Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
1966. HÓEMBER S& t-----------------------------------------------------& Írj szellem a beruh ázásoknál h vállalatok okosan napló gazdálkodnak pénzükkel Az ötéves terv naqy létesítménye A BEREMENDl Eltelt egy esztendő a harmadik ötéves tervből. A hitelpolitika megváltozott szerepéről, a bank és az ipari, mezőgazdasági szervek kapcsolatáról. a jövőévi beruházási feladatokról, azok végrehajtásáról nyilatkozott Csendes László elvtárs, a Beruházási Bank Baranya megyed Fiókjának igazgatója. — Mi a feladata a Beruházási Banknak? — Kissé tágabb meghatározással szólva, kétirányú. Az egyik. — ée ez a legfontosabb — hogy az állami vagyis az értékhatáron felüli beruházások összegének helyes felhasználása fölött őrködünk. Az állami költségvetés minden esztendőben bizonyos beruházási összeget biztosit Baranya megyének is. Többszáz millió forintról van szó. Mielőtt egy beruházást engedélyeznek, megvizsgáljuk, hogy az objek tűm telepítési helye megfelelő-e, szükséges-e, isimerni kell a létesítmény célját es ezután adjuk meg az engedélyezéshez szükséges bankvéle. I ményt. Sok irányú íelelősseg- teljes munka ez, de erre szükség van, mert többszáz miil'o forint sorsáról van szó. A másik feladatkörünk: az úgy- j nevezett vállalati alapok he- ! lyes felhasználásának ellen- I őrzése, valamint a hitelből j megvalósuló beruházások elbírálása és hiteifedezeténeit biztosítása. A saját alap fel- használás tekintetében ebbe j az esztendőben a vállalatom mar nagyobb önállóságot kaptak. A saját alap felhasznaia- »£ felett a vállalat igazgatóis jogosult dönteni. Ezzel Rapes«' latban tapasztalatunk az, hogy a vállalatok már most is na- j gyón okosan, gazdaságosan | használják fel a rendelkező- j sükre álló összeget. Ez érthe’ó is hiszen az önállóság nagyobb felelősséggel is iár. — Szigorú pénzügyi rendesetek szabályozzák az állami beruházásokat. De zn- nek ellenére bizonyára érvényesül még itt-ott az a bizonyos „kiskapu szemlé let”. Erre vonatkozóan mii tapasztalt a banki — A korábbi éveitben szinte rendszerré vált, hogy évente 3—4 millió forintot visszafizettettünk a kivitelezővel jogtalan felvét miatt. Vegyünk egy példát. A beruházónak 100 millió forint ái; rendelkezésére egy objektum építéséhez, tegyük fel, ennvi volt a költségvetés. A kivit© lező azonban 98 millióból is kihozza a „rendelést”, de mégis 100 milliót számol fel. Ez estben két millió forint mögött nyilván fiktív termelés van de ezzel a két millióvá növelte a vállalat jövedelmét ami kedvezően hat a válla laton belüli prémiumösszegrea tervteljesítésre, a nyereség i összegére. — A beruházó pénzügyi I szakértő feladata lenne fe:- ; figyelni az ilyen manipulá- :-él.«, csakhogy a beru- aaó gyakran szemet huny. Azt tartják, hogy ha a költségvetésben — amelyet jóváhagyott a felsőbb hatóság — száz millió szerepel, akkor azt ki is fizetik, mert így simább az ügy és arra gondolnak, hogy jobb a kivitelezővel továbbra is fenntartani a „jóviszonyt” Magyarán mondva nem úgy gazdálkodnak a pénzzel, mintha sajátjuk volna. Pedig a pénzügyi világban nincs pardon: jó viszony ide vagy oda, a pénzről utolsó fillérig pontosan el kell számolni. Mi természetesen szigorúan eljárunk ilyen esetben. Egyébként több alkalommal előfordul, hogy a kivitelező — amint ellenőrzési szándékunkról tudomást szerzett — önként visszaajánlotta azt az összeget, ameny- , nyivel többet számlázott. Tudták, hogy ludasak, s ezért gyorsan elejét vették a következményeknek. Ilyen manipulációk ma már szerencsére ritkán fordulnak elő. de 1933- ban csupán Pécsett mintegy öt millió forintot kellett visz- szahívnunk. — Hogyan vált be az új elszámolási rendszer az építőiparban? — Korábban a negyedévenkénti számlázás rendszere érvényesült. Ennek az volt a j hátránya, hogy az építőipari vállalatok az év bizonyos szakaszaiban csak az anyagigényes, nagy termelési értéket képviselő munkákat szorgalmazták, a befejező munkák viszont összetorlódtak. A vállalatoknak ebből el«5hyük származott ugyan, mert magas összegű termelési értéket biztosított számukra, de a beruházások teljes befejezése elhúzódott. 1966 januárjától kezdve aztán a negyedévenkénti elszámolás helyett bevezetésre került az építményenkénti elszámolás rendszere. Ez annyit jelent, hogy az építőipari vállalat csak a teljes befejezés után kapja rneg a pénzt. A befejezésig a kivitelezőnek hitelt adunk 2 százalékos kamattal. Ha határidőre elkészül a létesítmény, akkor a kamat marad 2 százalék, ha túllépik a határidőt, a kamatlábat megemeljük akár 16—18 százalékra is. A kilátásba helyezett büntető- kamat most aztán arra ösztönzi a vállalatokat, hogy megfelelő munkaszervezéssel, továbbá magasabb szintű műszaki feltételek biztosításával, a szállítási rendszer pontos kidolgozásával és több más intézkedéssel minél hamarabb befejezzék az építkezést. Hiszen, ha nincs büntetőkamat, nyilván jövedelmezőbb a vállalkozás, növekszik a nyereség, a prémium, növekszik a nyereségrészesedés összege is. Természetesen nagyon indokolt esetben a beruházóval köthetnek határidő módosítást, de mindenesetre ajánlatos, hogy a beruházók ilyenkor alaposan megvizsgálják: az indoklás mennyiben elfogadható? runazasoiuu valósítottak meg. Ez az arány nagyon jó. Természetesen a nem termelési beruházás nem minden esetben szabálytalan, hiszen in j dokolt esetben engedélyezhet". De a cél ezután is az, hogy a vállalatok a termelést előse- \ gitő beruházásokat szorgalmazzák. A jövő esztendőbe.r> ez a cél kissé módosul. Ugyanis egy új üzemrész vagy műhelycsarnok építése is szolgálhatja a közvetlen termelési célokat, azonban a Beruházási Bank mégis sokkal kedvezőbb hitelfeltételeket biztosit gépi beruházásokra, mint építésre. — A banknak mi a célja ezzel? — Köztudomású, hogy az építőipar kapacitása jócskán elmaradt a beruházási igényektől. Sok volt az egyik évről a másikra áthúzódó munka, több létesítményt az építőipar nem is tudott befejezni határidőre. Ezért — élve á bank gazdaságszabályozó funk ciójával — elsősorban a gépi beruházásokra adunk hitelt nagyon kedvező kamatfeltételek mellett. Ezzel kívánjuk elérni azt, hogy az építőipar ne legyen leterhelve a következő esztendőben és kapacitásának megfelelően az elmaradott munkákat is befejezhesse. 1968-ban — a gazdasági mechanizmus első évében — már az építőiparnak is „tiszta lappal” kell indulnia. R. F. 1968-ban Ueidődik az építkezés Tízszeresére nő a kapacnas Gépek végzik maid a nehéz mankót Aki csak egyszer is járt már a Beremendi Cementgyárban, azonnal megérti; éppen itt az ideje, hogy „kei észtét vessünk” erre az üzemre. Több mint fél évszázada állanak a falak konokul, magabiztosan, de a falakon belül a termelés már elavulttá vált. Hogy milyen lesz az új gyár? A makett modern vonalú. De ezek csak külsőségek. A lényeg e néhány adatban van: a gyár évi termelési értéke most 70 millió forint. Az új cement- mű tízszeres, vagyis 700 millió értéket produkál. A létszám viszont a jelenlegi 410- ről csupán 1200-ra növekszik, azaz háromszorosára. Ez mái sejteti az új gyár automatikus rendszerét, azt, hogy korszerű gépek, ipari tv-kamerák, vezénylőasztalok helyettesítik vagy segítik az emberi munkát. És éppen erről beszélgetünk Sándor József igazgat/, val. — A munkások tevékenysége megváltozik az új gyárban, amely teljes kapacitással körülbelül 1972-ben üzemel majd. A dolgozóknak az lesz a feladatuk, hogy az automatizált technológiai folyamatoknál csupán felügyeletet gyakoroljanak. — Ez a feladat persze magasabb képzettséget is igényei. — Természetesen. A mai segédmunkások majd mint betanított vagy szakmunkások dolgoznak. Már most folyik a segédmunkások átképzése. A művezetőknek — kivéve a korban előrehaladottakat •— meg kell szerezniük a techni, Minu végzettséget. Körülbelül húsz-huszonkét mérnökre, | ugyanannyi felsőipari teenm- kusra és vagy otven-natvan echnikusra lesz szükségünk. —* Mi még most is a legnehezebb fizikai munka, ameiy- 1 tői majd az automata gépsorok. berendezések az új gyárban megszabadítják a munkást? — Kézi termelés folyik a Hoffmann típusú mészégető kemencéknél. A kemencééi talicskán kell a rámpára, illetve a vagonokba tolni az égetett mészkövet. A kemencében negyven-hatvan fokos a hőség. A talicska saját és rakományának súlya 180—200 kiló Elképzelhető, mennyire igény beveszi az emberek erejét ez a munka. Ez a kemence tízezer tonnás. Az új üzemben 120 ezer tonna kapacitású aknakemencék lesznek. A be- és kirakodást szalagok, gépsorok végzik. A talicskát akár a múzeumba tehetjük öt-hat év múlva. Gépesítjük a márga kitermelését és szállítása * szalagrendszerrel oldjuk meg a cementtel teli zsákok vagon- barakását is. Jelenleg a sód ronypályánál kézi erővel tör ténik a csillék feladása és tagadása. Nagyon nehéz, kimerítő munka ez. Itt is gépes« tünk. — Hogyan oldják meg a dolgozók letelepítését? — Nehéz és vitás ügy ez még ma is. Siklós lenne az egyik lehetőség. A járási székhely — idővel — várossá fejlődik. Az új, korszerű lakótelepeknek ott lenne a helye As Aj gyár ■gyes szervek szerint, mert Siklós ' közművesítését egyéb- Ként is meg kell oldani majd. A mi véleményünk azonban más. A cementmű itt épül Be- remend környékén. Érthető, hogy a lakótelepnek is itt kell helyet kijelölnünk. Naponta >d a-vissza Siklós és Beremend között jó tizenhat kilométert kellene utaznia több száz embernek. Az utazási költség miatt hátrányos helyzetbe kerülnek a dolgozók és az állam is. Másrészt a munkások szabadidejéből naponta két. két és fél órát elrabol az utazás, illetve az utazási készülődés, Ezenkívül nekünk vagy ötvem készenléti lakásra egyébként is szükségünk lenne úgy. hogy azok az üzem közelében épüljenek. Tehát itt mindenképpen építkezni kell s ha már egyszer az építőipar felvonul, akkor a kivitelezést amennyire csak lehet koncentrálni kell. Nem beszélve arról, hogy ha a gyár közelébe telepítjük a lakóházakat, akkor az üzemből melegvíz-szolgáltatás névén a lakások távfűtését meg. oldhatjuk. Mindezek olyan feltételek, amelyeket egy korszerű ipartelepítés-politikának feltétlenül figyelembe kell vennie. Az új gyár építéséi körülbelül 1968-ban kezdjük meg. NYOLC FIÚ EGY CSALÁDBAN — A jövő esztendő előkészítő éve lesz az új gazdasági reformnak. A hitelpolitikában milyen változás várható? | — A gazdasági reformnak több motívuma már érvénybe lépett ebben az esztendőben is. Ezek érvényben is maradnak. Visszatérve a vállalati alap felhasználására, példá «1 már ebben az esztendőben is az volt a szabály, hogy sa á beruházásokat elsősorban termelési célokra kell felhasználni. A megye vállalati 1966-ban saját alapból 88,8 százalékban termelési és 13 2 százalékban nem termelési b© ' gjyolc esztendeje lehetett, ™ nyárutóján, jön be a szerkesztőségbe egy középkorú férfi, magas, nagytenyerű, vállas. Azt mondja, ha egyszer a Frankel Leó utca fele visz az utam, nézzek be hozzájuk. Gondoltam panaszuk lehet talán a PIK-re, lakásra vagy társbérlőre, de azt mondja, nem panaszkodik ő senkire, csupán a gyerekeit kívánja megmutatni. „Nyolc gyerek, mind fiú, olyan szépek, kedvesek, nézzen be hozzánk egyszer, majd meglátja!” Elmentem, írtam a családról, jó félórába telt, míg ezt a gyereksereget összeszedték a meszesi házak övezte parkból. Ez a művelet most sem ment könnyebben. A gyerekek szépen felcseperedtek, a legidősebb katona, kettő dolgozik, a papa pedig, Kubai László, nem jár már Széchenyi aknára, nyugdíjra vitték az esztendők. A legkisebbik, a Gyula, kilenc éves, Ferenc tizenkettő, Tibor tizenhárom, Pisti tizenöt. A többiek nagyon sorsán követték Zoli 17 ■ --jr-Zc 1 - ; ■ vi • ~ 4c a katonáskodó Laci 20 esztendős. Várná az ember, hogy a mama talán túlzottan törődött, megviselt asz- szony a sok gyerekkel járó még több napi gond miatt, de erős, jókötésű asszony ma is és — meglepő módon — az anyákra annyira jellemző fáradtságnak nyomait alig viseli arcán. A gyerekek a fényképezőgép elé állnak, a mama begyakorolt mozdulattal a kis- sebbik 1 ját fésüli, inggallérjukat igazítja, elsimít egy-egy ráncot, az apjuk pedig ül és kissé ellágyulva figyeli ezt a házi felvonulást. — Ki építi a modelleket? — Én. Meg a gyerekek, — mondja Kubai László. Modellek? A szekrény tetején kis vitorlás repülők félöklömnyi motorral, aztán | hajók, kisebbek, nagyobbak ugyancsak motorral, sőt most készül egv hajó-mo- dell amelv majd rádiótáv- irányítással működik. — Ez olvan szén -edély. amelv lassan dtrpgr«4 -u—-, valn—«ennvi gverekre. Az MHS modellező szakoeztá- u-ának tagja vagyok én is. meg András fiam is. A nyáron volt egy nemzetközi modellverseny. Száznégv induló közül tizenkilencedik lettem — mondja a papa. — De ez semmi. Pistike, hozd csak ki a kisgépeket! Pisti kicipel egy hatalmas faládát, fölnyitja a fedelét. Meghökkenek. Ilyent még nem láttam. Kisebb-na- gyobb úgynevezett „zárt téri” vitorlázó repülőmodel- lek. A szárnybevonat nem papír, hanem szappanbuborék vékonyságú, remegő, hártya. Magvarázza, hogy mikor a gépet megépíti, akkor a fürdőkádat teleereszti vízzel, a vízbe különböző vegyszereket kever, s amikor a gépet belemártja, akkor hártya képződik a szárnyakon. Az egyik gép súlya egy gramm! Nem dekagramm, csupán egy gramm A merevítő-huzalok hajszálból készültek. A gyerekek úgy néznek fel az apjukra, mint az istenre. Csodálják; tisztelik benne az ezermesteri képességet, amelvbői — ba nem is mind«--* *vrc, —^ jie -. Ívikre átragad majd valamennyi — talán örökségként. Azért némelyikre, mert — nem is csoda ennyi gyereknél — képességeik változók. Tibi — most nyolcadikos — legjobb tanuló. Jó fejű, jó kezű az András is, aki a 12. AKÖV-nél III. éves tanuló, vagy a László, aki katona, de mint autószerelő is, kitűnő szakmunkás. És a többi? Tulajdonképpen ... én osztályozom őket téves értékítélet alapján. Mert például a Zoli gyerek apja állítása szerint nem nagy kedvvel tanult az iskolában. Elvégezte az általánost és most segédmunkás az Építő Ktsz-nél. — je olva" segédmunkás ám, hogy már önállóan falaz, — mondja az apja. — Van kedve a szakmához. — Miért nem tanulja a sza t? — Nehéz dolog ez. Kérdezze csak meg Tibit, minek készül, ha elvégzi az is- kr’át? Megkérdezem. Tibir"’ -an szó. aki a legjobb tanuló a csalidban. — r*"z - .■'munkásnak. — Ipari tanuló lehetnél. Szakmád lesz. nem jobb az? «
