Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

SSM. NOVEMBER 18. Sorrendben a hatyannyolcadik 4% .,fír(t4$i »merni*** jegyiben Egy város gyermekcipőben Kétezer új munkás — Villanegyed, étterem, szálloda Szigetvárán lezajlottak a 400 éves jubileum és a várossá nyilvánítás zászlókat lobogta­tó ünnepségei. A statisztiká­ba beírták: Magyarországon a 68. város Szigetvár. A tanács, az ügyészség, a rendőrség, egy sor közület és intézmény táb­láján a községi megjelölést városi váltotta fel. Aztán foly­tatódtak az egyszerű hétköz­napok ... „Község maradt ez, hiába varrtak csillagot a parolijá­ra” — mondják sokan. Meg is okolják: milyen város az, amelyik magában foglalja a falut — Becefát, Hobolt, Zsi- bótot? « Igaz, mint város „gyerek­cipőben” jár még. de .. 4 Kétszázmilliós rekonstrukció De rohamos fejlődés előtt áll. Ennek a fejlődésnek pe­dig az ipar adja meg a len­dületet. A húzóerő a konzerv­gyár és a cipőgyár rekonst­rukciója. 310 millió forintot költ erre államunk. Ezekben a gyárakban néhány éven be­lül több mint 2000 új mun­kásra lesz szükség. Lesz-e edég munkáskéz? — erről 'ér­deklődtem először a város vezetődtől. A válasz meg­nyugtató: az előzetes felmé­rések alapján biztosítottnak látszik a munkaerő. A gondot nem ez, hanem a lakáshelyzet adja. Mert ah­hoz, hogy például a konzerv­gyár a jelenlegi 800 fős lét- száfnát — időszakiakat is be­leértve — a következő évek­ben 1500-ra növelje, még ak­kor is lakásokra van szüksé­ge, ha az új munkások több­ségé’. a környező községekből jár be. A cipőgyárban- is több száz új munkáskéz kell és ter­mészetes: ha valaki munka­helyet változtat, elsősorban la­kás után néz. A konzervgyár 24 lakásos új épületet épít. Készül egy 30 és egy 36 la­kásos ház, lehetőség lesz szö­vetkezeti lakásba is költözni. Nem mondható tehát, hogy nem épül lakás Szigetváron. Az igényekhez képest azon­ban kevés. A konzervgyár ré­szére épülő 24 lakiás például alig-alig lesz elég csak az újonnan érkező műszakiak ré­szére. S hód marad még a többi igény kielégítése? A városban 500 lakásigénylőt tartanak nyilván, ezek közül 30 család életveszélyes lakás­ban lakik. Nem szólva az egészségtelen körülményék kö­zött, zsúfolt lakásokban lakók kétségkívül jogos kéréséről. Hatványozódnak a gondok A megoldás egyik útja a családiház-építkezés. Most már erről is városi szinten kell gondolkodni. A családi házak eddig 400—600 négy­szögöles területen épültek. Szép nagy kert tartozott hoz­zájuk. Igen ám, de a várható fejlődés ezt a területpazarlást népi engedheti meg, a váro­siasodás a kisebb területei igénylő, úgynevezett sorházas megoldást „választja”. A. ta­nács a jövő évben megkezdi a házhelyek kialakítására ál- ka1 más parcellák kisajátításiát. A gyárak bővítése, a város­nak. a környékére gyakorló szívó hatása, egyéb gondok megadását is sürgeti. A cipő­gyár konzervgyár jobbára nő­ket foglalkoztató üzemek. Vár­ható hogy Szigetvárról és a környékéről sok nő jelentke­zik majd munkára. Ha azt számítjuk, hogy egy csalódból inár nemcsak a férfi, hanem a feleség is dolgozik, akkor várhatóan megnő az igény bölcsődékre, napközi ottho­nokra, ame1 ’kben er' 1 sem bővelkedett a város. Sziget­Kilencmilliós megtakarítás 474 ú ítási javaslat a Mh V-nel 95 jelvény es újító várnak mindössze egyetlen bölcsődéje van — 60 férő­hellyel. „Az igény jelenleg en­nek a háromszorosa” — mond ják á város vezetői. Mi a megoldás? „KÖFA-alapból egy újabb 60 férőhelyes bölcsődet építünk majd”. Napközi ott­hon? „Jövőre 120 személyes napközi otthon építéséhez lá­tunk”. Általános iskola? „A lédekszámhoz viszonyítva vá­rosunkban a tanuló ifjúság 17 százalék, szemben az or­szágos 11 százalékos átlaggal. Egy 8—12 tantermes új isko­lára van szükségünk. Jövőre megkezdjük a gimnázium bő­vítését. Készülnek egy öttan­termes ipaxitanuló-iskola ter­vei is”. Szigetvár azonban nemcsak iparosodó város, hanem ide­genforgalmi központ is, s nincs j étterme. Igaz, a cipőgyár en- | gedve a kényszerhelyzetnek, I megnyitotta üzemi konyháját I a nyilvánosság előtt is. De ez | csak ideiglenes megoldás ie- I hét, s az idegenforgalom igé- ! nyeinek kielégítése szempontú­jából számításba alig jöhet Szálloda és étterem híján pe­dig korszerű idegenforgalmat lebonyolítani nem lehet. De nemcsak az idegenek, hanem a város lakói is igényelnek egy színvonalas — mondhat­juk — városias szórakozóhe­lyet. A tervek szerint jövőre megkezdik az Oroszlán étte­rem építését. Az épületben szálloda is lesz. Mi legyen a melea, vízzel ? Ha már az idegenforgalom­ról szóltunk, meg kell emlí­teni a természet ajándékát, a városban nemrég feltört 63 fokos meleg vizet, aminek lé­te növeli majd az idegenfor­galmat. „Fürdővárossá kell fejleszteni Szigetvárt” — lel­kesedtek azonnal a patrióták. Szállók, medencék építéséről beszéltek. Aztán aludtak egyet-kettőt a dologra és most már újabb és újabb javasla­tok, ötletek hangzanak el, amelyek figyelembe veszik a lehetőségeket is. Abban meg­egyeznek, hogy kell egy szép melegvizes strand, de nem „fürdövárosd” követeléssel. — Mind több szó esik arról is, hogy ezt a vizet egyéb célok­ra is fel lehet használni. Van­nak, akik melegházi kertész­kedés alapját látják benne, mások javasolják: létesítsünk egy lenfeldolgozó üzemet, ami­hez köztudomásúan sok víz kell. Lent a járás 600 holdon termel, nyersanyag tehát len­ne bőven. Nincs a városnak tisztasági fürdője, a meleg víz sokat segíthet ennek a gondnak a megoldásában is. Egy sor, immár városiassá növekedő intézmény megfele­lő elhelyezése is szükséges. — „Helyiségprobléma” — mond­ják a város vezetői. A csa­tornahálózat kiépítése a meg­felelő ivóvízszolgáltatás, mind megannyi kérdőjel. A kérdő­jelekre a tanács igyekszik vá­laszokat adni: az ivóvízellátás problémáján lényegesen segít majd a jövőre megépülő víz­torony. Nem feledkeznek meg a csatornahálózat bővítéséről sem: a következő években mintegy 3,5 kilométer hosz- szúságúra növelik a hálózatot. Hiába, Szigetvár most már város, s az igények nőnek. Nem szólva arról, hogy Bece- fa, Hóból, Zsibót is nyújtja kezét ugyancsak városi jog­gal..« Megértő segítökészséo „Mindenütt megértő, segítő­készséget tapasztaltunk, s ezért munkákedv és bizakodás jel­lemzi a várost”. — összegezik tapasztalatukat a város veze­tői. Nem kétséges: a fejlődés le­hetséges és a következő évek valóban városi színvonalra emelik Szigetvárt. A ma még „gyerekcipőben” járó város holnap felnőtté válik. Garay Ferenc A Mecseki Ércbányászati Vállalat gazdasági vezetése, párt- és szakszervezeti bi­zottsága szombaton délelőtt összevont értekezleten ér­tékelte a vállalatnál folyó újítási munka ezévi ered­ményeit és a soron követ­kező feladatokat. A vállalat újítási csoport­jához január 1. és szeptem­ber 3Ü-a között 474 újítási javaslat érkezett be, mely­ből 205-öt fogadtak el meg­valósításra. Hetvennégy újí­tóval kísérleti szerződést kö­töttek. Az elfogadott javas­latok közül 188-at már meg­valósítottak, melyekből az év első háromnegyed évében 9,5 millió forint megtakarítás származott. Az idei év újító tevékeny­ségének a Nehézipari Mi­nisztérium és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ál­tal meghirdetett Újítási szemle adja a keretet. A vál­lalt KISZ-bizottsága védnök­séget vállalt az újítások fe-J lett, mely egyebek mellett a gyors ügyintézéshez ad jelentős segítséget. A vitás kérdések eldöntését» a szak- szervezeti bizottság ez év februárjában megalakí itta az Újításokat Egyeztető Bi­zottságot. Az újítók fokozott erköl­csi megbecsülését juttatja ki­fejezésre a vállalat vezető­sége által alapított „A MÉV új technika élenjárója” jel­vény, melyet első ízben az idei bányásznapon kilenc­venöt dolgozónak adtak ki. Az üzemek között a válla­lat félévenként meghirdeti az újítási versenyt, melynek első három helyezettje je­lentős pénzjutalomban ré­szesül. A szombat délelőtti újítási értekezlet második napiren­di pontjaként a jövő évi újí­tási feladattervet vitatták meg. A munka művészei A FELSÖVÁMHAZ utca 48. szám alatti műhely olyan, mint amilyen egy kis aszta­losműhely egyáltalában lehet: négy gyalupad, egy gyalugép, egy fűrészgép. A villanyre- zsón enyvet főznek, a polco­kon poros, ragacsos üvegek­ben vegyszerek, a földön friss faforgács, a levegőben fenyőillat, a sarokban felújí­tásra váró öreg stílbútorok, az ablakban szürke papírdo­bozokban szögek nagyságrend szerint, az egyik szerszám­szekrény ajtaján sörcimkék, a másikon világhírű filmsztá­rok lenge öltözetben. Ha be­kapcsolják a gépeket, éktelen visítás tölti be a műhelyt, ha kikapcsolják, üres csend támad hirtelen. Karbantartó műhelye ez a* Vendéglátóipari Vállalatnak, és gondolná az ember, hogy a „főprofil” itt csak a javí­tás, toldás-foldás lehet. A vál­lalatnak száznál jóval több Huszonháromezer csemete — Miket? — Egerszeginél kombinált- szekrényeket és intarziás bú­torokat is, elég gyakran. Elkészített egy szép bútor­darabot, leült és nézte. Elfog­ta az öröm. Lám, mivé vál­tozott keze alatt a deszkamé- retre hasított holt anyag. A velejáró fáradozás, tűnődés egyes egyedül az övé, ugyan­úgy az alkotásokozta öröm és elégedettség is. — De itt, a vállalatnál, amikor többedmagával épít meg egy egész berendezést, osztozni kell az örömben s. Nem kívánkozik-e vissza a kisipari világba? — Nem. Megmagyarázza. Úgy van­nak ők hatan asztalosok és a két kárpitos, mint egy több­szólamú kórus: mindegyik más-más hangot üt meg, de az összhang mégis harmo­nikus, és amikor egy-egy új szórakozóhely először tarja ki ajtaját a közönség előtt, ak­kor ők nyolcán teljes egészé­ben látják több hónapos mun­kájuk eredményét. Ezt csi­nálták a lakatosok, azt az üvegezők, emezt a vízvezeték­szerelők, de ami furnérozva, fényezve, faragva van, az az övék. — És a vendég? — A vendéget nem érdekli, hogy a szék vagy az italszek­rény vagy d faburkolat, vagy éppen a bambuszfüggöny ki­nek a kezét őrzi. A vendég­nek egyszerűen „tetszik” a környezet, ahol ül és fogyaszt. — S ez nem bántó önökre nézve? — Nem. Ha veszek egy ka­bátot, nem jut szembe a szö­vő. Vagy szép a kabát, vagy nem. A többi nem érdekek Tudja, úgy van ez. hogy a futballmeccs az nyilvános, de a termelés, nem. A MŰHELY KICSI. ud­var is kicsi. Esik az es ' -:ik az anyag az udvaron. bár befedik, ahogy tudják Nem valami vonzó ez a környezet, s mégis ... Amikor a nyikor­gó kapun kilépek az ütcára, az elhanyagoltságnak e. lát­ványát feledteti velem ezek­nek a tehetséges emt- nek, a munka művészeinek meg- kapóan szép munkálkodása. Rab Ferenc Tizennyolcezer franciabarack és ötezer más gyümölcsfacse­metét hoz forgalomba a Kísérleti Intézet bicsérdi telepe. A franciabarackot termelőszövetkezeteknek, a körte-, alma- és birse°”metéket pedig házikertek tulajdonosainak adják e1 A képen: csemete kitermelés franciabarack parcellán KOZMOSZ 131. Szombaton a Szovjetunió­ban pályára bocsátották a Kozmosz 131 ,t. A Kozmosz 131. folytatja a kozmikus tér­ség kutatását annak a prog­ramnak megfelelően, amelyet a Kozmosz szériájú "• iholdak részére dolgozlak ki. I K á egységében — presszókban, ét­termekben, kiskocsmákban, vendéglőkben — eltörik egy szék, egy asztal, romlik a zár, lazul az ajtó, akkor ez a hat asztalos ' fogja a szerszámos­ládát és ... A gyakorlat még­sem teljesen ez. A javításokat Szekeres József, Regdon And­rás végzi, de az új berende- ‘ zéseket rajzok, főként saját elképzelés alapján Gólyák Miklós, Mozsgai József, Rugá- si Rezső es Kozári József „gyártja“. Gyártja? Egyedi munkadarabokról van szó, amelyeket nem lehet szériában gyártani, mert ahogy a vállalat jóvoltából a mohácsi Török presszóhoz, a pécsi Kuba, Hullám vagy most az Éva presszóhoz ha­sonlóan egyre több nagyon szép, ízlésesen berendezett szó- j rakozóhely nyílik, úgy tolódik el a karbantartó részleg tevé­kenysége inkább a szinte mű­vészi igényű munkák felé. Kozári mutatja az Éva presz- szó színes tervrajzát: vörös­márvány, kovácsoltvas, tük­rök, fények, biedermeier bú­torok, sötétre pácolt italszek­rény ... Ez a terv. — A méreteket, arányokat már mi komponáljuk meg, mi választjuk meg az anya­got, ami éppen legmegfele­lőbb, — mondja Kozári Jó­zsef —. De az talán még a könnyebbik munka, nehezebb, a bizományi áruházakból összegyűjtött rozzant stílbú­torok rekonstruálása, hiszen egy hiányzó székláb helyett azonos stílusú lábat kell csi­nálnunk olyan szerszámokkal, ami éppen rendelkezésünkre áll. Bonyolult, piszmogó mun­ka ez, de például a Mozsgai Jóska éppen ezt szereti. KOZÁRI JÓZSEF tehetsé­ges, jó kezű asztalos, a mű- bútorszakmában párját ritkít­ja. Tizenhárom esztendős múlt, amikor Ábrányi tűzifa- kereskedőhöz kocsikísérőnek jelentkezett. Aztán szőtte az álmokat: lehet, hogy pék lesz, vagy hentes vagy cukrász. „Ahol sokat lehet enni.. — mondja. Vagy fodrász: „Fe­hér köpenyben kiáll az ajtó elé. Úriember a borbély ...“ — És a műbútorasztalos? — Ezt választottam. Élt itt egy híres mesterember, az Egerszegi, itt volt a műhelye a Rákóczi úton. Odajártam ebédelni az udvarukba, láttam hogy a segédek hogyan simo­gatják, fényezik a szép búto­rokat. Akkor tetszett már a szakma. * — Mi benne a szép? j — Az. hogy a kivágott, el ! halt fát az asztalos kézbe veszi és újra életrekelti. Széf dől- ' csinálni a fá ; ból.

Next

/
Thumbnails
Contents