Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-14 / 87. szám
napló 1w. április 14, DZSESSZVERSENY A RÁDIÓBAN Megkezdődött az ország legjobb ama- tőr- és hivatásos dzsesszegyüttesei- nek versenye. A résztvevők műsora április közepétől mindennap hall- ható az URH-adón. A dzsesszegyütte- sek fesztiváljának eredményhirdetésé- re május 8-án ke- rül sor. Képünkön a Harmónia együt- tes a zsűri előtt A helyzet kulcsa — a tej Mi lesz a háztáji gazdaságok tejével? — Viszonylagos tejbőség Európa egyik legkisebb tej- és tejtermék-fogyasztója vagyunk E״y üzemvezető portréja Mindennap bizonyítani kell súlyát máris érezzük, azt állítani azonban, hogy kizá- rólag a vezető képességein ál vagy bukik egy üzem, ba- darság. Még sohasem volt ilyen fontos a jó összhang, s ez az egész üzemre vonatko- zik. nemcsak a műszakiakra. Az emberek nem szeretik, ha helyettük is gondolkodunk; el- lemkezőleg, azt várják, hogy részesei lehessenek a gondok.- nak. Náliujk most a takaró- kosság az egyik legfontosabb dolog. Sokat beszéltünk róla, értekezletek tucatján vitattuk a lehetőségeket A legjobb öt- leteket mégis a munkásak ad- ták. A felolvasóban felállítot- tűrik egy szerkezetet, mely te- levízióra hasonlít. A képér- nyőn ott a kérés: gyűjtsék össze és továbbítsák az anyag takarékossággá kapcsolatos öt leteket. Minden javaslatra ’ J4 órán belül válaszolunk. A képernyőn már másnap min- denki láthatja: ki adott _>e javaslatot, mit kellene tenni szerinte, mi erről a md véle- menyünk, s ha alkalmazható- nak tartjuk, ki felel a mű- szakiak közül azért, hogy á- kalmazzuk is ..; — Béta-akna amolyan ״ki- sértett’’ üzem ebben az év- bee, s sok vonatkozásban már a reform jegyében dolgozik... — A TRÖSZTIGAZGATOSÄG sok tekintetben szabad kezet adott, csökkent az adrni- nisztrációs kötelezettség, egy- szóvá bátrabban gazdákod- hatunk. Munkánk sikerét a nyereség alakulásán mérik. — Néhány dolog még új, szokat- lan, megvitatásra szorul az új rendszerrel kapcsolatban, egy• azonban biztos: a fel- adatokat ezután is a bányá- bán oldják meg, nem az üzem vezetői irodában, A nyerésé- get a szénfaünál produkálják s a mi dolgunk az, hogy eh- hez megteremtsük a feltétele- két. A cél csak ez lehet — És személyszerint, minit üzemvezetőnek? — Ami volt. Amit a s7énfaj mellett éreztem, s amit ki- lene évvel ezelőtt, amikor üzemvezető lettem: bizonyfta- ni... Békés Sándor Eszpsrantc-feszrvál Dunakeszin rendezték meg az első országos eszperantó ifjúsági fesztivált, amelyen a pécsi ifjúsági csoport és a mohácsi úttörő raj tagjai is részt vettek. A pécs-baranyai eszperantista fiatalok és gye- rekek nagy sikerrel szerepel- tek a háromnapos fesztivé- Ion, s több értékes helyezést értek el. A szavalóversenyben Hules Endre pécsi úttörő és a prózamondásban Lőrincz Györgyi mohácsi úttörő lett a győztes. A szónoki ver- senyben Szabó Flóra joghall- gató, a kórusversenyben pe- dig a mohácsi eszperantó énekkar második díjat kapott. is ezer, de a legfontosabb mégiscsak az volt: bizonyítani. Hiúság is van ebben, meg valami más is, s nem is aik- kor éreztem először ezt a kényszert, amikor üzemvezető lettem. Fizikai munkás ko- romban is ez hajtott, ez adott erőt... MI A TITKA egy üzemve- zető eredményes munkájának? — A hozzáértésről most nem beszélők. Azt hiszem, en nél sokká fontosabb: mégis- merni az embereket és meg- értetni magunkat velük. Vi- láigossá kell tenni mindenki számára, nincs érdekellentét munkás és vezető között. — Mi volt a legnehezebb? — Igazmondásra tanítani az embereket Megfigyeltem, gyakran minden rosszindulat nélkül hazudtak. Ez kétségbe- ejtett, hisz mindennél fonto- sabb volt számomra, hogy bízzanak bennem. Aztán meg- értettem, a bizalom kölcsönös — és nekem kell kezdeni. — És az út, ami a kölcsö- nős megértéshez vezet? — Egy példa. Kis dolognak látszik talán, de óriási jelen- tősége van. Én nem egy, nem is tíz embernek mutattam meg az évek folyamán a fi- zetésd cédulámat. S megmond- tam azt is, mit keres a fő- mérnök, a körletvezető, az aknász ... Ha lemaradásban voltunk, s ״hajtani” kellett, kezdetben nemegyszer hal- lottam: górók prémiumára megy a játék. Világos, hogy védekezni kellett. Qe nem kia- hálással Azt mondtam: ha meglesz a terv, én ennyi pré- miumot kapok, a többi ve- zető ennyit, maguk pedig eny- nyit, hisz a tervteljesítés a munkásnak is érdeke. — Miért voltak a ״leghálá- saibbak” a!z emberek? — A következetességért és az igazságért. Néhány évvel ezelőtt a szokásos bányász- napi kitüntetések kapcsán vi- •tám támadt a pártszervezettel. Azt mondták: aránytaia- nul kevés a párttag a kitün- tetettek között. Mit mondhat- tam volna? A kitüntetést nem a párttagsága miatt kapja az ember. Jövő évben aztán már nem volt vita. A kitüntetettek többsége párttag volt ■— de nem azért, hogy szebben nw- tasson a statisztika. BÉTA-AKNA az elmúlt esz- tendőben háromszor nyerte el a bányaüzemek versenyében a ״Legjobb bányakerület” cí- met, s egyszer lett második helyezett. Rövid tizennégy éves története során hétszer vált méltóvá az Élüzem cím viselésére — s most nyolcad- szór is várományosa a cim- nek. A termelési eredmények viszonylag egyenletesek, bár a telepek szeszélyes vonulása rengeteg gondot okoz ... — Egy ember sohasem le- hét elég okos. Most, hogy mindenki az új gazdasági me- chanizmusról beszél, nagyon sok szó esik, a vezetők meg- növekedett lehetőségeiről A jogkörök növekedését, s a megnagyobbodott felelősség GUNGL FERENCET, a komlói Béta-akna üzemvezetőjét április 4-e alkalmából a Mun- kaérdemrend arany fokoza- tóval tüntették ki. A hír sem- kit sem lepett meg. Pályája töretlen. ״Munkás- igazgató” — aki megtanulta mindazt, amit egy korszerű üzem vezetéséhez tudni kell. A riporter ennek az életút- nak a titkát keresi. — A nagyapóm is bányász volt, meg az apám is. 1931 óta lakunk Komlón. 1930-ben, tizennégy éves koromban áll• tam oda először a Kossuth- bányai igazgató elé. Azt mondta: évente két gyereket veszünk feL Te a 90-ik vagy. Számold ki, mikor Ke- rül rád a sor. így lettem ak- namélyítő. Aztán mégiscsak sikerült s Kossuth-bányára kerültem. A technikumot a munka mellett végeztem. Ak nász lettem, majd hosszabb ideig dolgoztam, mint pánt- munkás. Ez nagy iskola volt. Bétán 1958 óta vagyok üzem• vezető. Béta-bánya 1953-ban kézdett termelni. Kötélpálya nem volt, a szenet autók, széké- rek fuvarozták a rettenetes utakon az osztályozó felé. Ek- kor tíz vagon körül volt a napi termelés, s az összüzemi teljesítmény alig érte él a 730 kilót műszakonként Ma 166 vagon szenet adnak naponta, ami azt jelenti, hogy minden munkásra 1570 kiló jut sza- kanként. — Nem idegenként kerül- tem ide, ismertek. Sok elkép- zelésem volt, tervem is, célom ezelőtt elképzelhetetlen lett volna ez, hiszen mozgalmat indítottak a több tejért. Most viszont — mivel évről évre emelkednek a tsz fejési átla- gok — kialakult a bőség. Ez a bőség persze nagyon vi- szonylagos. A pécsi tejüzem például 200 ezer embert lát el, s e 200 ezer embernek 45 ezer liter tej a napi szükség- lete. Az egy főre eső fogyasz- tás tehát alig haladja meg a 2 decilitert, holott a felnőt- teknél napi 7 deci, a gyér- mekeknél pedig 1 liter volna a kívánatos mennyiség. Ezt a táplálkozástudományi szak- emberek már rég megállapí- tották. Amint látjuk, mi fogyasz- tók is ״ludasak” vagyunk ab- bán, hogy bezárják a közsé- gi tejcsarnokokat. Finnor- szágban, Norvégiában, Svájc- bán körülbelül háromszor annyi tejet és tejterméket fo- gyasztanak az emberek, mint nálunk. Csupán három or- szág: Jugoszlávia, Spanyol- ország és Portugália helyze- te rosszabb Európában. Sokan mondják, hogy azért alacsony nálunk a tej- és tej- termékek fogyasztása, mert azok aránylag, vagy tényle- gesen is drágák. Van ebben igazság. Még a városi tej ára sem alacsony, ha számításba vesszük, hogy abból csak 6—7 liter tudná biztosítani a fel- nőtt ember kalóriaszükségle- tét. a jó sajtok ára — pél- dául az ementálié — pedig közel jár a sonkáéhoz. Az ál- lám azonban még így is rá- fizet a tejre, hiszen — mint mondottuk — 2,90—3 forin- tot ad a termelőknek liter- jóért Még a tejtermék előál- lítás sem nevezhető valami jövedelmező iparágnak, hl- szén ha a — korszerű — pé- esi tejipari üzem önköltségét összehasonlítjuk a fogyasztói árakkal, akkor a következő képet kapjuk. (Az első szám mindig az önköltséget, a második pedig a fogyasztói árat jelenti): vaj: 6,87 és 6,60, poharas tejföl: 3,80 és 4,20, félzsíros tehéntúró: 14,41 és 14, hóvirág sajt: 37 és 32, zsíros trapista sajt: 43 és 46 forint. A tej- és tejtermékek ára azért magas nálunk, mert a tsz-ek fejési átlaga még csak 2400 liter körül jár, s ez több, mint ezer literrel keve- sebb a dán vagy holland át- lagoknál. Szerencsénkre a fe- jési átlag gyorsan emelkedik, s egy szakember szerint el- képzelhető, hogy őt év múlva eléri, illetve megközelíti a 3 ezer litert Magyar László mert összefügg a falu urbanizálódásával. Ennek dacára sem lenne hasznos — sőt egyenesen kárt okozna! — ha e folyamatot siettetnénk, már pedig a vállalat gyors és drasztikus intézkedése ide vezethetne. A kistermelők ki- sebb-nagyobb része ugyanis nem tudna mit kezdeni a tej- jel, következésképp a tehené- vei, s nem maradna más vá- lasztása, minthogy eladja az állatot. Egy-két év leforgása alatt több ezerrel csökkenne a háztáji szarvasmarhák szá- ma Baranyában! A háztáji állomány gyors csökkenése végzetes lenne a tenyészüsző felvásárlásra, mely már most is akadozik. És előbb-utóbb bajba kerül- hét a vágómarha felvásárlás, ezzel pedig az exportunk is. A magyar vágómarha ugyanis nagyon keresett cikk. Külön témát képeznék a hegyvidéki termelőszövetke- zetek. A Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács ugyanis épp az elmúlt évben dolgozott ki egy programot, melynek az a lényege, hogy a szarvas- marha-tenyésztés központjá- vá kell tenni a hegyvidéket. Sohasem tártak a hegyvidék elé ilyen precízen és tudomá- nyosan kidolgozott, a fel- emelkedés reális lehetőségét megcsillantó programot, mint most. S ha a Tejipari Válla- lat hirtelen, amolyan ״nagy- kozári” módon bezárná az ibafai, boldogasszonyfai stb. tejcsamokat (most latolgat- ja), aligha támogatná ezt a programot! Sőt! Csak néhány tényt sorakoz- ta ttunk fel annak bizonyítá- sára, hogy nem minden az a 2 forintos szállítási költség, figyelembe kell venni mást is. A Tejipari Tröszt tárcaér de- ke nem azonos a komplex népgazdasági érdekekkel, kö- vétkezésképp nem lenne he- lyes, ha a többi tárca, a me- gye párt- és állami vezetői- nek megkérdezése nélkül zár- nák be azt az ötven egyné- hány tej csarnokot Csak egy széleskörű bizottság dönthet- ne e tárgyban, csak az talál- hatna olyan megoldást, amely a Tejipari Tröszt és a nép- gazdaság számára egyaránt elfogadható. Az európai lista végén A falusi tejcsarnokok bezárása azzal jár, hogy a kis- termelők által előállított tej kisebb-nagyobb része elve- szik a városi fogyasztók szá- mára. Tíz egynéhány évvel w Öreg udvarok a Csoronika alján 9040: Erb i * ♦ A Baranya megyei Tejipa• ri Vállalat 23 községben meg- szüntette, illetve átszervezte a háztáji gazdaságok tejének felvásárlását További 28 köz- ségben készül hasonló intéz- kedésre. Nemcsak kicsiny és eldugott falvakat érint a dön- tós, hanem olyanokat is, mint Lánycsók és Villány. Nyugtalanság a kistermelőknél A községi tejcsamokak fel- számolása után 3 lehetőség között választhatnak a kis- termelők: 1. a helyi termelő- szövetkezet begyűjtőjébe vi- szik a tejet, 2. a szomszéd község tej csarnokába szállít- ját ót, 3. eladják a faluban. A szomszéd község csak akkor kerül szóba, ha a két falu között három kilométer- nél nem nagyobb a távolság. A helybeli értékesítésre csak ott tesznek ajánlatot, ahol vi- szonylag magas a fogyasztás. Van ugyanis egy sor község, ahol a vállalat ugyanannyi tejet vásárolt fél a háztáji gazdaságoktól, mint amennyit ugyanabban a faluban eladott A vállalat e községekben fel- ajánlotta, hogy fizetni fogan- nak a személynek, aki felvá- sárolja, és kiméri a kistér- melók tejét Harminckét fii- lér jutalékot ígér minden li- tér után. Amint látjuk, nem lehet el- vitatni a vállalat jóindulatát Ennek ellenére sem mondhat- juk, hogy az intézkedés min- den községben sikerrel járt Van ahol nagyon rosszak az útviszonyok, s meglehetősen nagy az a 2—3 kilométeres távolság. Több faluban nem készítették elő a döntést — Nagykozárban például, egyik napról a másikra bezárták a tejcsamokot, s nem kerestek, nem jelöltek ki olyan sze- mélyt, aki felvásárolja, il- letve kiméri a kistermelők te- jét A község három legna- gyobb kistermelője — Ková- csovics Antal, Putz Jánosné, Mészáros Árpád — ezért áp- rilis első napjaiban nem tu- dott mit tenni a tejjel. Kény- télén volt feletetni a serié- sekkeL A vállalat arra hivatkozik, hogy csak 20—60, esetleg 80 liter tejet tud összegyűjteni naponta a községi tejcsamo- kokban, míg az átlagos tér- m elősző vetkezettől 600 litert kap — egy tételben. Nem ér- demes tehát kimenni a kevés tejért, különösen akkor nem, ha az nem esik a tankautó útjába, illetve távol fekszik a község. Bánoson és Nagy- kozárban például két forint szállítási költség terhelte a felvásárolt tej minden Éter- jét Ez igen nagy ráfizetés, hiszen a vállalat enélkül is 2,90—3,20 forintot fizet a kis- termelőknek a tej minden li- terjóért Népgazdasági érdek? Az állami kereskedelem 3, illetve 3 forint 60 fillérért árusítja a tejet, ezért a vál- lalat érvelése — idáig — megdönthetetlen. Ami a vál- la latnak drága, az drága a népgazdaságnak is. Valami- kápp rendezni kell ezt a problémát Ennek ellenére sem biztos, hogy célravezető, ha rövid két év leforgása alatt a megye 50, esetleg több, mint 50 tejcsar- nőkét bezárják. Híz az intéz- kedés ugyanis szinte felmér- heteden következményeket vonhat maga után, — amit — a saját dolgukkal lévén el- foglalva — talán nem is lát- nak a vállalatnál. Itt van például a háztáji ezarvasmarha-tenyésztés ügye! 1961 végén még 54 109 darab szarvasmarhát tartattak a ba- ranyai háztáji gazdaságok- bán, 1966 végére viszont 35 ezer 899-re apadt az állatok száma. Ennek körülbelül egy- harmada tehén. A csökkenés Wvams+n
