Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

— Nincs feleségem. Meghalt — mondta a vörösképű, és az arca, amennyire Frank a sö- tétben megállapíthatta, komoly volt és hatá- rozott.

Elindultak a fagyos, kietlen éjszakában. Frank engedelmesen sietség és izgalom nél- kül ment a vörösképű után. Most már mind- egy, csak a fejem tisztuljon ki, gondolta. Messze volt a reggel, amikor ideérkezett, és a város, amelvben élt. elérhetetlennek látszott. Megoróbálta maga elé kéozelni az ápolónő- két: az eg'׳ik biztosan az övé. tűnődött. majd azon vette masát észre, hogv az ápolónők helvéről a régi nők integetnek feléje, vala- honnan mélyről, és azt gondolta: hát, igen, volt idő, amikor egy évet Is adtam volna az életemből egy szép. tiszta ápolónőért. Nem tudott rosszindulattal visszaemlékezni a régi kedves nőkre: amikor belefeküdtek az ágyba, mindig történt velük valami, amitől megvál- toztak. és nők lettek. Az arcukon kisimult a bőr. a tekintetük megkönnyebbült, mintha átestek volna egv megpróbáltatáson, és vilá- gos volt. hogy azt hiszik: ez a boldogság. Volt egvszer egy nő, talán húszéves. A hátsó te- rém ben iilt. közvetlenül a pénztár fölött. Bele- látott a kasszába: lopo' akar a szerencsétlen, talán még megmenthetem, gondolta Frank, és átült hozzá. Kora reggel volt még, a nő nagy- fröécsöt kért. Egy ideig közömbös dolgokról beszélgettek, azután a nő megmondta, hogy előző délután szabadult a börtönből, egy évet ült. Egv évig nem láttam férfit, jót tennél velem, tudok egv helvet a közelben, ahol nem kell sokat fizetni, mondta egvszuszra, és ügyetlenül mosolygott. Frank az ajtónál előre engedte, és látta, hogv vaskosan megy, mint- ha homokban járt volna; biztosan alföldi nő, gondolta. Az utcán belekarolt Frankba, mint- ha régóta ismerték volna egymást. A szobá- bán vaskályha volt benne kék szénlángok lo- bogtak. A nő az utolsó pillanatban még azt mondta: anmd férfi volt az életemben, hogy meg sem tudom számolni, csak azt ne mondd közben, hogv te szerettél volna lenni az első. Furcsa kis nő volt, ez biztos, dehát minden nő furcsa, tűnődött Frank útközben.

— Mit szólnak maid a lányok, ha csak úgy betoppanunk? — kérdezte.

— Megszokták — mondta a vörösképű.

A patakmeder közelében befordultak egy szélesebb utcába. Franknak úgy tűnt, mintha napközben járt volna itt, de nem szólt. A vörösképű megállt egy kovácsoltvas kapu előtt.

— Megérkeztünk — mondta.

— A lányok hol vannak? — kérdezte Frank gyanakodva.

— Az udvari lakásban. Rögtön megnézzük őket.

Bementek óvatosan a vörösképű lakásába, mely az utcára nézett.

— Sajnálom, hogy a kocsmában ledöntöt- tem az órásodat, de meg kellett tennem — mondta Frank bűntudattal.

— Nem órás, csak annak képzeli magát — morogta a vörösképű, és aszpirin után kuta- tott az ebédiőszekrény fiókjaiban. — Végre•׳ hajtó volt, de a háború alatt tönkretette egy repülőgép.

— Bomba?

— Rosszabb annál. Itt jártak át fölöttünk a bombázók Pest felé, de sohase volt velük ba- junk. Megszólaltak a szirénák, ha jöttek, de mindenki maradt a helyén. Dolgoztunk to- vább. Légvédelem se volt a környéken. Egy- szer azután egy vadászgép valahogy lekeve- redett fölénk. A végrehajtó kint lovagolt a mezőn, valami adóst keresett a tanyákon. A gép észrevette, alacsonyan ráhúzott. A ló megvadult, ledobta az öreget. A gép meg- fordult, egyszer, kétszer, háromszor, mintha megdühödött volna az öregre. Negyedszerre eltalálta. A szénagyűjtők találták meg, az utolsó percben szaladtak be vele a kórházba.

— És a fia?

— Nincs fia. csak beképzeli — mondta a vörösképű, ps összerágta az aszpirint. — Sen- kije sincs, csak Itt tengődik közöttünk, de megszoktuk. Ha berúg, nem kell kísérgetnl, egyedül is hazatalál.

A vörösképű ivott egy kis vizet a gyógy- szerre. Frank szétnézett az öreg bútorok kő* zött. Minden darab elhanyagoltságot és unal- mát árasztott magából, mintha a gazdájukkal együtt özvegyültek volna meg. Frank is ivott egy pohár vizet, lehűtötte a gyomrát, és el- képzelte, hogy közben a lányok ünnepélyesen megnyitják az ajtajukat, és ott állnak majd a szoba közepén kíváncsian, kissé borzasán, melegen, tisztán, mintha az ágyból bújtak volna elő. Az egyik vöröshajú lesz a bronz árnyalatból, nagy szürke szemei kétkedve néz nek majd rám, gondolta, a másik szőke lesz, mint egy filmszínésznő, sima frizurája fénye- sen omlik le kétoldalt, és legfeljebb húszon- ötévesek lesznek. Lehet, hogy kissé öregnek látszom majd hozzájuk, folytatta a tűnődést, és látta magát zavarában, ahogy elvörösödik, is csak áll majd ügyetlenül azzal a nevetsé- 5s izgalommal, ami idegen nők között minig elfogja.

A vörösképű le akarta oltani a villanyt, de Frank megfogta a kezét.

— Melyik a tiéd, hogy mégis tudjam? —־ kérdezte.

— Egyik se. Egv harmadik, de nem enge- dem, hogy itt lakjon velem.

A lányok hátul laknak, az udvar mélvén. A nyitott verandáról egv földes, kamraszerű előszoba nyílt, Villany nem égett benfie. Bo- torkáltak a lomok és kerti szerszámok között, A vörösképű végre megtalálta a kilincset, de hiába. Az ajtó zárva volt.

Hát ez most szép lesz, gondolta, azután gyors

mozdulattal fellökte az asztalt, rá az öreg órásra, majd a meglepetés pillanatát kihasz- nálva egy kemény csapott horoggal álion vág- ta a fickót. A kocsmában döbbent csend tá- madt. Az órás tehetetlenül ledőlt a padlóra. A fickó ellökte az asztalt az útból. Az ütés kissé elcsúszott: régen csináltam, bosszanko- dott Frank, és megpróbált elhúzódni az ab- laktól. Keményen védekezett, és főképp pon- tosan. Többen voltak már ott, és közben a falhoz szorították. A fickó ott állt előtte, ar- cán piros foltokkal és kibírhatatlan bizton- Sággal a szemében, azután szépen beleszaladt megint Frank öklébe. Csak ígv tovább, bíz- tatta magát Frank, dé egvre reménvtelenebb- nek látszott a helyzete. Akkor a függönynél a vörösképű tűnt fel. Megütközve, egv kis rémülettel nézte a félkört, melv mint egy lassú porfelhő zárult össze előtte Látta, hogv nincs más választás: kiléoett a folvosóra. és lekapcsolta az automatát. Vaksötétség lett, mindenki elkezdett ordítozni. A lárma súlyos volt és veszélyes. Frankot félelem fogta el, közben néhány ütést kapott a fejére és a tes- téré. de a részesség és az izgalom együttesen felfogták a fájdalmakat. Gyufa lángja lobbant föl. Frank megpróbált lebukva elmozdulni a faltól, de valaki a sötétben megmarkolta a kabátlát. A vörösképű volt: g'׳ere. rokon, mondta és húzta maga után A folyosón, majd egv dohos előszoba ablakán át valahogy ki- jutottak az udvarra. A lefagyott kövezeten átcsúszkáltak a féltetős fészer alá. Az udvar közepén egy öreg diófa állt fagyosan, fehér méltósággal. Franknak fájt a válla, az arca is; biztos vérzik, gondolta és kimerültén lehú- zódott az építkezésből visszamaradt nádpal- lók közé.

A vörösképű kinézett az udvarra, melyet a kocsmáros raktárnak használt. Nagv volt a rendetlenség. A vörösképű gyakran megfor- dúlt itt. különösen nyáron, a diófa és a ház falára felfutó növényzet romantikus zöldjé- ben. Az épületből.kihallatszott az ordítozás.

— Itt nem maradhatunk — mondta, majd maga után húzta Frankot a keskeny udva- ron át. A hordók és a szőlőskádak között is- mét megpihentek. Frank végignézett a hosszú udvaron, melv itt a kádak mögött egy kupac szénporral végétért. Az udvaron felgyújtották a villanyt, valaki kifutott a házból, maid egv másik utána, és bemásztak a fészer alá. A vörösképű meglökte Frankot: gyerünk rokon, mondta. A szénpor mögött csak át kellett lépni a kerítésen, elkezdtek futni lefelé, elöl a vö- rösképű. A kö.nvök alakú utca lejtős volt. kis házai lehunyt szemmel álltak a lefagyott hó- bán. Frankék megpihentek lent az utca vé- gében.

— Itt megállhatunk egy percre — mondta libegve a vörösképű. és tenyerét a kabáton keresztül a szívére szorította.

— Csináltál valamit a villannyal? — kér- dezte Frank.

— Lekapcsoltam az automatát — mondta a vörösképű. és hirtelen nagy élénkséggel eszé- be jutott, hogy Frank nehéz helyzetben volt, de nem adta be a derekát. Ha fiatalabb vol- na, fiamnak is elfogadhatnám, gondolta.

— Ne menj most a szállodába — mondta. Hátha ezek is oda mentek.

— Hova menjek? Idegen vagyok itt.

— Gyere hozzám.

— Mit csináljak ott? — kérdezte Frank, és a havat rugdosta.

— Vannak lányok is.

— A tieid?

— A fenét. Albérlők.

— Mifélék?

— Ápolónők a kórházban.

• — Szépek? — kérdezte Frank.

— Nekem azok.

— Mit szól ehhez a feleséged?

— Az én nagynéném Beneze volt — mondta a vörösképű, és dühösen nézett az öregre, örült a fordulatnak, és elég részeg volt, hogy hozzá se kezdjen a kérdezősködéshez. öklé- vei súlyosan a levegőbe vágott, mintha egy szózuhatagot hallgattatott volna el, és azt mondta eltökélten: Biztos, hogy rokonok va- gyünk.

Kitett egy százast az asztal sarkára, és oda- hívta a pincért.

— Hozzon ezért nekünk valami komolyabb italt — mondta.

Frank megpróbálta lebeszélni. A vörösképű az üres korsókra mutatott: u ff van tisztelt rokon. megittunk mi már ezen kívül két literre való kadart is. A nincé״ szatmári szilvát ho- zott. ■Tó büdös volt. de csak ittak keményen és egvte nagvnhb «1111״p1 azután a vörösképű megfesd az nroz kezét.

— Mp igmál többet! Mára elég volt — mnndta.

L 0r״g nnm tudta levenni a szemét Frank- זיך *ה׳ר־וי־ןיס ןי׳ריז o 4׳Ifo V»ó rn ןי^ו {■ 1 יך Qyprn (§13071

יזי u׳-rt«-li.pl- ךן1 ה ■jf0ptrt זר יו | יי Vnr»öV Röé7^׳ *,laCSOיך30׳ין0י*׳יזי׳רז^־ה 1 ׳*ו זרי׳^יר ogv vadászgép húzott át a

— W<\nptok ide a fiamat! Hívjátok ide a fiamét’ — hadonászott.

— T-Tóhorús nvo^-áse van A/rinriig este jön ki V>e1”le — mortHj-r» r>

A7׳ nfor* yíחמ״יי leoltott na#v fel■־־ זך -01׳ר ז־י״י + .0 יי ןיד p’n ס׳י■ n^r''°i t T^mnk rész- v*4■♦זךו07זיי0■ז^ 1״* akert valamit, de a

V01 •»׳ר ס?ר ד 70זי«י זן7 יר/־י׳־♦*- |+0 + ןץר ־זבירי׳י 1~״""tflnf e?v vartasí. zöld függőnv mögött. Frank p7׳+ «ypnör-0+p • n'prfvórn’Ti ezt a vörösképöt. és

יר־י ®<י׳י׳*ר ן1ו י^׳י־יר orr י-o Ír <?־■»״ ׳י'Po־1 •י ׳־^»p pl ortom Volt *nnlriltílr A ]ו׳נ^/סייז־^יר g

r׳ész״e alakok hintasz.erűon Tr*״zngtak a füst- ben Füst volt mindenütt, és állott ital szaga lebegett a levegőben. Azután egv fickó állt Frank asztalinál húszéves lehetett. El- henvcgolt külset״ veit. kék munkazubbony- b?n. és mint a s^áliítómiinkásnk. vastag ér- szárítókat viselt a csuklóién. Tettetett lom- nnscácpzaj állt ott Frank és az öreg között, öklével az asztalra támaszkodva Elég sokat ivót*. megveregette az öres hátát, azután a szems-md asztaltól mae״ alá húzott egy szé- két és Frankhoz fordult.

— Hárman vaevunk — mondta. — Én, a só״nrom. meg annak a barátja.

Frank nem ijedt meg. inkább egy kicsit dühös volt. amiért ostoba helyzetbe keverte magát Körülnézett: a fickó barátait kereste, de mindenki egyformán közömbösnek látszott. Az öreg a részegségtől magába roskadtan ült. csak pillanatokra emelte föl a fejét, anélkül, hogv egyetlen ■ szónak, vagv mozdulatnak is fel tudta volna fogni az értelmét.

— Nem vagv túl bőbeszédű — mondta a fickó, és megint Frankra nézett.

Frank csak ült az asztalnál, és arra gon- dőlt: elég volna nekik fejenként egy litert fi- zetni és elkotródnának. Aztán átvillant az agyán: felveszem velük a küzdelmet, de a fő- nőké riadt arcát látta rögtön maga előtt: Frank, ezek a dolgok nehezen egyeztethetők össze a pályájával. Egv kis szomorúsággal gondolt a harminchét évére, ilyen korban leg- okosabb lett volna valami módon eljutni a kijárathoz, és onnan az utcára érve rendőrért kiáltozni, de tudta, ha nem jut az ajtóig nem lesz aki a védelmére keljen, és az rosszabb volna, mint meghalni.

— Gyávának látszol, hogy az már egyene- sen botrányos — mondta á fickó.

Frank indián arcán könnyed, részeg mo- soly jelent meg. Egy pillanat műve volt csu- pán. Elhatározásában az ital is szerepet ját- szott, józanul talán megpróbált volna kiegyez- ni, dehát ilyen volt mindig, egész életében.

Thiery Árpád

Kisvárosi

kaland

Frank felkapaszkodott a csúszós, lefagyott lépcsőkön. A törvényszéknél befordult, és ott Volt a Kiskulacs, valóban, egv zord kis ut- cában, szemben a megyei börtönnel. A bejé- rat fölött fehér burában villsnv égett. Frank múltjában volt egy kocsma annak is ilyen lámpája volt. Fehér, a bejárat fölött. Szép- temberben az amerikai gépek lerombolták az utca egyik oldalát, egészen a kocsmáig, mely- fiek sápadt tűzfala széöeleeve né־׳’tt le a ro- mokra. Onnan kezdve azonban állva marad- tak a házak, és különös modor én volt a bu- rában a villanykörte is Ha áram lett volna, éghetett volna. Az emberek csak זייי'י?ףףוו nie- részkedtek vissza az utcába körülállták a lámpát, gyanakodva nézegeti1־״■. A tulM-' '׳>״« később megnyitotta n j?nc<:m׳■־׳י ״+ s kezdték elkerülni hitelbe se״ • ittak. Véff 'l bezárt a tulaidonos. az alte '־׳lül leverte a lámpát, és elhagyta a vidéket

Frank mintha egv konvhába lépett volna be, a zsír és a hagvma meleg szaga veg״ült. el a Sűrű cigarettafüstben. Itt akár meg is vacso- rázhatok, gondolta és örült, a rb»lH״nek. Az Utcai ablaknál volt egv üres asztPl. «■'ז,׳״*«?- re vette a vendégeket, akik por+bsan ol ״ártok voltak, mint amikor mé״ maga is olcsó k^cs- mákban tengődött. Rendelt egv adag múlat, italt hozzá, és énpen enni készült, amikor egv közepesen ittas, vöröskérí ember lénett az asztalához. Felszívom n־to׳v>]״n׳»--n állt ott kg- zében korsó sörrel, és az kér״ ״־;{1׳: van-e hely az asztalnál? A barátommá] vaavok. tgt+g hozzá, és fel is bukkant mögötte eg״ mú״ik férfi, idősebb volt legalább tíz évvé1 effér- szemei bizonytalanul vándorolta1•־' eg’־ik oont- ról a másikra. Ez is regei hatott két ütert. gondolta Frank. A szák! te’e volt csak inte- ni tudott. A vöröskéoű i״vekez־»tt barátságos lenni, mintha eev pillanatra se feleltette vol- na el, hogv szívességet kért. A pékségen dolgozom, művezető v: ״vr>k ott. mondta. Frank jobban megnézte őkét. a vörös^énű- hoz több bizalma volt. Látszott ug״an hogv nem először fordul meg itt. valami azonban mégis megkülönböztette a kocsma társaságai- tói. Szelíd mosolya elsősorban, melv vaskos külsejéhez kénest gverekesen ü״׳•etlennek lát- szott, és szemének gvanútlan. kékes tisztesé- ga. Az öreg roskadtan megőörnVedve ült, nem érdekelte semmi. Trónként felemelte a fejét, és az ittas ember״!? bizonvtalan fölé- nyével bámult Frankra T eolajozott ősz haján piszkosan csillogtak a fé״vek. Az arca zsúfolt Volt, mintha mindent rágvűjtptt volna: bána- tot, finom ravaszságokat, a szeménél a nehéz foltok árnyékát, nagv erőszakos orrát, mely lehúzódott egészen a szái vonaláig, és egy kis érzelmes macska szerűséget.

Frank rendelt bárom korsó sört. Az öreg gyanakodva nézett Frankra, majd közelebb húzódott hozzá.

— Az arc. kérem — mondta. — Az arc is- meretlen. Sose láttam itt magát, pedig min- den este feljövök.

Frank lehajtotta a korsó sört.

— A kályha mögött szoktam ölni — mondta.

Az öreg furcsán, neheztelve nézett, a kor- sót ide-oda forgatta maga előtt az asztalon.

— Én Koszorú vagvok. Órásmester a fő- térről — mondta. — Maga mivel foglalkozik?

— Utazó vagyok — válás•’'•״1״ Frank.

— Ügynök?

— Nem. Világutazó.

Az öreg riadtan nézett Frankra azután el- vigyorodott.

— Akkor megfordult az én Szülőföldemen is.

— Attól függ, hol született.

— A korallzátonyon — mondta az öreg, és halkan vihogott.

— Ott még nem jártam, öreg, de ha meg- javul az idő, okvetlenül útbaejtem.

A vörösképű intett Franknak, hogy ne ve- gve komolyan, amit az öreg mond. majd át is hajolt az asztalon: h'borús nyomása van, morogta a fogai között, azután az öreghez, fordult, és jó hangosan azt mondta:

— Biztos valami hivatalos iigvből klfolvó- lag jött az elvtárs hozzánk. Sokan jönnek ide mostanában.

— Égy örökség miatt jöttem — szólt közbe Frank.

— Nccsak. vannak Itt rokonai? — csodál- • kozott a vörösképű.

— Itt született az anyám.

A Vörösképű azt gondolta mérgesen: még hogy az anvia. ezek az Idegenek mindig gúnyt akarnak űzni belőlünk.

— Ha nem sértem meg — kérdezte azután —, hogy hívják az t esanyját?

— Ben ״״ének hívták. Meghalt.

A vörösként! lehajtotta a korsó sört.

— a- ״״״ןיי n״.״vnéném nék״m is Beneze lány volt. Nem furcsa ez? — kérdezte.

Az öreg felvihogott.

— Sok itt a Beneze. Tele vart Vélük a vá- fős.

Tttíítt fíbb

TÖltKOS ILDIKÓ RAJTA