Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-06 / 263. szám
fi' 1917 NOVEMBER 7 Molnár Géza: Rakéták h gala ruhák írtak és filmeztek, beszéltek róla, két aspektusból: érte és ellene. Könyvtárnyi könyvben, vezércikkek, megemlékezések légiójában, filmek tucatjaiban örökítették meg eszményeit, eseményeit, vezéralakjait, nem Is említve itt a katedrákat és gyűlésterme- ket. Szeretni lehetett, gyűlölni lehetett ezt az eseményt, de közönyösnek maradni iránta nem, mert minden nép, minden osztály l minden ember életébe beleszólt, változtatott rajta, a változások máig nyúlnak s folytatódni fognak tán az idők végezetéig. Az első hasznos nukleáris robbanása volt ez a történelemnek, mely évezredek bilincseit szakította le az emberről s láncreakciója a század olyan méretű átalakítását indította él, amely a politikai és társadalmi változások előretartó, progresszív folyamatain túl a kultúra, a tudomány területeire is átcsapott s megállíthatatlan erővel helyezte centrumba az embert, a dolgozó ember igényeit. Innen van, ebből a szakadatlanul ható és változtató energiájából a forradalomnak, hogy az évek múltával új és új jegyeit fedezzük fel a világon, új és új gyümölcseit érleli a humanista civilizációnak s az évfordulók jó alkalmat adnak, hogy a gazdagodást szemügyre vegyük, azt ami szemhatárunkba fér, rögzítsük, hisz teljes felmérésére úgysem vállalkozhatunk. Oroszország az első világháború végén nemzeti katasztrófa felé rohant s úgy tűnt, nincs olyan erő, mely a mélybe zuhanást megakadályozhatja. A frontok mészárszéke új s újabb katonatömegeket nyelt el, a hátországban éhínség dúlt, a gazdasági összeomlás aláaknázta az ipart és mezőgazdaságot. Adatok: az ipar össztermelése 1917-ben az 1916. évi felére csökkent, márciustól augusztusig 568 üzem szüntette be a termelését. 1914. júliusában 1,6 milliárd papírrubel volt forgalomban, 1917 novemberében 22,4 milliárd, az államadósságok 50 milliárd rubelre emelkedtek. A munkások reálbére 1917-ben az 1913. évinek 57,4 százalékára zuhant. A közszükségleti cikkek ára tizenkétszerese, az élelmiszereké kilenc és félszerese volt a háború előttinek. A háború ugyanebben az időben mesés haszonhoz juttatta a bankokat és az iparvállalatokat. Az orosz nemzeti vagyon kiárusítása is folyt, 1917 nyarán az ipari és banktőke gazdái úgy döntöttek, hogy az uráli vasbányákat, a moszkvai szénmedencéket, a kaukázusi rezet, az altáji aranybányákat, Szahalin szén- és kőolajkincsét koncesszió formájában. megalázó feltételekkel az amerikai tőke kezére játsszák. Vajon a Téli Palota ostromára induló katonák és matrózok, felfegyverzett munkások akkor, azokban a zimankós téli napokban tudták-e, hogy forradalmuk túlmutat Oroszország határain? Tudták-e vajon, hogy rohamuk nemcsak Oroszország nemzeti létének megmentéséért folyik, hogy gépfegyvereik nemcsak a szipolyozó orosz burzsoáziára, nemcsak a kancsukás arisztokráciára dörögnek, hogy puskatusaikkal nemcsak a cáratyuskás, tőkés, földesuras pópás államrendet verik szét, de a Nagy Október ágyú- tüzét szétgörgeti a történelem a világ négy égtája felé? ... Tudták. A forradalom zseniális vezérének, Leninnek munkássága, fellépése kezdeteitől az imperializmus világrendszere ellen irányult a munkásosztály harcának világméretű győzelméért. Lenin tisztában volt vele, hogy az imperializmus láncának Orosz ország testén felszakított leggyengébb láncszeme igazi „láncreakció” kezdetét jelenti. Lenin nem hitt a forradalom exportjában, de tudta, hogy a forradalom maga beleszól • világtörténelembe is. Már a forradalom győzelmének másnapján, november 8-án este a II. szovjetkongresszuson felolvasta a békéről szóló dekrétumot, amely a szov- jethaitalom nevében kijelentette: „A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely azért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket, és ünnepélyesen kijelenti, hogy eltökélt szándéka haladéktalanul aláírni egy olyan béke feltételeit, amely ezt a háborút a fentebb megjelölt és kivétel nélkül minden nép számára egyaránt igazságos feltételek alapján megszünteti”. A forradalom tehát már szinte születése pillanatában beleavatkozott a Világtörténelem menetébe, nemcsak példaadásával, nemcsak eszméinek szétsugárzá- sával, de aktív politikai lépéseivel is. Azt mondta Lenin erről a forradalomról: „Megteremtettük az állam szovjet típusát, és ezzel új világtörténelmi korszakot nyitottunk: a proletariátus politikai uralmának korszakát, amely felváltja a burzsoázia uralmának korszakát.” A világ első munkás-paraszt állama a szovjet hazában nemcsak az emberiség utópisztikusnak tűnő nagy álmát valósította meg, a kizsákmányolástól is szabad szocialista társadalmat, mely a termelés javait, a kultúra szépségeit, a tudomány vívmányait a dolgozók. nagy közösségének hasznára gyümölcsözteti, de a maga szervezett erőinek támogatásával az egész emberiség sorsának alakulásába is beleszól. A fasizmus elleni harc példázata, a közép-európai népek nagy családjának felszabadítása, a népi demokratikus államok kialakulása, mint ennek a világformáló tevékenységnek döntő állomása. — közismert. Hazánk nemcsak szabadságát, de szocialista rendjének állandó segítését, s újólagos megmentésé* köszönheti a testvéri szovjet népnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüze szerte lobog e hazában, jó embermeleg fénnyel világítja munkánkat, útunkat. S hogy éppen napjainkban Vietnamnak mit jelentenek a szovjet rakéták és szovjet szakemberek, azt a vietnami államférfiak nyi- 'atkozatain túl ennek e kis népnek egész hősi helytállása is aláhúzza az amerikai hadi gépezet szörnyetegével szemben. A forradalom azonban nemcsak felszabadít. nemcsak rakátéval, kenyérrel és tanácscsal segít, nemcsak tapasztalattal támogat. Előfeltételeket teremt, anélkül, hogy határai közül kimozdulna, mint Kuba forradalma is mutatja, vagy éppen a gyarmati világ széthullása. Évezredek peregtek el, sok háborúban, felkelésben, forradalómban ontotta vérét a szabadságot áhító, elnyomott nép. Sok háborút elvesztettek, sok forradalmat, felkelést levertek — igaz, sokat meg is nyertek, győzelemre vittek. A nép sorsa az elnyomottaké, időlegesen tán javult is, de hosszú távon — a dolgozók öröknek tűnő sorsa táv- ján — minden maradt a régiben. Ahogy a marxizmus fogalmazza: egyik kizsákmányoló rendszert a másik váltotta fel. Ma már azonban a szocializmus levegője az egész világot belengi. A kommunizmuson munkálkodó társadalom, a népi demokratikus országok közössége új megvilágításban mutatja a dolgozó osztályok helyzetét, a kultúra. a tudományok, a politika feladatait. A szocialista országok a maguk társadalmi vívmányaival, — mondhatnánk: — puszta jelenlétükkel olyan nyomás alatt tartják a kapitalizmust, amely nemcsak a munkás bérében fejeződik ki, nemcsak a szociális létesítményekben testesül meg, de a munkás, a dolgozó ember személyes rangjában, presztízsében is. Mert: ma már nem lehet úgy beszélni a munkással odaát, a másik világban, mint a háború előtt, a forradalom győzelme előtt évszázadokon át lehetett Fizetni is kell, jogot is kell adni, követeléseit meghallgatni, hiszen itt a nagy rivális, az igazi kankurrens, az igazi ellenfél, a szocializmus a szomszédban. Ma már anakronizmus világot bőszítő jelenség a fajgyűlölő rezsim Dél-Afrikában, pedig nemrég az egész, gyarmati világot az a szellem és az a gyakorlat determinálta. Ma már nem „comme il faut” a fasizmus Spanyolországban, kell rá a demokratikus cégér, hogy az a tőkés világ, amely életrehívta. támogatta, ne csavargassa az orrát finnyásan. Ma már nem lehet úgy ütni, rúgni a négert az Egyesült Államokban, még Délen sem. mint akár egy évtizede. Mert: a világ alapvetően megváltozott s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mai kezdődött ez a száguldó, viharos átalakulás. A Forradalom örökifian jár közöttünk ma is. Vörös kozákja szputnyikon lovagol a Hold felé, tenyerén Picasso galambját viszi óvón, melengetőn. JEVGENYIJ DOLMATO VÉCÉK (J: Igazság Egy vagy két igazság létezik? S ha kettő, a biztos, helyes közülük, kérdezem, melyik, mely külön senkihez sem kegyes? Nem, két igazságot nem ismerek, bár cukros ostyában kínáld! Az igazságért becsület tizet és egész szívünk legkivált. Lenin adta öt nekünk, Lerv meztelen bölcső-korában, s vörös lett október útjain Ínségben, de ragyogásban. Becsület, tisztesség dolga mi? A harc, hit mire kötelez? Mindig s mindenkor ezt tartani: az igazság egyetlenegy! (Fordította: Kovács Sándor) JAKUB KOLASZ: Vihar készül \ Megjött az éj felhőkkel sötéten. Nyugtalan fák suttognak a szélben, Rémülten reszket sokmillió lomb, » elrejtőzik az aranyszarvú hold. Villám nyilall a feszülő csöndbe, s a vihar-had megindul dörögve. Az éj árnyai már sűsürödnek... De te, vihar, csak zengj, légy még erősebb! (Fordította: Kovács Sándor)111 Jakute Koíasz (1882—1956) a belorusz nép nagy Költője ebben a versében az októberi forradalom viharának vízióját énekli meg, közvetlenül a vi* iágot megmozgató „földrengés” előtti években* HUNYADI ISTVÁN: Ida mélifé&i alrcjfőzfél Megvillanó gyerekkorom bujdosó hold, Boda Kati! Régi város, tűz-vigyázó nagy fiait megszólító régi utca, változatlan sallangos ház, boltos kapu. Fordult az év ötvenedszer holdas arcod hol keressem? Merre futott könnyű lábad? Csak a hangod, csak a hangod az is fölrebbenő sejtés esőző ősz-verte illat. De ha voltál valaha is iszak alján fényes kavics. Kutas Guszti, Szollár Laci élt valaha Boda Kati? Ez a város nem tart szám* mintha nem is éltél volna, régi város múltat őrző nagy fiait megszólító mit érhet, ha nem vagy benne? Nem sirat el. nem idéz már mintha nem is éltél volna kurta szoknyád nem lobogott nem kopogott szapora lábad szemed kékjén sem úsztatta' szűkös udvart, boltos ház- csontod rejti idegen föl-’ Bada Kati. Boda Kati elrejtőztél idők mélyén iszap alján fényes kavie («hetiéi te valaha is? r * f » K (Szönyi Gyula rajza)
