Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-13 / 242. szám

1966. OKTOBER 13. Ilupio J Jleámjúásár - színpadon 120 táncos, 40 szekér — Ki volt Vitéz László? Lábonjáró színház Balettbemutató a Nemzeti Színházban Fiatal koreográfusok estje Műsoron: Ballo Concertante, Székek, Cirkusz, Körhinta A pécsváradi leányvásár műsorának egyik legfontosabb részét a Leányvásár című, táncos, zenés népi Játék je­lenti. A Leányvásár a hajda­ni pécsváradi szokást eleve­níti fél, zenéjét Várnai Fe­renc állította össze, koreográ­fiáját Simon Antid készítet­te. Simon Antal egyben a rendező is, tőle kérdeztük tehát meg milyen hagyomá­nyokat elevenít fel. s milyen eszközökkel, a készülő népi játék. VASARI FORGATAG — A régi Lukács-napi vá­sárok hagyományát — vála­szolja Simon Antal. — Az október közepére, második felére eső Lukács napján nagy vásár volt Pécsváradon, a környező falvakból, de még Tolnából és Bácskából is jöt­tek ide vásárolni vagy elad­ni. De nem ez volt a vásár legfontosabb része mégsem, hanem maga a leányvásár. Ezek a lukácsi vásárok adtak alkalmat a parasztoknak, hogy lányaik, fiaik egybekelését megbeszéljék, összeegyeztes­sék a vagyon szempontjait, megegyezzenek a házasságról. Távoli vidékekre is „eladták” a lányt vagy fordítva. Per­sze, a fiatalok sokszor más véleményen voltak, mint az öregek. Ha a fiú és a lány tetszettek egymásnak, de a szülők másra alkudoztak, a fiú megszöktette a kiszemelt lányt — innen a leányrablás. Mindezeket úgy rendezzük meg a színpadon, hogy pró­zai részeket iktatunk a tán­cos jelenetek közé (a KFV- DSZ színjátszói játsszák), kü­lönféle típusú parasztok al­kudozását jelenítjük meg, és lesznek párok, akik a maguk külön megegyezése alapján megszöknek. Lesznek továbbá a leányvásár hangulatához illő vásári jelenetek: körhin­ta, kendővásár, a kendőket a legények átnyújtják a lá­nyoknak stb. A sokféle né­pet a különféle népviseletek is jelzik, s mint hajdanán, itt a játékban is jelen lesznek a nemzetiségek is. A játék tehát mintegy el­játssza a hajdani Lukács-napi vásárokat. — Ezért — folytatja Simon Antal — nem egy teljesen kötött dramaturgiai kompozí­ciót látnak majd a nézők, hanem olyan kötetlenebb já­tékot, amely csupán szerke­zetileg van fölépítve. A tán­cok között io akad olyan, — A Szegei szeggel Buda­pesten. A Pécsi Nemzeti Szín­ház társulata november 14 és 15-én Budapesten a Madách Színházban vendégszerepéi. Két előadásban mutatja be Shakespeare: Szeget szeggel című kétrészes darabját amely a játék kiegészítése­ként újonnan keletkezett, de például a szebényi csoport eredeti műsorának egy ki­választott részletét is eltán­colja. A Mecsek Együttesen kívül' a szebényi népi együt­tes, s a mohácsi és pécsvára­di tánccsoport szerepelnek a játékban. A vásári forgatag megjelenítéséhez tartozik, hogy a táncosok la is száll­nak a színpadról, a közönség közé vegyülve is táncolnak, s a színpad is szervesen be­épül a vásár egészébe, köz­vetlenül mellette már sátrak, bódék találhatók. A színpa­don egyszerre 120 táncos sze­repelhet, s egy 12 tagú népi zenekar, fúvósokkal kiegészít­ve, kíséri őket, Dörömböző Géza vezetésével. A kocsi- versenyen is szereplő szeke­rek hozzák a táncosokat, összesen negyven kocsi. AZ ELÁTKOZOTT MALOM A pécsváradi ünnepségeken külön esemény lesz, a hagyo­mányokkal szintén teljesen összhangban, a bábosok sze­replése. Egész napon át foly­nak a bábelőadások, a pé­csi Bóbita, a budapesti Ke­mény Henrik, a szentlőrinci és a hidasi bábcsoport közre­működésével. A műsor címe: Vitéz László. A Bóbita Báb­együttes vezetője, Kós Lajos adta meg a válaszd a kérdés­re, ki ez a Vitéz László? — Vitéz László, a magyar népi bábművészet hagyomá­nyos figurája. Afféle népi hős, furfanggal, csellel, érá­széi és minden más elkép­zelhető eszközzel győz az el­lenségen, fantasztikus és vál­tozatos helyzetekben, akár a népmesék mindenkori hőse. Vitéz Lászlóról egyik legré­gibb adalék, hogy a királytól elrabolja az ágyúkat, kin­cseket és a koronát, s odaad­ja Kossuth Lajosnak. Ez az adat egyrészt azt mutatja, hogy a figura régi keletű, másrészt azt, hogy nálunk is, mint a többi európai ország­ban, a népi bábjáték a for­radalmak idején maga is for­radalmi tartalommal telítő­dött. Vitéz Jánost a Bach- korszak a Paprika Jancsi- figurával akarta kiirtani, de néhány régi bábos-dinasz­tiánk átmentette az alakot, és már a század elejéről vannak tárgyi emlékeink, amelyek azt bizonyítják: Vitéz László, a maga egyszerű, népmese: humorával és vaskosságával, ismét megjelent a bábszín­padokon. A bábos-családok, akár a cirkusziak, világjáró, ván­dorló emberek voltak. A Ke­mény-dinasztia is ilyen, Ke­mény Henrik a népművészet mestere címet kapta meg, s a pécsváradi műsorban a leg­érdekesebb fennmaradt népi játékokat mutatja be. Az egyiket, az Elátkozott malom címűt, a Bóbita is bemutatja. Elektromos „tanár úr" Az Iskolai Taneszközök Gyára az eddig gyártott szem­léltető eszközök mellett szár- mos újdonsággal segíti elő a tanulóifjúság oktatását. Most kezdtek, hozzá az elektront* kus „Didaktomaf gyártásá­hoz, amely a tanár szerepét tölti be és ellenőrzi a kérdé­sekre adott helyes feleleteket Újdonság még a mágnessel rögzíthető kémiai képletkira­kó készlet is. A képen: ké­szül az elektromos „tanár úr”, g didaktomat, amely « tanulók helyes vagy helyte­len feleleteit ellenőrzi. Réti Mihály elektroműszerész, Kő- míves Sándor elektrotechni­kus és Baranyi István üzem- technikus a berendezés kap­csolási rendszerét ellenőrzik hogy akt tegnap Ígéretes te­hetség volt, az ma már bizo­nyító művész”. Mikor tették meg az első lépést? Ki tudja már vissza­pergetni az események apró kockáit, még akkor is, ha a fiatal művészegyüttes alig hat esztendős múltra tekint visz- sza. Talán egy opera vagy operett betét koreográfiája, talán egy televíziós játék, film táncának megalkotása? A kívülálló számára ez tel­jesen mindegy, csak önmaguk tudják, látják, hogy az esz­tendők során a sok próbál­kozás folyamatában eljutottak ehhez az esthez. Négy önálló mű kerül a közönség elé. Vivaldi: Ballo Concertante, Gondja János: Székek, Ránki György: Cir­kusz és Johann Strauss: Kör­hinta. A nyitó és a záró da­rab koreográfiáját Fodor An­tal, a másik kettőét Tóth Sán­dor készítette. Nem akarnak csodákat művelni, a tisztéit és ismert hagyományokat foly­tatják, emberi történeteket, örömöket, bánatokat monda­nak el a tánc nyelvén, felsza­badultan, frissen, nagy-nagy kedvvel. Vallomások ezek az életről. emberek kapcsolatá­ról, szerelemről, házasságról. Úgy is mondhatnák — a má­ról. A Székekben például egy szimbólum körül botladoznak a szereplők, amit kedvezőbb társadalmi státusznak szoktak mondani. Pedig azok az em­berek, akiket bírálnak, össze­tartoznak, csak éppen a szé­kek szuggesztiójában élnek, küzdenek, harcolnak érte. A Körhinta apró mozaikokból áll, a villanásnyi történetek azonban az életből ellesett epizódok, hiszen ki ne ismer­né a magányos fiút, aki vá­gyódik a lány után, de min­dig kisiklik a keze közül és csak álmában jelenik meg neki, vagy a lányról, akit kö- rülrajonganak a fiúk? A két fiatal művész tehet­ségének újabb megnyilatko­zása ez az est. Megvalósításá­ban mellettük állnak — ha szabad így mondani — egy­kori táncos társaik, akik nagy kedvvel és tudással formál­ják meg táncba költött gondo­lataikat. S a többiek: Eck Imre, Végvári Zsuzsa, Vata Emil díszlet, Gombár Judit jelmeztervező és a színház sok-sok névtelen dolgozója osztozik a siker reményében. (Bora) (Foto: Saokolal) A vásári bábosok — a népi bábjáték ugyanis többnyire a vásárok tartozéka volt —, ilyenformán az igazi vásár­hangulatot fokozzák, de emel­lett játszunk néhány gyer­mekdarabot, sok kisebb je­lenetet is. LÁBON JARÚ SZÍNHÁZ A vásári hagyományok kö­zül még egy jellegzetesen ma­gyar hagyományt elevenítünk fel, a „lábon járó színház”-at, amely egy ládát jelent tulaj­donképpen, amely a bábjáté­kos nyakában lóg, a kis figu­rákat saját kezével mozgatja, a ládát pedig egy szalmával kitömött pótujj tartja. A lá­bon járó színháznak mindig az volt a feladata, hogy a mozgalmasságot biztosítsa, fel­hívja a figyelmet a vásár eseményeire, sátrakra, a báb- műsorokra, stb., és persze, amerre jár, megnevettesse az embereket. Ezeket a hagyo­mányokat újítjuk most fel, azon igyekszünk, hogy az eredetihez hasonló élményt nyújtson a pécsváradi vásár. A színlapon ez áll: Fiatal koreográfusok estje. Nemesen egyszerű címe a Pécsi Nem­zeti Színház balettegyüttese új bemutatójának, ugyanak­kor azonban egy művészi kol­lektíva fordulópontját is jelzi. Az est alkalmával két fia­tal művész mutatkozik be: Tóth Sándor és Fodor Antal. Mindkettőjüket jól ismerjük, szeretjük, tiszteljük művésze­tüket, itt Pécsett kezdték pá­lyájukat egy olyan műfajban, amelynek hazánkban nem volt hagyománya. A két nagyszerű táncos most új oldaláról lép a kö­zönség elé: alkotó koreográ­fusként. Eck Imre, a balett igazgatója mondja: „Nehéz erről beszélni a dicsekvés lát­szata nélkül. De akik kissé közelebbről ismerik az együt­tes munkáját, talán érzik és tudják, hogy nem a dicsek­vés, hanem az öröm hangját hallják. Hiszen ennek a mun­kának gyümölcseit nemcsak a közönség elé vitt, sok gond­dal és fáradsággal kialakított müvek jelentik, hanem idetar­toznak a művészek belső for­málódásának alkotóvá érésé­nek eredményei is, amikről a közönség csak elvétve hall valamit. Nincs nagyobb öröm annál, mint látni és elérni, Körhinta Ball« Concertante Meghívó meghívás nélkül „A Képcsarnok meghívja Ont Ligeti Erika és Sző lőssy Enikő művészek <c>- állítasának ünnepélyes meg nyitására 1966 október n 7-én, pénteken délután órakor. Megnyitó beszéd - mond ...” Ebből a megn- vóból csupán nekem siK<.-. rült szereznem egyet, meghívókat ugyanis neu küldték szét. A kiállítás a- utolsó pillanatban elmarad' A Képcsarnok Vállala pécsi bemutatóterme (miir az ország más nagyvárosá­ban, itt is) évente általi­ban négy kiállítást rendez A Képcsarnok az előző ev végén javaslatait beterjeszt a Magyar Képzőmű vészes Szövetsége illetékes terü­leti csoportjához jóváha gyás végett. A csoport en­gedélye nélkül ugyanis a Képcsarnok nem rendezhei kiállítást. A dél-dunántúli csoport a múlt év végén két kiállítást hagyott jóvá, illetve javasolt: Fodor Jó­zsef, illetve Ligeti Erika es Szöllőssy Enikő anyagából, mindannyian hódmezővásár­helyiek. A Fodor-kiállítást a tervezett időben, május­ban nem lehetett megren­dezni. A Képcsarnokhoz az utolsó napig nem érkezett meg a kiállítási anyag, lá­zas telefonálgatás után vé­gül is kiderült, hogy az anyag egy hete már az it­teni képzőművészeti mun­kacsoport közös műtermé­ben hever, miután a hód- í mezővásárhelyi múzeum té­vedésből odaküldte, csak erről éppen senki se szólt. A kiállítást három hónap múlva a legnagyobb rész­vétlenség mellett mégis megrendezték. Most október 7-én kellett volna megnyit- . ,* ni a Ligeti—Szöllőssy^kiál- lítást, de az anyag most kivételesen Hódmezővásár­helyen maradt. Csupán az egyik művésznő érkezett meg nagy csodálkozás kö­zepette Pécsre, a megnyitó napján délelőtt. A Képcsar­nok levélben és táviratban többször megkereste a mű­vészeket, ennek ellenére az utolsó nap megint lázas telefonálgatás kezdődött, hol az anyag, hol az anyag, mígnem kiderült, hogy az anyag Hódmezővásárhelyen van, s egyelőre ott is ma­rad, mert mint az ottani múzeum igazgatója közölte: a szállítási költséget sem a művéssek, non a múzeum nem vállalta. A költségekre minden bi- í ■onnyal van valami utasí­tás, de mégiscsak különös, | hogy az idén a második ki- j állítás marad el. A Kép- j csarnok Vállalat pécsi be- 1 mutatótermében eddig ren­dezett Intim hangulatú, igé­nyes kiállítások méltán il- i leszkedtak a város széllé- j mi-művészi életébe. Éppen I ezért nagy kár a két idei 1 kudarcért, melyért elsősor­ban a két kiállító művész okolható, de a szövetség helyi csoportja is többet törődhetett volna ezekkel a kiállításokkal, annál is in­kább, mivel mind a kettőt a pécsi csoport javasolta Egyáltalán: kissé komo­lyabban kellett volna venni. Ttalery Árpád — Uj süteményesbolt létesí­tését határozta el a Pécsi Sü­tőipari Vállalat a Doktor Sán­dor utcában lévő kenyérbolt bővítésével. Ez az üzlet a Bem utcaihoz hasonlóan a vállalat termékeinek széles választé­kát árusítja maid — Téli tárolás a falusi bol­tokban. A pécsi, pécsváradi. beremendl és sásdi körzeti földművesszövetkezetek több vagon rizst, asztali és kony­hasót, cukrot, nagyobb meny nyiségű főzelékkonzervet, gyü­mölcsízt, borsot, fűszerpapri­kát és gyufát tároltak télre. Az átvett készletekre hitel- kedvezményt adott a fű­szert. Székek

Next

/
Thumbnails
Contents