Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

Túl az örök fagy határán VALCUM TITKA , , . AZ Ci piái L.-AZ. áXiOk* -w­ter mindössze öt óra repülő­gépen és máris felbukkan alattunk a sarkkörön túli ipar­város, amelyről a New Yonr Herald Tribune a | következő­ket írta: „Noriiszk városa az oroszoknak a zord Észak fe­lett aratott emberi győzelem jelképe . . Noriiszk ban átszállunk sßy kis AN—2 típusú gépre. Köd borítja a csúsztatókkal s ipar­vágányokkal összevissza szab­dalt hegyek csúcsait. A gyá­rak és kohók kéményei a messzeségből a yu faszái akna k látszanak. Az alattunk elhúzódó vég­telen tájon itt-ott tenyérnyi in goványok,.. erdőszigetecskák, behavazott folyók kanyargós m ’drei tűnnek fel. 'fajon melvtk lehet a Han­ta ::a medre? A híres nórilszski érckombi­nát a közeli években tovább bővül: néhány kilométerre az iparteleptől nemrégen gaz lag réz-, nikkel-, kobalt- és más sz 1 nesf émmezőkre brr kkantak. Az északi életnek sok ener­giahordozóra vám szüksége. Szén van. Most azt terveziK. tógy a szomszéd területről a gázt idáig vezetik. Perspekti­vikusam azonban ez még min­dig kevés. Rövidesen megérkezünk utunk céljához. Ahol a Hantajka széles medre 88 méterre szűkül, a Nagy Hamtaji vízesésnél, rö­videsen megkezdik a világ legészakibb vízi erőművének a gátzáró berendezését épí­teni.-t­Mínusz negyven fokos hi­deg van. A szél úgy fúj, mint a szél­csatornában. Vigyázni kel), hogy az embernek le ne fagy­jon a füle. orra, az arca. De az emberek mindenütt dolgoznak. A földmérő méréseket vé­gez. Szemöldöke odafagy a műszer kémlelőnyílásához. Fúró- és robbantómunkások gyújtózsinorokkal bíbelődnek: itt, a sziklás balparton vág­nak utat az első vasúti vá­gánynak. amely az öt emelet mélységű és tizenhat méter széles leendő alagútnak az első jele. Ez az alagút fogad­ja majd be a megzabolázott Lengyelországban a múlt év végéig 2227 km hosszú vasút­vonalat villamosítottak, ami az ország vasútvonalainak 9,5 százalékát teszi ki. E vasút­vonalak több mint a felét — 1177 kilométert — az elmúlt ötéves tervben villamosítot­ták. A mostani ötéves terv­ben 1600 kilométer hosszú eddig még sert« sem bocsát-! koztak. A vízierőmű beruhá-1 zási költségei öt-hat év alatt! megtérülnek, a béklyóba vert folyó pedig évszázadökig fog dolgozni. De nem a sziklá­kat és a partot mossa maid, hanem fényt és meleget ad a kietlen tundrákon. A gyorsan leszálló est Vla­gyimir Plotnyikovnál, az épít­kezés főmérnökénél talál ben­nünket. M*íy. függőleges ránc hú­zódik az arcán, beszéde las­sú. megfontolt. Pedig egyáltalán nem idős. 19M-oen végezte el a főiskolát. Azóta mint előmunkás, az irkutszki erőművet, majd a marnak ám zarógátat és zúldpfalat épí­tette. Az időjárás ott is zord voit, de szélmentes. És nem volt fagyott föld, amely nyáron sem enged fel — az építők nagy örömére? Tudta, hogy a Hantajka vi­dékén szembe találkozik ezzel az elsőszámú ellenséggel, az örök faggyal! Mégis kérte, küldjék ide. Sőt, a mamaká- ni munkások' és mesterek egy részét is rábeszélte, jöjjenek vele. A telep névadója valame­lyik itt dolgozó romantikus fiatal legény volt... Hazafelé ment a brigád a műszak után. A fiatalember csak elnézte a hóval betemetett sátrakat, és hirtelen felkiáltott: — Szm yezsnogorszk! (Hó­hegy) Rajta maradt a név a tele­pen. bár... meg kell valla­ni, kissé hideg a lehellete... vasútvonal villamosítását irá­nyozták elő. A villanyvonta- tású vonatok bonyolítják le már most a teherszállítás csaknem 30, az utasszállítás csaknem 25 százalékát. 1970-ig a villamosvontatású személy- szállítás 37 százalékkal, az áruszállítás pedig 70 százalék­kal emelkedik. Ez a két szó olyan titok­zatosan cseng, mint egy Ver­ne-regény, vagy egy jó „kri­mi” címe, pedig — meglehet: mindegyiknél izgalmasabb dolog lappang mögötte. Dr. Sági Károly, a keszthelyi Ba­laton Múzeum igazgatója, a kiváló régész, aki a fenék­pusztai régészeti „nyomo­zást” vezeti, esküszik rá, hogy az archeológusok mun­kája van olyan izgalmas, mint a detektíveké. Legfel­jebb abban különbözik tőle, hogy — nehezebb annál! Miért? Azért, mert a régész­nek legtöbb esetben sokezer esztendős titkokat kell meg­fejtenie! Nevek, Írások, áru­ló nyomok nincsenek, ame­lyek támpontul szolgálhatná­nak, legtöbbször mindent el­pusztít az irigy idő. És bi­zonyos, döntően fontos össze­függéseket mégis, meg kell állapítaniuk, ha meg akar­ják érteni a történelmi kor­szakok közötti belső össze­függéseket. Például: Valcum titkát Valcumnak nevezték el a •római hódítók a Lacus Pelso (Balaton) partján talált ős­régi emberi települést. (A ré­gészek megállapították, hogy Fenék-pusztán már időszá­mításunk előtt 3500 évvel megtelepedett az ősember. Mi a bizonyíték rá? Meglel­ték az ősember csiszolt kő­szerszámait !) A koravaskor idején épült fel a földvár roppant sáncrendszere. Ezt foglalták el a franciaországi kelta törzsek, s őket ebru- dalták ki innen a Pannóniát meghódoltató rómaiak. A kelta gerendaházak helyébe afféle vályogházakat emel­tek, de ezekben már fürdő­szoba és egyféle, kitűnő köz­ponti fűtés is volt már! Az­után a germán burgundok következtek. II. Constantius császár óriási várrendszerré építtette ki Valcum szerény földsáncait. Az új vár egyik­egyik oldala 385 méter hosz- szú volt! Két méter vastag falak és tizenhét méter át­mérőjű óriás bástyák őrizték a valcumi kézművesek, révé­szek, halászok és egyéb sze­gényemberek nyugalmát, biz­tonságát. Aztán egy ódon raktárépületből lassacskán kialakult egy gyönyörű ba­zilika. Később még egy ba­zilikát építettek. Meg egy roppant palotát is felhúztak itt a keleti gótok. Ennek hossza 35 méter, szélessége 30 méter, falainak vastagsá­ga pedig másfél méter volt: erőd az erődben! Egykorú kútfők állítása szerint ebben az épületben született a ke­leti gótok leghíresebb csá­szára, Nagy Teoderich. Aztán Valcumot feldúlták a jazigok, a hunok, a keleti gótok, a longobardok, a ge­pidák, az avarok és a hon- foglaló magyarok. Eleink el­foglalták, de meg nem száll­ták. Ezután háromszáz évig semmit sem tudunk Valcum történetéről. Legkorábban Nagy Lajos korában, a so- mogyvári konvent oklevele említi meg Fenék-falu nevét, 1347 május 31-én. Végezetül aztán a török hódoltság ko­rában söpörte el a végzet, egészen a föld színéről. A török felgyújtotta, kirabolta, lerombolta. A keszthelyi vég­vár őrsége pedig száz és száz szekeres jobbággyal behor- datta a városba a várfalak­ból, bástyákból, palotákból, bazilika falaiból kibányászott köveket. Kellett a végvár falainak megerősítéséhez. Hol a titok? A szakmun­kák, a krónikák sokáig azt állították: amikor a hunoki a római szerződésben meg­kapták Valcumot — a római kor társadalma teljességgel megsemmisült, eltűnt a Ba­laton vidékéről. Nos, dr. Sági Károly ebbe nem tudott be­lenyugodni és tűnődni kea- dett. Egyszer aztán eszébe ötlött egy különös, érdeke* dolog. A várat minduntalan elfoglalták és mindannyiszor porig lerombolták. A bazili­kákat is. És — csodák cso­dája! — a bazilika, a város­ka mindegyik elfoglalása után, újjáépült! Sőt! Bővült! A központi hajó mennyeze­tét tartó faoszlopok helyébe kőtartó pillérek kerültek! A boltozata is egyre változott! Márpedig a halász-vadász, pásztorkodó nomád népek nem értettek a kőépítkezé­sek titkaihoz! Tehát: dr. Sági Károly elmélete szerint a ró­mai társadalomnak csak ve­zetőrétege hagyta el Valcu­mot: a római kézművesek, köztük a kőművesek is, itt maradtak, összeolvadtak m foglalókkal. Ügy látszik mindegyik hódító megértett^ milyen komoly érték a mun­kájuk, s ezért megkímélték az életüket. Elnézték nekik, hogy megtartották keresztény vallásukat, s újra meg újra felépíthették bazilikáikat is, valahányszor felperzselődtek a történelem véres vihará­ban. Ez a lényege dr. Sági érdekes elképzelésének, ame­lyet a „Continuitás” vagyis* a történelmi folyamatosság elméletének nevez. Termé­szetesen egyelőre még heve­sen vitatják igazát, mert a régészek „nehéz emberekéi csak száztíz százalékos bizo­nyítás esetén hajlandók el>* fogadni új elméletet. Pedig itt nincsen igazi y%i ta-alap: a valcumi bazilika állandó újjászületése per­döntő bizonyítéka a keszthe­lyi múzeumigazgató elméle­tének. Hunyady József i Ma már egyre több sznyezs- nogorsziki lakos költözik be a jól megépített lakóházakba. Hamarosan működni kezd a Hantajkát. A munkások már távfűtő-berendezés. Az első sutt a kőzet- és a jégtörme- gyerekek már ott ülnek az lék elszállításával foglalafos- első iskola padjaiban. A gya- kodnak. lógj áró hídhoz hamarosan Dolgoznak a geológusok, a közúti híd épül. talajkutatók, a mérnökök is. Kevéssé ismerik még a Térképeken és vázlatokon vi- nagyvilágban Sznyezsniogor- tatkoznak. A beavatatlan előtt, szkot! A sajtó és a rádió egye- minden titokzatos. Egy azon- lőre szűkszavúan beszél róla. ban világos: az erőmű fel- A vízi erőmű építkezésének építése nagy munkát igényel személyzeti osztályát azonban a tudósoktól, a mérnököktől, a fiatalok állandóan ostro- a munkásoktól egyaránt. molják. Egyre többen jönnek Van értelme ennek az épít- ide hívás nélkül, hogy mi- kezésnek. melyhez hasonlóba előbb felépüljön a nagy mű. A vasútvonalak villamosítása Lengyelországban A PARAZITA BÁRÓ — Heinrich Hans von 1/itssen — az ember, ahr mások költségére et és költekezik — írta: H. K. Beck Az a csütörtök Nyugat- Berlinben sötét előjelekkel kezdődött. A Pintsch-Bamag Részvénytársaságnál alkalma­zott férfiak és nők előző este izgatott üzemi gyűlésen fog­laltak állást, illetőleg tilta­koztak üzemüknek Hessenbe való áthelyezése és a fenye­gető elbocsátások ellen. Ere­jük tudatában határozottan elutasították a konszern ve­zetőségének terveit. „Jogot és munkát követelünk!”, s „Le­gyen vége a nyugatberlini ki­ürítésnek!” — kiabálták, majd kérdezték „Mit csinál a sze­nátus?” MIT CSINÁL A TULAJ? Aztán felmerült a kérdés, hogy vajon a vállalat tulaj­donosa mit csinál? Mi a ter­ve ebben * fatális helyzet­ben? Nem fél a esődtől? Elöljáróban közölnünk kell, hogy a nagyfőnököt Heinrich- Hans Thyssen-Bornemisszá- oak hiviík. már bárónak is titulálnak, és mint a Pintsch-Bamag RT. részvénytöbbségének tulajdo­nosa, e vállalat élén áll. Je­lenleg Lugano, a svájci mil­liomos város közelében tar­tózkodik. Az általa lakott vil­lának 32 szobája van, ame­lyek mindegyikét az elképzel­hető legnagyobb komforttal rendezték be. Heini, így hivjäk a Thyssen csemetét. A hasonló nevű óriási fegyvergyártó konszern egyik oldalágából származik, olyan férfi, aki mások pénzét és asszonyát szereti, kékvérű és számító arszlán, aki éle­tében még a kisujját sem görbítette meg, hogy kenye­rét megkeresse, ezzel szem­ben nagyon jól érti a kártyák forgatását. A rulettnek is nagy szakértője. A játékka­szinók állandó vendége. De ezzel a világfi jellemzé­sét még nem fejeztük be. Leg­nagyobb szenvedélye — a nők. Csápjait hercegnők és próbakisasszonyok felé nyújt­ja ki. A házastársi igent ed­dig háromszor mondta ki, de háromszor vissza is vonta. Midőn első feleségétől, Lippe hercegnőtől elvált, a francia Nina Dyer mannequin-csillag lett „Von Thyssen bárónő”. A házassági szerződés továbbra quan színész szerelmét; de ezt Heini könnyedén tudomá­sul vette, de a rutinos szok­nyavadász számára ez bizo­nyára nem jelentett semmi rendkívülit. A fiatal Thyssen báró kedvesének egy kitöltet­len csekkfüzeten kívül mesé­be illő kincseket ajándéko­zott. Olyan dolgokat, amelyek mások kemény munkája nyo­mán keletkezett profitból származtak: 2 verseny kocsit, amelyek vereteit 13 karátos aranyból készítették, 1 repülő­gépet, 4 versenylovat, egy 240 000 márka értékű gyűrűt, csodálatos gyöngyöket, egy 60 gyémánttal és 100 zafírral ékesített nyakláncot, valamint egy fehér kastélyt a Karib- tenger egyik magányos szige­tén. A TESTSÚLYNAK MEGFELELŐ ARANY Minthogy a fiatal bárónőt „nem érdekelték a könyvek”, két fiatal leopárdot, (nász­ajándékul) egy fekete párdu­cot, 10 kutyát, időtöltés cél­jából pedig 2 papagájt és 2 kolibrit kapott. Amikor a báró újabb csil­lagot fedezett fel, túladott Ni- nán. Ez a válás tekintélyes váltságdíjba került. Heini 250 ezer dollárt, 54 kilogramm 18 karátos aranyat, — ennyit nyomott a szeretett Nina — továbbá Franciaországban egy villát, a párizsi szalonokból be«zere-b et.ő űí rtiharérh«« szükséges pénzt, továbbá pénzt a javításokra, pénzt egyéb fényűzésre. Végösszeg: 12 millió márka! Ámde Nina ezzel sem elé­gedett meg. Perelt. „Nevetsé­ges, hogy nekem a báró havi 3600 márka járadékot akar adni. Nekem legalább 5000-re van szükségem. Már hónapok óta nem tudok Diomál bevá­sárolni, de még Balmainnél sem. Nincs mit felvennem." Ámde Heinit ez nem hatot­ta meg. Időközben Fions pró­bakisasszonyt, Campbell-Wal- ter angol ellentengernagy lá­nyát vezette oltárhoz. Az es­küvőt a Luganoi tó mellett óriási pompával ünnepelték meg. „Fions” — mondta Heini — „a legtökéletesebb nő. Min­den kívánságát teljesíteni fo­gom”. És ez meg is történt. Ami­kor 1963. augusztusában a 3. számú bárónő beszéltetni akart magáról, a Quick nyu­gatnémet képes folyóirat meg­felelő helyet bocsátott rendel­kezésére. A lap elárulta ol­vasóinak, hogy Fions asszony Heinijétől egy 1,8 millió már­ka értékű csatot kapott aján­dékba. S hogy az olvasóknak ne kelljen sokáig törni a fe­jüket a hölgy ízlését illetően a lap azt is közölte, hogy a vöröshajú Fions a csatot leg­szívesebben nerzből készült kabátkáján viseli. Azt azon­ban, hosv m 1.8 miTHő Ssor. nyugatnémet bányász havi bérének felel meg, a Quick elhallgatta olvasói elől. AZTÁN A 3. SZÁMÚ IS MENT Alig telt el 16 hónap e fel­tűnést keltő szerelmi kapcso­lat legalizálása után, amikor Heini „a jellemek összeegyez- tethetetlensége” címén ismét, most már harmadszor adta be válókeresetét — mégpedig eredménnyel. Mindenesetre volt feleségének 10 napon be­lül 2 millió svájci frank, majd további 800 000 svájci frank váltságdíjat kellett fizetnie. Amennyiben az a közeljövő­ben nem megy férjhez, to­vábbi 2,2 millió svájci már­kára tart igényt. Így távozott a harmadik fe­leség. A válás és a vele kap­csolatos miegymás összköltsé­ge: 4,6 millió márka. Az acélbáró az összeget ki­egyenlítette. Pontosan intéz­kedett, úgy hogy a vasúti ka­lauz szokta megadni a jelt, hogy a vonat el ne késsen. Mert Heini sem akart elkés­ni. Várta a hobby ... A MAMMON VILÁGA Ha másutt kialszik a fény, ott, ahol a báró tartózkodik, minden csillár teljes fénnyel ragyog. Amikor a PintsCh- Bamag RT. munkásai a hideg téli éjszakákon korán lefe­tctlnn n =.rn is tudták, iiogy vállalatuk fő­részvényese ugyanakkor va­csorázik. A báró kétszemélye* vacsorája 1200 márkába ke­rül. Ez az ára az ilyen va­csorának a világ legfényűzőbb szállodájában. A szálloda hir­detése egyébként a követke­zőket közli: 350 ágy — 400 alkalmazott, a szoba ára a főszezonban (egy éjjelre) 1800 márka, a székeket kívánságra újra kárpitozzák, a bútorokat kicserélik, a kutyákat úíw szolgálják ki, mint gazdáju­kat. Ez az acélbáró világa, a mammon világa. Honnan származnak ezek az óriási végkielégítési összegek, ezeto az extravagáns ajándékok, a pénzek, amelyekkel újabb é* újabb magányos lányokat le­het megvásárolni? Ki teszi le­hetővé a báró számára ezt az élősdi életet? Több mint tíz­ezer munkás és alkalmazott* köztük a Pintsch-Bamag RT. nyugatberlini vállalat 700 dol­gozója, akik közül 550 az ut­cára kerül, mivel a bárónak az osztalék még mindig nen* elég. A munkások egyelőre flzeN nek — de eljön a nap, ami­kor a haszonélvezőknek fizeti niök kell. Ez olyan bizonyos)! minthogy csütörtökre péntetS következik. (Megjelent a Neues DeutschlandbaaUe ?■ f <: «iiimwIfi—jpiu. .. h ' ml p n un ■ ' .................in i i tm l11*!Wüiuj It t «ft n ví’i»römií helyét. — Fent az Ideiglenes gyalogjáróhíd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents