Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

1961». NOVEMBER 29. napló 7 Megkezdte munkáját pártunk IX. kongresszusa (Folytatás a 6. oldalról) tóul intézményben vizsgázhas­son és megfelelő tudás esetén erről bizonyítványt is kaphas­son. Társadalmunk becsületet szerzett minden munkának. Megbecsülést biztosít a fizikai munkának, amely mind több szaktudást, elméleti ismeretet és szellemi erőfeszítést köve­tel. Az ipar, a mezőgazdaság a szakmunkások tízezeréit igényli. Ez az igény nem csök­ken, hanem a technika fejlő­désével állandóan növekszik. Ezért olyan iskolarendszert, iskoláztatást, pályaválasztást és nem utolsó sorban olyan közhangulatot kell kialakíta­nunk, amely megfelel ennek. Az ifjúság nevelésében, ok­tatásában alapvető szerepük van a pedagógusoknak. Neve­lőink többsége hivatását át­érezve, munkájával, magatar­tásával igazolja, hogy a párt, rendszerünk hűséges szövetségese. Most is azt kérjük tőlük: soha el ne fe­lejtsék, hogy népünk legfél- tetteb kincsét, a jövő nem­zedéket bízza rájuk. A szocialista közművelődés népünk egyre szélesebb tömegeit fogja át Tisztelt Elvtársaki Kulturális politikánk ered­ményességét bizonyítja, hogy a szocialista közművelés az utóbbi négy esztendőben né­pünk újabb, még szélesebb tömegeit fogja át. A könyvforgalom az utóbbi öt évben 554 millió forintról 778 millióra, a tanácsi és üze­mi közművelődési könyvtárak­ba beiratkozott olvasók száma több, mint 2 millióra, a köl­csönzött kötetek száma pedig 30 millióról 49.5 millióra emel­kedett. Az is figyelemre méltó, hogy a múzeum- és tárlatláto­gatók száma az utóbbi évek­ben kétmillióval nőtt, hogy a múlt év hangversenyeinek és esztrádműsorainak 1,2 milliós közönsége felerészben komoly zenét hallgatott, hogy a mozi- látogatók 65—70 százaléka szo­cialista filmeket tekintett meg. Talán még fontosabb, hogy a közvélemény az utóbbi idő­ben az alkotásokat, a kulturá­lis és művészeti élet jelensé­geit, eseményeit, mint közéleti kérdéseket, érthetően, kritiku­san és széles körben vitatja. Kultúrforradalmunk legje­lentősebb új eredménye, hogy a közvélemény nem­csak passzív befogadója, ha­nem mindinkább aktív ré­szese is a kulturális élet­nek. De a nagyarányú fejlődés fel­színre hozott új problémákat is. Az életszínvonal emelke­dése, a mezőgazdaság szocia­lista átalakulása, a technika fejlődése, új rétegek bekapcso­lódását tette lehetővé a kultu­rális életbe. Társadalmunk kü­lönböző rétegeiben azonban még jelentős bázisa van a kis­polgári ízlésnek, a giccses, ér­zelgős termékeknek. Az alkotói légkör jelentős javulásához vezetett az, hogy a kulturális életet elsősorban eszmei eszközökkel irányítjuk, hogy stíluskérdesekbe hatalmi szóval nem szólunk bele, s a kísérletezés szabadságát bizto­sítjuk. Jórészt ennek köszön­hető, hogy az utóbbi időben eszmeileg, művészileg magas színvonalú művek születtek, amelyek nagy része szocialis­ta művészetünk nemzetközi tekintélyét is erősítette. A leg­jelentősebb szocialista és hu­manista elkötelezettségű alko­tások politikai és világnézeti hitelét az adta meg, hogy a valóságot összetetten és mélyen átérzett társadalmi felelősség­gel ábrázolták. Irodalmunk közvetlenül is hozzájárult a szocialista tudat, erkölcs, élet­forma kialakításához: a nem­zeti-történelmi önismeret el­mélyítéséhez. A paraszti világ­ban végbement átalakulás a szociográfiai irodalom újjászü­letésével járt regénybeli ábrá­zolása pedig történelmi értékű áttekintésekhez vezetett Az sem véletlen, hogy líránk szocialista elkötelezettségű ága, a közéleti líra tett szert a leg­nagyobb népszerűségre. Mű­vészi erejű filmjeink azért ad­hattak újat azért arathattak jelentős nemzetközi sikereket ■mert a magyar valóságról, né­pünk múltjáról és társadal­munk jelenéről pártos közéleti szenvedéllyel szóltak. Ha drá­mairodalmunk nem is dicse­kedhet ilyen eredményekkel, színikultúránk az elmúlt idő­ben sok kiemelkedő produk­cióval gazdagodott s külön elismerésre méltó az az erőfe­szítés. amivel a vidéki színhá­zak a mai magyar dráma ügyét szolgálták. Zenei életünkben méltó helyre került a Bartók- hagyomány, és a XX. század zenéje: zeneművészetünk több új magyar opera sikerével di­csekedhet. Képző- és iparmű­vészetünk különösen a monu­mentális szobrászatban, a kép grafikában és az iparművészet több ágában ért el jelentős eredményeket a legutóbbi idő­ben. A beszámoló feltárta a kul­turális életben tapasztalható negatív jelenségeket, s rámu­tatott: Kulturális politikánknak el­vileg és gyakorlatilag egyaránt világosabbá kell tennie, hogy mi mellett állunk ki, hogy szo­cializmust építő népünknek szocialista kultúra kell. Továbbra is minden erőnk­kel támogatjuk a széles tö­megekhez szóló, szocialista szellemű, humanista alkotá­sokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesztés és népmű­velés munkájában ezek ter­I esztésének és propagálásának :ell az eddigieknél határozot­tabban érvényt szerezni. Tát- mogatjuk azokat az útkeresé­seket, kísérletezéseket is. ame­lyek a szocializmus eszmekö­rén belül keresik az újat. Ki­induló szempontunk ebben az esetben is elsősorban a monda­nivaló, az eszmeiség és nem a megszokott formákhoz való ragaszkodás lesz. Az eddigiek­nél határozottabban kell visz- szautasitani a politikailag el­lenséges, antihumanista és a közerkölcsöt sértő alkotáso­kat A Párt f<üadata, hogy esz­mei irányítással erősítse kul­túránk szocialista vonásait biztosítsa további fejlődését A referátum ezután a párt- élet kérdéseire tért át Pártunkban nem választhatók el egymástál a jogok és kötelességek — Az utóbbi négy évben a párt egészségesen fejlődött a taglétszám évenként 3,5 százalékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett és jelenleg a párttagok és tag­jelöltek száma 584 ezer 849 fő. A párttagság összetétele alapjában megfelelő. A tag­ság 42,5 százaléka fizikai dolgozó, 37,3 százaléka szel­lemi dolgozó, 7,9 százaléka a fegyveres erőknél teljesít szolgálatot egyéb foglalkozá­sú és tanuló 3 százalék, 9,3 százalék nyugdíjas. A párt­tagság 22,9 százaléka nő. A párt ereje nemcsak lét­számában, hanem elsősor­ban tagjainak öntudatában, felkészültségében, aktív munkájában, a párt egysé­f ében és összeforrottságában an. Ezért továbbra sem cé­lunk a taglétszám nagyará­nyú növelése. Arra kell tö­rekednünk, hogy új tagoltat elsősorban a termelő és tár­sadalmi munkában kitűnt munkások, termelószövetket- zeti tagok, a nők és a fiata­lok soraiból vegyünk fel. A Központi Bizottság je­lentheti a Kongresszusnak, hogy pártunkban a lenini normák a pártélet meghatá­rozói, a kollektív vezetés elve érvényesüli A pártmunkában azonban az utóbbi években bizo­nyos mértékig elhalványult a személyes felelősség. Kí­vánatos. hogy az elhatáro­zások és döntések megho­zatalánál továbbra Is szigo­rúan betartsuk a kollektív vezetés elvét, de a határo­zatok végrehajtásában job­ban érvényesítsük az egy­személyi felelősség elvét. Pártunk a demokratikus lentralizmus elvei alapján mű­ködik: a felső pártszervek ténylegesen irányítanak, az alsóbb pártszervek megfelelő önállósággal, hatáskörrel dol­goznak, a párt élete demokra- bhM légkörben és keretek között folyik. A pártdemokrá­cia tovább fejlődött és erősö­dött kongresszusunk előkészítő munkája során. A jelölő bi­zottságok előzetes megválasz­tása bevált, a párttagság ha­tékonyan közreműködött a je­löltek kiválasztásában. A vá­lasztás titkosságának kiter­jesztése a pártbizottság tiszt­ségviselőinek, az alapszerve­zetek titkárainak megválasz­tására tovább erősítette a párt­élet demokratizmusát A pártdemokrácia ezen új voná­sait a jövőben is tovább kell erősíteni és fejleszteni. A következő időszakban a demokratikus centralizmus el­vének mindkét oldalát, tovább kell erősítenünk. Erősíteni kell a centralizmust is. Ha szórványosan is, de előfordul, hogy egyes tagok ugyan él­nek a bírálat jogával, de nem veszik ki részüket a határo­zatok megvalósításából, a fel­adatok megoldásából. A gya­korlatban kell biztosítani és minden párttagnál érvényesí­teni igazságos rendünket, azt, hogy pártunkban nem választ­hatók el egymástól a jogok és a kötelességek. Az elmélet és gyakorlat te­rén egyaránt folytassuk erő­feszítéseinket a pártdemokrá­cia fejlesztéséért, kutassuk a módját, miként lehet a párt­tagságot jobban bekapcsolni a párt politikájának alakításába. Mindent meg kell tenni, hogy a továbbiakban is hiánytala­nul érvényesüljön a pártszer­vekben és pártszervezetekben a viták és nézetek kifejtésé­nek szabad légköre, ez pár­tunk erejének egyik forrása és nem formális, hanem valósá­gos egységének fontos biztosi- téka, A párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul politikája Pártunkban élénk a kritikai szellem. Az élénk kritika ezen szabad légkörében még job­ban szembetűnik, hogy van­nak. akik önmaguktól eltelve, mindennel elégedettek. Még mindig elég sok olyan funk­cionáriusunk van, aki min­dent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el. Pártunknak becsületet sze­rez, hogy a hatalommal jól él, nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez a magatartás kötelező a párt minden funkcionáriu­sára és tagjára. Az egyszerű emberek véleménye a párt­ról nem kis részben azoknak a kommunistáknak munká­jától és magatartásától függ, akiket HMBfliWMi Ismer­nek. Funkcionáriusaink, párttagjaink zöme kommu­nistához méltóan él és dol­gozik. A leghatározottabban felléptünk azokban a szór­ványos esetekben, amikor valaki a rábízott hatalom­mal visszaélt és így járunk el a jövőben is. Azt is tapasztaljuk, hogy a kispolgári életmód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadá­sa, szerénytelenség, erkölcste­len életmód — hatást gyako­rol egyes párttagokra is. El­sőrendű pártérdek, hogy párt­ós közéletünkét erélyes és ha­tékony fellépéssel óvjuk min­den olyan jelenséggel szem­ben. ami sérti pártunk tisz­taságát, becsületét. Elvtársak! Pártunk eszmeileg, politi­kailag egységes: a párt tag­sága helyesli és követi a Köz­ponti Bizottság politikai irány­vonalát. Ez egységet pártunk hűsége a marxizmus—leniniz- mushoz, az a harc formálta, amelyet a jobb- és baloldali nézetek eilen folytatott Ez pártunk nagy ereje, sikereink forrása. A taggyűléseken fel­szólaló százezernyi párttag ki­fejezte egyetértését a politi­kád irányvonalunkkal és eltö­kéltségét annak végrehajtá­sára, A pártdemokráeia lehetővé teszi a vitákat és ennek so­rán elkerülhetetlenül helyte­len nézetek is felszínre kerül­nek. Ez nem csorbítja a párt­egységet az alapvető kérdé­sekben, sőt: lehetővé teszi a helytelen nézetek leküzdését és ezzel a pártegység még további erősítését. A viták ás a nézeteltérések különböző okokra vezethetők vissza. Az élesebb nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista moz­galom vitái, a fejlődés ellent- fnondásai nem maradnak ha­tástalanok pártunk tagságára sem. Az utóbbi időben meg­elevenedtek különböző balos, szektás és jobboldali, revizio­nista nézetek is és ezek is hatnak bizonyos körökben. Meg nem értés mutatkozott párttagjaink * egy részénél egyes kérdéseknek, a fejlődés­nek. mai viszonyainknak meg­felelő új megoldását, illetően. Így a származás szerinti ka­tegorizálás megszüntetése, az állampolgári egyenjogúság, egyházpolitikánk értelmezése, más vonatkozásban a gazda­sági helyzet, az életszínvonal fejlődésének megítélésében je­lentkeztek véleményeltérések. Az egyes részletkérdések kü­lönböző megítélése alapjában korszakunk bonyolultságából társadalmunk, gazdaságunk jelenlegi állapotából fakad, összefügg gyakran azzal, hogy sok párttag is illúziókat táp-1 Iái és a szocializmusban való átmenet korszakát rövidnek, konfliktus nélkülinek véli. Ezért értetlenül állnak éle­tünk sok — gyakrap ellent­mondásos — jelenségével szemben. Ebben a korszakban fokozottan igaz az a lenini tétel, hogy az eszmei—poli­tikai egységet minden új következtetés és lépés kap­csán őszinte, nyílt eszme­cserében kell nap, mint nap újra megteremteni. Azokkal szemben, akik nem értik a párt politikájának egy as részleteit, a türelmes meg­győzés a helyes és a célra­vezető módszer. Voltak azonban elenyésző számban olyanok is, akik tudatosan szcmbcálltak a párt politi­kájával és a frakciózás út­jára léptek. Az ilyen párt­tagokkal a szervezeti sza­bályzat rendelkezéseinek megfelelően határozottan jártunk el, pártbüntetést kaptak, vagy súlyosabb ese­tekben eltávolítottak őket a párttagság soraiból. Kádár János ezután arról beszélt, hogy felmerülnek a pártéletben a párt vezető sze­repének gyengüléséről szóló vélemények is. Az e kérdés­ben folytatott viták részben a párt vezető szerepének kü­lönböző megítéléséből fakad­nak. Vannak, akik a vezető szerepet úgy értelmezik, hogv a legapróbb részkérdések­ben is a pártszerveknek kell dönteniök és az állami-, tár­sadalmi szervek szerepe csu­pán a végrehajtás. Ez helyte­len nézet. A párt vezető szere­pének ez a felfogása oda ve­zetne, hogy elsorvadna az állami- és tömegszervezeteK önállósága, felelőssége. Mások a vezető szerepet azonosítják az erőszak, a ha­talmi eszközök alkalmazásá­val. Ez — különösen a szo­cializmus építésének mostani időszakában — ellentmond a pártvezetés lenini alapelvei­nek Nem kevés párttag a párt vezető szerepét egyes párt­szervezetek szerepével és ha­táskörével azonosítja, mások abban látják a párt vezett szerepének feltételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglaljanak él. A párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul politikája. A párt határozatai eseten­ként és helyenként nem való­sulnak meg elég következete­sen, sőt néha el is torzítják azokat. Ahol nem a párt poli­tikáját valósítják meg, ott nem lehet a párt vezető sze­repéről beszélni. Ebben az ér­telemben és helyileg előfordul, — és nem is egy-két esetben, — hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül. Mégis egyes kivételes esetekből általánosí­tani hiba, a helyi problémá­kon lehet és kell is változtat­ni, a problémákat nem lehet összetéveszteni az alapkérdé­sekkel, azzal hogy az ország­ban a párt vezet és meg is valósítja politikáját. Az utóbbi időben hallottunk a nemzetközi hírek között olyan nézetekről, amelyek a centralizmus elvének szüksé­gességét vitatják a munkás- osztály forradalmi pártjában. Másutt a párt funkcióját meg­foghatatlan eszmei irányítás­ként kezdik értelmezni. Arról a torzulásról nem beszélve, ahol „kulturális forradalom” címén iskolás gyermekeket vezetnek rohamra pártszervek és pártszervezetek ellen, úgy­mond „megtisztítási” célzattal. Mi a pártok közötti tapasz­talatcsere szükségességét és helyességét elismerve és az egyes pártok önálló vélemé­nyét tiszteletben tartva, hang­súlyozni szeretnénk saját pár­tunk álláspontját a párt veze­tő szerepét érintő nézetekkel kapcsolatban. A magyar mun­kásosztály és a dolgozó nép történelmi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a kapitaliz­mus elleni következetes harc, a szocialista építés csak mar­xista—leninista, a demkorati- kus centralizmus elve alapján felépített és működő kommu­nista párt vezetésével folyhat sikeresen. Pártunk nehéz har­cokban szerzett tapasztalatai bizonyítják, hogy azok az erők, amelyek a párt szerve­zetei helyett vagy azokkal szemben valami más erőre tá­maszkodva akarják — úgy­mond — erősíteni a munkás­osztály hatalmát és annak ve­zetését, valójában veszélyezte­tik a munkáshatalmat, a szo­cialista építést. A dolgozó népnek, a mun­kásosztálynak a szocialista építés egész időszakában szüksége van a pártra, an­nak vezető és szervező te­vékenységére. Minden olyan nézet, amely a párt vezető szerepét korlátozza, az irá­nyító erejétől fosztja meg a munkásosztályt, a dolgozd népet. Minket, magyar kom­munistákat nehéz, sokszor jelentős áldozatokkal járó harcunk tanulságai arra ta­nítanak, hogy a párt vezető szerepével és belső életével kapcsolatos lenini elvek kö­vetkezetes érvényesítése szent kötelességünk. (Taps.) Elvtársak! A Központi Bizottság meg­győződése, hogy az elkövet­kező évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének ér­vényesítése és további fej­lesztése. A jövő nagy fel­adatai megkövetelik a párt vezető szerepének fejlesztését, a pártvezetés módszereinek, formáinak, a szervező mun­kának a társadalmi fejlődés­sel összhangban álló tökélete­sítését. ■ Általában a párt felelős a szocialista építésért, társadal­munk állapotáért a munkás- osztály és egész népünk előtt Ez nem jelentheti azonban azt hogy minden részkérdésben a pártnak kell döntenie. To­vábbfejlődésünk határozott igénye, hogy növekedjék az állami és tötnegszervezeti szervek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában. A politikai, gazdasági és kulturális élet fő tennivalóit a párttagsággal tanácskozva, a párt vezető szervei dolgoz­zák ki. A pártnak kell feltár­nia a társadalmi-, gazdasági élet ellentmondásait és kidol­gozni megoldásuk módját. A párt figyelmét a tudományos elemzés, az elvi-politikai irá­nyítás és ellenőrzés erősítésére kell fordítani. A pártnak min­den fokon a fő feladatokkal kell foglalkoznia. i A párt munkájában minden szinten erőteljes szerepet kell biztosítani a végrehaj­tás ellenőrzésének. Ez párt­tagságunk leghatározottabb kívánsága. Minden párttag­nak — bármilyen területen, vagy beosztásban dolgozik is — legfőbb kötelessége, hogy teljes odaadással küzdjön a párt politikájának elfogad­tatásáért, megvalósításáért A kommunisták álljanak ki minden fórumon a párt po­litikája, a rendszer védel­mében. A pártnak joga és kötelessége bírálni mindazon szerveket és személyeket, akik nem a párt politikájának szellemében dol­goznak. Erre annál is inkább szükség van, mert tapasztal­ható helyenként és esetehként bátortalanság, elbizonytalano­dás még párttagoknál, húzó- dozás a párt politikája mel­letti határozott kiállástól. Növelni kell a pártszervek, a pártszervezetek szerepét, felelősségét a vezető káderek kiválasztásában és névelésé­ben. Különös nyomatékot kap ez a gazdasági irányítás új rendszerében. A párt céljai csak úgy válnak valósággá, ha a vezető posztokon a párt politikáját értő, azt végrehaj­tani képes párttag és párton- kívüli vezetők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi az állami munka pártirányításá­nak és a kormányzati munká­nak további fejlesztését. A je­lenlegi gyakorlat lassítja a döntéseket, az ügyintézést és sokszor elmossa a felelősséget. Ezért a párt- és állami szer­veknél felsőbb és alsóbb szin­ten meg kell szüntetni a pár­huzamosságokat, a szervezeti "elépítésben mutatkozó össze- "'»nőclást, a munkában ielent- ező átfedéseket. Növelni kell (Folytatás a 8. oldakmi

Next

/
Thumbnails
Contents