Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

1966. DECEMBER 16. A hétköznapi ésszerűsége 2------------­K özlemény a KGST 20, ülésszakáról és a KGST Végrehajtó Bizottságának 27. üléséről December 8—10-ig Szófiá­ban megtartotta soron követ­kező 20. ülésszakát a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa. Az ülésszak munkájában a KGST tagországainak küldött­ségei vettek részt. A Magyar Népköztársaság küldöttségét Apró Antal miniszterelnök­helyettes vezette. Az ülésszak, miután meg­vizsgálta a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának 19. és 20. ülésszaka között vég­zett munkáját, a Végrehajtó Bizottság tevékenységét jóvá­hagyta. Az ülésszakon megállapítást nyert, hogy a gazdasági és tudományos műszaki együtt­működés az említett időszak­ban továbbfejlődött a KGST- tagországok között. Az ülésszak hangsúlyozta, hogy a Tanács tevékenységé­re nézve nagy jelentőségű volt a kommunista és mun­káspártok vezetőinek, vala­mint a kormányfőknek 1966. júliusában Bukarestben meg­tartott találkozója, amelyen a résztvevők egyöntetűen ki­fejezésre juttatták azt a tö­rekvésüket, hogy a jövőben is erőfeszítéseket tesznek a köl­csönös együttműködés fej­lesztésére, összhangban a tel­jes egyenjogúság, a szuveréni- tás és a nemzeti érdekek tisz­Az EAK támogatja Szíriát és Irakot az olaj vitában Damaszkusz és Bagdad kon­zultált Kairóval az IPC olaj- társasággal kiéleződött válság ügyében. Makhusz szíriai kül­ügyminiszter az Arab Liga védelmi tanácsának kairói ülése alkalmával tájékoztatta Internazionale— Real Madrid Győri LlO— Standard Liege Géniben csütörtökön délelőtt elkészítették a Bajnokcsapa­tok Európa Kupájának és a Kupagyőztesek Európa Kupá­jának negyed-döntobeli sor­solását. A BEK-ben az Inter- nazionale a Reál Madridot kapta ellenfeléül. A magyar labdarúgás a Győr révén a KEK-ben volt érdekelt, a győri együttes a Standard Liege belga csapat ellem mér­kőzik a továbbjutásért Mind­két kupa-küzdelemben már­cius 20-ig kell lejátszani a mérkőzéseket; az időpontokat pedig 15 napon belül kell je­lenteni az UEFÁ-nak. az EAK vezetőit a viszályban elfoglalt Szíriái álláspontról. Az EAK teljes támogatásáról bizto sította Szíriát. Az iraki kor­mány diplomáciai úton ismer­tette az egyiptomi kormány- nyál az olajválság fejlemé­nyeit. Nasszer elnök fogadta El Dzsamalit, Irak kairói ügy­vivőjét, aki átadta neki az iraki elnöknek az olajválság­gal kapcsolatos üzenetét A kairói sajtó vezető he­lyen foglalkozik a válsággal és kiemeli, hogy Damaszkusz, Bagdad és Beirut állandó kapcsolatban áll, hogy egyez­tesse álláspontját. A kairói lapok rámutat­nak arra, hogy Szíria az IPC létesítményeit iraki tulajdon­nak tekinti. Ha Irak kívánja, iraki szakértőknek adják át az olaj vezetékeket, amelyet a szíriai kormány a napokban Szíriái kezelésbe vett. A Journal d'Égypte főcíme: „Zuajen szíriai kormányfő fel­hívja az arab népeket, hódít­sák vissza olajukat”. A Prog- reés Egyiptien úgy tudja, hogy Makhusz szíriai külügyminisz­ter Bagdadból Párizsba utazik s kérni szándékozik De Gaulle tábornokot, közvetítsen Da­maszkusz és az IPC között a válság megoldására. teletben tartása, a kölcsönö­sen előnyös és elvtársi segít­ségnyújtás elveivel s ily mó­don elősegítik a proletár in­ternacionalizmus. valamint a szocialista világrendszer egy­sége és összeforrottsága erő­sítését. Az ülésszak ajánlotta a KGST tagállamainak és meg­bízta a tanács szerveit, hogy a jövőben is minden erőfeszí­tésüket a tagországok gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködésének további fejlesztésére irányítsák. Az ülésszakon véleménycse­re folyt a tagországok 1970. utáni népgazdaságfejlesztési terveinek összehangolására vonatkozó kérdésekről. * December 10—13-ig Szófiá­ban megtartotta 27. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bi­zottsága. A Végrehajtó Bizottság meg­vizsgálta a 20. ülésszak aján­lásaiból és határozataiból fa­kadó intézkedéseket és jóvá­hagyta az 1967. évi munkater­vet. A Végrehajtó Bizottság meg­vizsgálta és elfogadta a szük­séges ajánlásokat a KGST-hez tartozó országokban folyó ter­melés szakosításának és koo- perálásának kérdéseiről az 1970-ig terjedő időszakban a hengerelt áruk egyes fajtáit, acélcsöveket, különböző fém­cikkeket és vasötvözeteket, az építőipar és az útépítés gépe­sítését szolgáló gépek és be­rendezések egyes fajtáit, to­vábbá a műanyagcikkek gyár­tásához szükséges berendezé­seket illetően. Ä Biztonsági Tanács rhodesiai vitája A Biztonsági Tanács rhode­siai vitájában szerdán — mar gyár idő szerint a késő esti órákban — erélyes hangú be­szédet mondott Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ- képvisélője. Nagy-Britannia politikája — mondotta — az angol—ameri­kai és nyugatnémet nagy- monopóliumok védelmét szol­gálja. Fedorenko magáévá tette három afrikai országnak Ma­linak, Nigériának és Ugandá­nak azt az indítványát, hogy alkalmazzanak általános gaz­daság szankciókat, beleértve a teljes olajembargó detését is. Állást foglalt amel­lett, hogy megfelelő rendsza­bályokkal sújtsák a Dél-afri­kai Köztársaságot és Portugá­liát, amelyek gazdasági kap­csolatokat tartanak fenn DéL Rhodesiával. Tevfik Buattura algériai küldött kiemelte, hogy a gaz­dasági rendszabályok csak ab­ban az esetben lehetnek hat­hatósak, ha kiterjesztik őke* a dél-rhodesiai import és ex­port egész területére. De Betts holland delegátus a brit javaslatok mellett fog­lalt állást A magyar katonai küldöttség látogatásának csütörtöki napja A Magdeburgba érkező ma­gyar katonai küldöttséget csü­törtökön reggel díszszázad fo­gadta a pályaudvaron. A küldöttség délelőtt meg­látogatta Magdeburg mellett a schönebecki traktorgyárat A magyar katonai küldöttség megtekintette a gyár műhe­lyeit és megismerkedett a fejlesztés távlati terveivel, amelyeknek megvalósítása 1970-re Európa legnagyobb traktorgyárainak sorába eme­li az üzemet. A gyárlátogatás során Czi- nege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter elbeszélge­tett az üzem több dolgozójá­val, majd a látogatás befeje­zéseként a delegáció baráti gyűlés keretében találkozott a gyár munkásaival. A gyűlésen Alois Pistiik, az NSZEP Magdeburg kerületi A spanyol „népszavazás“ végeredménye Mint az AFP jelenti, a Spa­nyol Statisztikai Hivatal csü­törtökön délelőtt nyilvános­ságra hozta a szerdán meg­tartott alkotmánymódosítási „népszavazás” nemhivatalos végeredményét. Ennek értelmében a válasz­tójogosultak száma 21 301 540 volt, azaz másfél millióval több, mint korábban becsül­ték. Közülük 18 913 637-en sza­vaztak le (88,79 százalék). Igennel szavazott 18 130 612 (a leadott szavazatok 95,86 szá­zaléka), nemmel szavazott 342 336 (1,81 százalék). A hivatalos választási vég­eredményt csak húsz nap múl­va hozzák nyilvánosságra. pártszervezetének első atká­ra köszöntötte a küldöttséget. Beszédében méltatta a láto­gatás jelentőségét, mint fon­tos hozzájárulást a két ország szoros baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez. A magyar küldöttség részé­ről Kovács Pál vezérőrnagy* honvédelmi miniszterhelyettes mondott beszédet. Megemlé­kezett a két ország fejlett traktoriparáról és hangsú­lyozta a traktorgyártási ter­vek összehangolásának jelei*- tőségét a KGST keretében. Délben az NSZEP Magde­burg kerületi pártszervezeté­nek első titkára ebédet adott a küldöttség tiszteletére. A délutáni programban a* erxlebeni termelőszövetkezet megtekintése szerepelt. E lá­togatás során a delegáció meg­ismerkedett az NDK mező- gazdaságának egyik élenjáró kollektív gazdaságával. Este szívélyes. baráti be­szélgetés keretében találkozott a küldöttség a termelőszövet­kezet dolgozóival. Johnny Halliday közismert francia énekest a kattowicei bíróság botrányokozásért és huligán viselkedésért 20 000 zloty pénzbüntetésre ítéltea Halliday korábbi lengyelorszá­gi turnéja alkalmával vereke­dést provokált egy krakkói mulatóban. Hadviselés az éterben (Folytatás az 1. oldalról) gáncsoskodásokat, hiedelme­ket, torzulásokat a mai eszé­vel mindenki maradiságnak, bűnös tudatlanságnak, eléggé *1 nem ítélhető bizalmatlan­ságnak fogja fel. Csakhogy nem ettől, nem elsősorban ettől lesz hala­dó és korszerű az ember. Csakhogy nem nehéz, nem Jelent valami különös alap­magatartást, ha az ember a bevált újat tiszteli és el­fogadja. Ami bevált, aminek márkáját az élet, a történe­lem, a gyakorlat igazolta, és ami nélkül meg se volnánk — emellett kiállni, nem tett. Nem kíván ez semmiféle kockázatot. De sokkal inkább kockázat, ami pillanatnyilag még kétségesnek látszik. Amiben hiszünk, de új, ami szokatlan, ami fordulhat még így is, meg úgy is. Ami még nem százszázalékig tisztázott, amire valaki még azt mond­hatja (pláne egy magasabb fórum), hogy gondoljuk meg. Nehezen érthető, hogy miért hiányzik közéletünkből az a százszázalékos tisztelet az új iránt, amit pedig poli­tikai alapelveink megkövetel­nek. Mi tart vissza elismerni huzavonák nélkül például egy jó ipari megoldást? Miért kell egy-egy újítónak végig­járni a kálváriákat, kipró­bálni, hátha belefásul a dol­gaiba a szerencsétlen, és nem fog többet fejtörést okozni? Miért kell túlzott óvatosság­gal kezelni egy elképzelést, csupán mert egy magasabb hivatal pecsétje pillanatnyi­lag hiányzik még hozzá? Miért fogadják a művészeti alkotások egy részét oly fa­nyar gyanakvással, csupán mert az új merészségét hor­dozzák magukban? Miért nem kap zöld utat azonnal S jtegy kitűnő kezdeménye- I’ ha úgy tetszik: vezetői búzás — csupán mert új, és ugye sohase lehet előre tud­ni... A mai ember azért mond­hatja felvilágosultnak és kor­szerűnek magát, mert elődei fáradhatatlanul kutattak az új útjai Után, vállalták gyakran a legdrasztikusabb kockázatokat is. Tisztelték az újat, az újban rejlő és az öj létrehozását megelőző em­beri momentumokat. A szo­cializmus alapeszméi a leg­szorosabban összefüggnek az új jelentőségével, éppen a szocializmus az, amely az alkotókezdeményezésre, az új iránti fogékonyságra, az új iránti tiszteletre építi fel céljait. A világot mindig az új felfedezések, az új meg­oldások, az új szellem vitte előre, és ez az új a maga teljességében magába foglal a kozmosz felfedezésétől kezdve egy egyszerű kis ru­galmas hivatali intézkedésig bezárólag mindent, ami ra­cionális, és ami több akar lenni, minőségileg más akar lenni, mint a korábbi volt. Az új nem jelent szükség­képpen nagy horderejű dol­got. Az újhoz, a többhöz- máshoz szakismeretre, len­dületre, szorgalomra, eltö­kéltségre, mi több: bátor­ságra van szükség. A legne­mesebb emberi tulajdonsá­gok ezek, és ha hozzávesszük, hogy a világ nem csupán nagy tudományos, társadalmi felfedezések piramisára épül, hogy a haladáshoz éppúgy hozzátartozik a hétköznapok ésszerűsége is, a legkisebb részletkérdésig; a magunk dolgában is több a felelős­ség, és több a kapcsolata az új igényével. Mert gondoljuk csak el őszintén: mi volna, ha emberileg, a sokak által úgy lenézett kis hétköznap­jainkban túl messze elmarad­nánk az emberiség világra szóló felfedezései mögött? m TTL Említésre került már, hogy milyen módon állították a rádiópropagandába a fejlett tőkés országok jólétének di­cséretét. Kifinomult érzék­szerveikkel rájöttek, hogy ea a módszer sem jó minden esetben. Értsük meg, ők is gondolkodó emberek. Rá­jöttek, hogy a jóízlésű em­berektől idegen a dicsekvés, nem szeretik az ilyen tó­nust. A gazdagság fitogtatá- sa is ellenszenvet vált ki, ha túlzásba viszik. Főleg a kul­turális színvonalban maga­sabban álló emberek tud­ják, hogy honnan ered e gazdagság forrása. A pro­paganda fogás? Csökkentették az öndicsé­retet, helyébe beállították a saját gazdasági, társadalmi, erkölcsi problémákat és az erről történő megnyilatko­zást. Mindez természetesen a lényeget soha nem érinti, vetületekben mozog. Ennek ellenére ők úgy számítják, hogy több célt is elérnek. Egyik, hogy nem lesz any- nyira szagos az öndicséret. A másik, amit gyakorlatban is hangoztatnak; a kapitaliz­mus állandó megújulásához szívesen felhasználják a szo­cializmus tapasztalatait, de rögtön hozzáteszik, hogy a szocializmusnak is tanulnia kell a kapitalizmustól, mert „így jön létre az új társa­dalom”. Ebben a politikai mákonyban természetesen nem az a lényeg, hogy a kapitalizmus akar hasonul­ni a szocializmushoz, ha­nem az, hogy a szocializmus legyen hasonlóvá a kapita­lizmushoz. Ugyanis — sze­rintük — minél kevesebb a különbség, annál közelebb van a végcél, hogy meg­szűnjön a szocializmus. E propaganda változat egyik jelensége volt, hogy amikor nyilvánosságra ke­rült az új gazdasági mecha­nizmus, a faragatlanabb nyugati rádiókommentátorok azt a lehetőséget csillogtat­ták, amely szerint itt a le­hetőség a fejlettebb (érten­dő kapitalista) rendszer lét­rehozására. Washingtonból egy kézlegyintéssel leintet­ték ezt a durvaságot és he­lyette azt a taktikát állítot­ták előtérbe, hogy a propa­gandával lehetőleg jobbol­dali irányba kell tolni a gazdasági reformot. Ez sem fog sikerülni. Ha eddig voltak is kéte­lyek ezzel kapcsolatban, amit jórészt mesterségesen költöttek, akkor ezekre a párt IX. kongresszusa vilá­gos választ adott. A lénye­ge ennek, hogy szó sincs a szocializmus építésének fel­adásáról és úgymond a „ka­pitalista módszerek” beveze­téséről, hanem éppen ellen­kezőleg, a szocialista építés korszerűsítéséről, erősítésé­ről, gyorsításáról van szó az újonnan felszabaduló és méginkábh alkotóvá váló energiákkal. Mindez a nép javára történik. Ne legyünk naivak, nem is leszünk, de biztos, hogy ismét kitalálnak valami mást Lehet ■— ezek után majd azt hangoztatják, hogy „nem Váltotta be a reményeket a gazdasági reform”. Elhisz- szük, hogy nem. Számukra nem. E cikksorozatban eddig felfedtünk néhány fontosabb elvi, politikai és agitációs „kulisszatitkot” a nyugati rádiópropagandáról. A to­vábbiakban érdemes köze­lebbről szemügyre venni, hogy kikhez, milyen alap meggondolásból indulva és milyen célból szólnak. Ha eddig kiderült, hogy milyen ravasz módszerekkel igye­keznek félrevezetni, becsap­ni embereket, akkor derül­jön ki az is, hogy elsősorban milyen rétegekre, kikre szá­mítanak. Amikor a „felszabadítás” propagandáját folytatták, ak­kor a társadalom nagyobb részét vették célba. Vélemé­nyük az volt. hogy a kom­munistákon kívül mindenki szemben áll a szocializmus­sal és a kapitalizmus híve. Ez a felfogás elbukott. Er­re nemzetközi méretű tapasz­talatokon túl. olyan szélső­séges „bizonylataik” is akad­tak, hogy egyes dissziden- sek, rádöbbenve csalódásuk­ra, a szocializmust kezdték dicsérni nyugaton, azt a rendszert, amit elhagytak, hogy helyébe jobbat találja­nak. A tőkés világ lélektani hadviselésének irányítói eb­ből is levonták a következ­tetést. Eszerint, a szocialista országok fejlődése nem mú­lott el senki fölött nyomta­lanul, nem használható az a felosztás hogy van rend­szerhű ember és éllenség. Ez igaz. Egyrészt, mert a rendszerhű emberek az utób­bi években megsokasodtak és mind több azoknak a szá­ma, akik ugyan a maguk módján értelmeznek dolgo­kat, de a rendszert nem en­gedik sem szidni, sem bántani. Másrészt azért is igaz, mert a felnőtt új generáció, ami­nek javarésze ma 30—40 éves, nagy különbséget tud tenni a múlt és a jelen kö­zött. Benne élt vagy közeli emlékei vannak a sivár, szenvedésteli múltról és ha nemcsak örül, de gondjai, problémái is vannak a je­lennel. ezt nem a végletek­ben ítéli meg. íme a reá’is valósággal is számol a nyu­gati lélektani hadviselés. Ez esetben például igaz alapról indulnak, de lássuk, hogy a maguk módján milyen kö­vetkeztetéseket vonnak le ezt hogyan érvényesítik a gyakorlatban. Kialakították a rétegtak­tikát. Mit rejt ez? Patika- mérlegen próbálják adagol­ni mondanivalójukat. Első helyen van az ő sorrendjük­ben is a munkásosztály. Szá­mukra nem beszélhetnek úgy, hogy döntsék meg a rendszert. Ilyen hangvételű rádiót, agitációt senki nem hallgatna meg. Mit monda­nak neki? Finom beszédünk e változatban is. Kicsi ügyek­be belekapaszkodnak és ab­ból négy mondaton belül országos vetületet fabrikál­nak. „Nemcsak ez esetben van így, hanem ugyanez megtalálható ...” itt-ott. és sorolják a helységneveket ahol ugyanaz nincs meg, de számítanak arra. hogy nem tudja adott esetben a pécsi ember, hogy Nyíregyházán másként van-e, mint aho­gyan hallja. A falusi dolgo­zóknak sem lehet belesut­togni fülébe, a rádió hang­szóróján keresztül, hogy nem jó a termelőszövetkezet. Azt se lehet mondani, hogy lép­jen ki. Kiléphet, ha akar és ha nem jó neki, akkor vá­laszthat mást. De nem akar kilépni. Mit mondanak he­lyébe? Hogy milyen gazdag a farmer. Az a farmer, aki­nek 200—500 hold földje van; Igen. Nálunk is gazdagok voltak a 200—500 holdas birtokosok, de a volt 5—10 —15 holdas paraszt, a mai több ezer holdas termelőszö­vetkezeti tag tud különbség get tenni és tudja, hogy „milyen lyukbó’ fű* - -zéT*; K. J. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents