Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
IG napló 1966. DECEMBER 2S. EH ÖZG12MSÍGI QIET I ' A koronatanú és társai 2000 feltaláló, több mint 400 találmány — 1965-ben első a vegyipar Hat órával az aneolok előtt A legszellemesebb olvasmányok egyike — a szó szoros értelmében — a Találmányi Hivatal Szabadalmi Közlő n'e. Minden cikke valóban újdonság. A gyárak műszaki gárdájának — gondolom — kötelező olvasmányul kellene előírni, sok gondjuk megoldására találhatnának benne receptet. 1965-ben 312 szabadalmi kérelemmel több érkezett a Találmányi Hivatalhoz, mint 1964-ben — összesen több mint kétezer. A hivatalos újdonságvizsgálat után 437 szabadalmi jogot is kapott. A legtöbb új elgondolás a vegyiparban született utána az elektrotechnikai ágazat, majd a műszeripar következik. Ez azért örvendetes, mert a nemzetközi fejlődés is ezekben az iparágakban a leggyorsabb. Nem véletlen tehát, hogy egyik-másik találmányunk iránt máris nagy a nemzetközi érdeklődés. A KORONATANÚ A Madách Színház a Központi Döntőbizottság előtt perbe fogta a színház felújítóit mert a műanyagpadló töb1 helyen, nagy darabokba felpúposodott. Az építők a "ossz nyersanyagra, s a ragasztóanyagra hivatkoztak. Az Építéstudományi Intézet mérnökének. Szűk Gézának találmánya. a felületnedvesség meghatározó készülék, koronatanúként perdöntő bizonyítékot szolgáltatott. Egy esztendővel az építkezés befejezése után is kimutatta, hogv a műanyaglapokat túlságosan nedves padlóra ragasztották. A technológiai utasítás szerint ugyanis 4 százalék fölötti nedvességtartalmú felületre nem szabad műanyagot ragasztani. Ezt az előírást az építők nem tartották be A felüietnedvesség meghatározó készülék azóta szabadalmi jogot, kapott — a Madách színházi főpróba igazán kitűnően sikerült. A találmány elindult a világhír felt: finn, kanadai, és indiai cégek jelentkeztek vevőkent — r Anglia is. Ez utóbbi számi :i legnagyobb elismerésnek. irddig ugyanis a világ legjobb felüietnedvesség-vizsgáló műszerét az angolok gyártották. A szigetországi készülék hat óra alatt szolgáltatott adatokat, de a prospektusban az állt, hogy a legbiztosabb eredményt akkor adja a műszer, ha lehetőleg légmentesen elzárt helyen este bekapcsolják, és csak reggel olvassák le. A magyar műszer bárhol, a szabad ég alatt is, 4 másodperc (!!) alatt pon-. tos adatot mutat. A készülék bélyegzőhöz hasonló érzékelő fejét rá kell szorítani a vizsgált felületre, s a táskarádió nagyságú elektronikus készülék számlapjáról törtrésznyí pontossággal máris leolvasható, hogy hány százalékos a fal, a padló, vagy bármilyen tárgy, anyag, építmény nedvességtartalma. A GONDOLKODÓ DARU A Balatonföldvári Hajógyár bővített sólyaterére új öttonnás daru érkezett. A daruvezetőnek azt mondták, ha szükséges. 6—7 tonnát is emelhet vele. Nosza — gondolta a vezető — ha így van, élek az alkalommal azonnal. Tizenöt méteres gémállásban megragadta a 6 tonnás terhet, s fordult vele a part felé. Nem akart kétszer emelni, gondolta. rögtön a raktár ajtaja elé teszi a terhet. Emelés közben tehát megnyújtotta a gémet. A teher már a part felett lebegett, a gém hossza 20 méterre nőtt — ebben a pillanatban leállt a daru. Visszahúzta — a daru újra indult. Megint előre lendült, s amikor újból elérte a 20 métert — a gép ismét megbénult. Elromlott — kiáltotta a kezelő a parton álló felé. Azok nevettek, és — a kezelő nagy meglepetésére — boldogan gratuláltak egymásnak. A parton Ungur Mihály és Pancsovai János, a Magyar Hajó- és Darugyár mérnökei álltak, jól tudták, hogy a daru korántsem romlott el, sőt kitűnően működik. A két mérnök egy tűlterhe- lésgátló automatikus működésű elektro-mechanikus készüléket szerkesztett A darukon eddig is léteztek túlterhelésgátló készülékek, csakhogy azok túlságosan sematikusan látták el feladatukat Például egy öttonnás darunál, amint nagyobb volt a teher, rögtön jeleztek. Pedig egy öttonnás daru. amelynek gémki- nyúlása 30 méter, képes többet is felemelni — ha a gém ún. belső tartományban dolgozhat. Tehát pl. 10 méteres gémhosszúsággal fel tud emelni 7 tonnát is, 20-al pl. 6-ot, csak 25-ön felül nem bír többet emelni 5 tonnánál. A találmány lehetővé teszi, hogy a daruk és markolók teljes kapacitását kihasználhassák. Automatikája pedig kizárja a kezelő esetleges tévedéseit, s így megóvja a berendezést a pusztulástól. A LEVEGÖMOSO A szennyezett levegő nagy gondot okoz az üzemeknek, de a gyárak környezetének is. Az üzemekből elszívott szeny- nyezett levegőt ugyanis a szabadba engedik. A SZOT Munkavédelmi Intézetének mérnöke. Török Dezső feltette magának a kérdést: hogyan lehetne a mérges levegőt megtisztítani. mielőtt kifújnák a gyárak körül álló házakra, kertekre? A kérdésre sikerült választ adnia. Olyan készüléket szerkesztett, amelyben a keringő folyadék egyszerűen kimossa a levegőt. A módszer hatásfoka a hagyományos légtisztító eljárásokkal szemben — tízszeres. Ráadásul a szeny- nyezett levegő hasznos anyagai — ólompor, kén — visz- szanyerhetők. mert a légmosó- gép nemcsak kimossa a levegőt, de a szilárd részecskéket le is ülepíti. Kapacitása óránkénti néhány sáz köbmétertől ötven-hatvanezer köbméterig fokozható. A feltaláló jelenleg a Helyőcsabai Cementgyárban kísérletezik, mert a cementmű naponta 60 tonna r*r>rt fúj a környékre Egy példányt hamarosan Párizsba küldenek, a nemzetközi gépkiállításra. Idehaza pedig a Szellőző Művek felkészül a sorozatgyártásra. MAGNÓSOK FIGYELEM A Budapesti Műszaki Egyetem professzora, dr. Csűrös Zoltán és társai találmányukkal a kiváló minőségű magyar magnószalag gyártásának alapjait teremtették meg. A régi Ozafon szalag hangfrekvencia sávja 600-tól 6 ezer herzig terjedt, emellett a nedvességre rendkívül érzékeny volt. megduzzadt, összetapadt, s így hangminősége rohamosan romlott. A feltalálók által acetátfó- liára felvitt mágneses réteg kiváló és tartós hangminőséget biztosít. Az új magyar magnószalag, a Duna AC—30 hangfrekvencia tartománya 12 ezer herzig terjed, így, 4,7- es ’ sebességen is jó minőségű zenei felvételek készíthetők. A hangrögzítő réteg rendkívül tartós. 100 lejátszás után sem romlik hangminősége, sőt — a kísérletek bizonyították — javul. A Duna AC—30-ból már 40 ezer tekercset hoztak forgalomba, s reklamáció még nem volt ifj. Gerencsér Ferenc A Szovjetunió és Ausztria közötti kereskedelmi forgalom az 1964. és 1965. évi lassú fejlődés után ismét felfelé ívelő tendenciát mutat. Egyelőre ennek hatása csak az osztrák export oldalán jelentkezik, de remélhető, hogy az év végére mindkét irányban eredmények lesznek felmutathatok. Ez év első nyolc hónapjában a Szovjetunióba irányuló osztrák export az előző év hasonló időszakához viszonyítva 5,6 százalékkal nőtt és már elérte az egész múlt évi kivitel 68 százalékát. Ugyanakkor a Szovjetunióból származó osztrák import több, mint 12 százalékkal csökkent, habár a tapasztalatok szerint az év utolsó harmadában várható a szovjet export növekedése. Ausztria a Szovjetuniótól elsősorban kőszenet és kokszot, érceket, nyersolajat, gabonát, növényi olajat, pamutot, vegyi ♦ermékeket, géneket és személveénkocsikat vásárolt. KISLEXIKON ■ ■ Önköltségtípusú- vagy termelést! pusú árrendszert? A kiskereskedelem áruforgalma !S64 I—IIT. negyedévébe» Millió 196S Megnevezés Ft I—in. n- év %-ában Bolti élelmiszerek 877,« 109,2 Vendéglátás 492,4 107,3 élelmiszer összesen 1370,0 108,5 Ruházat 498,8 »M Vegyesipar cikk 884,3 114,5 Iparcikk összeses KISKERESKEDELEM 1383,1 10M ÖSSZESEN 2753,1 108,4 Ebből: állam! 1936,9 106,9 szövetkezeti 799,0 112,5 Az előző Kislexikonban elmondottuk azt, hogy Magyar- országon a felszabadulás után hatósági árrendszer alakult ki. Az eddigieket kiegészítve még el kell azt is mondani, hogy árrendszerünk önköltség típusú volt, miként a Szovjetunióban és a többi népi demokratikus országokban is ez az árrendszer működött. Az önköltségi árrendszert röviden úgy lehetne jellemezni, hogy a centrum, amihez az árak igazodnak, a termékek önköltsége. Az önköltségi árrendszerünk azonban kétszintű, mert más az árak centruma az állami szektoron belül és más az állami szektoron kívül. Az önköltségi árrendszerben a következő árlépcsők, árkategóriák alakultak ki: a) A nettó termelőt ár, mely tartalmazza az önköltséget és egy minimális nyereséget. A nettó termelői árat azokra a termékekre alkalmazták, amelyeket forgalmiadó mentesen kell adni állami vállalatok, szervezetek, intézetek és intézmények részére. b) A bruttó termelői ár, mely tulajdonképpen a nettó termelői árnak a forgalmi adóval növelt része, már tartalmazza a társadalmi tiszta jövedelmet is. Ezen az áron látják el az állami termelő, szolgáltató és nagykereskedelmi vállalatokat. c) A nagykereskedelmi ár alatt a nagykereskedelmi árréssel növelt bruttó termelői árat értjük (árrés a nagykereskedelmi ár és a bruttó termelői ár közötti különbözet). Nagykereskedelmi áron adják tovább a termékeket például a nagykereskedelmi vállalatok a kiskereskedelmneK, szövetkezeteknek, egyéb állami szerveknek. d) A fogyasztói ár a kiskeA boríték: kívül és belül Szemléletes közvetlenséggel és összefoglaló megjelöléssel ,.borítékon kívülT’-nek nevez- zű’-: azokat az ingyenes, tár- s. dalin1 juttatásokat, amelyek a izetési boríték mellett érkeznek ugyan, de azért természetesen számolatlanul beleszámítanak a családi költségvetések bevétel-rovataiba. Beleszámítanak? Érdemes már az itt tapasztalható kettősségen, a megítélésbeli különbségeken is elgondolkodni. I' i Iván való nogy a társadalmi. méretek Den, országos jö- .'em-elosztást nézőpontig’ a társadalmi juttatások rrúllií.v is a jövedelmi tényezők közé kell sorolni. Válto a kép. ha a másik oldalró': a bevételek címzettjei szempontjából nézzük. Kitűnik. hogy a társadalmi juttatások számottevő része ma mér annyira megszokottá, ter- més’Ptessé vált hogy az egyes ember ’énvegében — nem érzékeli’ Magvarán: sok ilyen közvetett, társadalmi ’uttatást rr ’" "égős-régen nem szokás nálunk a család jövedelmébe sorolni. Érdemes áttekinteni; voltaképpen milyen összegekről, jövedelmi arányokról van itt szó? Nos. a lakosság összes jövedelmében — 1965-ben — a munkaviszonyból származó jövedelmek 49,8 százalékkal részesedtek, a társadalmi juttatások pedig 23,8 százalékkal, (A többi: mezőgazdaságból. kisipari és egyéb tevékenységből eredő jövedelemi, önmagában ez a 23 százalék is jelzi a közvetett, társadalmi juttatások méreteit, jelentős részesedését — de még enné) is szemléletesebb, ha nem álló, hanem mozgó képben mutatjuk be mindezt. Az 1965-ben zárult ötéves tervidőszakban, az összes jövedelmek növekedésén belül a különböző (pénzbeli és természetbeni) társadalmi juttatások kétszer olyan gyorsan emelkedtek, mint a közvetlenül munkából származó jövedelmek: az előbbi 35. az utóbbi pedig 18 százalékkal nőtt öt év alatt, összegszerűen forintban kifejezve: 1960—1905 között a társadalmi juttatás 25,3 milliárdról 34.9 milliárdra emelkedett, a munkaviszonyhoz kapcsolódó jövedelem pedig: 57,7 milliárdról 72.8 milliárdra. A társadalmi juttatások zöme a szocialista társadalom vívmánya, amelyet természetesem a jövőben is nagy ösz- szegekkel bővítenék, fejlesztenek. Ide sorolható például a lakosság teljes jövedelmében 4.8 százalékkal szereplő ingyenes egészségügyi ellátás (s ezt. tegyük hozzá, folyamatosan bővítik, mindenekelőtt a tsz-parasztság társadalom- biztosítási szolgáltatásait, közelítve a munkás-alkalmazottakéhoz); ilyen juttatás továbbá az ingyenes oktatás, amely a lakosság jövedelmében 4.3 százalékkal szerepel, s amelvet ugyancsak milliárdos költségéé! fejlesztenek a jelenlegi tervidőszakban is. Az alapvető társa da1 mi szolgáltatások. a szociális, kulturális stb. intézmények illetve az erre fordított kiadások természetesen akkor is szükségesek. ha mindezt olykor annyira természetesnek tekintjük, hogy kevéssé érzékeljük. A harmadik ötéves terv — lényegében már az új gazdaságirányítási rendszer szellemében —. a jövedelemelosztásnak mégis azt a módját hangsúlyozza, amelyben elsősorban a munkához kapcsolódó, a végzett munka minőségétől, mennyiségétől függő jövedelmek emelkednek. A Központi Bizottságnak a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozata ilyen módon is kifejezi ezt az elvet: „Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében a fejlődés nagy tartalékát képezi a vállalati dolgozók munkaerejének, munkaképességének jobb hasznosítása, aminek egyik feltétele, hogy lényegesen jobb munkával lényegesen többet lehessen keresni”. A munka szerint; elosztás — történelmi horizontból nézve — átmeneti jellegű. Százszor igazságosabb a kapitalizmus elosztási formáinál, ahol a termelőeszközök magántu- laidona, a rang. a születés és egész sor egyéb — munkán kívüli — tényező alapvetően megszabja a jövedelmeket. Másrészt viszont a munka mint elosztási mérce, még nem veheti teljes egészében figyelembe a tényleges szükségleteket — ez majd holnap, a történelmi jövő elosztási módja lesz. Ma még az az igazságos, s az felel meg a közmorál értékrendjének is, hogy az keressen többet, az éljen jobban, aki többet ad a társadalomnak, jobban dolgozik. Igaz, egész sor területen — a munkától függetlenül — a valóságos szükségleteket kel már ma is a társadalmi gondoskodás mércéjének tekinteni. Csak egyetlen példa erre a több gyermeket nevelő családok számára. munkájukrt függetlenül, intézményesen ! több társadalmi juttatás já ugyanez vonatkozik a időse1' re. a betegekre. Egészébe • azonban — tehát a társad" lom jövedelemelosztási alar- elveként —. célszerű mégis r munka rangját, életszínvona meghatározó ereiét növelni Ez jó a társadalomnak, hiszen így teremthettük mer az életszínvonal általános emelésinek anvagi feltétele” s ió annak is, aki — az átlagosnál többet, iobbat. korsz:- rűhbet ad munkáiáva'. gondolataival a közö'ségériok. «■ ra *T) — színvonalú e'ienszolgálta*-' is várhat érte! T. A. reskedelim árréssel növelt nagykereskedelmi ár. Az önköltség típusú árrendszer mellett még két árrendszer ismeretes. Az egyik az értéktípusú árrendszer, melyben az árak centruma az érték. A másik a termelési típusú árrendszer, melyben a társadalmi tiszta jövedelmet az előlegezett eszközök arányában realizálják és így az áraknak közös centruma van. Idők folyamán az önköltség típusú árrendszer előnyei mellett megmutatkoztak annak fogyatékosságai is. Ezek közül egy-kettőt vázlatosan említve: 1. Az árszínvonal kétszintűsége megzavarta a népgazdaságban a tisztánlátást. Az egyes termelési ágak hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez eltorzul tab jelenik meg és az árszínvonal kétszrntűeége következtében a felhalmozás a valóságosnál kisebbnek, a fogyasztás a valóságosnál nagyobbnak mutatkozott. 2. Az árszínvonal kétszintűsége megnehezítette a gazdaságossági számításokat is azáltal. hogy nem tükrözte helyesen a munkaráfordítások arányait. 3. Miután a termelőeszköizök árszínvonala alacsonyabb, a termékek önköltségében leértékelve jelent meg a holt munka és ennek következtében ez az árrendszer inkább az eleven munkával való takarékosságra ösztönzött. 4. Veszteségessé váltak ebben az árrendszerben olyan vállalatok is, amelyeknél a költségek magasabbak a társadalmilag szükségesnél, de alacsonyabbak az ott termelt értéknél. A szocialista árképzés gyakorlatát és az önköl’ségtípusú árrendszert az utóbbi években mind erőteljesebben bírálták mind nálunk, nynd más szocialista országokban és a közgazdászolt széles körének bekapcsolásával rendkívül élénk és éles közgazdasági vita alakult ki. Különösen azután vetődött fel eg.v új, a termelési irtípiisú rendszer bevezetésének szükségedévé hazánkban is, midőn ’957 után mind nagyobb rrértéfe- ben került előtérbe á v;íi nálatok önállóságának kérdése# az árukapcsolatok jobb kihasználása, valamint a tervszerű kapcsolatok fejlesztésében az anvagi érdekeltség a nyereség: elv fokozottabb érvén ves’tése. A termelési ártípus szocia- ’zmusbeli alkalmazásinak közgazda sági feltétele, hogy az ár a modem eérii ’ermeés •t szőrivai közt he1 vese n orien- ?!'on a gazdasági dömé^ek- '-n. Az új gazdaság} iránví- ási rendszer megkívánja egy lvan árrendszer bevezetést, nely iavítja a gazdasági rre- ’’anizmus haték-.nvszgát, ~iely a gazdasági dön+ések- ez megfelelő értékelési ria- okát teremt és kanrsc'atna "'773 az árkszepö-'át a ar.z- ’•»sági tisz+ániátással. Az ""khoz tem-elési. fogyasztási s iövpdelt-o hatvSc^iy Vancso- 'dnak ezért az á'lan—ak--dacZ-r- -IH'tráiálian 32 ~=k és 8’ ár’'°ndszpr egvjk ’a-vető gazdaságirányítási szköze. Dr. Erdélyi Ernő t >
