Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
TOTH DEZSŐ: Erről is beszéljünk... Négy esztendő művészeti tikerei V alljuk, be, nem beszélünk kellő mértékben művészeti életűnk sikereiről. S ez bizonyos fokig érthető. Igaz, hogy akinek a__ kisujja körme beszakadt, hoss- szú 'ideig azt érzi,' s aklHék- a foga fái nem jó közérzetéről beszél, mégha egyébként kitűnő kondícióban is van. Sok szempontból természetes, hogy _» közéletben, a sajtóban kulturális művészeti életünk fogyatékosságairól, problémáiról, feladatairól több szó esik, mint elért eredményeiről. S az is igaz: az eredmények egyoldalú felsorakoztatása megnyugváshoz, a kérdések önelégült elleplezéséhez is vezethet. De a nehézségek számontartása, ha tartós egyoldalúságba merevedik, torzítás forrásává is válhat s nem tudom, hovatovább nem fenyeget-e bennünket is ez a veszély? Ha művészeti életünk valamely fogyatékossága kerül szóba, túl gyakran találkozni a kritika olyan hangsúlyával, amelyről érezni: hiányzik mögüle az eredmények ismerete, a fejlődés fényeinek számontartása, a bizalomnak az a tárgyi alapja, amely megóv a téves általánosításoktól. Gyakori az olyan vita, amelyben csaknem mindenki tájékozottnak bizonyul a hibák, gyengeségek és tévedések felsorolásakor, de alig akad, aki hasonló otthonossággal sorolná fel azt, ami jó. azt. ami érték. Sokszor meglepő elmélettel teremtünk szerves kapcsolatot egyes negatív jelenségek közt, de rendszeresen adósak maradunk a pozitív teljesítmények szerves összegezésével. Nem beszélve arról, hogy mennyivel nagyobb hévvel továbbítjuk rossz tapasztalatainkat (vagy adjuk tovább másokéit). mint hirdetjük, ha valami megelégedésünkre, örömünkre szolgai. Nélkülözhetetlenül szükséges tehát, hogy beszéljünk az eredményekről is, nem egy másfajta egyoldalúság, hanem a helyes önismeret, a pontosabb, reálisabb. helyzettudat érdekében. És csak a legutóbb] évek termését szem előtt tartva, neveket, példákat is csak illusztrációképpen, emlékeztetőül idézve. Irodalmunk színesebb, elevenebb, gazdagabb lett. problémaköre, témavilága szemmelláthatóan életünk valósár gához igazodik. Felveti a szocialista tudat, erkölcs, életforma kérdéseit; az elavult polgári-kispolgári életvitelt a szocializmus adta lehetőségekkel szembesíti (mint pl. Fejes Endre: Rozsdatemető, Fekete Gyula: Az orvos halála, Goda Gábor: Magányos utazás. Kolozsvári Grandpierre Emil: Párbeszéd c. regényei). Tükrözi és segíti azt a történelmi átalakulást, amely a falu világában megy végbe. Ezzel összefüggésben folyóirataink, napisajtónk hasábjain érdekes szociográfiai irodalom bontakozott ki, s nem egy szerző írásai Irvolmas riport-kötetekké is kerekedtek (Féja'Gcza: Sarjndás, Galgóezi Erzsébet; Kegyetlen sugarak stb.) Darvas József: Orosháza, Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban című könyve, arra bizonyíték, hogy a szociográfia a tegnap és ma történelmi érdekű összevetésévé is szélesedhet. A parasztság megváltozott helyzetével — s ugyanakkor irodalmunk életközelségével — -ügg össze, hogy nem egy regény a paraszti életet ábrázolva nemzeti érdekű keresztmetszetet ad. Galambos Lajos: Isten őszi csillaga c. regénye a fordulat évét megelőző idők magyar társadalmáról nyújtott — egy termelőszövetkezet alakulása kapcsán — széles képet. Sánta Ferenc: Húsz órája ugyancsak a falu világának ábrázolása révén az elmúlt húsz esztendőnek jóformán minden ellentmondását markolta össze szerencsésen, félreérthetetlenül. egyszersmind társadalmunk fejlődésének dinamikáját is.,»(Folytatás a 11. oldalon) JULIUS CAESAR Händel operájának bemutatója a Pécs Nemzeti Színházban Hündel Julin* Caesar című háromfelvoná- •08 operájának péntek esti bemutatójával a Pécsi Nemzeti Színház operaegyüttese sikerrel folytatta tovább azon törekvését, hogy a közismert és népszerű művek mellett évente egy-egy magyarországi operabemutatóval szolgálja a zenekultúra ügyét. Ezúttal Händelnek Angliában komponált mintegy negyven operája közül maradandó értékűnek bizonyult és a külföldi operaházak repertoárján napjainkban is szereplő Julius Caesarra esett a szerencsés kezű választás. A Nicola Haym librettója (Devecseri Gábor és Huszár Klára fordították magyarra) nyomán született opera, akár Händel többi színpadi műve, voltaképpen nagyszabású koncertopera, mely zárt számokból, zömmel szólóáriákból és két duettből áll. Ezért hat felépítésében kissé szegényesebbnek, mint a későbbi romantikus operák, melyek szerzői már okulva e hiányosságokon, duettekkel, együttesekkel (mint pl. a kiemelkedő Rigo- letto-quartett, Lammermoori sextett stb.) gazdagították alkotásaikat. Ma már nehezen érthető számunkra, hogy az együttesek és a kórus fokozottabb alkalmazásáról miért mondott le Händel, aki oratóriumaiban az énekkari kompozíció egyik legnagyobb mesterének bizonyult. A Händel-opera e látszólagos szegénységéért azonban bőven kárpótol a szólóáriák művészi és zeneszerzői értéke. Ezen ária-pillérek között színesedik, szélesedik a darab izgalmas cselekménye a cembalo- akkordokkal kísért énekbeszédben, a reci a- tivóban, mely tulajdonképpen drámánk szövegét adja. s melybe úgy illeszkednek bele az áriák, mint a Shakespeare-drámák monológjai. Julius Caesar számos nagy áriája, Cleopatra tipikusan händeli fisz-moll lari ;o- áriája, Sextus II. felvonás végi bosszúáriája, Cornelia III. felvonásbeli D-dúr mezzoáriája, a Caesar—Cleopatra duett Händel gaze ag fantáziáját, mesterien magával ragadó daliam, szövését bizonyítják, mégis nem kis problémát jelenthetett a színház művészkollektr fájának, hogy a XX. századi néző számára közelhozza e művet. Ebben segítséget nyújtott az opera nemrég megjelent új zongorakivonata, mely a hozzánk is hamarosan ellátogató Walther Siegmund-Schultze profesz- szornak, a hallei Händel Társaság helyettes főtitkárának avatott kezű munkája. Caesar és Cleopatra sokfajta irodalmi feldolgozást megihlető története Egyiptomba, az i. e. I. századba viszi a színházlátogatót. Ha azonban csak a zenét figyeljük, azt hihetnék, hogy a XVIII. századi Nápolyban vagyunk. Händel ugyanis, aki nem volt újító abban az értelemben, mint Gluck vagy Wagner, kísérletezései ellenére is mindig visszatért a korabeli olasz opera sablonjaihoz. A pécsi előadás alapkoncepciója, Horváth Zoltán invenció-gazdag rendezése nyomán nem a zene kínálta barokk-kort, hanem a reális kor figyelembevételével áz egyiptomi környezetet tárja elénk. Ezt szolgálják Vata Emil egyszerűségükben is kifejező, érdekes játékteret biztosító díszletei, Fekete Mária színpompás jelmezei és Léka László maszkjai. Horváth bő fantáziával kutatja fel és aknázza ki mindazokat a lehetőségeket, melyekkel az előadás látványosságát és‘ mozgalmasságát fokozni tudja.., A statisztéria mozgatása, a csatajelenetek érdekes megkomponál tsága, a fény és árnyék-hatások kihasználása ezúttal sem téveszti hatását. Horváth mindezt a zene érdekében, annak hatása fokozására teszi, hogy minél élmény- szerűbben érvényesülhessenek a händeli dallamok az operaegyüttes énekeseinek tolmácsolásában. Jelenet Julius CaesarbóL Az előadásra kétségkívül rányomja bélyegét, hogy a barokk opera megszólaltatásának nincsenek egységesen kialakult hagyományai. A nagy énekkultúrát és hangvételi technikát igénylő händeli énekstílus is meglehetősen távoíálló és ismeretlen a Mozart, Verdi, Puccini-zenén nevelkedett énekesgárdánknak. Ha még nem is sikerült egyöntetűen elérni az eszményi színvonalat, néhány nagyon megbecsülendő teljesítménnyel találkozhatunk és örömmel láttuk kibontakozni egy tehetséges együttes összekovácsolódását. A legnehezebb feladat a címszereplő Marczis Demeterre hárul, aki recitativók és hangulatáriák mozaikjaiból állítja elénk a győztes, az elmélkedő, a szerelmes, a ravasz, a politikus Caesart. Énekesi teljesítménye a kezdeti elfogódottság és az áriák dús díszítéseinek kiTakács Dezső képei a Libresszóban Rangos helyi zsűri válogatta ki Takács Dezső képeiből azt a huszonnyolcat, amely “ezekben a hetekben a Libresszó és a Magyar Írók Könyvesboltja falait díszíti. E kis kiállítás egy olyan festő műveit mutatja be, aki csak lépésről lépésre, mondanivaló-igénye alapján és a szakma becsületes gyakorlásának oldaláról közelít a művészet felé. Takács Dezső rajztanár, és minden bizonnyal elsősorban rajztanár, egész működése ebből a szempontból érthető meg. Hat éve tanít rajzot Pécsett, jó ideje az Ágoston téri iskolában, és tavaly megnyerte azt a pályázatot, amelyet a megye és a város rajztanárainak írtak ki. A pályázat nyerteseként jutott ki a rajztanárok Prágában megrendezett világkongresszusára, ahol eddigi törekvéseinek igazolását tapasztalta és a korszerű rajztanításhoz kapott újabb útmutatást Portréjához tartozik az is, hogy a pécsi Kis- grafikai Baráti Kör tagja — nem annyira cserélő és gyűjtő tagja, mint inkább olyan valaki, aki kedvvel és lelkesedéssel színvonalas ex libriseket készít. Tevékenységének legerősebb oldala amúgyis a grafika. Igen változatos technikával dolgozik egyébként, bányásztémájú mozaikja mellett vannak olajképek kiállítva, olaj- pasztellek, akvarellek, filctoll, tus és lavírozott tusrajzok. Élményben pedig hangot kap a prágai tartózkodás éppúgy, mint a sárospataki művésztelepen eltöltött idő, a két évi bányász-tanulmányok és természetesen a város — Pécs — különféle, alig kimenthető sajátos tájai és zugai. A próbálkozás, a nekirueaszkodás és ezzel kapcsolatban a szélesen szerteágazó érdeklődési kör bizonyítéka például, hogy Prágáról készült egy harsány, a felfedezés lelkesedését sugárzó olajpasztell, és egy komolyabb, szigorúan szerkesztett grafika. Ügy tűnik, a belvárosi rajztanár, rokonszenves igyekezete, s hosszú ideig tartó kitartó tanulmányozása ellenére sen. tudott a bányás-»- témához olymódon közelkerülni. hogy az embereket és életüket ne kívülről, a szemlélődő aspektusából ábrázolná. Átéltebbek viszont azok a rajzai, amelyekben a város — és nem csupán Pécs — rejtett szépségeit kutatja, háztetők síkjainak találkozását, hidak. utak. kémények geometriai alakzatait, utcák és homályos szögletek fény-játékait. A maga szerény lehetőségeivel a Magvar írók Könyvesboltja mindig hozzájárult ahhoz is. hoffv kénzőművészeti Metünk szélesebb k^-e^ek között bontakozzék ki. Jó hagyomány — folytatni kell. (H.) éneklése okozta nehézségek legyőzése után az opera második részében már felszabadultnak hatott. II. felvonásbeli nagyáriájában (Lomb közt rejtve kis madárka...), valamint a záróduettben, tudása legjavát nyújtotta. Ágoston Edit tehetsége és szép hangja az egyéniségétől és alkatától meglehetősen távoli Cleopatra-szerepben csak helyenként érvényesült maradéktalanul. III. felvonásbeli koloratúr-áriáját éreztük a legsikerültebbnek. Szerencsésnek bizonyult a bemutató két vendégművészének, kiválasztása Erese Margit és Molnár Miklós személtében. A\ fiatal Erese Margit Cornelia drámai súlyú szerepében meglepő kulturáltságot árult el. A közönséget méltán hódította meg méltóságteljes megjelenésével és meleg zengésű mezzohang- jával, mely áriáiban, így a „Drága sírkő.. kezdetűben úgy hat, hogy szinte érezni a síremlék gránitba vésett betűit. Szívesen hallgatnánk máskor Is a pécsi operaszínpadon Molnár Miklóssal együtt, aki gondos átéléssel vitte színre Ptolemeus alakját. Érett basszusa különösen a „Gőgös nő ..kezdetű, vaskos és technikailag sok bravúrt rejtő áriájában érvényesült a legjobban. Nyeresége operaegyüttesünknek Szabadi József. aki remélhetőleg megoldja az országosan jelentkező tenoristahiány helyi utánpótlásának gondját. A Corneliával énekelt I. felvonásbeli záróduettje, s főként mindent el- sodró lendületű II. felvonás végi bosszűáriája aratott sikert. Igényesen és árnyaltan állította elénk Achillas tehetségesen megoldott, nagyon emberi alakját Krémer József. I. felvonásbeli „Érted ég e szív...” kezdetű szerelmi áriáját éreztük különösen sikerültnek. Berczeli Tibor és Bolla Tibor kisebb szerepükben jeleskedve járultak hozzá a bemutató sikeréhez. Az énekesek mellett a legjelentősebb feladat a zenekarnak jutott. Paulusz Elemér úgyis, mint az egész előadás biztoskezű zenei irányítója, nagy gondot fordított a barokk muzsikában domináló vonóskart hangzásra. A kibővített létszámú vonóskar teljesítménye megközelítette a barokk zene hang- ■ásigényét. A fűvósrészlegben vezető szerepet az oboák játszották. A III. felvonás közjátékában megszólaltak a kürtök, -nemkülönben bravúrosan oldva meg Caesat I. felvonásbeli vadász-áriájának kürtszólamát is. A zenekaron belül a különféle színeket, a händeli stílust a korabeli hangszerek lettek volna hivatva képviselni: az akkori fafuvolák, kürtök, hárfák, a vonósok közül a viola da gamba és legfőképp a cembalo. Ezek hiánya ellenére sikerült a különféle zenekari színeket más módon pótolni. Különösen jól hatott a recitatívóknál a cembalokíséret, mely a korrepetálás munkájával együtt dr. Dőry Miklós tehetséget és sokoldalú rátermettségét dicsérte. A kiegészített kórus Károly Róbert karigazgatónak odaadó és hozzáértő irányításával becsülettel állt helyt A Julius Caesar pécsi bemutatójának sikere azt mutatja, hogy Händel operáiban nemcsak zenetörténet van, hanem élő muzsika és hiánytalanul fellelhetőek azok a szálak, melyék a mai közönséggel megtalálják a művészi kapcsolatot. Biztosra vesszük, hogy operaegyüttesünk újabb, elismerésre- méltó sikeres vállalkozása e műfaj kedvelőinek körében városunk határait jóval túllépő visszhangot és elismerést keltve öregbíti Pécs jó zenei hírnevét. Dr. Nádor Tamás ESZÉKI FRIGYES: Radnóti, 1944 láttam erőltetett menetben öt. amint a sír felé kanyarodott s fel-feltápászkodott, mert lába gyenge volt, hite erős. és vitte borzalmas-szép versei! viharkabát alatt, szíve fölött a sárleheilctű gödör felé, halál elé — a halhatatlanság felé. «
