Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
196b. DECEMBER <K>. A RÁK NYOWÁR4N AZ ARANYPARTON Levelek Afrikából A két vadfehér játékos — Szeretjük a gvikokat a szobában A levelek furcsa ropogó pa- pírokon május végén indultak el Accrából és azóta sorban jönnek Pécsre. Idehaza a rokonok, jóbarátok forgatják a messziről való borítékot. — Hát igen, a Pácsa Sanyi ■professzor-féle lett Afrikában. Pácsa Sanyi, a gyárvárosi gyerek, vagyis dr. Pácsa Sándor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Baranya megyei KÖJÁL mikrobiológiai intézetének tudományos kutatója azóta lecturer a Ghana Medical School-ban, vagyis előadó a ghanai orvosképzőben. Most valószínűleg rövidnadrágban és izzadó homlokkal ül a karácsonyi asztalhoz Glóbus- konzervből készült hazai mellé, és ha egy kis szentimenta- lizmus van benne, akkor fenyőillatú pécsi karácsonyokra gondol. De az is lehet, elindul a tengerparti homokra, hogy tökmagost játsszon a négerekkel. Egyébként éppen a tökmag- játékkal vágódott be.. — Amikor kijöttünk — írja, kétlakásos villában helyeztek el bennünket, a másik lakás egy angol biokémikusé. 0 mondta, hogy nincs mese, el kell menni a néger strandra tökmagost játszani. Az itt olyan népi szórakozás, mint nálunk a foci. Egyébként hasonlít a magyar malomjátékra. Az izzó homokon ketten — Pácsa meg az angol — egész délután játszottak. A levegő olvasztott forró aranynak tűnt, és az óriási szurkoló közönség döbbenten nézte a „két vadfehér játékost”. Aztán egy néger jól hátba vágta a pécsi tudományos kutatót és attól | kezdve „kind boy” lett, amit j Pécset- körülbelül úgy mondanának. hogy „klassz srác.” A fiatal pécsi b;ológusnak a virológia a szakterülete. Másfél évvel ezelőtt már jelentős lépéseket tett az influenza- vírus megismerése érdekében, j Afrika pedig hazája a kullan- | csők által terjesztett vírusok-! nak Dr. Pácsa Sándor tehát feleségével — szintén szakmabeli. asszisztens az intézetben — és négy esztendős kislányé- j val elindult Accrába abban a j reményben, hogy ott virusku- j tatással új eredményeket sikerül elérnie. Kétéves szerződése van, s a levelek tudományos különlegességekről, kalandokról, egy sajátos, izgalmas világról adnak hírt. — Tulajdonképpen oktatok heti három órában. mégpedig angolul. Itt egyébként nem német, hanem angolszász rendszerű a felsőoktatás. Vagyis ahelyett, hogy az előadó beszél és a növendékek hallgatják. beleszólhat a hallgatóság is- az előadásba. En azt a módszert választottam, hogy nem írtam le előre semmit, hanem elkezdtem rögtönzött fogalmazásban beszélni. Először sajnos közbeszóltak, nem értették világosan, most már jobban megy, mintha az előre leíró módszer szerint oktattam volna. Esv ebként a megjelenésre. protokollra nem sokat adnak Accrában. Pácsa Sándor indult már rövidnadrágban is előadást tartani. Viszont az afrikai egyetemi ifjúság majdnem zűrzavart keltett, amikor | meghatározták az inasok szá- ! mának felső határát, vagyis hogy két egvetemi hallgató I közösen tarthat egy inast ! Pácsáéknak is volt inasuk. Takarított vasalt, de valahogy furcsa volt ez, hát elküldték Most Pácsáné vezet' a háztartást. ami afrikai helyzetben különösen elismerésre méltó munka. Csak egyet említsünk: a ruha sohasem szárad meg. még napon sem. anrvira pá- j rás a levegő. Ügy kell száraz- i ra vasalni. Egyedüli használható lábbeli a szandál. A zárt cipő bepenészedik. Egy közepes megjelenésű afrikai úr naponta minimum kétszer vált nadrágot, s estére így is csurom vizesre izzadta a másodikat. A piacokon a hőségtől és a felhalmozott rengeteg gyümölcstől sajátos bűz terjeng, de ezt fitymálni nem illik. Hazai értelemben vett ivóvíz nincsen, a négy éves Pácsa Noémi — angol nyelvű óvodába jár — coca-colát iszik. Már megszokta. Lakásuk egyébként tágas és kényelmes. Öt szobájuk van, azonkívül nagy kert, igaz, egyszer majdnem megmarta benne a kislányt egy mérgeskígyó. A szobákban arasznyi gyíkok futkosnak. Pácsáék kedvelik őket, mert megeszik a rovarokat. A hangyákkal állandó háborúban vannak, hol ők győznek, hol a hangyák Utóbbi esetben megeszik a család tartalék élelmiszerét. S a szakma, a tudomány? — Hát ez bizony misszió. Itt én a semmiből indulok el, s talán majd aki utánam jön, az kutathat. A laboratórium egy szoba, most kaptam Pécsről 250 megfelelő kémcsövet. Magammal hoztam néhány sejttenyészetet is, de nem tudom használni, Ebben a szobában véldául állandó szélviharban dolgozom a légkondicionáló herendezés miatt. De az itteni klinikai orvosokat is úgy kell hozzászoktatnom, hogy kérjenek vírusvizsgálatot, itt vagyok, segítek. Szóval ez egy misszió, én itt inkább adok, mint kapok. Hihetetlen energiával sero- lógiai kutatást is végzett. Beteg afrikaiak vérsavójából kimutatta az ellenanyagokat és így következtetett vírusfertőzésekre Már annyi anyaga összegyűlt hogv decemberben egy előadást tartott róla Ez ott vadonatúj és nagysikerű kezdeményezés volt. De dr. Pácsa Sándor kétéves afrikai missz'ója jelenthet-e valamit a magyar társadalomnak. orvostudománynak? Talán igen. Az utóbbi években ugyanis előtérbe került az g felfogás, hogy a rák és egyéb daganatos betegségek vírusos eredetűek Pácsa dók tornak most lehetősége nyílik arra. hogy ilyen irányú kutatásokat is végezzen. Különösen az ott népbetegségnek szá mító úgynevezett burkit-tu mór vizsgálatától várható eredmény. Ez az arcbőrön lévő daganat, amely ijesztően eltorzítja az arcot. Az amerikaiak már egy külön intézetet helyeztek ki Accrába ennek tanulmányozása céljából Pácsa Sándor most dolgozik és reménykedik, hátha sikerül valamit adnia a magyar orvostudomány számára Addig is rövidnadrágban ad elő. és mosolvog, hogv kislánva hosz- szú szőke haját a néger gyerekek parókának vélik és próbaképpen meghuzigálják.. Földessy Dénes n Pécs város mecvásárs ta a Tompa-ptóitemesí^ A közel kétmilliói erő gyíinemény a magyar festészet XlX.—XX. századi remekeit tartalmazza Hosszas tárgyalások után , Pécs város végrehajtó bizottsága szentesítette az ügyet, amely ezekben a napokban utolsó állomására, a Pénz ügyminisztériumba is eljutott: dr. Tompa Kálmán közel kétmillió forintot érő. hatalmas magángyűjteménye Pécs város birtokába került. A szerződés szerint a város életjáradék formájában, rendszeres időközönként fizeti meg a vételárat. A csaknem 400 darabból álló gyűjtemény nagy része festmény, kisebb részben tartalmaz szobrokat, kis- | plasztkákat. A tulajdonos dr. Tompa Kálmán belgvó- gyász-főorvos, négy évtized folyamán tett szert nagysze rű gvűiteményére A műalkotások egy részét orvosi honorárium fejében kapta, más részét képzőművész barátai ajándékozták, sokat pedig maga vásárolt. A Tompa-gvűiteménvből S:klóson kiállítást rendeztek az idén, korábban pedig már az ország más helységeiben is. A város vezetőinek, művelődésügyi szakembereinek ügyszeretete ás áldozatkészsége révén most a gyűiteménv a Pécsett egyre gazdagodó képzőművészeti anyag ielentős része lett. A tir. Geqesi Kiss Pál adományozta gyűiteménv és a megye által megvásárolt j Tamás Hénrik-gyfiiteménv mellett a város a Tomoa- gyűiteményt is a Janus Par- j nonius Múzeum kezelésébe adja s az úi anvaenak egy részét ki !s állítják a hamarosan bővülő kéDtárban. A Tompa-gvűiteménv — a szak emberek véleménye szerin* — ráadásul ronnant szerencsésen egészíti ki az eddigi anvaeot. A Gegesi-féle gvűj- teménv leginkább a Nvolcak az aktivisták és a két világháború közötti különféle irányzatok festőinek műveit tartalmazta. A Tnmna-gvűi- teménv gazdagabb a nasvhá nvai és az alföld' festők mű- ! veiben, s értékes darabokat I őriz a legúiabbkori festők- ] tőj is. A múzonmhan rneglé- 1 vő képzőművészeti gyűjtemény ezzel elérte a 3000-et, ami önmagában is tekintélyes szám. s természetét tekintve is megalapozója lehet egy még ;génvesebb, még gazdagabb gyűiteménvnek. A Tompa-gyűjtemény értékes miiveket tartalmaz Ba- -abás Miklóstól. Munkácsy Mihálytól, Szinyei Merse Páltól, Benczúr Gyulától. s egyik legrégibb érdekessége Orlay Petrich Soma egy műműve. A nagybányai festészetet kéoviselő, sőt összefoglaló része igen értékes: Hollósy Simontól, az alapítótól kezdve a ma is élő — s ma is Nagybányán élő — Ziffer Sándorig szinte minden jelentős nagvbánvai festő műve megtalálható benne. Réti Istvánnak és Torma lőcseinek például több ki'íiriő képe. a legjobbak közű’ Érdekes színfoltja a gyűi'e- ménvnek az erdélyi Szervá- tius Jenő. Euróna-h'rű román állami díjas festőművész művei. Úgyszintén érdekesek Iőszló Fülön -ó-neves portréiestő műve- Med- nyánszky igen szép képei, vagy Ripvl-Rónaitól néhány kép amelvek a főművek közé tartoznak. Az alföldi festők közül leg'nkább a Rudnav- és a Nagy rstrón-képek izgalmasak, mert ezekkel a művekkel múzeum Rudnav- és Nagy István-kollekrióia csaknem teljesen kiegészült. Több Gnlársy. nagyszerű Csontvárv. Vaszarri. Aha Növik. Egry. Márffy. Szövvi, Oadánui Barcsay végül pedig Kassák és Domannrszky teszik a gvűiteménvt toló-s- sé egészen nanininkíe Va- gvon szén kis válogatás* ad a gyűiteménv Ferevczv Beni szobraiból és érmeiből, s a kisnlaszt’kai anvagban szerepel Borsos József Pásztor János. Várndv Sándor, Andrássy Kurta János és érmeivel Wilt Tibor is. Valódi kinccsel — igazi műkinccsel lett tehát gazdagabb Pécs város és a Janus Pannonius Múzeum. AZ EZRED FIA Zalátán, közvetlenül a határ mellett találtak valamikor ősszel. Ügy mondják, 1952-ben. Egy gyerek böm- bölése, persze, hogy felhívja magára a járőrök figyelmét. Sokáig kutatták, kihez tartózhatom, de hogy senki sem került elő, bevittek magukkal az őrsre. Pár napig még vártak, hátha keres valaki, de senki sem jött. így aztán ruhát varrtak nekem, csizmát csináltattak, s az egyik ágyat kiíeiölték állandó helyemnek. A parancsnok azt mondta. ér vnsvok felelős a gyerekért. Négvéves lehetett. NVszintt kis fekete kölvök volt, de nem kényeskedett, s így hamar megszerettük Abban a szobában hárman I aludtunk, valamennyien tisz tesek. ö lett a negyedik Reggel velünk ébredt, s este együtt aludtunk el. Ügy viselkedett, mintha igazi katona lenne. Igaz, lámpa- i oltás után mesélni kellett j neki ... A szüleiről nem sokat tudtunk meg. A parancsnok azt mondta, átmentek a határon, s a gyereket azért hagyták el. nehogy elárulja őket a sírás. A nevét se tudtuk, a születési adatait se. Azt mondta, Gyulának hívják, ennél többet nem tudott. így aztán mindent mi „adtunk” neki: előnevet is, születési helyet is. Hajnis János tizedessel gyakran a határra is kimentem. A katonák csináltak nekem egy puskát, Igaz, lőni nem lehetett vele, de egyébként éppen olyan volt, mint az övék. 1954-ben elő is léptettek. Hatéves lehettem ekkor. Parancsban is megjelent. De volt ennek előzménye is. Biciklizni akartam minden áron. A parancsnok azt mondta, kicsi vagyok, csak összetörném magam Így aztán kénvtelen voltam ellopni az őrs bicikliiét. Végig rolleroztam vele az egész falut. Mikor visszavittek, a parancsnok igen szigorúan nézett, s megnarancSolta, hogy zárjanak be a ruhaszárító helyiségbe. Egy félóráig lehettem ott. Közben j az egész őrsnek éppen arra akadt dolga, mindenki benézett hozzám, cukrot adtak meg csokoládét, én azon- j ban nem fogadtam el, bár j tudtam: az őrsparancsnok- j nak nagyon is igaza van. Mikor értem jött, még bőg- j ni is kezdtem, s nem hagytam el,- hiába kérlelt. Akkor azt mondta, tizedes leszek, elvégre nem vagyok mai gyerek, hisz már a második évemet töltöm az őrsön ... DISZ-titkár voltam és I dada ... Mikor Gyula hat- j éves lett, én vittem őt az iskolába. Reggel vittem, délben érte mentem. Katonaruhában járt, így már messziről észrevettem a kitóduló gyerekek között. Ha jó jegyet kapott, büszkén tisztelgett és jelentett nekem. ha nem sikerült valami, csak a táskát nyomta a kezembe, cipeljem én. Mikor megérkezett a parancs. valamennyien őszintén sajnáltuk. Közénk tartozott. Azon a reggelen, amikor be kellett hozni Pécsre, mindenki meglepte valamivel. Tele volt az öle ajándékkal. Azt hittük örülni fog. de csak nézte a sok édességet. Az iskola miatt kellett bejönnöm Pécsre. Itt közelebb volt. Akkor természetesen nem értettem ezt meg, napokig sírtam, s Zalátára akartam menni minden áron. Aztán megszoktam a nagy laktanyát is. Sok száz katona volt, s mind szeretett. Megint közöttük kaptam szállást, esténként meséltek nekem, sőt a leckét is meg- I írták, ha kértem. A Csáky alhadnagy elvtárs vigyázott rám, ő kérdezte meg mindennap: feleltem-e? Alig hogy beléptem a laktanyába, ő már ott volt, levette a kabátomat, s mindent el kellett mesélnem, ami történt Az első hetekben katonaruhában járattuk iskolába, a gyerekek azonban ezt sehogy sem értették, mindig körülötte tolongtak, ami csak rendetlenséget szült így azután elhatároztuk, hogy civilruhát veszünk neki Beállítottunk az áruházba. „Ruha kellene ennek a gyereknek — mondtam — tetőtől talpig." Körülvettek minket, még az igazgató is odajött, s akkora batyuval mentünk el, hogy alig bírtuk. Gyula a mi fiunk volt, az ezred fia. A pesti harcok hírére ezért is határoztunk úgy, hogy intézetbe adjuk. Nem tudtuk, mi lesz, csak azt tudtuk, neki nem lehet baja. Az intézetben sem voltam magamban: a katonák nagyon sokszor meglátogattak, s én is elmentem, havonta legalább kétszer. Ebben az időben jutott először eszembe, meg kellene tudnom, kik a szüleim. Nagyon sokat sírtam. Az emberek azt mondták, a Vöröskereszt majd segít, azok mindenkit megtalálnak Meg is írtam a levelet. Aztán mégsem adtam fel. Arra gondoltam, minek? Szeretni úgysem tudnám őket. .. Mikor elvégeztem a nyolcadikat, azt kérdezték: mi leszek? Én legjobban az autókat szeretem, de az nem sikerült, így bányásznak mentem. Törékeny, érzékeny gyerek ez a Fekete. A századklubban, ahol a szabad idejük javát töltik, van egy tabló; a határőrség 1956- ban elesett hősi halcttai. Közöttük van Nagy András is, aM meffta'álta át. Gyakran mesél róla a többieknek, de mindig így, mintha élne... Az ezredes elvtárs azt mondta, ha vége a kiképzésnek. Zalátára megyek. Tizennvolc éves múltam. Bennem wmmi sem fakult meg mindenre emlékszem: az emberelőre a Mzakra s ^7. ú^ rpol^oH crrí'Vo'’"^ »■q § Vvnr tv»w fnrfnrn QrnvqlpV? *r\ '*f*v V^c”7n1Hlr orrp t\7 útra, mint aki ha-"'n'»<»v. Békés Sándor * t
