Dunántúli Napló, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
Válaszúton a felnőttoktatás? Pécsiek az országban A történelem rabja A felnőttoktatáshoz korád a tizenhat éves alsó korha- tár. Bár az életkori érés egyénenként változó, általá- bán mégis később komolyod- nak meg, mint a tizenhato- dik évj Hiszen például a rendszeresen végzett munka is évek alatt nevel felelős- ségre. Az ilyen hatások hiá- nya okozza, hogy a legSa- talabb ״felnőtt” diákok a leg hanyagabbak, leggyengéb eredménnyel vizsgáznak, sok- szór fele elbukik. Lehet, hagy merész elképzelés: az alsó korhatárt fél kellene emelni, A minisztérium fel- adatának látszik, hogy egy országos erejű jogszabály útján néhány évvel emelje ezt a határt Végül még valamit: az ín- gyenes felnőttoktatásnak van egy szubjektív "hatása "is. ' A jelentkezők nem becsülik azt ami ingyenes, szinte az ál- lám kötelességének vélik. Ezért ma már több pedagó- gus úgy véli, hogy ha tan- díj nincs is, — a felnőttok- tatásra beiratkozott, de azt indokolatlanul, hanyagságból abbahagyó tanulókkal meg kell fizettetni a tanár óra- díjának, s az iskolai költsé- geknek megfelelő hányadát. Földessy Dénes fejből fújják a Toldit vagy ismerik Dél-Ameri ka hegy- és vízrajzát!" Az éneklő ifiúság napja Ahol segítség tapasztalható ott is bizcxnyQ» bizalmatlan- ság érződik. A Pécsi Bőr- gyárban például ragaszkod- tak az üzembe kihelyezett felnőttoktatáshoz, mondván, hogy csak így tudják segf- teni a fegyelmezett tanulást. Holott a városi oktatási cső- port — igen helyesen — las- san׳ visszaszorítja az üzembe kihelyezett tagozatokat, ' s helyettük iskolába hívja a tanulni kívánó felnőtteket, ahol a tanulás feltételed sok- kalta jobbak. S a 16—20 évesek? Velük még akkor is baj van, ha éppen beiratkoznak az iskolába. A tapasztalatok- szerint ugyanolyan hanyagolt vagy gyenge képességűek, vagy ugyanolyan hátrányos helyzetben vannak,-mint ami ért tizennégy éves korúikban nem tudták befejezni isko- lai tanulmányaikat. Tudásuk szinte jóval alacsonyabb, mint az itt-ott még fellelhető őszhajú esti iskolásoké. Persze, elég bonyolult e kérdés okrendszere. Akadnak mindkét rétegre, kamaszok- ra s idősebbekre egyaránt vonatkozó tényezők, például az indokolatlan növekvő kő- vetelmények, vagy a minisz- tóriumnak a magántanulás- ról szóló — talán a sajtóban túlságosan népszerűsített — jogszabálya. Utóbbi Pécsett például azt eredményezte, hogy U jmecsekal j án egész osztályt kellett megszüntet- ni, de mivel a magántanár pénzbe kerül, s az egyéni ta- mű ás többnyire nehezebb, mint a közös, az osztály ta- nulói magánúton sem vizs- gáztak le félévkor. így elve- szett egy évük! Meg kell jegyezni, hogy !♦־ vid tanítóskodása alatt — Ba- dacsonytomajban volt kántor, tanító, a képző után — to- vábbra is verseket írt. S per- sze már képzős korában is. Antimilitarista verseket, ame lyek bátor hangjukkal egy szűkebb, főleg fiatalokból álló körben, tiszteletet vívtak ki számára. A többiék légé- pelték és osztogatták a ver- seket. ahol lehetett. Am'kor aztán hazatért, a felszabadó- lás után bekapcsolódott ■ politikai életbe, parasztpárti titkár, s szabadművelődési felügyelőhelyettes lett. Talál- kozott régi cimboráival, akik ezidőtájt már lapoknak dob goztak és írónak számítottak. — Triumvirátusunk annab״ idején az Arany—Petőfi— Tompa hármast tartotta pél- daképének. Két társamhoz ki pest, úgy éreztem, nagyon le- maradtam, a katonaság, fog- ság éveiben. Beszélgettünk erröl-arról, én meséltem ne- kik az élményeimet, amikor rámkiáltottak: ez az! ezt meg! Elkezdtem írni. Növel láskötetének a régi módszerekkel csináltak ״pro- pagandát”, a kiadás előtt elő• fizetőket gyűjtöttek. Nyolc- száz példányban jelent meg a Szerencsétlen emberek című kötet. Hamarosan megkapta a Baumgarten-díjat, amivel fél- évre Olaszországba mehetett. S itt végződik a pécsi műit: Olaszországban akkor zajlót- tak a zenei és képzőművé- szeti biennálé eseményei, • Hunyady József tudósításokat írt pesti lapoknak. Mikor ha- zatért, letelepedett a fővár«*-־ Regénysorozat Történelmi regényei sor* zattá rendeződtek az éveit folyamán. A Monument* Hungarica a magyar történ* lem kiemelkedő eseményeit, alakjait veszi sorra: István királyt, Nagy Lajost, IV. Bé- lát (a most elkészült Arany- horda), Hunyadi Jánost, majd Mátyást, Budai Nagy Ant^Jt, Dózsa Györgyöt, a mohácsi vész korát, Zrínyit (a Zrínyi- évforduló pályázatán első df- jat nyert A kék hegyek fc* pitánya) a törökök elleni haf« korát, aztán a két világhét»- rú közötti idővel foglalkozik az Elsüllyedt ország és a Tűz- madár fiai. Utóbbi két könyv száz év történelmét eleveníti fel egy egyszerű magyar bé- nyászcsalád több generációié- nalk tükrében. — A magam élményei, ■ magam családja alapján -* mondja az író. — Utolsó oá- jár nagybátyám 61-ben haM meg Borbála-telepen, A sorozat néhány darab}■ még csak terv. A könyve* polcon sorakozó történeti munkák őrzik az ״adatokat”, s esténként, vagy inkább éj- jelente, amikar a napközbe■ újságíróként és fotoriparte* ként is dolgozó író az írá* bán már elfáradt, leemeli a polcról a magyar történelem agy-egy fejezetét, és olvas. — Ez pihentet és újabb 98- leteket, erőt ad — mondja aa író, amt a történelem rabul- ejtett István királytól égé- szén a pécsi bányászok kü* delmes-hnrcos életéig — az egész történelem. H. R. — Pécs, Orsolya utca 3. Ott születtem — mondja az író büszkén. Ez a büszkeség va- lódi büszkeség, talán kissé gyermekes, talán az van ben- ne, hogy nem születhet min- denki a pécsi Orsolya utcá- bán, de nem ám! Hunyady József - az egész gyermekko- rára így tekint: mint valami mesére, a csodák sorozatára. Azt hiszem, igaza is van. — Apám Üszögpusztán volt uradalmi cseléd, aztán ké- söbb, mikor anyám másod- szór is férjhezment, végig- vándoroltuk az országot. Ki- lencen voltunk testvérek. Somogyapátiban végeztem el az elemit, és csodálatos öreg tanítómnak köszönhetem, hogy továbbtanultam. Frü- kauf Ferencnek hívták, négy- venhárom éve tanított a falu- bán. A vizsgaünnepségre ősz- szegyűlt az egész falu. A ta- nító úr nagy beszédet mon- dott, elmondta, hogy végig- tanulmányozta a falu történe- tét, volt abban pestis is, tűz- vész is, csak olyasmi nem, hogy itt született az ország egyik írója, vagy költője. És most itt van a lehetőség, — mondta a tanító úr —, olvasd fel fiam, a versedet... Én ott álltam klottgatyában, agyonfoltozott ingben, tűzoö- rös arccal és nekiálltam a ״művemnek”... István király- ról szólt. Hát istenem, tudja, hogy van az ilyen. Fogalma- zásban mindig jó voltam, mert ha a többiek azt írták, hajnálodik, én azt írtam: pír- kad a hajnal. De az én öreg tanítóm nagyon rendes ember volt, és hitt a reményeiben. Amikor befejeztem a felől- vasást, nagyhatású beszédet tartott, hogy ennek a fiúnak tanulnia kell, ebből lehet va- laki, dehát persze pénz az nincs rá. Viszont ha a falu is úgy akarja... És letette az első pénzdarabot az asztalra, egy ezüst ötöst. Amikor hét pengőért egy mázsa búzát vagy egy pár csizmát lehetett kapni — nagyon nagy szó volt ez a szegény, rosszulfize- tett tanítótól. Falun meg hogy van az ilyesmi. Ültek az em- berek dermedten, mindegyik tudta, hogy nagy szégyen le- hét ebből, vált nekem a far luban öt-hat nagynéném is. Terűt néném volt az első, aki felugrott és odatette a következő pénzt, aztán egy- remáara kerültek elő a pen- gök a lajblizsebből, zsebken- dócsücsökből. A tanító úr rögtön kiszámolta: ez az úti költség, ez a könyvek ára... Bementem Pécsre gimná- zlumba, A nagymamától örö- költünk egy kis vályogházat, ott laktam. A 2. évtől már magamnak kellett előterem- teni a költségeket, ministrál- tam a donátusi kápolnában, tanítottam buta úrigyereke- két... Hunyady József mosolyog az emlékeken, de kerek szem- üvege mögött a szemét tö- rőlgetf. Az első művek — Annyiszor elmondtam már ezt a történetet, író-ol- vasó találkozókon — mente- getőzák — mégis mindig meg- hatódok rajta ... Aztán átiratkozott a tanító- képzőbe, el is végezte, és ha- marosan — katona lett. H^di- fogságba került, amerikai fogságba, ahol keservesebb é' ményei mellett humoros dől gok is történtek vele. ö és bajtársai ״protekcióhoz” ju- tottak. mert Hunvady József remekül tudott zongorázni és ügyesen rajzot*. Egy csomó ifjúsági és tör- ténelmi regény, elbeszélés szerzője, Hunyadi József — pécsi volt. Tűké. Hosszú ideje a fővárosban él, dolgozik, ké- peslapoknak, folyóiratoknak, sőt, napilapoknak is, de fő munkáit, a történelmi regé- nyékét otthoni dolgozószoba- jában írja. Nem nagy szoba, de falait egészen a plafonig könyvek tapétázzák, középütt épphogy elfér a tekintélyes íróasztal, számtalan írószer- számmal, papírral és a leg- újabb regény, az Aranyhorda kéziratával. E fiúnak tanulni kell! Lent örvénylik a Moszkva tér nagyvárosi forgalma, itt fent azonban csend van és — mondhatnám: történelmi le- vegő. Nemcsak a tömérdek történelmi forrásmunka miatt s nemcsak, mert a legfrissebb kézirat lapjain a tatárjárás és felejthetetlen IV. Bélánk küzdelmes élete elevenedik meg. Történelmiek az emlé- kék is, amelyek a gyéreik- korba nyúlnak vissza. Főiskola női- és vegyeskara is. Idén is igénybe vesszük az iskolai fúvós-zenekarokat és népdalversenyt rende- zünk. Azt is célul tűzték ki a hangverseny rendezői, hogy erre az ünnepi alka- lomra összehoznak egy ének- kart, melyben olyanok én* kelnek majd, akik az el- műit 40 év alatt részt vet- tek az éneklő ifjúság hang- versenyén akár mint ének* sok, akár mint kórusvez* tők. Az elmúlt 40 évet szem- léltetni szeretné a rendező- ség olyan módon is, hogy a korabeli emléktárgyakból, plakátokból, fényképekből, kottákból és újságcikkekből kiállítást rendeznek. Ezúton is kérik mindazokat, akik ilyenről tudnak, vigyék fel a Városi Tanács Népműve- lést Csoportjához vagy egy lapon jelentsék be. A jubi- láris éneklő ifjúság napja a Széchenyi téren közös ének- léssel ér véget. HMD 40 ben, március 28— 31-ig, a 136—9. lapon, az 1966—67. évi, az I—IV. osztályban, a József Attila utca 15—17. számú házban, stb. (Itt kell újból és újból megjegyeznünk, hogy az ut- canevekben, a terek nevében nem kell kitenni sem a kis-, sem a nagykötőjelet. Tehát: Zrínyi utca. Rét utca és nem: Réth-utca, Kossuth- tér stb.) Sokaknak szokatlan az h, hogy a délelőtt és a dél- után szó rövidítését csak egy ponttal jelöljük: de״ du. Általános elv, hogy az egybeírt szavak rövidítését egybeírjuk, csak a végén ponttal, a különírattakét viszont tagonként külön-kü- lön, s mindegyik után pont- taL (Pl.: utolsó posta ■= u. p.) ,Tréfásan talán így mondhatnánk: ahány szó az eredetiben, annyi pont a rövidítésben. Még folytathatnánk a fClösleges pontkitéteí eseteit, de végül is tegyünk pontot fejtegetéseink végére! ToHseprf Negyven esztendővel ez- előtt, 1927. május 15-én a Pécsi Dalárda a pécsi nép- és középiskolák énekkarai- nak közreműködésével Haf- fér Károly emlékezetére if- júsági dalosünnepet rend* zett a Pécsi Nemzeti Szín- házban. Ezzel az ifjúsági dalostalálkozóval egy későb- bi nagy jelentőségű mozga- lomnak, az éneklő ifjúság- nak vetette meg alapját a Dalárda. Agócsy László az idén május 6-án és 7-én negyvenedszer megrendezés- re kerülő éneklő ifjúság hangversenyek előkészületei- ről a következőket momdot- ta: — ünnepélyesebbé és bő- vebbé szeretnék tenni az idei, jubileumi hangvers* nyékét A megszokottól el- térően a két hangversenyen vegyesen szerepelnek általa- no* és középiskolai kórusok, sőt részt vesz a Tanárképző Országos lapban, ax Or- szág — Világ 6. számában olvastuk a 4. lapon: ״Feb- ruár 5.-e volt.” Az 5 -utáni pont kitétele felesleges volt Az előbb közölt szabály alól nem kivétel a hivatali ügyiratok keltezése sem. A titkárnők figyelmét felhív- juk ezért a következő kel- tezési lehetőségekre: Pécs, 1967. március 20-án. Pécs, 1967. már. 20-án. Pécs, 1967. márc. 20. Pécs, 1967. HL hó 20. Nem teszünk pontot az évszám után akkor sem, ha névutó vagy birtokos sze- mólyragos szó követi: 1848 hősei, 1945 elején stb. Szólnunk kell két vagy több számnak olyan kap- csőlátóról, amellyel ossz* tartozást vagy valamitől valameddig tartási, érést akarunk kifejezni. Az új helyesírási szabályzat meg- nyugtatóan rendezi ezt a kérdést is. E célra egy gya- korlatilag már előbb ki- alakult új írásjel, a nagy- kötőjel (—) használatát írja elő. Ekként kell tehát frnl: Mit lehetne tenni éhbe■ a helyzetben? A munkahelyek vezetőinek, elsősorban lényegesen több segítséget keű adniuk. Igaz ugyan, hogy a Toldi ismer* lében, vagy Dél-Amerika hegyrajzának tudásával még nem nő a termelés, tehát a pontos tananyagra valóban nincs szükség. Csakhogy a tanulással kialakult szén* ml készségek, a csiszol tság eredményeket hozhat a szak- mai tanulásban, a munkain- telligertciáb an is. Ezért tehát megéri például egymúszaikos beosztást biztosítani annak a dolgozónak, aki tanul la S a kamaszok? Nem tudom, miért, de ■ magánleveleken, hivatali 4» bírósági ügyiratokon ritkán találunk helyes keltezést. A választási falragaszokon sem mindig helyes a kelt* zés. Az egyik falragaszon ezt olvashatjuk: ״A válasz- tők ideiglenes névjegyzékét a tanács végrehajtó bízott- sága a hivatali helyiségében 1967. febr. 6.-ótól febr. 11.- éig minden nap közszemlére teszi” Nem kritizáljuk most a mindennapos ״közszemlére tétel”-11, csupán a keltezés helyes használata érdeké- ben szólunk. Az Időpontok jelzésére az évet és a na- pót jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kö- tőjellel kapcsolódnak. Így írjuk: Március 19-e a vá- lasztások napja. Vagy Már- cius 15-ét ünnepli az ifjú- ság. Az előbb említett hir- detmány időpontjelzése t* hát helyesen: 1967. febr. 6-ától febr. 11-éig. Helyes, sőt szokottat*» ez a forma: 1967 febr. 6-tól febr. U-fe. K«amta * * **megfiatalodott" a fcfoóttoktatáx. Az esti isko- Iák padjaiban egyre kev* aébb az ősz hajú, s egyre több a modem frizurás diák. A létszámok belső arányai- nak változása érthető, hiszen megváltozott a félnőttokta- tás funkciója is. Két évtize- de mindenikinek biztosítót- iák, hogy régi mulasztását pótolja, egykori elszigetelt- •égéből kiszabadulva köz* *ebb jusson a tudás farrá- •álhoz. Akkor tehát a fél- Bőttoktatásnak p ő t ló funk- dója volt, s a megfigyelések, felmérések szerint ért a funkcióját, körülbelül az öt- vencs évek közepén — a kö- *épiskolák, s felsőfokú intéz- menyek esetében az ötvenes évek végén, hatvanas észten- dók elején — elvégezte, s las «an kezdett átalakulni. Utá- na már inkább a puszta tu- dásszomj sodorta a felnőtte- két az iskola padjaiba, majd — körülbelül 1964-től kéz- dődően — lassan apdni kéz- dett az általános iskolai !,öregdiákok” tábora, de most már kevés a fiatal jelenik* aő is. Pécsett 1963 őszén még 1084 felnőtt Iratkozott be az általános iskolába. 1964-ben 991. 1965-ben 780, s végül 1966 őszén már csak 280. S a megyében? 1963—64-es tan- évben 4313 fő Jelentkezett, iá egy évre egy esz tenő múl- va 1090, majd az 1966—67-es tanévre 1089 fő jelentkezett Nézzük sóit*, mi okost* • csökkenést? Elsősorban ״lefutott" az * réteg, melynek tagjai törek- vőek voltak, avagy beoeztá- suknál fogva kötelezték őket • tanulásra. A mai negyven- ötven évesek, ha nem fejez- ték be az általános iskola nyolc osztályát, többnyire már nem is fejezik be azt Az idő elszaladt a fejük f* lett, társadalmi helyzetük U- alakult, s közülük csak ki- ■ebfa csoportot lehet besze* vezni a felnőttoktatásba. Végűhs azért marad tehát ** eddiginél Jóval kisebb *emberanyag", mert a mai harminc-harmincöt éven alu- Bak javarészének már joga és anyagi lehetősége volt a* ra, hogy a nyolc osztályt b* fejezze. Belőlük tehát vt- *zonylag kevesen jöhetnek számításba — s éppen a leg- nehezebb réteg. S hogy ők miért jelentkeznek viszony- lag kevesen munka melletti továbbtanulásra, annak meg- állapítása érdekében két cső- portra kell osztani ezt a rá- leget is. A hűsz-husBonöt-hanntne évesek elmaradásának oka el »ósorban munkahelyükön k* resendő. Hiszen az állam ok- tatás! szervei mindent meg- tesznek annak érdekében, hogy anyagi és szellemi élő- feltételeket teremtsenek ta- Tiltásukhoz. A tanárok műn- kaja, a tanterem, annak fű- tése, világítása, mind az ál- lamot terheli, a továbbtanuló felnőtt ingyen kapja vala- mennyit Az állami oktatási szerveken kívül pedig általá- bán már csak a munkafa* lyük ösztönözheti, illetőleg ösztönözhetné a felnőtteket továbbtanulásra. A tapasztalat azonban art mutatja, hogy az országos erejű — és sokféle kedvez- ményt biztosító — jogszabá- lyok mellől hiányzik a válla- lati segítség. Nem arról van szó, hogy a munkahelyeken áltálában gátolják a tanulást, kedvét szegik a jelentkező- nek. Sőt, formálisan még szervezik a félnőttokta- tást, kénytelen-kelletlen kő- telezettség alapján szép lis- tákat készítenek a jelenik* zőkről. Csakhogy utána sok helyüt nem történik semmi. Ha kérdik a munkahelyek ve7x-tőit. azdk könnyen ״visz- szm dobják a labdát”: ״Ne- künk szorgalmas és hozzá- értő szakemberekre van szűk •égünk. A termelés attól még •em nő, hogy a dolgozók Fölösleges pontok
