Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
Kulturális r@neiezwétiY®ii Péc$f 19 66 r0i ma parti randevú A z trtdbfcs években országszerte elszaporodtak ez „ünnepi” jelzős kulturális események. Olyannyira, hogy a Művelődésügyi Minisztérium elrendelte a rendezvények felmérését. Nyilvánvaló, hogy kellő tájékozódás után — anélkül, hogy a helyi kezdeményezéseket visszaszorítaná — valamelyes rendet kíván teremteni e téren. Növekvő idegenforgalmunk is megköveteli, hogy csak ott és olyan mértékben szervezzenek nagy rendezvényt, ahol a feltételek adottak. Pécsett is voltak már Zenei Hetek, Ünnepi Hetek, Mecseki Nyár címen megszervezett eseménysorozatok, amelyek néha meglehetősen szűk körnek szóltak, máskor pedig túlságosan is beleolvadtak a mindennapi eseményekbe. Ebben az évben a nagyobb rendezvények tervezésénél az illetékes szervek messzemenően figyelembe kívánták venni a lakosság igényeit. Kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű. Mert míg sokan ötlettel, jótanáccsal és tmmkafel ajánlással segítettek — köszönet érte — mások, bár sürgették a nyári programokat, minden szabad idejüket Fonyódon töltötték vagy egyéb elfoglaltságuk miatt, sajnos, nem értek rá megtekinteni egyetlen műsort sem. Az idelátogató idegenek számtalanszor megállapítottak már: Pécsett, noha nincs korszerű művelődési ház, hangversenyterem, szálloda, stb., a kulturális élet színes, gazdag és színvonalas. Az ismeretterjesztő tevékenység sokirányú, a művészetek híre pedig a város, a megye, --ő* az ország határain túl is eljut. Mi az oka mégis, hogy csak az idegennek izgalmas mindaz, ami itt szín, érdekesség, hogy a helyiek gyakran érdektelenül mennek el mellette, mint ahogy elmennek a mindennap látott páratlan műemlékeink mellett is. Ezt, mint magatartást talán lehet bírálni, de mint tényt okvetlenül tudomásul keli venni. D e mi legyen az, ami számot tarthat az érdeklődésre? Régen a földesúr abban lelte örömét, hogy évente egyszer felutazott Budapestre, s birtoka jövedelmének jó részét elmulatta. A nép körében többnyire a búcsú-napi evés-ivásban, vendéglátásban csapódott le ez az igény. Sajnos még napjainkban is kevesebben tekintik ünnepi alkalomnak a színvonalas, esztétikai élményt, mint ahog> kívánatos lenne. Jól tudjuk, az emberek ma még nem ’Vagnerrel fekszenek, s Bartókkal kelnek. Másra, könv- nyebb szórakozásra is szii*- sé van. Mégis örömmel állapi haló meg. hogv szaporodik e oknak a száma, akik szíve- f n hallgatlak a Kamarakór.1* Fesztivál műsorait, Jancsö A drienne Török Erzsébet űő- pd-sát vagv örömüket lelik r műszaki propagandrbónap k’"-'i-öző rendezvényeiben \ vizsgálatot folytathatnánk sokáig, de azt hiszem annv-o máris megállapíthatunk, hogy az emberek igénvlik az in néni alkalmakat továbbá hoffv általában és elsősorban s-őra kozni akarnak. A rendez, szervek feladata, hogs ezeket az igényeket és a nevelési, művelődéspolitikai célokat minél közelebb hozzák egymáshoz. \ Városi Tanács művelődésügyi szerveinek vezetésé vei. összefogásává1 és számos társszerv segítő közreműkö désével ilyen előzmények'után alakult ki a „Kulturális rendezvények Pécs — 1966” című program, A tervek figyelembe vették városunk adottságait: Pécs ipari jellegér színház-, zene-, balett-, báe- kultúráját, az ismeretterjesztés eredményeit, a Mecsek szépségeit stb. A kulturális programot márciusban jól vezette be a Műszaki Propaganda Hónapja. melynek rendezvényei — konferenciák, előadások, tapasztalatcserék, népszerű műszaki kiállítások, — még így, a kísérleti jelleg ellenére is 14 069 látogatót vonzottak Ez azt is jelenti, hogy ennyi embert értek a technikai ismereteket propagáló, a jobb termelési eredményeket sz»l- gáló népművelési hatások. Jól illeszkedett a tavaszi műsorok sorába a II. Országos Kamarakórus Fesztivál, melyet Pécs város Tanácsa és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendezett a Nevelők Háza Kamarakórusának közreműködésével. A rendezvényen 17 kórus vett részt 470 fővel. A pécsi és a megyei hangversenyeken megjelent 3000 főnyi közönség színvonalas bemutatókban gyönyörködhetett. A hangversenyeken többek között 54 mű hangzott el — 28 eredeti bemutató — mai magyar szerzőktől. A fesztivál hírére több országból jöttek ide szakemberek. Ezek és a hazai érdeklődők véleményét foglalta ösz- sze Forrai Miklós, a zsűri elnöke, amikor kijelentette: „A fesztivál műsora olyan rendkívüli, hogy bármely nemzetközi fesztivál megirigyelhetné... A program, az ország legigényesebb együtteseinek részvétele azt bizonyítja, hogy a kamaraéneklés él, létezik és hogy Pécs a két évvel ezelőtti magas nívót megtartotta, sőt, a mércét lényegesen magasabbra emelte; többek között azzal, hogy a kórusok kötelességévé tette új művek bemutatását”. \Tannak rendezvények,me- * lyek kulturális életünknek hagyományos és jól bevált ünnepi alkalmai. Ilyen az Éneklő Ifjúság Napja. Erre az alkalomra szeretettel és nagy gonddal készülnek egész évben nevelők és tanulók egyaránt. Számot adnak arról, hogyan dolgoztak, mit tanultak s miben, hol kell javítaniuk. Ez a rendezvény tehát érdemes volt arra, hogy az idén is és ezután is megmaradjon, sőt. hogy felfrissítve újabb színekkel — térzenékkel, népdaléneklési versennyel, szabadtéri hangver- seridyel — gazdagodjék. Mint egy-egv jelentősebb városi esemény helyet kapott a sorozatban a hagyománya Főiskolai Napok műsora a tudományos ülésekkel, kiállításokkal. sporteseményekkel. ővábbá a Dr. Doktor Sándor Művelődési Ház jubileumi rendezvénysorozata. A Művelődési Ház most ünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját, s ebből az alkalomból ünnepi műsorokkal, színvonalas kiállítással mutatta meg az inkzménv munkáját eredményeit. mind a városi, megyei közönségnek, mind pedig az ide látogató idegeneknek A Szabadtéri Színházi Esték címen egységbsfoglalt há rom színházi műsor — opera. b'-’ett. operett _ é« a Et rausf-korcerí samos nem vonzot* annrj közönsége1, mmt amennyi! megérdemel' volna: bár ebben közre Ov s»ott az esős. borús idő is Míg a szabadtéri színpad nagy műsorokhoz kínál lehetőséget vannak alkalmak, amelyeket nem lehet, i’letve ^em is szab* r* törpersrr>- vé fejleszteni, ilyen például a Tettyei Szombat Esték programja. A Tettye tér, a romokon belüli térség sajátosságai, adottságai (legfeljebb 400 néző fér el ott) szinte megszabják e műsorok keretét, kamara jellegét. A Ballada Est a csodálatos hangulatú környezetben rendkívüli élményt nyújtott a közönségnek. Megfelelő előadások biztosítása esetén a siker a jövőben sem maradhat el. Természetesen jobb technikai feltételek szükségesek és — nem utolsó sorban — szép, derült idő. A Nyári Egyetem évről évre visszatérő eseménye Pécsnek. A TIT és a társszervek ebben az évben gazdagabb pécsi és megyei programmal szolgálták á népek' barátsága gondolatát. A mintegy 220 külföldi hazatérve minden bizonnyal jó propagandistája lesz városunknak, megyénknek, sőt hazánknak. Színes műsora volt a nyári időszaknak a hagyomány.:« OKISZ Néptánc-feszti-vál. A versenyszerű bemutatókat várta és szívesen megtekintette a szépszámú közönség. A Mecseki Karnevál a Mecsek természeti szépségét és a Kultúrpark adottságait kívánta kihasználni ipar-propaganda próbálkozással egybekötve. A rendezvény a rossz idő ellenére is kb. 8000 embernek jelentett szórakozási alkalmat. E gyik legjelentősebb eseményünk a Pécs—Baranyai Játékfilm Szemle volt. A szemle eredményeit, hiányosságait a sajtó is elemezte. A tanulságok megszívlelése a rendező szervek — Baranya megye Tanácsa, Pécs város Tanácsa, SZMT és Filmművészek Szövetsége — feladata A közvélemény és a sajtóvisszhang alapján megállapítható, hogy a rendezvény jó volt, ugyanakkor a maradandóbb siker érdekében a koncepción változtatni kell. A közönség elsősorban új filmekre kíváncsi. Itt szólnék arról is, hogy nagy rendezvényt szervezni s azt rangosán kiállítani nem, olcsó dolog. Sokan nyilvánítottak véleményt e tekintetben is már jó előre. Akadtak, akik nem sajnálták volna Dá- rius kincsét sem, csak városunkhoz, megyerikhez méltók legyünk; másak viszont fanyalogták : már megint cirkuszra költik a pénzt. Ezért igyekeztek a rendező szervek egészséges középutat keresni, s lehetőleg olyan programokat biztosítani, amelyek gazdaságilag is (esetleg más területei' jelentkezőén), de erkölcsileg mindenképpen kifizetődnek. Az 1966. évi pécsi kulturális események természetesen nem voltak mind egyenrangú^, mégis egy valami Összekötőbe őket: általában mind a hét köznapok eredményeire támaszkodtak, a valóságból nőitek ki. Az is lényeges, hogy nemcsak a nyári időszakra szorítkoztak, hanem márciustól novemberig tartottak — a Bábjátékos Napokra még ezután kerül sor — s így szinte összefogták az egész évet. A rendezvények jó célt szolgáltak és kb. 100 OOO embert mozgósítottak. Az összefogásnak szép példáit láthattuk a műszaki propaganda hónapja, a kamarakórus fesztivál, az éneklő ifjúság napja, a mecseki karnevál, a II. Magyar Játékfilmszemle előkészítésénél, lebonyolításánál. Továbbfejlődésre természetesen még itt is van lehetőség. Ebit épp a legutóbbi bács—baranyai rádiós vetélkedő bizonyította. Sokan úgy vélik, a nagyobb városokban nehezebb mozgatni az embereket. Vonatkozik ez Pécsre is, ahol bizonyos körökben megszokott a hűvös tartózkodás, a dolgok kívülről szemlélése. Ezek a pécsi polgárok az esetleges hangversenyen kívül mindent „periférikusnak” tekintene*, legyen az kiállítás, színdarab, vitaalkalom, nem beszélve a számukra olyan komolytalan dolgokról, mint a rádiós vetélkedő. Noha a versengésben alulmaradtunk, mégis köszönet és dicséret illeti mindazokat — tükéket és bevándorlókat egyaránt —, akik nem így gondolkodnak és ez alkalommal is mindent megtettek szű- kebb hazájukért. A következő év tervei már most készülnek. Ennek ismertetésére még visszatérünk. Annyi máris bizonyos, hogy a program új eseményekkel gazdagodik, és ha a rendező szerveik fáradozásait a lakosság is támogatja, ha a? eseményekből valóban közügy lesz, akkor bizonyára meg is valósulnak ezek a tervek. Dr. Borsos József Fénves Szabolcs zenés vígjátékának bemutatója a Pécsi Memzeli Szính zbsn A harmincas évek végén hihető borzongással ült be a nézőtérre az Andrássy Színház' törzsközönsége. A bemutatásra került új darab sikere, egyben borzongást előidéző pikantériája abban rejlett, hogy a tisztes polgár azt láthatta a színpadon, ami lelke mélyén, akaratlanul ugyan, de már erősen foglalkoztatta. Nevezetesen: mi történne, ha a cselédek, az inasok kerülnének uraíomra? Persze a darab, a „Dunaparti randevú”, csak amolyan kedélyes és ártatlan módon, zenés és humoros köntösbe burkolva utalt e lehetőségre, így az akkori közönség a tréfákon jókat kacagva, a fülbemászó tangókon elérzékenyülve, egy kellemesen eltöltött színházi este emlékével nyugodtan hajthatta fejét álomra, elhitetve magával, hogy a cselédek uralma sok zűrrel jár ugyan, de végeredményben nagy baj nem származott belőle. A történelem színpadán azóta a valóságban is lejátszódott e fordulat, természetesen egészen másként és más következményekkel, alaposan rácáfolva a polgári bohózatírókra: Szántó Armandra és Szécsén Mihály- ra. A „Dunaparti randevú” péntek esti pécsi bemutatójának közönsége természetesen nem borzongott, inkább jóízűen nevetett a szinte percenként csattanó poéneken, elandalo- dott a megnyerő Fényes-melódiákon és tapsolt a színészeknek — attól függően, kinek mennyire tetszett a darab és az előadás. Nevettünk azon, hogy 30 évvel ezelőtt min nevettek az emberek. Például, milyen bonyodalomhoz vezet az, ha a háziak kétségbeesett kapkodással igyekeznek elkerülni, hogy 13-an üljenek az ünnepi vacsoraasztalhoz és ennek érdekében még arra is hajlandók, hogy az inast öltöztessék frakkba és ültessék az úri, Amerikából jött vendégek közé. És míg e körül folyik a hosszadalmas hercehurca, a könnyed szórakozástól szinte el is feledjük, hogy voltaképpen milyen messze került már mindez mitőlünk. Talán az előadás időnként, különösen a második részben Mene4 a Dunaparti randevú c*mű zenés végjátékból lelassuló tempója, a befejezés lapossága is ludas ebben. Szilágyi Sándor rendező sob kedves, bohókás ötlettel tűzdelte tele az előadást, de a „Csárdáskirálynő” rendezésénél elismert mestervágását ezúttal nem sikerült hiánytalanul megismételnie. Az előadás játékstílusának tisztázásával maradt némileg adós és ez a stílusbizonytalanság jellemzi Vota Emil díszletét, . valamint Fekete Mária jelmezeit is. A 30-as évek stílusában komponált, egyébként azóta is népszerű Fényes Szabolcs melódiák hasonló, többnyire tangóritmusa Holl István koreográfiái munkáját nehezítette meg. Ennek ellenére színésztáncai kedvesek, ötletesek, de érezhetően magukon viselik annak jegyeit, hogy nem táncosok, hanem színészek táncolják őket. A kislétszámú kísérő hangszeregyüttes, elsősorban hangszérelési problémák miatt (bár előnyösen javítottak rajta!), nehéz feladattal küzd, jóllehet tagjai# élükön a lelkesen vezénylőzongorázó Károly Róberttelf elismerésre méltóan minden tőlük telhetőt elkövetnek a siker érdekében. Az előadás, a színészi együttes még nem kiforrott. A legjobb alakítást az inaspár:'Vári Éva és Mendelényi Vilmos nyújtja. Sikerült mindkettőjüknek következetesen megva- lósitaniok a rendezőnek azt az alapvető elképzelését, mely* bizonyos fokig a mai - néző számára is érdekessé teheti az előadást — nevezetesen azt, hogy a megváltozott körülmények közé került inasok miképp viselkednek. Vári _ Kiss Manyi egykori emlékezetes szerepében — jóval több szubrettnél. összes eddigi szerepe fölé nőtt. Minden mozdulata ps mondása telitalálat# melyet a közönség nagy tetszéssel honorál. Ellenállhatatlanul mulatságos Julis—Juliette figurájának érett jellemábrázoló képessége ad művészi értéket. Mendelényi e testére szabott szerepben elsősorban azt a változást érzékelteti meggyőzően, ahogy a csetlő-botló inasból nagyvonalú „igazgató” lesz. Takács Margit, a férfiéhes anvós derb-komika szerepéber (ezt annak idején Gombaszögi Ella vitte sikerre), nagyszerűen kamatoztatja hatalmas sz ipád! tudását. önfegyelemmel és mértéktartással ellenáll o szerep csábításainak. Érezhetően átgondolt, színészileg is kidolgozott alakítás, mélynél csúcsa a remekül megj; szott sanzon. Mellette Labanca Borbála és Padi László képviseli a póruljárt háziakat. Mindkét drámai színészünk hamar feltalálta magát a számára új szerepkörben, jóllehet Labanc» Borbálával meglehetőser mostohán bántak a szöv irókí Ennek ellenére alakító és énekbelétje kr'lemes me ope- tést keltett. Paál Lészk művészetének új oldalát rr> il- lantó tündéri humora bemondásainak mindig iláló poénje nagy közönsé" :kert aratott. Kelemen Mérté' harmadik szerepében és a harmadik műfajban láthatja & közönség. Kellemes és kulturált énekhangja, tánckészsége dicséretre méltóan előnyös értékek. Kissé még elfogultnak látszott, talán előnytelen ruhája is zavarta. G-’-mbos György kedélyes Mr «-'ith-e mellett Faludi Lász1 - +tal is nyütszíni tapsot er ’mé- nyező kabinet-alakítása bizonyította, hogy milyen kitűnő komikus színész. — n4 —- i
