenlegi és már végzett növendékei a város zenei életének minden területén megtalálhatók. Jellemző példa erre, hogy hangversenyeinken közreműködő szólisták valamennyien ama>- tőrénekesek.

Érdék® volt számunkra, hogy egy teljesen amatőr operatársulat _ természetes

en avatott vezetővel — kitűnő előadáson mutatta be a Sevillai borbély-t. Számunkra elképzelhetetlen, miként lehetséges amatőr erőkkel — elsősorban pedagógusokkal — magas szakmai igényeket is kielégítő operaelőadásokat produkálni. Az opera szólistái részben a Pécsre látogató kórus szólókvartettjének is tagjai, a pécsi közönség képet kaphat a Lahti amatőr opera színvonaláról.

A szimfonikus zenekar viszont teljesen függetlenített városi együttes, amelynek szervezete különbözik a pécsitől. Viszonylag kislótszá- mú, szimfonikus zenekarnak alig nevezhető, viszont a bérleti hangversenyekre kitűnő fővárosi művészekkel erősítik meg. örvendetes. hogy éppen a mi zened barátságunk szorosra fűzése óta egyre több magyar, elsősorban. Bartók- és Kodály-mű szerepel műsorukon. Nem ritka a magyar vendégművészek fellépése sem. Legutóbb a Finnországban turnézó Percnyi Lászlónak tapsolt a lahti közönség. A színházban éppen magyar próza volt műsoron, Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című vígjátéka. Igen nagy és jelentős a kórusélet is. Az oratórium és a már Pécsett járt férfi kóruson kívül még több énekkar működik a városban, a fellépésünket követő napokban a helybeli munkás kórus adott egész estét betöltő hangversenyt.

— Ügy tudjuk, hogy a testvérváros lakossága nagy szeretettel fogadta a pécsieket.

— Kórusunk a Lahti Óra- tórium Kórus vendégeként tartózkodott Finnországban. Már a határon éreztük, hogy a fogadtatás több, mint a két együttes barátsága. Lahtiba érkezésünkkor és ettől kezdve valósággal a nyolcvanezres lakosú város vendégének éreztük magunkat. Az énekkar tagjainak többségét családoknál helyezték el. Hogy ez milyen kedves és szoros baráti szálakat szőtt a pécsiek és a lahtiak között. azt minden nap közelről láthattuk, de valójában altkor látszott igazán, amikor a fogadók többszöröse búcsúztatta énekkarunkat az állomáson. A zene is közeérkezilí városunkba

Affig kát hete érkezett haté Lathttiból a Pécsi Löszt Kórus és máris újabb eseményre készül: a két testvérváros kórusának megállapodása értelmében egyhetes vendégszereplésre Pécséé érkezik a Látott Oratóri- nm Kórus. Erről beszélgettünk Antal György eivtárs- eai, a Liszt Kórus vezető jé- «4.

— Először a két kérne kapcsolatának kialakulásáról ne- —hullani.

—> Lahti és Pécs testvér- városi kapcsolata hosszú évek óda sikeresen fejlődik. Rrrnek különös szánt és sajátosságot adott a két város zenei életének néhány évre tehető --barátsága. Az első lépéseket a Lantiban rendezett ifjúsági zenei táborba hívott vendégek tették meg. 1965-ben három. 1966-ban már négy muzsikus utazott Látottba. A két oratórium kórus cseréjének gondolata már 1965-ben felmerült. Si- beüius születésének 100. évfordulója alkalmával Pécs volt az egyetlen magyar város, ahol ebből az alkalomból hangversenyt rendeztek Dirigense Lahti város zene- igazgatója, Urpo Pesonen, közreműködője pedig a Liszt férem* Kórus volt A márciusi hangversenyt egy hónap múlva a Laihti Férfikar pécsi látogatása követte.

— A pécsiek vendégszereplése tehát szervesen beleilleszkedett a már hagyományos kapcsolatok sorába?

A liszt Kórus útja jelentős állomás volt a két város közötti zened kapcsolat tervszerű építésében. Méltó tesz a folytatás is, hiszen egy nap múlva körünkben üdvözölhetjük vendéglátóinkat. Finnországi utunk a két város kulturális életének kölcsönös megismerését, a magyar kóruszene néhány remekének bemutatását szolgálta. Egyben hírt akartunk adni a pécsi hangversenyélet együk ágáról, amelyet több mint másfél évtizede az oratórium-kultusz szolgálatában ápolunik. Ennek megfelelően állítottuk össze műsorunkat is. Így került az első hangverseny programjára a IX. Szimfónia és Kodály Budavári Te Deurna, örülünk, hogy a kétszer megszólaltatott Kodály-mű nagy tetszést és sikert aratott. Kitűnő vissz hangra találtak az önálló hangversenyünkön megszólaltatott barokk művek is.

A sikeres szereplés örömmel tölt el valamennyiünket, de azt hiszem leghelyesebb, ha a két hangverseny visszhang járói egy későbbi időpontban a helybeli és a helsinki lapok kritikái vallanak. Mi mindenesetre örülünk, hogy a lahtiaknak az volt a véleményük: városuk előre

nem látott ünnepi zenei hét részese volt.

— Sokat hallottunk Lahti fejlett zenei életéről, sőt az elmúlt évben egyik reprezentánsát személyesen is megismerhettük.

— A kölcsönös vendéglátás gondolata, a megválóéi-