Dunántúli Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

Budapesti színházi levél

Sitik a SAiáliáhan

rendezőnek egyaránt csak olvasmányéiról- nyei vannak, s azok is több évtizedes ké- séssel.

Az előadás így is elgondolkoztató. Né- hány színészi alakítás is. Nagy Attila, Inke László, Szabó Gyula találnaK 1־á־ leginkább ennek a különös stílusnak az ízeire. Érdé- kés, de bizonyára nem véletlen, hogy Inke és Nagy Attila a Godot-ban is kitűnőek. Ahogy egy hangszeres előadóművész is kö- zelállónak érezhet magához egy-egy szerzőt; stílust, úgy a színész is. Alkat dolga.

*

FEJES ENDRE: MOCORGÓ. A második

Fejes-darab, ez is regényből (azaz kisre- gényből, vagy nagy novellából, nem is lé- nyeges), s mindkét színpadi mű a Tháliá- bán, a Thália bábáskodásával került szín- re. A szerzők mindig szívesen kötötték ma- gukat egy-egy színházhoz, ha kölcsönösen megtalálták egymásban az együttműködés szükséges és gyümölcsöző feltételeit. Fejes a Tháliával áll ilyen háziszerzői viszony- bán, s ez alighanem annyit jelent, hogy 11a nincs Thália, nincs Rozsdatemető-darab é* nincs Mocorgó-darab sem.

Mindig kétséges, lehet-e annyira epikai fogantatásé művekből drámát írni, mint a Rozsdatemető, vagy a Mocorgó? Válasz csak egy lehet: ezt csak akkor lehet eldönteni, ha látjuk a kész művet.

Nos, a Mocorgó esetében ez a vállalko- zás csak félig sikerült. Az nem kétséges, hogy ez a furcsa, félig proletár, félig ״lum- pen-kispolgár” Mocorgó, a maga álmaival, szánalomraméltóan alacsonyröptű fantáziá- jával, s ugyanakkor meleg lírájával kitűnő figura. De valahol hiányzik belőle az igazi drámai hős, ami nem hiányzott Hábetler Janiból. A Mocorgó színpadi változata az epikus színház jegyében fogant, de jobbára csak epikus lett, színház nélkül. Az epikus színház ugyanis nem válthat át színpadi epikába. Brecht ezt nagyon jól tudta. Fejes még nem tudja. Vagy inkább nem tudja még megcsinálni. S ha nincs egy csodála- tos színészi alakítás, a Szabó Gyuláé Mo- corgó szerepében, akkor ez a darab bizony nem valami sikerült műként vonul be a színház történetébe. Szabó Gyula viszont megteremti a színház csodáját: embert alkot, olyan gazdag jellemet, amely még a regénybeli Mocorgónál is gazdagabb. Elszok- tunk attól, hogy egy darabot egy színészi alakítás miatt kelljen megnézni. A Mo- corgót Szabó Gyula miatt kell látnunk. Az eddigi évad alakításai közül csak a Besse- nyei Ferenc Görgeyje ér fel vele — de Bessenyeiiből, Görgeyről és Az árulóról kü- lön kell beszélni.

Fejes Endréről és a Mocorgóról még csak annvit: tartok tőle, hogy Fejes kissé bele- ragadt egy sajátos, de már letűnt vagv le- tűnőben lévő világ ábrázolásba. Ha nem tudja megújítani témáit, könnyen ismétlések- be tévedhet. S ez egész irodalmunk kára lenne.

Takács István

Keres Emil és Szabó Gyula

KAFKA: A PER. Ne áltassuk magunkat: bármennyire tudjuk is Franz Kafka érdé- meit, bármennyire felkapott is mostanság, ez a kafkai világ mélységesen idegen tő- lünk. Nem mai önmagunktól, nem a generációnktól, hanem tőlünk magya- roktól. Mert bár Kafka a K. u. K. világban élt, s élményeit is abból a vi- lúgból szerezte, mely a Monarchiában sok közös vonást alakított ki a különböző nem- zetekben, ez a nyomasztó magány, ez a félelmetes kiszolgáltatottság-érzés nálunk talán sosem volt meg, még Ady víziói is mások, (kedvenc szavával: ״életesebbek’’), mint ez az értelem tökélyéval felépített értelmetlen-céltalan világ, ami A per-bői ránk árad, fojtogatóan és végzetszerűen.

Hogy nálunk miért nem alakult ki tala- ja ennek az elidegenedésnek? — messzire menne az okok kutatása. Provincializmus, fáziseltolódás, — elég, ha csak jelzem a fő okokat.

A Thália Színház stúdió-előadásán ki- derül, hogy hiába nagyszerű Barrault át- dolgozása, hiába ragad meg a regény lég- körével, ha sem a színészek, sem a ren- dező nem érzik-értik eléggé ezt a sajátos stílust. Ám honnan-hogvan is értenék elég- gé? Nincs elég gyakorlatuk benne. Álmo- dern színpadi művekben ezt nem lehet megszervezni. Formai bravúrokkal álcázott semmitmondások erre nem alkalmasak. Még legmesszebb a Thália ment el a modern művek bemutatása és a modern játékstí- 'us kialakítása terén. A helytartó, Az ördög és a Jóisten, az Arisztojcraták, vagy a ko- rábbi stúdió-előadás, a Godot-ra várva jel- zi a színház törekvéseit. S mégsem lehetek elégedett ezzel A per- rel, perelnem kell vele. A nyomasztó, félelmetes világ azon megelevenítése hiányzik belőle — ponto- sabban: nincs meg eléggé benne — ami a regényben olyan tökéletes. Nem a regényt kérem számon, nem. Hanem a vele egyen- rangú színházi élményt, a más műfajba át- fogalmazott ugyanazon hőfokú gondolato- kát. atmoszférákat. Dehát ehhez — és er- ről beszéltem az elején — nekünk hiányzik a belső élményanyagunk. Erre színésznek,

A hét zenei krónikája

nak. A közelgő 70. születés- nap adott csak alkalmat a* Országos Filharmóniának ar- ra, hogy életművéből színes ízelítőt nyújtson a pécsi kö■ zör. ségnek.

A szerzői est varázsát első- sorban Kosa György szemé- lyes jelenlétének, zongoráié- tékának köszönhettük. Művei- nek megközelítése azonban mégsem volt egyformán köny nyű. Idő kellett míg meg- szoktuk Kosa sajátosan egyé■ ni stílusát. Életútjának fáj- dal más mozzanataira utaló, szólóhegedűre komponált Elé- giája Molnár Ágnes átéléssel teli tolmácsolásában, a Kiír- hty Etelka előadásában meg- szólaló Adv- és Juhász Gvu- la-dalok drámai feszültségét szerencsésen oldották fel V!ó- ricz Zsigmond megzenésített gyermekdalai, melyeket Ben- de Zsolt szólaltatott .־ne״ -it- kán hallható kitűnő szöveg- mondással és megelevenítő készséggel A Vil!on-ora׳ó- rium dalai ugyancsak az ő élményszerű tolmácsolásában vastapsot kaptak. A Pécsi Ne- velők Háza Kamcrikórusa Tillai Aurél vezényletével és Morvay Bálint közreműködő- sével három érdekes hangzó- sú Kó«a-kórusműve+ mutatott be elismerésre mél tó felké- szültséggel, melvek el hang- zása mán a közönség , hosz- ,■zan és me'eeer ׳",mepete

Kósa Gvöyyöt, valamint a2 est szereplőit.

Nádor Tamás

ben használta ki nagy hozzá- értéssel a hangszer lehetősé- geit. Baross Erzsébet Kodály két zongora-kompozíciójának hatásos és energikus tolmá- csolásával éppúgy sikert ara- tott, mint alkalmazkodó zon- gorakíséretévéL Különösen örültünk annak, hogy koncert pódiumon Viszonylag ritkán szereplő hangszer, a klari'’ét is megszólalt: Morvay Bálint Hcnegger, Kodály és Weiner műveinek előadásával őszinte elismerést aratott. Az egészé- bem jól megkomponált est a közeljövőben meginduló kó- rushangversenyek méltó nyi- tanya volt.

KOSA GYÖRGY SZERZŐI ESTJE február 8-án a Liszt- teremben egészen sajátos at- moszf érájával, elsősorban a zenei csemegére vágvó közön- ségnek jelentett élményt. A fél évszázada komponáló Mes- tér műveinek száma meglepő- en nagy. Szimfóniák, operák, oratóriumok, kamaraművek és dalok jelzik Kosa ma sem szűnő alkotókedvét, aki emel- lett mint zongoraművész, ki- magasló tudású zonaorakíserő és zenepedagógus is nemzet- közi hírnevet szerzett magú- nak. Ennek ellenére Kósa művei a pécsi hangversenyek műsorából évek óta hiányzavalamint a szigetvári évfor- dulóra komponált két mű: Tillai—Vörösmarty: Sziget és Bárdos—dr. Vargha: Ünnepi zászlók című díjnyertes alko- tása nyitotta meg. E kompo- zíciók előadásánál jóval ha- tásosabbnak és érettebbnek éreztük a Mecsek Kórus ere- deti érdeklődési köréhez kö- zelebb álló. a magyar nép- zene ihletéséből fogant kórus- műveket: Maros Rudolf zon- gorakíséretes egyszólamú, Há- ras felől című népdalcsokrst, Kodály Zoltán: Túrót eszik a cigány című kis remekét, mely mindig vastapsot ered- ményez. s melyet ezúttal is meg kellett ismételni, vala- mint Bárdos: Tilinkós című népdal-rapszódiáját. Osztatlan sikert aratott a kórus záró- száma: ekkor hallhatta elő- szőr a pécsi közönség Tillai Aurélnak Sárközi szőttesét, mely kamarazenei kísérettel szólalt meg. A közönség táp- sára e műnek egv részét is meg kellett ismételni.

A Mecsek Kórus számait stílusosan egészítették ki a közreműködő hangszeres elő- adóművészek. Vönöczky End- re, akinek orgonajátékát min- dig szívesen hallgatja a kö- znnség, Vivaldi—Bach: A- moll koncertóját játszotta. — Különösen a két szélső tételA korszerűség tartalmat jelent

keretében sok úgynevezett ré- tegklub alakult: a fiatal agrárszakembereknek, a köz- gazdászoknak, az idegenveze- tőknek, a színházbarátoknak, az ország-világjáróknak. Mi is kíváncsiak vagyunk, vajon ér- demes-e újabb ״kisklubokat” létrehozni? A másik példa: a kismatematikusok baráti kö- rében 500 általános iskolás is- merkedik meg játékos forrná- bán a számokkal.

Az úgynevezett hagyomá- nyos formák közül néhány mostanában másodvirágzását éli. Az üzemi, intézményi Iá- togatásokon, tanulmányutakon részvevők száma egy év alatt 2364-ről tízezer fölé emelke- dett. 1965 második felében alig ezren vettek részt a TIT—IBUSZ országjárásain,

a múlt év hasonló időszaká- bán viszont már közel ötez- ren. Sok kitalált új forma vi- szont nem váltja be a hozzá- fűzött reményeket. Az isme- retterjesztés a hagyományos és korszerű formák szerencsés ötvöződése, mindig azt alkal- mazva, amelyik legjobban se- gáti a cél megvalósítását: új ismereteket adni, időszerű tár- sadalmi, politikai, gazdasági, művészeti problémákat feldől- gozni.

— Az ismeretterjesztés haté- konysága összefügg az értelmi- *ég között végzett manká^L

— A vitában mindenki egyetértett abban, hogy a TIT-nek kétirányú feladatot kell megoldani. Az ismeret- terjesztő munka zömét a TIT tagjai végzik, erre a tévé- kenységre azonban tartalmi- lag és módszertanilag is job- bán fel kell készíteni őket. Ilyen akció volt az ideológiai irányelvekről szervezett an- két-sorozat, a már említett

A ITT országos titkársága kedden Pécsett ülésezett, ahol megtárgyalta a Baranya me- gyei szervezet munkáját. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Benkó Lászlóval, a TIT me- gyei titkárával.

— Mostanában ■okát beszélmmk as Ismeretterjesztés kor- szerűségéről. Erről milyen vé- lrtmény alakult ki7

— A hagyományos és a kor- nerü vitájában gyakran ab- ból indulnak ki, hogy ami hagyományos, az elavult. Ezért mondják, hogy az élő czó nincs hatással az emberek- re, a televízió szemléletessége elvonja az érdeklődést s ha nem akarunk lemaradni, ak- kor új formákat kell ki- spekulálni. Ez az álláspont oda vezethet, hogy versenyre kelünk a tv-vel, amely az általános ismeretterjesztés egy sajátos eszköze. A korszerű- ség nem elsősorban formát, hanem tartalmat jelent. A fej- lődő világ bonyolult jelensé- geire kell gyorsan reagálni, mai életünk problémáira kell válaszolni. És csak másodsor- bán vehetők számításba a kü- lönböző eszközök, itt a tárgyi szemléltetésre gondolok. A harmadik eleme, a forma nem állandó tényező, gyakran vál- tozik, esetenként csak divat- ból, máskor a korszerű tarta- lom szükséges kereteként, hogy érthetőbben és érdeke- sebben közvetíthesse a gondo- latokat. Ide sorolom a klub- mozgalmat, amely azonban nem váltja meg a világot. Az újjászervezett Bartók Klub jellegében átalakult, amellett, hogy a TIT-ben dolgozó ér- telmiségiek továbbképző, mű- velódé&i és szórakoztató köz- pontja, otthont ad a szerve- aeten kívülieknek is. A klub

QOl/NOD

Bartók Klubban rendezett to- vábbképzések, a mohácsi já- rásban egy alkalommal mód- szertani bemutatóval kísérle- teztünk. Ezzel párhuzamosan szélesítenünk kell a kört, el- jutva azokhoz, akik nem tag- jai a szervezetnek. Egy idő- ben erőltettük a belépést, ké- sőbb rájöttünk, hogy ezt nem lehet elintézni szervezeti ho- vatartozással, esetleg csak a passziv tagok számát növel- nénk. E helyett meg kell szervezni foglalkoztatottságu- kát, kulturális, szórakoztatási lehetőségeket kell biztosítani számukra. Szigetváron nem- rég alakult meg a TIT-klub állandó programmal, hason- löt szeretnénk létrehozni Mo- hácson és Szigetváron, később pedig néhány nagyközségben. Megint visszatérek a Bartók Klubhoz: a múlt év második felében háromszor annyian, 6048-an vettek részt a száz rendezvényen, ez jóval mégha— Közismert, hogy a vidéki szervezetek a körülmények miatt nehezebb helyzetben vannak.

— A járások, községek gondjai már a népművelési tervek készítésénél kezdőd- nek. Sajnos, hiányzik ezek- bői a tudatosság, a helyi is- meret. Az egyik községben a cseesemőgondozósról terveztek előadást, holott abban az idő- ben csak egyetlen ilyen korú gyermek volt. Még túltenge- nek az egészségügyi, pedagó- gia és sport tárgyú sorozatok, pedig a mai feladatok megkö- vetetik a társadalmi, gazdasá- gi kérdések hasonló szintű kezelését. A járási elnökségek, körzeti csoportok nem tud- ják befolyásolni, közlekedési eszközök hiányában alig jut- nak el a községekbe. Külön- leges helyzetben vannak a vi- déki üzemek. Többnyire kis- üzemek, dolgozóik a környező településeken laknak. Hol !ehet foglalkozni velük? Az üzemben nem, műszak után sietnek haza. Az építőiparban tettek bizonyos kísérletet, hogy otthonukban keressék meg őket, érdemes lenne meg- vizsgálni a tapasztalatokat. Nagyon pozitívnak tartjuk ugyanakkor, hogy a járási előadások negyven százalékát ma már a helyi TIT-tagság tartja, ez aktivitásuk fokozó- dúsának jele.

Bocz József

A MECSEK KÓRUS febru- ár 4-i, Liszt-termi hangverse- nyén mutatkozott be újjáaia- kulása óta először a pécsi kóruskedvelő közönségnek Az eredményekben gazdag múlt- ra visszatekintő tíz éve mű- ködő énekkar tagjai és annak új karnagya, Tillai Aurél

érthető lelkesedéssel és gond- dal készültek fel ״otthoni” premierjükre, jóllehet az el- múlt másfél évben vidéki•

koncerteken és minősítő hang- versenyeken már bebizonyi- tották, hogy ismét életképes együttes kovácsolódott össze.

önálló pécsi hangversenyük programját a változatosság ős művészi sokoldalúság jelle- mezte. Talán épp ennek kö- vetkezményeként még nem éreztük valamennyi mű meg- szoláltatását egyenlő színvo- nalúnak. A műsort nyitó HassJer- és Dowland-madn- gálok tolmácsolása híven tűk- főzte Tillai Aurélnak e mű- fajban való nagyfokú jártas- ságát. Kórusvezetői elképze- léseit az együttes helyenként egészen stílusosan, gondosan kimunkált hangzással valósi- tóttá meg. A madrigál-ének- lés kamara-jellegének kidorn- borítására az egy hónapja alakult kamarakórus is be- mutatkozott. A két zongora- kíséretes Haydn-kórusmű meg szoláltatása inkább a ritkán hallhatóság érdekességével hatott. A ma kórusirodaimá- ból bemutatott művek sorát Kodály—Kisfaludy: Mohács-a,

rapáthosz helyébe a közvetlen dal szerűséget vigye be a francia színpadi zenébe csak lassan érik meg. Egy sor ope- rájának (La norme sanglante 1854. Le médicin malgré lui 1858) balsikerű bemutatója után 1859-ben a másodrangú Théatre Lyrique-ben színre- kerülő Faust (Margarethe) ci- mű operájának sincs különö- sebb visszhangja. A negyven éves mester azonban nem csügged és a siker, ha csak tíz évvel később is, de rá- mosolyog. A Faust átkerül a Nagyopera színpadára, ahol egyszeriben felragyog a re- mekmű minden szépsége. Ez a késői elismerés meghozza Gounod-nak mindazt, amit alkotó csak elvárhat: a be- csületrend parancsnokává רס• verik ki. az Akadémia tagiá- vá választja, a zenei életben — ha csak ideig-óráig is —, de korlátlan tekintélynek Őr- vend és operája, a Faust szinte ״hivata’os” nemzeti dalművé lesz. mely a ma- gasrendű szórakozást, a tdsz- ta muzsikát jelenti.

A Faust világraszóló sike- rét Gounod-nak nem sikerül megismételnie. Bár még több operát komponál, ezek közűi csak a shakespeare-i ihletésű Romeo és Julia sikere köze- üti meg a Faust-ét.

Gounod a német—francia háború alatt 1870-ben Lón- donba költözik, ott énekkart alapít, hangversenyez. Majd visszatér Párizsba, de az ak- kor komponált müvei (Cinq- Mars, 1877. Polyeucte, 1878. Le tribut de Zamore, 1331) sem érik el korábbi művei- nek színvonalát Jelentősebb munkásságot fejt ki ezekben az években a zenepedagógia terén. Tanítványai között itt találjuk Bizet-et Delibes-t S9int-Saens-t és Massenet-t.

1893. október 18-án halt meg Párizsban;

*-at־A rOág operaszínpadainak egyik ieggyakrabban játszott darabja, a pénteken váró- sunkban Is bemutatásra ke- *rülő Faust szerzője Charles Francois Gounod Párizsban született 1818. június 17-én, Atyja Ismert festő, anyja zon- goramű vésznő tőle kapja a gyermek Gounod az első ee- neleekéket. 18 éves korában a párizsi Conservatoire-ra ke- rül, ahol a francia nagyopera egyik mesterének, Haievy-nek tanítványa Három év múlva kantátájával megnyeri a ró- mai nagydljat. Olaszországba utazik, a római Villa Medici- ben lakik, közben ellátogat Lijxxébe és Mendelssohn meghívására Berlinbe. Párizs- ba való visszatérése után or- gonista állást vállal, a párt zsi ״Orpheon” férfikar-egye- sülét vezetőjeként működik. Két szimfonikus alkotásával, melyeket a Fiatal Művész.ek Társasága mutat be, átütő si- kert arat. Kisebb dalkompo- zídói mellett ismételt kísér- letet tesz a színpad meghódí- tására. 1851-ben a világhírű énekesnő, Paulina Viariot Garcia rábeszélésére megírja első operáját a Sapho-t.

Ezekben az évtizedekben a látványos, csillogó nagyoperai stíla.s az uralkodó. A párizsi Nagyopera legismertebb. ta- Ián legnagvobb hatású mes- tere: Mayerbeer. Az általa képviselt., külsőségeket hang- súlyozó, harsogó, látványos- ságra törekvő irányzattal szemben néhány fiatal kom- ponista: Gounod. Thomas.

Mnssenet kísérli meg. hogy a nagvopera stíluskeretei kö- zott is igazi művészetet nyújt- són A vígopera, valamint a nag'-ooera sajátosságainak, eredményeinek ׳összefoglaló- sából alakul ki a lírikus han- gú zenei dráma, a lírikus opera.

Gounod-nak az a törekvő- ee, hogy a bombasztikus ope-