Dunántúli Napló, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

X }e*! X jeí! Mostmár mindenki látta: a megbeszélt jel lassan kú­szik felfelé a híd mögött és kilenc óra negyven perckor tűzparancsot adott Belisew komisszár. A hajóha­rang zengése helyett a hathüvelyes ágyúk kezdtek dörögni, tüzet nyi­tottunk a Téli Palotára. Aztán sortüzek zaját, géppuska sorozatok hangját hallottuk a fo­lyón túlról. A távoli lövések zaja egybeforrt az emberek ezreinek fülsiketítő, elnyújtott kiáltásával. A roham megkezdődött. Tűz szaladt a Téli Palotára. Éjfélkor a hídról egy küldönc sapkával integetett: — Ne lőjetek! A mieink a Téli­ben vannak! A lépcsőházban és a folyosókon folyik a harc. Teli to­rokból kiabáltunk: — Éljen a szovjet hatalom! És beírtuk a ha­jónaplóba: Október 25-én este ki­lenc óra negyven perckor a For­radalmi Katonai Bizottság paran­csára az Auróra leadta a lövést a Téli Palotára. Az Ideiglenes Kor­mányt a dolgozó nép arra kény­szerítette, hogy átadja a hatalmat a szovjeteknek.” Az Auróra csendesen áll. A Néva vize sima tükör. A Nyi- kolaj-hídon emberek sietnek, a Téli Palota előtt egy tizennégy éves gyerek a történelmet magyarázza a külföldieknek ... És az öreg néni a Néva-parti kispadon még min­dig kenyérmorzsát szór a galam­H. Barta Lajos bóknak. 4 torfcrtdcMH úfjaitt IV. AZ AURÓRA FEDÉLZETÉN „Én vagyok az a matróz” — mondja. Nézem, és míg nézem, Maja­kovszkij verse visszaleng: „S hol a Nyikoláj-hidat hordja a tömör vasszerkezet, az Auróra zord acéltornya farkasszemet.” néz halálos Aztán hallom a volt matróz hangját. Az Auróra volt matróza beszél: „ ... 1917 októberében volt, ok­tóber 25. A hajóharang, amely mindig óránként jelezte az időt, hallgatott. Csend volt a cirkálón, ötszáz szem nézett a sötétbe. A lámpa fényét kívántuk, amely jelt ad a lövésre a Péter-Pál erődről. Kilenc óra harmincöt perckor hir­telen kiáltásokat hallottunk: — parancsnok a legénységet ütötte, a padló, ahol megalakult a forradal­mi hajótanács, a padló, ahol 1917. október 25-én este kilenc óra negy­ven perckor ágyúhoz szaladtak a matrózok, hogy jelt adjanak: Harcba, pétervári munkások!... Szűk lépcső vezet a legénységi szállásra. Negyvenkilenc éve fa- priccsek álltak itt. Most képekről matrózok sorakoznak. A legtöbben meghaltak a forradalomért. A volt legénységi szálláson most — mélyedésben makett. Múzeum. Este van, sötét. Ott a Néva. Jel­zőlámpa a levegőben... És a ma­ketten némán felvillan az Auróra ágyútüze. Megmerevedett történe­lem. lyTegint a volt matrózok képei. XTA Hallom, valaki mondja: „Ez a matróz még él...” A képen: az arc kamaszos, a sapka legényesen félre áll. Hirtelen a kép elé lép egy ember. Mintha kép lépne le. Idős az ember, az arca fáradt. történelem fitjatt Járom. Es itt Leningrád. A Néva vize A sima tükör. öreg néni ül a Néva-parti kispa­don, kenyérmorzsával galambokat etet. Negyvenkilenc évvel ezelőtt, itt pétervári matrózok harcoltak, hogy megdöntsék a cári hatalmat. A túlsó part felől gyenge szél simít. Messze aranykupola. Rajta ül, megpihen a nap. Elöl komor kőfalak: Péter-Pál erőd. Százak vesztették itt életüket. Az erődben hideg van és sötét. A cellákon apró ablakok. Az egyet­len, ami még összekötötte a rabot az élettel... De a nap sohasem ju­tott be. Csak petróleumfény vilá­gított. Aztán még a lámpát is mé­lyen a falba építették, nehogy meg­ölje vele magát a rab. Egy fiatal forradalmárlány megölte magát ve­le ... Annyi idős volt mint én. Itt, a homályban írta Csernyi- sevszkij a „Mit tegyünk” című mű­vét. A vaságyon, a dermesztő hi­degben itt álmodott a jövőről Dosztojevszkij. A forradalom dia­daláról Gorkij... Aztán hősi kor jött, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, 1917 októberében az erőd legénysége átállt a felkelők­höz. Az erőd fennállása alatt elő­ször töltötték meg éles lövedék­kel az ágyukat, s amikor az Auróra megadta a jelt, tüzet nyitottak a Téli Palotára. Az Auróra most mozdulatlan, a Néva vizén áll. A fedélzet, a padló. A padló, ahol a cári hajó­Mináré vagy minaret-? szei adják. A vastag linóleu­mot méretre vágják, lecsi­szolják, temperával kissé át­festik, s az így keletkezett sima, fehéres felületbe, a legkülönbözőbb profilú ké­sekkel vágják bele a mintát. Amit tehát az eredeti felü­letből meghagynak, az lesa a fekete (vagy a színes). A klisére ugyanis gumihenger segítségével, egyenletesen felhordják az ún. magasnyo­mó (nyomda-) festéket* amely a magasabban fekvő részeket befogja, s amikor a klisét rányomják a papír­ra, azon megjelenik a kép. Ha kétszínnyomást akarnak készíteni, ugyanennyi klisére is van szükség: a klisék nem teljesen egyformák, mind­egyik aszerint készül, mit akarnak a képből színesnek látni. Előbb a barna , (kék stb.), azután a fekete klisét nyomják rá ugyanarra a pa­pírra, a sötétebb festék el­nyomja a világosabbat a szükséges helyeken. Sokan csinálják a linómet­szetet, mert hálás és izgal­mas műfaj. Erdős Jánosnak a pécsiek Eszéken rendezett kiállításán is szerepel három ilyen képe, többek között egy barokkos-népies, Betle­hem-hangulatú, fekete-fehér linómetszet. (1. kép) Vajon mire törekszik a festő, ami­kor olajképek, tollrajzok mellett linóleummal is dol­gozik? — A népművészet motí­vumvilágának felhasználásá­val, átültetésével kísérlete­zem — válaszolja. — Az a célom, hogy valahol megta­láljam azt az egyszerűséget, s egyben gazdagságot, amit a legközönségesebb pruszlik- ujjon is meg lehet találni. Egyszerű elemekből, körök­ből, háromszögekből, foltok­ból olyan logikusan felépí­tett müvek, amelyekből a végtelenségig lehet meríteni. A logikus felépítettség és a dekerativitás együttes ha­tására törekszik Erdős Já­nos. Olajképein, grafikáin — és persze linómetszetein is. A népművészet stilizált for­mái, konstrukciói modern hatású képpé formálódnak. Korábbi érdeklődési köre, az építészet, a megszerkesztett­ségben, a tömeg felfogásá­ban, az egyen súlyos formák­ban fejeződött ki. Ez még ma is él a képein. De a népi motívumok apró­lékosabb, gondosabban és bonyolultabban épített vilá­ga is bontakozik. — Voltaképp nem mond ellent egymásnak a kettő. Az építettség és a dekorati- vitás egyaránt vonzott ko­rábban is, most is. Tavaly Dániában töltött egy hónapot, az idén való­színűleg hármat: a herningi főiskolától kapott ösztöndí­jat. Olyan lehetőség a ta­pasztalatszerzésre, amelynek minden bizonnyal meglesz a gyümölcse. H. R. Lemond annak nemes anya­gáról, a végtelen finomságú megmunkálás lehetőségei­ről, a hajszálvékony vona­lak hálójáról, ami egyes fa­metszeteket a tusrajhoz ha­sonló finomságúvá tett. Ezzel szemben a könnyeb­ben faragható, porózus anyagú linóleum a világos és sötét, — elsősorban a fe­hér és a fekete — folthatá­saival, erőteljesebb, bizonyos határon túl nem vékonyít­ható vonalaival újszerű ha­tások elérésére képes. Min­dig síkban marad a kép, sose lesz plasztikus, hiszen tónusokat a linóleummal nem lehet elérni. Ennélfog­va viszont mindig dekoratí­vabb sok más műfajnál, s technikai adottságaiból faka­dóan mindig erősen stilizált. A „klasszikus” fehér-fe­kete linómetszet mellé fel­zárkóztak más sötét színek, a barna, a szürke, és a kék árnyalatai. Megfér egymás mellett három szín is: a fe­kete, fehér mellé egy barna vagy kék. Ilyenkor két kli­sével dolgozik a művész, s olykor lágyabb vagy épp de- koratívebb hatást ér el a három, harmonikusan illesz­kedő színnel. Technikája viszonylag egyszerű. Magasnyomású technika: a mintát az ere­deti felület meghagyott ré­I A modernebb kor szülötte, izig-vérig. S a klasszikus fa­metszet „leszármazottja”. szán és mináré. Az előbbit az író vagy elíró néhol Ha- szán-nak, néhol Hasszán­nak írta. Melyik a helyes, a Hasszán vagy a Haszán? Ezt a vitát a turkológusok- nak kellene eldönteni. A mináré vagy minaret ügyben nincs szükség ilyen döntésre. Ennek ejtését és írását eldöntötte már a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia. A magyar helyesírás szabályainak szótári részé­ben és a Helyesírási tanács­adó szótárban egyformán ol­vasható: minaret, minaretje. Hogyan lopakodhatott be nyelvünkbe e szónak mi­náré alakja? Minden bi­zonnyal a francia nyelv­ből, ahol írása: minaret, ej­tése: mináré. Nálunk is az előkelősködők szerint sok­kal kellemesebben hangzik, ha valaki a francia ejtést követi. Igen ám, csak az a hiba, hogy ez a szó nem francia eredetű, hanem arab-török. Minaretnek mondják a mohamedánok a mecsethez tartozó, gyakran a mecset mellett elhelyezett karcsú, magas tornyot, amelynek tetején körben futó erkély van. A német nyelv nem esik a francia nyelv bűvöletébe, mert ott a mecsettornyot Minarett-nek írják és mondják. Helytelen tehát a falitáb­lák mináré szövege. Ezt is ki kellene javítani. Mi mégsem ezt javasoljuk. Ne javítsanak ki semmit, ha­nem cseréljék ki a táblá­kat! Ha netán mégis meg­hagynák a táblákat, az sem nagy baj. A komikum min­dig jelentős idegenforgalmi érdekesség volt. TOLLSEPRŰ Már régebben felhívta egyik kedves olvasónk (Zs. M. M.) figyelmünket váro­sunk egyik értékes török­kori műemlékére, a Jako- váli Hasszán pasa dzsámi­jára és a hozzá csatlakozó minaretre. Nemcsak a ben­nük látható értékes törté­neti tárgyak keltették fel olvasónk őszinte érdeklődé­sét, sokkal inkább a fali­táblákon olvasható, tartal­mukban és helyesírásukban egyaránt erősen kifogásol­ható szövegrészek. Tartalmi szempontból a történészek döntsék el, he­lyes-e az alábbi szövegrész: „A török uralom idejének viszonylag békés napjait csak egyszer zavarja meg a magyarok támadása, ami­kor ...” (Az a szerencsét­len Zrínyi Miklós hogy me­részelte háborgatni a török uralmat!) A másik idézet hasonló ehhez: „Az elpusztult fal­vakat kijavítják, a temp­lomokat pedig az iszlám követelményeinek megfele­lően dzsámikká alakítják át.” (Ügy látszik, a törökök nagyon értettek a falvak kijavításához!) Folytathat­nánk a könnyen félreért­hető szövegrészek közlését, de bennünket inkább a nyelvtani, helyesírási vét­ségek érdekelnek. Harma­dik idézetünk ilyen termé­szetű. Bárki könnyen ész­reveheti benne az egyezte­tési hibát: „A XVI. sz. fo­lyamán épülnek azok a dzsámik, fürdők, türbék (síremlékek) és kolostorok, amelyről később az itt járt utazók ...” A falitáblákon gyakran szerepel ez a két szó kü­lönböző helyesírással: Hasz­bontott szamárhátíves, kő- rácsozatú ablakokat. A Ná­dor Szálló homlokzatán a felirat utón „ottfelejtett” (a helyesírási szabály ellen vé­tő, de a műemléki jelleg miatt védett) pontot. Újból fölfedezhetjük az üvegtetejű bazár-udvart, ezt a furcsa átjáróházat. (Nyári zápor el­len esernyőt helyettesít.) S egy pillanatra megállhat te­kintetünk a városi tanács bejárata fölött a kőből fa­ragott városcímeren. (1780- ban kapta Pécs, amikor sza­bad királyi rangra emelték. Benne a régi város jellegze­tességei : házak, kőfallal körülvéve, két oldalt szőlő­hegyek, alul a Tettye patak csörgedező ere.) C megláthatjuk nemcsak a vésővel kibontott, műemléki vakolókanállal újjáteremtett szépségeket, hanem a naponta történő változásokat is. Ezekben a változásokban van a tér ma- radandósága. Ez adja szép­ségét még akkor is, amikor már nem ez a tér lesz a város központja ... Tüskés Tibor díszes csempéből rakott tető- szerkezetét tűz porlasztóit el; újból csak palával föd­ték be az épületet. A Gézi Kázsim dzsámi mai, keleti formájú kupoláját a műem­lékvédelem bontotta ki a ba­rokk sisak alól. Cserélődnek a boltok föliratai, a neon­reklámok. Ha besötétedik, ostornyeles lámpák szórják a fényt. Néhány éve nem kis vita után újabb szobor ke­rült a térre. Zsúfoltabb lett. S a forgalmi telítettséget is elérte a tér. Mielőtt egyetlen hatalmas pályaudvarrá vált volna a tér, sikerült kipa­rancsolni az autóbusz-meg­állókat ... Ma talán már újból meg­láthatja a sétáló a tér rejtett szépségeit, apró jellegzetes­ségeit. A 8-as számú ház fa­lán — ahol az IBUSZ irodá­ja van — az ablakok és az ajtók fölötti domborműve­ket, a klasszicista diszítés remekeit, ezeket a szép mi­tologikus jeleneteket. A haj­dani Taizs-féle saroképület kiugró, zárt erkélyét, finom romantikus párkányzatát. A dzsámi falából nemrég ki­(Azóta nemcsak ezt a régi tanácsházat, de közben egy másikat is lebontottak.) A tér keleti felén egy kéteme­letes házon már a múlt szá­zad elején ezt a feliratot ol­vashatta az utas: „Vendég- fogadó a’ Nádorhoz”. "V/T inden év, minden év- tized változtat vala­mit a tér képén. Ma már csak híre él annak a bolt­ívnek vagy sóhajok hídjá­nak, amely a belvárosi templomot a volt cisztercita gimnáziummal összekötötte (hogy a misére vonuló taná­rok és diákok meg ne fázza­nak?) A járdára kihordott asztalok és ernyők is hiá­nyoznak a kávéház elöl. A tér mai formáját a 30-as években kapta. Akkor szed­ték föl a macskafejes köve­ket, s az addig szabadon csordogáló szenny- és esővi­zet csatornákban a föld alá bújtatták. A tér közepét te­raszosan elegyengették. A parkot terméskőből rakott mellvéddel vették körül. De az elmúlt néhány év is mennyi nyomot hagyott a tér arcán! A megyei tanács HÍRMOZAIK Jósa Crawford, az egykori híre* filmsztár, most 58 éves korában, újra fllrhszerepet vál­lalt. Madridban forgatja a fil­met, amelyben 1925 óta először jelenik meg újra a közönség * Salvador Dadi, a híres kü­lönc festő saját bevallása sze­rint „nagy" terveket tűzött maga elé az 1967-es évre: négy tzögletű golyókat készítő gé­pet akar kitalálni, továbbá fo­lyékony televíziós készüléket, a egy nő prototípusát, aki mindig igazat mond ... Ehhez m programhoz nem kell kom­mentár ... * *gy fiatal színészre végre ■eerepet osztottak ki. A dolog nagyon boldoggá tette, telefo­nom felhívta az édesapját: — Tudod apám, egy olyan férj szerepét játszottam, aki már húsz éves házas. — Nagyon helyes, csalt to­vább szorgalmasan, majd kapsz olyan szerepet is, amelyben szóhoz juthatsz. * VI. Pál pápa a „Lux Munáí" című dokumentumfilm készí­tőinek kérésére elvállalta, hogy egy jelenetben a felvevőgép elé áll, mégpedig egy egyszerű tölgyfából készült kereszttel a kezében. A film egyébként a II. Vatikáni Zsinat történetét örökíti meg. Picasso Vallauris-ban lévő kastélya IS napig valóságos megszállás alatt volt. Az ost­romló fiatalemberek festményt leértek a mestertől, hogy an­nak eladásából megszerezzék a szükséges pénzalapot bizonyos kísérleti célokra. Megindult az ostromlók és Picasso között a tárgyalás, s ebben a diákok ol­dalán a nagy festő felesége Is részt vett. A diákok jeges eső­ben Is kitartottak 6 napon át, és ez az önzetlen áldozatkész­ség annyira meghatotta a mes­tert, hogy 6 rajzot ajándéko­zott nekik. * A londoni Woolwich város­rész Saint Mary templomának kriptájában nemrég klubot avattak, amelyben miniszok­nyás lányok és hosszúhajú if­jak limonádét fogyasztanak és inodern hanglemezekre táncol­nak. A klub vezetője egy fia­tal pap. * Coco Chanel, a francia di­vat 83 éves kréátora: „A divat kihalófélben van, mert férfiak foglalkoznak vele, akik nevet­ségessé altatják tenni a nőket.” * 1965-ben Olaszországban 635 millió, az NSZK-ban 320 mil­lió, Franciaországban 259 mil­lió nézője volt a moziknak. Ez azt jelenti, hogy a mozik lá­togatottsága Olaszországban tíz év alatt 20 százalékkal, Fran­ciaországban io százalékkal, az NSZK-ban pedig co százalék- ital csökkent. * Lord Strangeynek, az ang- tíal Lordok Háza „büfé”-bi- zottsága elnökének kellett el­döntenie a kérdést, hogy a lordok továbbra Is kaphatnak-e hitelbe frissítőket vagy sem. A Lordok Házának sok tagja ugyanis elfelejtett fizetni a bü­féseknek Végül azután meg­született a határozat: a hitelt megszüntetik. Az olaszországi Nonontola község egyik villájában, Mo­dena közelében festményt fe­deztek fel, amelyet Michelan­gelónak tulajdonítanak. A festményt 800 millió lírára be­csülik. A kép 49x59 cm nagy­ságú és 1545-ben vagy 1547-ben keletkezett. A festményen ke­reszt látható, s annak lábánál négy ifjú és szent Nikodémusz HL. után magyar vásárosok ütötték föl sátraikat. Kutak­ból víz csörgött. Az egyik kút épp azon a helyen állt, ahová később a kényes, té­len deszka-köpeny mögé rej­tőző Zsolnay eozin-kutat emelték. A tér 1841-ben or­szágos érdeklődés közép­pontjába került. A Pesti Hírlap tudósítója levelet írt a lap szerkesztőségébe a pé­csi hetivásár alkalmával a téren végrehajtott nyilvános botozásról. Kossuth Lajos tüzes hangú vezércikk ap­ropójaként használta föl az esetet, hogy a „bot, vessző, korbács” feudális Magyaror­szágáról kemény szavakat mondjon. Sokáig itt volt a városi piac. Az első fény­képeken is, amelyek meg­őrizték a tér múltszázadi ar­cát, kosarak, elárusító aszta­lok, bódék, fejkendős pa­rasztasszonyok látszanak. A tér közepén vártak utasra a konflisok. A mai közintéz­mények elődjei közül néhá­nyat már a korábbi száza­dokban itt találunk. A. mai városi tanács épülete helyén már 1098-ban városháza állt. A LINÓLEUMMETSZET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents