Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
KERNEK ISTVÁN-Ma egésznapos ünnepség kezdődik Máriakéménden, s erre zenei életünk több ne- vés egyénisége, szervezője is eljön. Így a Magyar Ál- lami Operaház, a Magyar Filharmonikus Társaság is képviseli magát. Az ünnep- séget Kerner István szüleié- sének századik évfordulója alkalmából rendezik meg. Ki volt Kerner István? Dr. Vargha Károly, a Pé- csá Tanárképző Főiskola tan- székvezető tanára kutatta életrajzát. Eszerint Kemer István édesapja Máriáké- ménden volt kántortanító, s fia már akikor rendkívül tehetségesnek bizonyult. Hét esztendős korában egyedül végigorgonált egy misét. Ké- sőbb Pesten tanult tovább, közben maga is tanított. Tanulmányai végeztével rö- videsen az Operaház kar- nagya lesz, majd 1900-ban a Filharmóniai Társaság kar mesteri teendőit is elvál- lalja és a nagymúltú intéz- mény ekkor kezdi virágko- rát. Népszerű hangversenye- két szervez a tömegek szá- mára s három év múlva — Erkel Ferenc utódaként — már ő a filharmónia elnöke. Közben Mozart, Beethoven. Wagner műveinek eszményi előadásával tette feledhetek- lenné működését. 1917-ben nevezik ki az Operaház fő- zeneigazgatójává. 1918-ban az Operaház örökös tagja s 1919-ben díszelnöki cím- mel vonul vissza a Filhar- mondái Társaság éléről. 1925-ben még nagy sikert arat a Farsangi lakodalom és a Parsifal színpadra állí- tásával, majd közel negyven éves működés után vonul nyugalomba. Márkus László főrendező így búcsúztatta az 1929-ben meghalt mestert: ״Énekes generációk öröklik egymástól azokat a törvé- nyékét, amelyeket ő szabott meg.’’ A pécsi képtár ügyében kor a modem kerámia-kiál- lításnak át kell adni a he- lyet. Még száz képet kellene hamarosan lehozni az utóbbi gyűjteményből, aminek az az akadálya, hogy a múzeum most már raktár-gondokkal is küzd. Megszüntették a Káptalan utcai kiállítóhelyi- ségeket is, hogy a képeket valahol tárolhassák. Sok mii- lió forint értékről van szó — ami megsokszorozódik, ha tekintetbe vesszük, hogy ez egyben műkincs, pótolhatat- lan nemzeti kincs is. A ké- pék tárolása is nagyon hely- igényes, kényes munka, nem beszélve arról, hogy egy kép- anyag holt vagyon, ha nem kerülhet az emberek elé, nem kerülhet be a kultúra vérkeringésébe. Pécsett több ötlet felvető- dött — és elvetődött! — már azzal kapcsolatban: hol és hogyan lehetne egy képtárat létesíteni? Az utóbbi időben műemléki-szakmai körökben kialakult az a vélemény, hogy egy hosszútávra terve- zett, országos jelentőségű kép tár a műemlékekben gazdag Pécs városában méltó helyet kaphatna a város valamely rangos műemléki épületében, például a Kulich Gyula utcai volt papneveldében, amely a város legimpozánsabb mű- emléke. Az 1760. körül épült barokk épület, gazdag mű- emléki környezetben, szép faragványos kapubejáratá- val, belső kapujával, — amely a barokk korú székesegyház sekrestyekapuja volt eredeti- leg, — stukkódíszes, bolthaj- tásos termeivel, tágas, széles folyosóival és szép nagy ud- varával valóban ideális kép- tár lehetne. Méreteiben is al- kalmas volna, s felvehetné a versenyt nagyhagyományú, méltán híres külföldi képtá- rakkal is. Mindenesetre olyan gondo- lat ez, amelyet érdemes meg fontolni, vita tárgyává tenni, esetleg a nehézségek legyő- zésével valósággá is változ- tatai. Annál is inkább, mivel a képtár gyarapodását ma már szinte lehetetlen megállítani. A megyei tanács nagymér- tékű és áldozatkész anyagi támogatása — amely tavaly elérte a 100 ezer forintot — mellé most a városi tanács elismerésreméltó áldozat- készsége is hozzájárult. Pusztán a hely-problémán múlik tehát, hogy Pécs amúgyis elismert kulturális élete országos jelentőségű, szinte páratlan értékű intéz- ménnyel gazdagodjék. Hallania Erzsébet tár alapját, aki kb. 200 da- rabból álló gyűjteményét 1957-ben adományozta a mú- zeumnak, azzal a kéréssel, hogy a gyűjtemény mindig megtekinthető legyen, s fele- sége, a neves szobrásznő em- lékére a Forgách Hann Er- zsébet alcímet viselje. A közvélemény előtt ismert tény, hogy Pécsnek van egy modern képtára, amely meg- felelő, bár roppant szerény környezetben a Szabadság úti helyiségekben állandóan megtekinthető. Gegesi Kiss Pál adománya képezte a kép Értékes, többezer darabos gyűjtemény tavalyi évig, amikor a városi tanács megvásárolta a közel 400 darabos, túlnyomórészt festményből, kisebb részben kisplasztikából álló, kiemel- kedően értékes gyűjteményt dr. Tompa Kálmántól. Természetesen a múzeum az évek folyamán több ízben vásárolt vagy kapott is egy- egy képet, szobrot. Mind- ezekkel együtt a pécsi kép- tár jelenleg meghaladja az 1000 darabszámot, s ha a grafikai anyagot is hozzá- vesszük, a 3000-et! A kép- anyag gazdagon mutatja be a huszadik századi magyar képzőművészetet és — a Tompa-gyűjtemény révén — a múlt század fontosabb fes- tőitől is tartalmaz egy-egy jelentős alkotást. A Gegesi-gyűjtemény meg- vetette a képtár alapját, amely szinte azonnal újabb jelentős adományokkal és szerzeményekkel kezdett gya- rapodni. Egy évre rá, 1958- bán, Dési Huber István őz- vegye a mester hagyatékából mintegy félszáz grafikát ajándékozott a múzeumnak, majd a következő évben, 1959-ben Tamás Henrik je- lentős gyűjteményét vásárol- ta meg a megyei tanács, amely kb. 100 értékes képet tartalmazott, köztük kitűnő Rudnay, Mednyánszky és Koszta-műveket. Ezután ju- tott hozzá a múzeum Csere- pes István hagyatéki anya- gához, majd Gábor Jenő adományozta ötven saját fest ményét — s így jutunk el a Egy modern magyar képtár előnyei van, tehát a gyűjtésben hal- lattan lehetőségek vannak. A pécsi képtár e tekintetben nagy helyzeti előnnyel ren- delkezik az ország más mú- zeumaival szemben, ha sza- bad így mondani: tíz év elő- nye van, amelyet nehéz vol- na behozni bárkinek. És ami- ről nagy kár lenne lemonda- ni. Egy modem magyar képtár szerencsés kiegészítője lehetne a Nemzeti Galériá- nak, mind a belföldi művé- szetbarátok, mind a külföldi érdeklődők számára vonzó értékké válhatna. S szeren- esés kiegészítője lehetne egy- szersmind Pécs szempontjá- bői az országban egyedülálló Zsolnay-gyűjteménynek is. Mindezt feltételes módban mondtuk mindeddig. Mi en- nek az oka? A jelenlegi képtárban mintegy száz kép van kiál- lítva, jórészt a Gegesi- és Tamás-gyűjtemény anyagá- ból, amely együttesen meg- haladja a háromszázat. A négyszáz darabos Tompa- gyűjteményből 120 mű Sikló- són kapott helyet, átmeneti- leg, körülbelül májusig, amiA pécsi képtár kiemelkedő ranghoz juthatna az ország- bán, sőt, a Nemzeti Galériá- val szemben bizonyos elő- nyei is lehetnének. Mik ezek? A Galéria feladata — a nem- zeti galériák e tekintetben egyformák a világon — hogy a nemzeti képzőművészetet egészében mutassa be, a ki- állított képek mennyiségével minőségével arányaiban is helyesen. A Galéria eszerint több kötöttséggel dolgozik. Egy modern magyar képtár tetszés szerint, a maga teljes gazdagságában bemutathatja az elmúlt évtizedek stílus- irányzatokban sokrétű, mű- vészegyéniségekben változa- tos képzőművészetét. Ha pél- dául harminc Derkovits-kép- pel rendelkezik, nem kell arányokra ügyelnie, a látó- gatók elé állíthatja mind a harminc képet, rájuk bízva a válogatás, a szemlélődés módját. Ezenfelül egy ilyen modern képtár egyedülálló jelentőségét teszi lehetővé az a tény is, hogy a gazdag és sokrétű huszadik századi ma- gyár anyag nagyrészt még mindig magánkézben, ma- gángyűjtők tulajdonában az a reflektor fényében min- dent elronthat, vagy fordítva, a rossznak tűnő díszlet csodá- latos hatást nyújthat, ha ki- gyulladnak a fények. A dísz- let fából vaskarikát teremt- hét. De az újonnan kitüntetett művésznek mi a hitvallása a díszlettervezésről ? — A díszlet attól az anyag- tói él, amiből készült. A né- zőnek megvan a maga való- ságérzete, ezért gyakorol rá más hatást a fa, mint a vas, vagy a vászon mást. mint a bársony. A vas például ke- ménységet, ridegséget, kato- násságot jelent. A modern díszlettervezés lényege szerin- tem az, hogy felismerje az anyagnak azt a hatását, amit a tudatunkra gyakorol, s ezt a dráma mondanivalójának a szolgálatába állítsa, megfelelő válogatással, rendszerezés. Most, a Jászai-díjjal járó elismerés hangulatában sza- badidejében szeretne kicsit festeni. Azonkívül tizenkét év díszleteinek képeit, rajzait ki- válogatni, s kiállítást rendez- ni belőlük. A kiáll־’’'s talán emlékeztetné né1־־ ' ־ ,vatűnt szép látványra őt is, s a kö- zönséget is. Földessy Dénes házi díszlettel is lehet a ma- ga nemében olyan rangos művészetet alkotni, mint a festőállvány mellett. Ehhez persze évekig kell együtt él- ni a többi, a társművészettel a színház sokarcú világában. Hiszen a díszlet nemcsak at- moszférát teremt, nemcsak helyszínt jelöl, — mindezt természetesen az írói alkotás világába belehelyezkedve — hanem e feladatokat sűrítve végezheti csak el. Ahogy a dráma az életet néhány óra- bán tömöríti, a díszletterve- zőnek is ennyi idővel kell a színek, a tér s a többi tech- nikai eszköz segítségével meg teremtenie a darab fizikai ke- rétét. Amit Vata Emil elmondott, ahhoz hozzá kell számítani egy másik jelentős vonást, ami a díszlettervezést elkülö- níti a többi képzőművészettől, sőt nehezebbé teszi azoknál: a színpad állandóan mozog. A festett díszletek, az odahe- lyezett tárgyak nem statiku- sak, hanem a reflektor fényé- ben állandóan új és új hely- zetet kaphatnak, új és új vi- szonylatokban hangsúlyozzák a helyszínt. Ami az előre el- készített, kifestett maketten szép és alkalmas a darabhoz, Színpad éj díszlet végzett a főiskolán s azóta egyfolytában a Pécsi Nemzeti Színháznál működik. — Tulajdonképpen nagyon elkeseredtem, amikor nem a Képzőművészeti Akadémiára, hanem az Iparművészeti Főis- kólára vettek fel. Hiszen már tizenöt éves fejjel felnőtt mű- vészekkel egy sorban állítot- tam ki képeimet Hódmezövá- sárhelyen. A főiskolán két- három évig elkeseredett han- gulatban tanultam, hiszen a festő szemével a díszletterve- zés nem nagy valami minden intelligens szobrász, festő, vagy valamilyen művészem- bér el tudja végezni. Mennyi- re nem volt igazam! Most már körülbelül száz- húsz darab díszlet van mö- götte. Egyiket, a Windsori víg nőkét, a tavaly Párizsban hatvan ország részvételével megrendezett nemzetközi biennálén is kiállították. Ott Magyarországról összesen csak négy díszletterv került falra. — Talán nem szerénytelen- ség, ha tizenkét évvel a há- tam mögött úgy érzem: színPapírmakettek, festékestálacskák, meg a reflektorok fényháromszögei között, vala- hol a színészet, az optika, s a festészet határán, mégis ön- álló művészet képviselőjeként dolgozik. Ez a művészet fúr- csamód mindig akkor lesz igazi művészetté, ha nem ve- szik észre. — Ha a közönség sokáig fi- gyei a díszletre, akkor már baj van — mondja. — A jó díszlet együtt él a darabbal, kiséri, segíti azt. Olyan, mint a képnek a keret, csak ak- kor veszik észre, ha hiány- zik, vagy helytelenül válasz- tották ki, s nem oda való. Egyébként beleolvad az elő- adásba, a színház nagy komp- lex művészeti egységének el- engedhetetlen része, de még- is csak egy része. Vata Emil a Pécsi Nemzeti Színház díszlettervezője most a Jászai-díj harmadik fokoza- tát kapta klasszikus és mo- dern darabokhoz alkotott díszleteiért. Tizenkét észtén- dős művészi munkásságát ju- talmazták ezzel a kitüntetés- sei. Éppen ennyi ideje, hogy Dr. Gebhardt Antal Húsz évig járásbíró, közben egyetemi magántanár volt, majd a biológiai tudományok doktora lett, a ma 80 éves Gebhardt Antal, a Munka Érdemrend arany fokozatának birtokosa. Oazánk felszabadulásának ünnepén Népköztársasá■*••*־ gunk Elnöki Tanácsa dr. Gebhardt Antalt a pé- esi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Ősz- tályának vezetőjét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki- örömmel láttuk a televízió képernyőjén a rugalmas járású ״Tóni bácsit”, amint Dobi István kézé- ból átvette a magas kitüntetést Méltóbbat aligha érhetett az elismerés, hiszen egy eredményekben gazdag, hosszú életpályát jutalmaz. Dr. Gebhardt Antal ma 80 éves s jóllehet nyugdíjas, mégis aktív, mindennapos, rendszeresen dolgozó munkás tagja a pécsi múzeumnak, a magyar tudományos életnek. Ma- gas kitüntetéséhez, 80. születésnapjához melegen gratulá- lünk. Pécs város egész közönsége nevében köszöntjük őt a pécsit azt, aki városunk természettudományi adottsá- gátak kutatása terén a legtöbbet a legnagyobbat tette. Érdekes életpályát futott be. 1887. április 9-én szüle- tett Pécsett. Itt járt elemi iskolába, itt végezte közép- iskoláit sőt jogi-, politikai- és bölcsészeti (természettudo- mányi) tanulmányait is itt folytatta. Minthogy a pécsi jogakadémia nem volt egyetemi rangú intézmény, 1910-ben a kolozsvári egyetemen szerzett jogtudományi, majd a következő évben államtudományi-politikai doktorátust. Bölcsészdoktori oklevelét — biológia, őslénytan és állat- földrajz tárgykörökből — már a pécsi egyetemen sze- rezte. 1915-ben biról és ügyvédi oklevelet szerzett• Már ezt megelőzően 1911-ben bírósági joggyakornokká, 1914- ben pedig bírósági jegyzővé nevezték ki. 1919-ben Dom- bóvárra került járásbírónak. Itt hosszú ideig működött; 30 évvel később, 1939-ben a dombóvári járásbíróság el- nőkévé nevezték ki. 1948-ban Pécsre került, szülővárosé- ba, ahol a Felsőbíróság egyik tanácselnöke lett. Egészen a felsőbíróságok megszűntéig működött itt ilyen minőség- ben, amikoris pályát változtatott. Ez a ״pályaváltoztatás” nem volt váratlan és megle- petésszerű. Mint említettük, a pécsi egyetemen természet- tudományi képzésben részesült. Jogi tevékenysége mellett állandóan foglalkozott természettudományi kérdésekkel, kiterjedt önálló kutatásokat folytatott. Eredményeire fel- figyeltek s ennek tudható be, hogy a pécsi egyetem 1933- bán állatföldrajzi tárgykörből magántanárrá habilitálta. Ettől kezdődően a pécsi egyetem bölcsészeti karán, égé- szén annak megszűntéig, rendszeresen tartott előadáso- kát. Kutatásai főleg az állatföldrajz területére terjedtek ki, kutatásai központjában elsősorban a Mecsek hegység élővilága állott. Felkészültségét jelentős külföldi kutató- utakkal növelte. A Retyezátban zoológiái kutatásokat vég- zett, Felső-Ausztriában az Alpok faunisztikai viszonyait kutatta, a Capella-Velebit hegységben és a Triglav glecs- cser tavainak környékén hasonló kutatásokat végzett• De járt Isztriában, a Dalmát tengerparton, valamint a Har- gitában is. 1940-ben a rovignoi tengerbiológiai állomáson állami kiküldetésben folytatott kutatómunkát. 1931—33 kö- zött — természetesen az előtt is és azután is hosszú időn át, mind a mai napig — az abaligeti és mánfai barlangok kutatásával foglalkozott és a Mecsek forrásainak élővilá- gát tanulmányozta. Kutatásainak eredményeiről számos tanulmányban, cikkben és előadásban számolt be. 1956- bán a Magyar Tudományos Akadémia a biológiai tudó- mányok kandidátusává fogadta, majd pedig 1964-ben a biológiai tudományok doktora lett. A szerény, de mindenki által ismert és kiváló em- béri tulajdonságai miatt szeretett ״Tóni bácsit” gazdag szakmai és élettapasztalata miatt sokszor és sokan keresik fel tanácsért, útbaigazításért. Mindig készséggel és szí- vesen állt a hozzáfordulók rendelkezésére. Sok fiatal ku- tatót segített pályája kezdetén, adott nekik útravalót. Sze- mélyét méltán veszi körül tisztelet és méltán illeti most, 80. születésnapján, elismerés és köszöntés. Dankó Imre
