Dunántúli Napló, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

A magyar népi tánc

és dal világsikere

is az első díjat. A Postás Szint- fonikus Zenekar Párizs kör- nyékén szerepelt nagy siker- rel, az Építők Központi Kó• rusa Bulgáriában, a Csepeli If- iúsági ~enekar Karlovy Vary- bán adott a nyáron több hang versen vt, a görögországi Lef- kas szigetén rendezett nagy fesztiválon a Debreceni Népi Együttes tánc- és zenekara aratott szép sikert, a Pécsi Mecsek Táncegyüttes nemrég Dijonban nyert második dí- jat. Jelentős eseménye volt a nemzetközi zenei életnek az augusztusban hazánkban — Debrecenben — rendezett má- sodik nemzetközi kórusfesz- tivál, ahol 14 ország kóru- sa között a váci Vox Humana vegveskar és a debreceni Ko- dály Kórus nyerte el a nem- zetközi aranvdiplomát és a zsűri különdíját.

A sodró lendületű magyar népi tánc k méltán aratnak sikert a külföldi színpadokon. Egy-egy fesztivál táncszámai között például a szatmári fér- geteges úgy robban, mint a di- namit. A pergő, temperámén- tumos, színes forgatag meg- hökkenti a közönséget, és a hatás teljes. A dinamikus szá- mok mellett azonban a legfi- nomabb líra is szerepel a magyar táncegyüttesek reper- főárjában. — valamennyi szám igényesen megkomponálva — és ez a kontraszt is méltán váltja ki a közönségből azt a hatást, amit a magyar népi táncegyüttesek sikerét ma- gyarázza. A folklór tisztasága és az igényes munka az, amit a közönség megérez és hálá- san fogad.

Amatőr énekkaraink és népi táncegyütteseink külföldi sze- repléseikért sem kapnak tisz- teletdíjat, önzetlenül, a kultú- ra iránti rajongásból fáradoz- nak, próbálnak, tanulnak mun kaidéj ük után, hogy közös al- kotásuk eredr. ánye világszerte népszerűsítse kultúránkat.

Varga Aranka

ta meg gyümölcsét. Hosszú út vezet a mai művészi színvo- nalú népi táncegyüttesekhez, amelyek produkciói már a folklór megőrzése, a régi motí- vumkincs feldolgo sa mellett a mai ember érzés- és gondo- latvilágát 'י igyekeznek kife- jezni.

A magyar kórusmozgalomnak már több évtizedes munkás- mozgalmi hagyományai van- nak. A Munkásdalosszövetség a munkás énekkarokat tömő- rítette az illegális munka fedő- szerveként, de feladatuk volt a művészeti nevelés, a szórakoz- tatás is. A forradalmi dalok népszerűsítésén kívül a ma- gyár népdalt is igyekeztek a munkásosztály harcos művésze tének szolgálatába állítani. Különösen a Vándor és Szál- más kórusok — az első ve- gyeskarok — törekvései vol- tak igen jelentősek a harmin- cas években.

A hagyományok a felszaba- dulás után hű ápolókra talál- tak, az amatőr népi tánc és kórusmozgalomban, de más műkedvelő együttesekben is.

Az utóbbi években — 1957— 1958-tól kezdődően — már nemzetközi hírnevet szereztek amatőr népi táncegyütteseink, kórusaink. Számos külföldi si- kér fémjelzi működésüket, amelyre a koronát az elmúlt év tette fel. Szakszervezeti, üzemi, tanácsi, ifjúsági amatőr együtteseink sok első díjat hoz tak haza az elmúlt nyáron. A Telefongyár férfikara az Észt- ország-beli Tallinban szerepelt kitűnően a dalosünnepélyen, a HVDSZ Szilágyi Erzsébet női kamarakórusa Belgiumban ért el kiugró sikert; 14 éve először történt itt, hogy a zsűri kiadta a száz százalékos teljesítményt elismerő első díjat, mégpedig kórusunknak. Norvégiában el- ső ízben járt a magyar együt- tes: a Vasas Központi Tánc- együttes, és szereplése nagy visszhangra talált. A HVDSZ Bihari János táncegyüttes Isz- tambulból hozta el a kritiku- sok־ első díját, és Ankarából

Ma már nem lepődünk meg azon, ha arról kapunk hírt, hogy egy magyar népi tánc- כgyüttes, vagy valamelyik kó- rusunk első díjat nyert vala- ־nelyik nemzetközi fesztiválon. Azt is természetesnek tartjuk, hogv műkedvelő együttesein- két egy-egy külföldi szereplé- sükön nagy lelkesedéssel ün- nepli az igaz művészetet érté- kelő közönség. Mi a titka nép- szerűségüknek, a lelkesedést kiváltó szereplésüknek, — e kérdésekre kértünk választ a Népművelési Intézetben és a SZOT kulturális osztályán.

A népi tánc sok fiatalt vonz a fővárosban és vidéken, ezért az ifjúság észté ikai nevelése szempontjából jelentős szere- pet tölt be.

A felszabadulás utáni idő- szakot a mennyiségi gyarapo- lás jeller zte, és az a fel- készülés, koreográfiái tapasz- talatszerzés, amely később hozHochhuth és Á helyíarló

Idealista koncepciója, bizo- nyos vallásos illúziói drámá- jából is kielemezhetők. A magyarországi előadásokat azonban népi kíséri botrány. Kérlelhetetlen antifasizmus'á- ért, az igazság érdekében kor- látain is túllépő, leleplező erejű szenvedélyességéért megbecsüljük. Egyetérthetünk Épp úrral, a bécsi színház igazgatójával, aki együttesé- nek már-már botrányba fül- ladó előadásál , a színpadra lépve így kiáltott a tüntetők felé: ״Ez a darab rekviem — halottak millióiért!”.

A magyarul Kalász Már- tón kiváló fordításában meg- jelent hatalmas terjedelmű szabadverses dráma színpad- ra állítása érdemes rendezői és színészi feladat. A schil- leri hagyományokig vissza- nyúló, de mödern elemeket is ötvöződő dramaturgia se köny nvíti meg a helyzetet. Emel- lett a nyugat-berlini ősbe- mutató Piscator-i rendezése és a budapesti Kazimir— Gosztonyi-téle előadás ״előz- ménye” is sokra kötelezi a rendezőt s az egész együt- test.

Szederkényi Ervin

gépesítés

— Három..; négy... Bt... hat...

(Kertész László karikatúrája)

A csoport alapítója a ná- lünk kevéssé ismert Hans Werner Richter és Alfred Andersch, a Gruppe 47 igazi reprezentánsai, kiváló líriku- sai és prózaírói azonban — Hans Magnus Enzensberger, Heinrich Böll. Günter Grass — hozzánk is eljutottak, s főként a Nagvviláp közvetí- tésével jelentősebb dráma- íróik alkotásait is ismerjük. Ezek közé tartozik Siegfried Lenz, a Bűntelenek-kel de közel áll hozzájuk a Svéd- országban élő Peter Weiss. akinek híres Marat-Sade da- rabját és A vizsgálat című dokumentum-drámáját Hoch- huth művével egvidőben ját- szották hazánkban.

A Gruppe 47 íróinak alap- vető témaköre a fasizmus és a háború időszaka. Erről szól Hochhuth első magyar nyelven megjele elbeszélé- se, a Berlini Antigoné, s ez- zel kapcsolódik drámája is. A helytartó alapproblémája a személyesen is szerepeltetett XII. Pius pápa súlyos fele- lőssége, amiért nem emelte fel szavát Hitler ellen, a náci kegyetlenkedésekért, Ausch- witz borzalmaiért — az üldö- zöttek védelmében. A drá- mát történelmi dokumentu- mok alapján írta, ezzel sem kerülhette el azonban az egy- ház és a jobboldali erők fel- háborodását. A nyugati orszá- gok bemutatóit szinte kivé- tel nélkül tüntetések, botrá- nyok kísérték. Egyházgyalá- zással, vallásellenességgel vá- dolták az írót, sőt azzal is ״megbélyegezték”, hogy kom- munista. Erre pedig nem volt alap. Hochhuth a mű cseh- szlovákiai és magyarországi bemutatásának engedélyezé- sét egy nyílt levél közlésének feltételéhez kötötte (megje- lent a Helikon 1965. 4. szá- mában), amelyből kiderül, hogy az író elég távol áll a marxizmustól, bizalmatlan, sőt néhány kérdésben egye- nesen ellenséges nézeteket vall a szocialista országok politikájával szemben.

A helytartó bemutatójára készül a pécsi Nemzeti Szín- ház. Ezúttal nem lesz ez ma- gyarországi ősbemutató, hi- szén az elmúlt évadban si- kerrel játszotta már a dara- bot Budapesten a Thália. így is igen értékes azonban a vállalkozás.

A mű a mai nyugatnémet drámairodalomnak ha nem is legkiválóbb, de mindenkép- pen a legnagyobb feltűnést, színházi, sőt politikai botrá- nyokat kavaró sorozatába tar- tozik. Humanista, antifasisz- ta eszmeisége — lényegében idealista, harmadikutas, kon- cepciója mellett is — sok ponton érintkezik a marxiz- mus felfogásával, dramatur- gial felépítése, alapos rövi- dítést igénylő terjedelme sok lehetőséget biztosít eredeti, önálló rendezői elképzelések érvényesítésére. Nyugodtan várhatnak tehát új előadást még azok is, akik már Buda- pesten látták A helytartót.

A szerző, Rolf Hochhuth a Gruppe 47 néven ismert hala- dó szellemű nyugatnémet író- csoport második nemzedéké- vei indult. Pályáját az 50-es években prózaíróként, elbe- szélésekkel kezdte. A hely- tartó volt első drámája, 1962- ben írta, harminc éves ko- rában. Ezzel egycsapásra vi- lágszerte ismertté vált, jobb- ról is, balról is éles támadá- sok, viták kereszttüzébe ke- rült

A Gruppé 47 közvetlenül a háború után alakult, azokból a harcterekről vagy a hadi- fogságból hazatérő nyugatné- met értelmiségiekből, akik — ellentétben a politikusokkal — semmit sem akartak fe- ledni, s a tanulságokat le- vonva demokratikus állam- formát és szocialista gazda- sági rendszert kívántak orszá- gukban. Később fokozatosan harmadikutas elképzeléseik kerekedtek felül, harcos anti- fasizmusukat máig megőriz- fék, a ״szabad demokrácia” védelmében többször összeüt- közésbe kerültek az állami, politikai, és vallási szerveze- sekkel, legtöbben szembefor- dúltak azonban — főként a személyi kultuszra hivatkoz- va — az NDK-val és a szó- etalizmussal.

Pécsi utcák, házak, emberek

FŐPÁLVAUDVAR

lyet keresi, ahol nincs nappal és éjjel, ahol minden nap 24 órából áll, ahol az idő a periodikusan ismétlődő 24 órák végtelen fo- lyamata, annak ide kell jönnie. A színház- b'ól 11 órakor hazamennek az emberek. A bárokat hajnalban bezárják. Gyógyszertár, kórház éjszaka csak ügyeletet tart... De itt a nap 0 órakor kezdődik és 24 órakor ér véget. Ez idő alatt nyáron — hét irányban — csaknem félszáz személyszállító vonat indul és ugyanennyi érkezik. Több tízezer ember vált jegyet és ugyanennyi száll le a vona- tokról. A Pécsre érkezők 80 százaléka a vasút- állomás ajtaján át lép a városba.

Az épület iránt se lehetünk közömbösek, s az iránt se, ami a falak közt, a váróterem- ben, a csarnokban fogad. A Hivatalos Menet- rendkönyv díjszabási tájékoztatója ezt írja (nem is gondolná az ember, milyen érdekes olvasmány lehet egy menetrendkönyv): 10״ forint bírságot fizet, aki az állomás bármely helyiségét vagy előterét, továbbá a személy- kocsi folyosóját, kocsiszakaszát, ülőhelyét, WC-jét cigarettavég, hulladék, szemét elszó- rásával bepiszkítja.” (Kiszabták már valaha ezt a bírságot?)

A csaknem hét évtized alatt, amióta a fa- lakat felhúzták, külsejében nem sokat váltó- zott a pécsi főpályaudvar Ma már persze kevés a vágány, szűkek a várótermek, a fo- lyosók, az irodák. A megnőtt forgalom mel- lett a tisztaságot nehéz őrizni. Valahol már bizonyára megrajzolta valaki, hogv milyen lesz a kétszázezer lakosú város vasútállo- mása. Talán házak fölött futó magasvasutat álmodott, vagy süllyesztett vágányokat .. A személy- és teherpályaudvar bizonyára két különböző helyen lesz. Mozgólépcsők vezet- nek a vasúti kocsikhoz. Az ajtók automati- kusan nyílnak és záródnak. A várótermek hőmérsékletét légkondicionált berendezés szabályozza.

De az állomás akkor is állomás lesz... Ahol nem szeretünk búcsúzni ... De ahová mindig szívesen érkezünk .. S ah. 1 majd ak- kor is lesznek emberek, akik csak azért jár- nak ki néhanap hogy vonatokat lássanak s hallják a hangot:

— Gyorsvonat indul a harmadik vágány- ról...

Tüskés Tibor

Az épület külső és belső térelosztása szim- metrikus. Középütt a bejárati csarnok és a pénztárak. A folyosókról nyílnak a várótér- mek. Az épület két szárnyán a posta és az utasellátó étterem (magyarul: resti) egyen- súlyoz.

Az ajtókon zománctábla. A táblákon fel- Irat: Segédhivatal. (Hát nemcsak hivatalsegéd van?) Poggyászkamra. (A csomagmegőrzőt itt így hívják?) Lámpázók. (Vajon mit lám- páznak?) Ezek a szavak — s hozzá még né- hány: rámpa, átmenesztők, bárca, csonka, pá- lya —, amit csak a vasutasok használnak, vagy aminek az ő szájukban a köznyelvtől eltérő jelentése van — mutatják, hogy egy sajátos világba, külön stílusba léptünk. Itt más az időszámítás, a vasúti forgalom a kö- zönséges naptárt is másképp nézi.

Fejem fölött megszólal egy hang:

— Figyelem, beszállás. Gyorsvonat indul a harmadik vágányról Szentlőrinc, Dombóvár, Sárbogárd, Pusztaszabolcs, Budapest déli pá- lyaudvar felé ...

Személytelen mikrofon-hang. (Dombóváron egy esztendőn át minden este kisétáltam az állomásra, hogy halljam: — Gyorsvonat in- dúl Pécs felé ...) Tagoltan, szenvtelenül ejti a neveket. Mégis annyira jellegzetes ez a hang, hogy ha csak magát a hangot halla- nám (filmen a kép eltűnik, vagy álmomból riaszt föl), akkor is tudnám, egy vasútállo- más hangszórója szól.

Később szolgálati utasításokat ad: — A másodikról a gép előrehúz a negyedikre. Az 1904-es 16.20-kor bejár a harmadikra.

A forgalmista megmagyarázza mellettem:

— A második vágányról a mozdony a ne- gyedik vágányra jár át. Körülbelül fél ötkor megérkezik a harmadik vágányra a gyors- vonat Pest felől.

— Honnét tudja?

— Nálunk minden vonatnak száma van. Ha

mond < ׳ négyjegyű számot, és tételezzük

föl. hogy az egy vonat-szám. abból én ponto- san megmondom, melvik vonalon, milyen irányban, melyik napszakban közlekedik, s azt is, hogy teher, személy vagy gyors- vonat.

Le-föl járok az állomás peronján, a sárga Ikeraraitkockákon. Aki egy városban azt a helopsorok, t még föntebb, az apró tornyokra

bontott tetőszerkezet, mégis monumentálissá teszi az épületet. A régi város egyik leg- jelentékenyebb épületévé.

A városba érkező utas ezt az épületet látja először közelről; s amikor távozik, ettől bú- csúzik utoljára.

A századforduló évében emelték, amikor Pécs a kapitalista nagyvárosok közé lépett, a nagyarányú városi és állami építkezések idején.

Stílusa? Nehezen találni rá jelzőt. Az is- mert irányzatok nem illenek rá. Talán sze- cesszió, eklektika? Nem. Pedig az épület nem áll egyedül, nem valami páratlan építé- szeti, egyedi alkotás. S ha társaira gondo- lünk, szerte az országban, jelzőt is találunk: indóház stílus, MÁV stílus!

Mert ennek az iránynak is megvannak a sajátos ablakméretei, ajtóformái, festékszínei. Van betonkerítés, ami sehol másutt, csak a MÁV-épületek körül húzódik. Megnéztük már egy vasúti őrház alaprajzát? (Ilyenben szü- lettem.) Jártunk már egy MÁV-bérház fo- lyosóin? (Itt töltöttem a gyerekéveket.) Meny- nyire egyformák ezek az épületek! S az apró, virágos megállók, a karcsú, emeletes, falusi állomások (földszinten az iroda, emeleten a főnők lakása, a ház előtt vadgesztenyesor), a rangos, tekintélyes pályaudvarok!

A pécsi főpályaudvar előtt állok. Csodálko- zom, hogy nem füstösek a falak. Pedig nem is mossák. Kevesebb a szénnel fűtött moz- dony? Vagy egyszerűen törölni kell a köz- helyet: egy állomás csak kormos lehet? A másik meglepetés: tulajdonképpen szép ez az épület Mértéktartó és komoly. Nem hi- valkodó és nem cifra. A falak az égetett tég- la színét mutatják. Díszeinek funkciója van. Watt és Stephenson domborművű arcképe. Mérnöki szerszámok. Automobil, léghajó, szárnyaskerék. Verebek pihenője.

®etemben alighanem most írom Je másodssor est a szót Először akkor használtam, *mikor táviratot adtam föl valakinek, és fél- reérthetetlenül meg akartam jelölni a helyet: hol találkozunk. Mert Pécsett vasútállomás több Is van: a pécs-külvárosi, a pécs-gyár- városi, a pécsújhegyi, a pécs-vasasi, a Pécs- felső és a pécsbányai. Igaz, az egyik pálya- udvar, a másik állomás, a harmadik meg- állóhely, a negyedik rendezőpályaudvar; de ki érti ezt? Főpályaudvar csak egyetlenegy van. Pécsett ez A vasútállomás.

Aki a Rákóczi útról a Zsolnay szobornál a Szabadság útra kanyarodik, annak az épü- let egyszerre mutatja meg az arcát. Meg- figyeltük? Magyarországon szinte minden vas- útállomást egy hosszú, nyílegyenes út köti a városhoz. A hajdani kényes orrú polgárok nem engedték a füstöt a városba. Később persze ezek az utcák is beépültek De a vas- útvonalak — akár a folyók — elválasztó sze- re pével a modem városrendezési terveknek is számolni kell A vasútvonalon túl kocká- zatoa építkezni. Épp a pécsiek ne tudnák ezt? Csak hidak vagy aluljárók pántolhatják egy- máshoz a vasútvonal két oldalán fekvő ne- gyedeket. A sorompó: védelem — és bosszú- ság.

Az épületnek tulajdonképp ez az egyetlen nézete van; \t északi homlokzat. Aki vonat- ta! érkezik, láthatná a délit, a sportpálya fe- lőlü is De az utas, amint a vonatról leszáll, azonnal egy hosszú eresz alá ér, s az embe- refc arcát kutatja: — Vajon engem ki vár? — és nem néz a tető fölé.

Természetesen az északi homlokzat is a szebb, a díszesebb. A kétfelől hosszan elnyúló nyerstégla épület valójában egészen keskeny és alacsony. A falfelület gazdag tagolása, a hatalmas ívelt ablakok, a beugrások, kőpár- íányok, erkélyek, tetőmagasságban futó ősz/

t