Dunántúli Napló, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-23 / 95. szám
Vita a mai magyar drámáról Kaposvári tanulságok cÁ sxohvflk ti a modern építkezés Laborcz Ferenc kiállítása Veszprém, amely egy 6aJS kadi-ősbemutatóval jött a fesztiválra, egy sajátos dra- maturgiai, darabválasztási profilt alakított ki áz évek folyamán. különösképp a Németh László-drámák jó előadásaival, és bizonyos fokig a Gyárfás-darabokkal. A Sarkadi-bemutató is ezt a jelleget támogatja. A kaposváriak helyes kezdeményezése Kaposvár érdekes és új- szerű próbálkozása megint más oldalról hívja föl ma- gára a figyelmet. Görgey Gábornak a drámapályáza- tón díjat nyert ״tragikus bo- hózata”, a Rokokó háború egészen modern, bátor és te- hetséges kísérlet nagyon is reális problematikájú, ״ma- gyár abszurd dráma” meg- teremtésére. A kaposvári színház színvonalas, remek előadásban mutatta be ezt a darabot, a mai magyar drá- mairodalom egyik legújabb és legmodernebb hajtását Mennyire vállalkozhat egy színház ilyen jellegű bátor kísérletre — erre adott bíz- tató választ a kaposvári pro- dukció. Mindebből világosan kitti- nik — a mai magyar dráma ügyén túl is —, hogy az ilyen jellegű találkozó-a vi- déki színházak (s bizonyé- ra nemcsak a dunántúli színházak!) között új, előre- vivő eseménye lehet a jö- vőben, akár évente, akár ritkábban, a vidéki színhá- zak általános ügyének is. Hallania Erzsébet A dunántúli színházak Ka- posvárott megrendezett ötna- pos találkozója pénteken vé- get ért. A Győri Kisfaludy Színház Taar Ferenc: örök harag, a Veszprémi Petőfi Színhá2 Sarkad! Imre: Ház a város mellett, a Kaposvári Csiky Gergely Színház Görgey Gábor: Rokokó-háború című darabját mutatta be. A Pécsi Nemzeti Színházat a balett- együttes képviselte, Az iszo- nyat balladájából, négy mi- niatürből és A csodálatos mandarinból összeállított mű- sorával. Pénteken döntött a zsűri a díjakról A zsűri elnöke, Both Béla, a Nemzeti Színház igaz- gatója volt. A legjobb rende- zés díját Sándor János, a ka- posvári színház rendezője kap- ta a Rokokó-háború című da- rab színpadra viteléért. A leg- jobb férfialakítás díját Görbe János Kossuth-díjasnak ítél- ték, az Örök harag című szín- mű főszerepéért. A legjobb női alakítás díját megosztva kapták Demeter Hedvig és Ti- már Éva. a kaposvári színház tagjai a Rokokó-háborúban nyújtott alakításukért. A So- mogy megyei Tanács nyolc- ezer forintos különdíját négy részre osztva a következők nyerték el: Bicskey Károly Jászai-díjas színművész. a veszprémi színház tagja, a Sarkadi-drámában, Solti Bér- tálán, Kossuth-díjas, érdemes művész Taar Ferenc darabjá- bán és Máriáss József Jászai- díjas színművész a Rokokó- háború című darabban nyűj- tott alakításaikért, valamint Székely László, a Szegedi Nemzeti Színház díszletterve- zője, aki vendégművészként a Rokokó-háború díszleteit tér- vezte a kaposvári színház produkciói ában. A díjakat Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke ad- 1a át. bantakozóban lévő folyama- tot, a problémák teljes végigvezetésének folyamatát. Hogyan sikkadnak el a valódi, mindenkit izgató kér- dések a darabokban? Vagy a múltba transzponálja az író az egész cselekményt, vagy a múltba vezeti vissza az okokat, a felvetett prob- léma gyökereit. A kérdés pe- dig ma nem elsősorban az, hogy milyen a múltunk, ha- nem hogy milyen a jele- nünk. A jelen valódi kérdé- seinek nyílt, bátor felvetése jelentené a mai magyar dráma fejlődésének igazi út- ját. Hogyan fecsérelünk el sok értékes energiát — ez a mai magyar dramaturgia, de ez a drámaírók személyes problémája is. A másnapi vitában többek között felszólaló Both Béla (a Nemzeti Színház igazga- tója) méginkább aláhúzta ezt a megállapítást, az újrateT- melődő hibák elleni küzde- lemben elpusztuló energiák érdekében — mondta — ép- pen ezeknek a jelenben meglévő, újratermelődő hi- báknak a feldolgozása, be- mutatása a drámaírók fő- feladata is. Hangsúlyozta a polgári és a szocialista drá- ma közötti különbséget, ép- pen az élet pozitív megvál- toztatásénak szándéka, sót, kötelessége tekintetében. A vitában szó esett a túlzott belső kontroll mellett még mindig létező külső okokról is, egyes kultúrpolitikusok, egyes színházak stb. túlzott óvatosságról. Nem egy eset- ben még a külső okok is belejátszanak a problémák elerőtlenedésének, ellágyítá- sának. az élek lekerekítésé- nek cseppet sem pozitív fo- lyamatába. A bátor, valódi problémákat feszegető dara- bóknak sokkal inkább zöld utat kellene engedni, mint a primitív, közepes művek- nek. Példaként emelték ki Taar Ferencnek a fesztivá- Ion bemutatott darabját: ha ez végigvitte volna önmagát, fájdalmasan igaz üggyé nő- hetett volna mindenki szá- mára, így viszont — a prob- léma megkerülésével, ella- posításával — nemcsak pri- mitív lett, hanem érdekte- len is. A színházaknak nyíl- ván a mozgósítás, aktivi- zálás. az emberek gondol- kodni kényszerítése a fél- adata, nem pedig érdektelen darabok langyos eljátszása. Mit játsszanak a vidéki színházak? A dunántúli színházaknak ez a találkozója olyan al- kálóm volt, amikor együtt, egymás mellett láthatta a közönség a különfél.e pro- dukciókat. A találkozó a mai magyar dráma ügyét kívánta segíteni, ennek je- gyében zajlott le, a szín- házak nyilván eszerint vá- lasztották az idehozott dara- bokát. Mégis — felvetődött a vitában egy ilyen véle- mény is — egyben bizonyos képet adott a bemutatók négy napja a vidéki szín- házak feladatáról, helyzeté- ről, próbálkozásairól is. A vélemény nagyon érdekes: A fesztivál végeredmény- ben tehát véletlenszerű prog- ramja arra adott példát, ho- gyan kísérelnek meg kitörni a vidéki színházak abból a körből, amelybe speciális helyzetük kényszerítette s még jórészt ma is kénysze- ríti őket. Bizonyos fokig ugyanis rákényszerülnek a provinciális bulvárszínház szerepére — ez adódik a kö- zönség összetételéből, illetve az eleve kisebb számú kö- zönség tényéből, a sokkal többrétű feladatokból, a spe- ciális paraszt-közönség igé- nyeinek a kielégítéséből stb. Amellett, hogy a vidéki színházak ilyen különleges, nem könnyű helyzetben vannak, mindent kell ját- szaniuk, minden igényt ki kell elégíteniük — mégsem kötelező a jelleg, arcé] nél- küli teljes heterogenitás. Hogy feladatainak tisztes- séges ellátása mellett is meg- ostromolhatja egy vidéki színház a világszintet, arra a pécsi balett (egyébként forró sikert aratott) szerep- lése hozott megtámadhatat- lan cáfolatot. születtek különféle kísérle- tek. és mindenki számára kiderült: nem ez a közpon- ti kérdés. Amennyiben a műfaji területen belül ke- résünk okokat (mondja Her- mann István), akkor a kö- vetkező tünet töbhre utal: a mai magyar drámák túlnyo- mó többsége egy alapötletre, egyetlen dramaturgiai prob- lémára épül fel, s az igazi drámai gazdagságot, egy sű- rű és igaz színpadi világ megteremtődését hiába ke- ressük bennük. Frappáns és szellemes pél- dát — megfelelőképp karikí- rozott példát — is elmon- dott az előadó: Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatásáéi- mű darabja nálunk talán nem is születhetne meg. A kiinduló szituáció — a meg- ejtett fiatal lány elűzése a faluból már maga egy drá- mát eredményezne, a millió- mosnöként hazalátogató öreg hölgy ötlete legalábbis egy vígjátékot, és így tovább. Érdekesek a mai magyar drámák — akad bennük né- hány érdekes mozzanat, a szerepek egy-egy érdekes vo- nása. de a teljesség hiány- zik, akár az egész darabot nézzük, akár csak a figurá- kát, amelyekről a színészek- nek is az a véleményük, hogy érdekes pillanataik vannak ugyan a színpadon, de igazi alakítási lehetősé- gük egy egész drámán ke- resztül alig. Műfaji probléma az is, hogy az ilyen vérszegény- ség. leegyszerűsítés okvetle- nül a ״tiszta” műfaji meg- oldásokat vonja maga után. A korszerűen ״kevert” mű- fajok majdnem teljesen hiá- nyoznak a mai magyar drá- mairodalomból. A darabok így következésképp nem lesznek levegősek. A vígjá- tékák esetében különösen kitűnik az egyetlen ötletre épülő, csak azt variáló, vér- szegény szerkezet — vígjá- tékáink többnyire nem má- sok, mint jobb-rosszabb kro- kik egymásra rétegződései A jelen kérdései és a bátorság Tartalmilag. eszmeileg azonban ezeknél fontosabb akadályozói vannak a mai magyar drámairodalom ki- teljesedésének. A drámák- bán felvetett, majd félre- kanyarodó, ellaposodó prob- lémák elemzése alapján az derül ki, hogy az íróknál nem az igazi kérdések meg- látásával, az ötletgazdagság- gal és talán nem is a tehet- seggel van baj. Az írókban meglévő — és pontosan ele- mezhető okok eredőjeként meglévő! — belső ״öncen- zúra” állítja le sokszor a kiöt napig tartott és hasznosnak, tanulságosnak mi- nősült a dunántúli színhá- zak Kaposvárott megrende- zett találkozója. A bemu- tatott művek sikere, a szak- mai vita leszűrődött megái- lapításai ezt igazolták. Meg- lépőén nagy számban ősz- szejött ezekben a napokban a szakma is, hogy Hermann Istvánnak, a Színháztudo- mányi Intézet munkatérsá- nak szerdai vitaindítója alapján csütörtökön — nem túl terjengős, de gondola- tokban igen gazdag — vi- tát folytasson a mai magyar dráma helyzetéről. Az energiák elpusztulásának problematikája Hermann István elemzé- se nem volt elemzés a szók- ványos értelemben. Rövid és tömör történeti áttekintés után néhány eredeti gondo- latra építve fejtette ki vé- leményét az általa legfonto- sabbnak tartott jellemzők- ről, illetve hibákról. A felszabadulás utáni ma- gyár drámairodalom leg- utolsó, ma is tartó korsza- kának fő jellemzője eszerint az energiák elpusztulása- nak, elfecsérelésének prob- lematikája. A különféle, lát- szólag nem sok közös vo- nást tartalmazó darabok be- hatóbb vizsgálatakor kidé- rül, hogy az írókat legjob- bán Izgató kérdés napjaink- bán az általános fejlődés, haladás, a nagy előrelépé- sek és a kisebb-nagyobb küzdelmek közepette, miért pocsékolódik el annyi pozi- tív erőfeszítés, értékes em- bér, hasznos lelkesedés — annyi energia? Az utóbbi években legjobbnak tartott mai magyar drámától, Sza- konyi: Életem, Zsóká-jától kezdve, Gáspár Margit: Ha elmondod, letagadom című darabján át Kamondy és mások kísérleteiig ez az író- kát alapvetően érdeklő kér- dés. S mivel a kérdésfelte- vés a reális problémákat — a lényegi problémákat — tükrözi, ez az, ami a mai magyar drámában pozitív- nak mondható. Mi az mégis, ami miatt nincs igazi nagy magyar drámairodalom ezekben az években? 1 ötlet = 1 dráma A magyar dráma megszü- letése műfaji kérdés, mond- ták egyesek pár évvel ez- előtt, amíg például nincs mag.var abszurd dráma — addig nem várhatunk ko- molyabb előrelépést. Azóta ki, amelyek a műveknek az architektúrával, a környezet- tel való kapcsolatát szemlél- tetik, s a végleges helyükre került, nagyméretű alkotáso- kát reprezentálják. (A fény- képek alapján a szobrok és a környezet kapcsolatáról végső véleményt nem alkot- hatunk, hiszen a fényképész mindig igyekszik a legelőnyö- sebb beállítást, nézetet meg- keresni.) A legmeggyőzőbb hatású fotó a debreceni pe- nicillingyár épületére került kompozícióról készült. Az emeletes épület vizszintesen elnyúló tömbjén a zárt fal- felületet tíz, stilizált alakból álló, fémdombormű díszíti. A foglalkozásuk jelképeit tartó, öröklétbe merevedett figurák a tudomány névtelen hősei. A dombormű nemcsak tar- talmilag, de — az alakok szép ritmusával — formailag is méltó társa az épületnek. LABORCZ köztéri szobrai a térbe minden irányba nyúló, oldott alkotások, amelyek- nél a levegővel teli részek- nek is fontos formaalikotó szerepük van. A pécsi urán- városba tervezett játékos, kedves kútfigura áttört fór- mái, szerkezeti vonálai izgal- más térrácsot adnak. A tor- názó lány — mint a Mát- rai Vénusz is — természeti környezetbe, parkba kíván,ko- zik. Eger város tulajdonát képező, mesterének nemzet- közi sikert hozó Fazola Hen- rik szobor tervén ízelítőt kap a látogató a nagy szobor ha- fásából. A szobor nagy, le- simított felületekkel való mintázását a bőrkötény me- revsége még inkább indokol- ja, de az előttünk álló egyé- niséghez is ez a formanyelv illik. Laborcz két-három ala- kos kompoziciós tervei haté- rozott igényt támasztanak a környezettel szemben, szinte meghatározzák azt. Némelyik kifejezetten igényli az építé- szeti háttért egy fő né2eté- vei és körvonalritmusóval, a figurák lapos mintázásával. Márvány- és fémlemezport- rék, faszobrok teszik átfo- góbbá a kiállításon a mes- térről alkotandó képünket, s győznek meg technikai fel- készültségéről. érdeklődésé- nek köréről. A kiállítás anya- gán belül, amely tíz év mun- káiból ad válogatást, a tíz év fejlődése is érezhető. (Du- naújvárosi Szilágyi Erzsébet dombormű — debreceni pe- nicillingyár reliefje.) Mendöl Zsuzsa AZ üRANVAROSIAK na- panta találkoznak játékos kútfigurájával. Szobrai az or- szág különböző városaiban, modem városrészekben ke- rültek felállításra. A Kalász- szedőt ott láthattuk a IX. országos képzőművészeti ki- állítás szabadtéri gyűj térné- nyén. Az antwerpeni bien- nálén szerepelt Fazola Hen- rik emlékszobrát Eger városa mondhatja magáénak. 1966- bán Székesfehérváron, majd ‘a Műcsarnok k&maratérmé- ben lép a közönség elé La- boroz Ferenc szobrainak, tér- vednek jelentős gyűjteményé- vei. Ez az anyag került most, dunántúli körutazás során városunkban is kiállításra, a Tudomány és Technika Há- aában. Kissé hazatérés is ez a művész számára, hiszen Ba- ranya fontos, jelentős gyér- mekkori élményeinek szinte- re. A szobrászattal való ismer- kedést fafaragással kezdte egy kispesti szobrászműhely- ben. Az iparművészeti isko- Iában a kisbronzok terüle- tén működő Simay Imre volt a mestere. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után egy itáliai tanulmányút is hozzá- járul szemléletének és fór- manyelvének alakulásához. Két oszlopterv fogadja a belépő látogatót Laborcz Fe- renc pécsi kiállításán, elő- készítve arra. hogy olyan al- kotó műveivel találkozik majd. aki az építészet és szob- rászat egységének, összhang- jának megtalálására irányú- ló munkából jelentős részt vállalt. ÉPÜLŐ LAKÓTELEPEINK, városaink aktuális problémá- ja a köztéri szobrokkal, az épületeken elhelyezett szob- rászi alkotásokkal a helyes összhang kialakítása. A típus- építkezés erősen általános nyelvet beszélő világába a sajátost hozzák a szobrok, a geometrikus és technoid fór- mákat oldják, az emberhez közelítik. Azonban az építé- szeti környezetre számító, vagy azzal szorosabb kapcso- latba kerülő szobor nem be- szélhet merőben más nyel- vet. Azért sikerül Laborcz Ferencnek megtalálnia a har- móniát a legtöbb ilyen jel- legű megbízáson, mert puri- tán, a szerkezetet hangsúlyo- zó, a stilizálás eszközével is élő formanyelve, valamint a monumentalitás iránti érzéke különösen hivatottá teszi a modern építészettel való együttműködésre. Á kiállítás- ra került kisplasztikákat nagyméretű fotók egészítik A Menzúra-pályázat értékeléséhez A bíráló bizottság hosszas mérlegelés után úgy határozott, hogy a Menzura- dijat ebben az évben nem adja ki. Ez- zel kívánja a hagyománnyá váló pá- lyázat komolyságát és színvonalát biz- tosítani. A megosztott második díjat az In tabema, Napkorong és Homo jel- igéjű pályaműveknek ítélte oda. Har- madik díjat ugyancsak neon adott ki. Az In tabema és a Napkorong szer- zöje Deme Tamás I. éves főiskolai hallgató. Mindkét pályaműve tartalmaz egy-két kiemelkedően jó verset: Nagy szabad vonalak és Mosolygó fejeddel nézz a csillagokra című alkotásai gaz- dag gondolati tartalmukkal, humaniz- musukkal, újszerű, nagy asszociatív erejű képeikkel hivják fel magukra a figyelmet. Kisebb verseit is erős in- téllektuális igény, ugyanakkor áradó életszeretet, szépségvágy, játékosság jel- lemzá. H omo jeligével Mészáros István IV. éves főiskolai hallgató pályázott. Talán kevesebb az újszerűség versei- ben, mint az előbb említett szerzőnél, de az alkotó érzésvilága szélesebb ská- lájú, sokszínűbb. A nagy elődök haté- sától mondanivalóban, képalkotásban nem mindig tud elszakadni, ritmikailag azonban észrevehetően kiemelkednek versei a pályázat anyagából. Legsike- rültebbnek bennsőséges líraiságú, öko- nomikus képszerkesztésű Nyolcsoros — Anyámnak című versét éreztük. Az eredményhirdetés után az Egyete- mi Zsebszínpad szemelvényeket muta- tott be a pályázat anyagából. Az est ünnepélyességét Babits: Jónás könyve című költeményének érdekes tolmácso- lása fokozta. T. Bs. get is felajánlották a pályaművek eh'- jazására. A tavalyihoz képest jelentős módo- sulás figyelhető meg 'mind a pályázók személye, mind a beküldött anyag jel- lege és minősége tekintetében. Sok új név szerepel a pályázók között, s ez biztosíthatja az alkotókor utánpótlását, ugyanakkor viszont bizonyos színvonal- esést is előidézett. T artalmi vonatkozásban az idei anyag lényegesen kedvezőbb ké- pet mutat a tavalyinál. Hiányzik belőle az akkor szinte minden alkotónál fel- fedezhető pesszimista szemlélet, a mór- bid hangulatok kedvelése, a divatos nyugati irodalom elemeinek utánérzése. Az idei alkotásokban több a derű, a nehézségekkel szembefeszülő lendület, az élet komoly, felelős mérlegelése. A művek formájában azonban több a bizonytalanság, kiforratlanság, dilettan- tizmus. Különösen a széppróza terüle- tén feltűnő ez, ahol az esetlegesség el- uralkodása, az alakteremtő készség gyengesége, a lélekrajz hiánya követ- keztében egyetlen alkotás sem kerülhe- tett a helyezettek közé. A lírában jobb a helyzet, néhány szerző rendkívül gaz- dag képteremtő fantáziáról tett bizony- ságot, ritmikai vonatkozásban viszont még sok a hiányosság. A szerzők álta- Iában nem válogatták meg elég tuda- tosan és kritikusan beküldött anyagú- kát, egy-két jó vers mellett egészem gyenge alkotásokat Is beadtak. P énteken este másodszor osztották ki az Orvostudományi Egyetem Aulájában a Menzura irodalmi pályá- zat díjait. Ezt a pályázatot először az Orvostudományi Egyetem Irodalmi Klubja hirdette meg, s a díjkiosztás napján, 1966. március 14-én alakult az Irodalmi Klubból és a pályázókból a felsőoktatási intézmények Irodalmi Ke- rekasztala. A korábbi elszórt és idő- szakos kísérletek után először jött lét- re olyan fórum, amely az irodalmi ér- daklődésű egyetemi hallgatók, alkotók és kritikusok számára nyilvánosságot, fejlődési lehetőséget biztosít. A Kerek- aszta] közel egyéves munkájának ta- pasztalatairól a vezetőség a KISZ KB februárban szervezett tanácskozásán is beszámolt, amikor az országszerte^mű- ködő egyetemi alkotókörök vezetői — az írószövetség és a szerkesztőségek ki- küldötteivel közösen — vitatták meg az alkotókörök problémáit, és távlati terveit. A megérdemelt egyéni sikeren túl egyúttal a Kerekasztal működésé- nek elismerését is jelentette az a tény, hogy az Országos Diákköri Konferencia idején Debrecenben rendezett alkotó- estre három pécsi fiatal, Goróczi Ka- talin, Zengő Elemér és Deme Tamás is meghívást kapott. Az eredeti elképzelés szerint a Mén- zura-díj csak erkölcsi elismerést jelen- tett volna az első helyezett számára, a négy felsőoktatási intézmény KISZ- *zervezetei azonban jelentős pénzössze»
