Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

A KERÁMIA

A FAZEKASSÁG az egyik legősibb emberi mesterség. A mai kerámikusok, amikor

Fürtös György a korong mellett

Egyik — kiállításon is sze- repeít — műve egy kerámia- kakas. Jó példa arra is, hogy megvilágítsa a kerámia meg- különböztető jegyeit.

— Ez a figura igazi kerá,- mia, mert megőrzi a kerá- mia anyagszerűségét. Az alap formák korongon készült hengerek, ezekből applikál- tam a figurát. A szobrász, bármennyire is elvonatkoz- tatott formában csinál meg mondjuk egy kakast, nem feltétlenül hengerekből állít- ja össze. A kerámikusnak olyan alapformákban keli gondolkodnia, amelyek össze- függnek a korongozással, a fazekasművesség hagyomá- nyos módszereivel.

Az óceániai művészet és a busóálarcok stílusjegyeiben fogant, groteszk kerámia- maszkokon ugyanígy ki lehet mutatni a rokonságot a ko- rongon formált alaptestekkel A maszk alapja tálra emlé- keztető forgástest, a szemek, szájak, hengerek, az orr fél- bevágott henger.

Itt vannak viszont a fal- képek, s az épületkerámiák (Fürtös György munkái a Porcelángyár homlokzatát, a tiszaszederkényi bölcsőde homlokzatát, a zalaegerszegi új irodaház emeleti fogadó- termét díszítő falképek, va- !amint a harkányi téli fürdő

belső burkolása).

A kiskakas

— A kerámia dombormű- vek is merőben különbőz- nek a szobrászati megoldd- soktól. A k rámia stilizál- tabb, dekorativitásra törekkotta színűre, A díszítés,- a festés, a mázzal való be- vonás csali ezután történik. A speciális, fémoxidokkal szí- nezett, üvegszerű máz ráké- rül a formára, majd ismét a kemence következik. A máz 960 fokon olvad meg, ráég a cserépre, s készen van a színes, vízár ó, ismert hatású kerámiatárgy.

A kerámia alapanyaga te- hát az agyag. így a kerámia körébe tartozik a porcelán is, amelynek egy másik agyag- fajta, a kaolin az alapanya- ga. A különbséget az anyag természetében kell keresni: a kaolin magasabb hőfokon ég ki, megközelítőleg az olvadás- pontján, így más az anyag- szerűsége, mások tehát az anyaghoz illő formai megöl- dások is.

A modern kerámikusok szá mára a közönséges agyag mel lett sokkal izgalmasabb anyagnak számít a pyrográ- nit. Hogy miért? Mert ez a samottos agyag, magas hőfo- kon kiégetve, teljesen vizát- nemeresztővé, fagyállóvá vá- lik, durva, szemcsés felülete érdekes és új hatású, jó tu-' lajdonságai révén épületke- rámiák, sőt, épületek külső burkolásának készítésére kü- lönösen alkalmas.

FÜRTÖS GYÖRGY, a fia- tál kerámikus, aki öt éve él Pécsett, két önálló kiállítása volt, s két közös kiállításon szerepelt — a Pécsi Porcelán- gyár tervezőművésze. A gyá- ri munkáját természetesen va- lamelyest külön kell válasz- tani egyéni művészi tévé- kenységétől.

korongon megformálják az agyagot, alig-alig dolgoznak másként, mint a régi faze- kasmesterek. Legfeljebb a fa- zekaskorong váza ma már fémből van, s nem fából, vagy csapágyas megoldással működik, nem a hajdani mó- dón.

Egy ilyen fazekaskorong van Fürtös György műhe- lyében is. Továbbá egy mo- dern villanykemence, amely- ben közel ezer Celsius fo- kon égnek ki a kerámiák. Festékestálak, ecsetek, fór- mázókés, mintázófák. S tömérdek kész vagy félkész munka, faliképek, groteszk álarcok, gyertyatartók, figu- rák, tányérok, kávéskészle- tek, vázák.

Hogyan készül tehát a ke- rámia?

Az agyagot ráteszik a ko- rongra s a forgó korongon kialakítják a kívánt formát. Ha bonyolultabb formáról van sző, kézzel folytatják a műveletet, a mintázófák se- gítségével, akár a szobrászok. A kész agyagfigurát, edényt stb.-t a kemencébe helyezik, ahol kb. 900 C fokon terra- kotta égetés történik. Ez annyit jelent, hogy az anyag kiég, keményre, nyers terraproblémák, hibák is, melyek a párt gazdaságpolitikájában a parasztpolitikában, az ér- telmiség szerepének megíté- lésében jelentkeztek mindé- nekelőtt az ötvenes években, károsan befolyásolva a sző- vetségi politika helyes alkal- mazását, súlyos következmé- nyékét vonva maguk után.

Vass Henrik írása már egy hozzánk közelebb álló idő- szakot ölel fel, amikor a szövetségi politikát pártunk olyan időszakban alkalmazta, melyben meg kellett oldani az ellenforradalom erőinek teljes szétverését, megvalósí- tani a konszolidációt, szaki- tani kellett a MDP korábbi hibáival, végrehajtva a me- zőgazdaság szocialista átszer- vezését. Mindez megkövetel- te pártunktól mindenekelőtt a munkásosztály vezető szere- pének erősítését, a párt te- kintélyének megszilárdítását, a munkás—paraszt szövetség erősítését, és mindezek alap- ján egy szélesebb szövetségi politika alkalmazását. Ennek fontos részét képezte az ér- telmiséggel és a városi kis- polgársággal kapcsolatos he- lyes szövetségi politika ki- alakítása.

Maszkok, álarcok

vőbb, nagyobb játékosságot enged meg, s a díszítő funk- dója az elsődleges. A szob- rász tematikusabban dolgo- zik, s a formai kötöttsége na- gyobb.

A JÁTÉKOS, színes, na- gyón dekoratív kerámia egy- re nagyobb teret nyer nem- csak az épületek esztétiku- sabb képének, hanem a mo- dern lakáskultúra kialakítá- sában is. g

— A gyári tervező — mond ja — elsősorban úgy gondol- kodik, hogy amit tervez, an- nak a sokszorosítás után is esztétikusnak kell maradnia. Amit itthon csinálok, az sok- szór csak kísérletezés, próbál kozás, gondolatok rögzítése és megvalósítása, s ezekből oly- kor egy-egy kiérleltebb figu- ra, máskor egy épületkerámia alapötlete vagy motívuma születik.

A könyv tartalmáról adott rövid áttekintés igazol- ja, hogy mondanivalója ér- dekes, a szövetségi politi- kát fejlődésében, a történél- mi helyzetnek megfelelően, a közel harminc esztendős időszak alatt, minden ellent- mondásosságával, az eredmé- nyék és a hibák egyaránt történő feltárásával mutatja meg az olvasóknak. És ez adja meg a kötet vitathatat- lan értékét.

Mitzkl Ervin

O’Neíll színpada

A

z irodalomtörténet a modern amerikai dráma ״atyját” Eugene O’Neill-ben tiszteli. Neve körül- belül ugyanazt jelenti az Újvilág színpadán, mint amit az amerikai prózairodalomban Hemingway neve jelent. Nagyjában kortársak is voltak: O’Neill tíz évvel öregebb Hemingway-nél, Az öreg halász írója vi- szont majdnem egy évtizeddel élte túl az Amerikai Elektra szerzőjét.

O’Neill 1888-ban született és 1953-ban halt meg. Szinte a családból magával hozta a színpad iránti vonzódást: apja Írországból bevándorolt tehetséges színész és dráma- író, anyja is egy ideig játszott színpadon. így O’Neill sorsa is azt a — Shakespeare és a mi Katona Józsefünk sorsával egyberímelő — tanulságot példázza, hogy igazi drámaíróvá csak alapos színpadi tudással, a színház belső világának, mozgástörvényeinek ismeretében válhat valaki. O’Neill hányatott, kalandos ifjúságot élt. Az egyetemről kizárják, egy ideig ' tisztviselő, majd újságíró, színész, aranymosó és tengerész. Háromszor nősül. Betegség miatt hosszabb időt tölt szanatóriumban, itt rákényszerül a meditációra, s a szanatóriumi ágyon kap kedvet a darab- írásra is.

Már első drámáit szokatlan hang, új utakat kereső szenvedély és eredeti', önálló látásmód jellemzi. A natura- lista elemek korán lekopnak műveiről, a szimbolikus szemlélet, az életet jelképekben történő ábrázolás viszont egész pályáján végigkíséri. Drámáinak alapmotívuma az elhibázott élet tragikuma. Műveiben legsűrűbben az az ember jelenik meg, aki az érvényesülésért eladja tehet- ségét és elbukik. Hogy ezért az író kit hibáztat, az egyént-e vagy a körülvevő világot? — nehezen eldönthető kérdés.. Egyáltalán, el kell-e ezt az írónak dönteni? Van- nak művei (különösen a pálya kezdetéről), amelyek mintha az ember ember-voltában sejtetnék a pusztulás okát, más darabjaiban (különösen a később írottakban) mintha a társadalmi felelősség hangsúlyozása lenne az erősebb. Ám társadalomkritikát kimondó műveit is átjárja az tró lélek- tani érdeklődése, a kor divatossá vált pszichológiai isko- Iájának, a freudizmusnak a hatása.

O’Neill hősei az amerikai kapitalizmus adott tör- téneti-társadalmi viszonyai közt élnek, plasztikusan és reálisan megformált emberek, sorsukat mégsem a társa- dalomban elfoglalt helyük, hanem saját végzetük hatá- rozza meg. Ez a végzet O’Neill szerint az egyén pszichéié- ben rejlik, s gyakran patologikus mozzanatokból épül teljessé. O’Neill színpada zord, lesújtó, keserű világ; fekete drapériák gyászfüggönye leng alakjai körül. Tragikus élet- szemlélete azonban mindig egy adott történeti-társadalmi anyag megelevenítése által érvényesül. ״Az írót ugyan a szenvedélyek érdeklik, az álomélet, az elhibázott élet tra- gikuma, más szóval az egyéni, a lélektani problémák, de nem tud lemondani az élet realitásáról, s így életművének egészéből mégis kikerekedik az amerikai életforma és ennek az életformának a csődje” — állapítja meg egyik kritikusa.

Az író mellé korán odaszegődött a szerencse, műveit szerte a világban már a két háború közt nagy sikerrel játszották. 1936-ban Nobel-díjat kapott. Később vissza- vonul, s nagyszabású dráma-ciklus írásába kezd. Először kilenc, majd tizenegy darabról beszél tervében. Amikor meghalt, több mint harminc előadatlan drámát találtak hagyatékában. A magyar közönség már az író életében megismerkedik java műveivel, több drámája magyar fór- dításban könyvalakban is hozzáférhető, az Amerikai Elektrát három éve a Pécsi Nemzeti Színház is bemutatta.

Pénzt

a kalapba!

A verklis, ajü megállt a bérházak udvarán, foszlott kabátjában meghajolt, lenyi- korogta a maga két-három számát és tartotta a kalap- ját — divatjamúlt figura. Még divatjamúltabb figura az az ember, aki pénzt haji- gál a verklis ócska kemény- kalapjába.

A Pannónia Bár újabban tele van ilyen divatjamúlt figurákkal. Jön a verklis, gondosan felhasított a ka- bátja, ócska a keménykalap- ja. ádámcsutkáján billeg a csokornyakkendője. Kiabál ezt-azt, forgatja a verklit, bohóckodik, miegymás. És tartja a kalapját.

Erre mea mi ' történik? Talán ki se találják.

Nekiáll a közönség, dobál- ják a pénzt. A nagyvonalú, aki szórakozni akar, elvégre miért adott ki fejenként 36 forintot plusz ruhatár — ő kétforintost. A zöm egyet. Néhány smucig vendég ősz- szekaparja a tíz- meg húsz- filléreseket, és azt hajítja. Megnyesve, bukfencezve, gu- rítva, ki milyen ügyes. A nyesett forintok tarkón ta- Iáinak egy-két vendéget, kü- lönösen azokat, akik elöl ülnek, ügy kell a pasasnak. Én is annyit fizettem, mint ö, mégis hátul ülök, és a mű- sor közepén vagy egy tupir- konty vagy egy jólszabott váll trónol...

A célbadobó-verseny egy kis változatosságot hozott az estébe. A verklissel senki se törődött, legfeljebb mint célponttal. Netán utólag, mi- kor elszégyelték magukat, gondoltak rá haraggal a célbadobók: de hiszen ő kezdte! És ebben igazuk van.

Az embereknek egy bár műsoráról ködös és sokféle elképzelésük van, de a ke- ménykalapos kéregető verk- lis nem tartozik közéjük. Különösen, ha választék sincs, mert mindez egy ide- genforgalmi jelentőségű vá- ros egyetlen bárjában törté- nik.

Ja, majd elfelejtettem a műsorszám főszereplőjét: a partvist, ami a jobb sorsra érdemes forintokat kiseper- te...

<H)

Könyv a szövetségi politikáról

ségi politikájának főbb voná- sait elemzi 1949 és 1956 kö- zött. A befejező, negyedik rész, Vass Henrik írása, mely az MSZMP szövetségi politi- kájáról szól, 1956-tól 1962-ig.

Az első tanulmány feltétlen értéke, hogy számos doku- mentumra támaszkodva mu- tatja be a szerző a Kommu- nista Internacionálé VII. kongresszusán kidolgozott népfrontpolitika alkalmazásé- ért, a munkásosztály egysé- gének megteremtéséért, a fa- sizmus elleni harcba bevon- ható szövetségesek megszer- zéséért folytatott küzdel- mét a Kommunista Pártnak. A második világháború kitö- rése után ez a szövetségi po- litika osztálytartalmában to- vább szélesedett, a nemzeti ellenállás megszervezését tűz- te maga elé, a fasiszta Né- metországgal, annak politiká- jával szemben. Számtalan körülmény nehezítette e poli- tika eredményességét, min- denekelőtt a Szociáldemokra- ta Párt elutasító magatartá- sa, a polgári pártok ingado- zása.

Ságvári Agnes és Zsilák András írásaikban a felszaba- dulástól az ellenforradalomig adnak képet a szövetségi po- litika alkalmazásáról. Munká- juk értékét többek között az adja meg, hogy részletesen elemzik a társadalmunk ősz- tályszerkezetében bekövetke- zett változásokat, melyek nagyban hatással voltak sző- vetségi politikánkra. Feltárul- nak a tanulmányokban azon

1 Tgy véljük, hogy a pártי־^ propagandistáknak, az ideológiai munka művelőinek, a politikai tisztségviselőknek és minden érdeklődőnek sok segítséget adott e kérdésben való helyes eligazodáshoz a Kossuth Könyvkiadó, amikor nemrégiben megjelentette az MSZMP Központi Bizottsá- gának Párttörténeti Intézete gondozásában, Vass Henrik szerkesztésében: A Kommu- nista Párt szövetségi politi- kája 1936—1962 című köte- tét. A könyv írói négy önálló, de összefüggő tanulmányban összegezik a címben jelölt történeti időszakban a sző- vetségi politika alkalmazásé- nak magyarországi tapaszta- latait, anélkül, hogy a teljes- ség igényével lépnének fel. Ezzel jelentősen hozzájárul- tak ahhoz, hogy feltárják, hozzáférhetővé tegyék e po- litika jelenlegi alkalmazásé- nak történeti előzményeit, segítsék az elméleti és poli- tikai tevékenységet, alapot adjanak a téma további el- mélyült elemzéséhez, újabb kutatómunkához.

A könyvben Pintér István a Kommunisták Magyaror- szágl Pártja szövetségi poli- tikájának főbb vonásaival foglalkozik 1936 és 1945 kö- zött. Ságvári Ágnes a sző- vetségi politika kérdéseivel 1944 és 1948 között foglalko- zik, mely felöleli a szocia- lista forradalom győzelméért vívott harc időszakát. Zsilák András tanulmánya a Ma- gyár Dolgozók Pártja szövetAz MSZMP VIII. kong” * resszusa óta különösen sokat vitatott téma lett a párt szövetségi politikája, an- nak helyes értelmezése. Me- gyei tapasztalataink is azt igazolják, hogy a pártokta- tás különböző formáiban, az ideológiai és napi politikai tevékenységben sokféle, he- lyes és helytelen, nézettel le- hét találkozni. Sokan nem értik, hogy a párt szövetségi politikájának történelmi előz- ményei vannak, az elszakít- hatatlan része a párt vezető szerepe érvényesülésének. Ez utóbbi jelentőségét bizonyít- ja, hogy azzal a marxiz- mus—leninizmus klasszikusai elméletileg is sokat foglal- koztak. Pártunk szövetségi politikája ezeken az alapo- kon nyugszik, erre épülnek a szocialista nemzeti egység erősítésének napjainkban meghatározott célkitűzései. Ugyanakkor vannak olyanok, akik arról feledkeznek meg, hogy a párt szövetségi poli- tikájának meghatározója az a törekvés, hogy a nemzet ősz- szes alkotó erőit a szocia- lista építőmunka feladatai- nak elvégzésére mozgósítsa. Pedig ezt mondta ki leg- utóbb az MSZMP IX. kong- resszusának határozata is, amikor arra utal, hogy Sző- vetségi politikánk fő célja a jövőben is a nemzeti egység erősítése, gyakorlatban ki- próbált elveink következetes érvényesítése és megvédése minden torzítástól”.