Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-06 / 236. szám
i960. OKTOBER 6. napló 5 Október 6. Szombat volt, ködös, felhős reggel, és 9 óráig egyetlen napsugár sem törte át a sűrű fellegeket. Hajnali öt óra után sűrű dobpergés hallatszott, a Wocher-ezred egy zászlóalja az aradi vár főőrházának északi oldala előtt állt fel. Fél hatkor Uthyka Antal főporkoláb két foglár kíséretében Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Dessjvffy Arisztid és Schweidel József tábornokokat szobáikból az északi főkapuhoz vezette. Mind a négyen fekete atillát, fehér inget, fekete nadrágot és fehér kesztyűt viseltek. A kivezényelt zászlóalj körülfogva a négy tábornokot megindult a közeli első sánc felé és ott megállt. Zinner hadbíró felolvasta a halálos ítéleteket, majd a négy tábornokot az arcvonaltól tizenöt lépésnyire állították fel. Felsőkabátjukat és mellényüket le kellett vetniük, és miután szemüket bekötötték, térdre ereszkedtek. Ebben a pillanatban tizenkét katona vált ki a sorból, mindegyik tábornok előtt három-három megállt négy lépés távolságra. A parancsnok kardjelére sortűz dör- rent és három hős élettelenül földre bukott. Kiss Ernőnek azonban csak vállát találta a golyó, mozdulatlanul térdelt, amikor a három katona közvetlen közelről ismét tüzelt ... Éppen hat óra volt, amikor a zászlóalj elvonult és a várba visszatérve a főőr- ház déli kapuja előtt négyszögben felállt. A vezénylő tiszt parancsot adott a többi kilenc tábornok elővezetésére. Egymásután érkeztek, lábukon és egyik, kezükön még akkor is bilincs volt. Damjanich tábornok, aki lábát törte, ócska szekéren érkezett a vesztőhelyre. Ekkor már állt a kilenc bitófa. Pontban fél hétkor felolvasták a halálos ítéleteket, majd a főporkoláb Tichy vezénylő őrnagy előlépett és fennhangon háromszor egymás után kegyelmet kért az elítéltek számára. Mindháromszor „Istennél a kegyelem” volt a válasz. Ekkor az elítéltek kezéről levették a bilincset és a kilenc vértanú egymás után a bitófához lépett. Az első áldozat Pölten- berg tábornok volt, majd sorban Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagy-Sándor József, gróf Leiningen Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly tábornok követték. A kivégzés után azonnal elföldelték az áldozatokat a bitófák alatt. A várparancsnokság a vértanúk tetemét hivatalos úton nem adta ki, sőt az előkerült ilyen kérelmeket durván elutasította. A vesztőhelyen azonban ottmaradt a baké, hogy a tetemeket jó pénzért eladja. Hiteles adatok szerint a hozzátartozók Vécsey, Damjanich, Lahner és Desewffy tábornokok holttestét kiváltották és október hatodikénál- éjszakáján elvitték. Damjanich és Lahner holttestét Mácsára vitték és nyolcadikén az ottani park eovik szegletében eltemették. Leiningen holttestét sógorának monyoródi birtokán azon a helyen temették el. amelyet a vértanú még életében sírhelyéül megjelölt. Kiss Ernő tetemét október nyolcadikén kihantolták és az aradi temetőben temettélc„. el. Hat év múlva azonban Katalinfalvára vitték és az ottani templom kriptájába falazták be. Desewffy Arisztid holt tetemét 1850 tavaszán vesztegetéssel sikerült megszerezni, majd a családi sírboltban eltemetni. Az aradi tizenhárom közül hét vértanú ismeretlen sírban nyugszik. Az önkény hősi halottainak emléke azonban emberöltők után is él. Nevűket a nemzet kegyelete és hálája övezi. — árgus — Hetvenmillióval öt év után Meghiúsult a műszaki átadás „Mikor kész® ei végre Pécs Luca széke?” — címmel nemrégiben foglalkoztunk a közel hetvenmillió forintos beruházással létesülő szennyvíztelep építésének problémáival, bírálva a telepen uralkodó állapotokat. Éppen ezért örömmel vettük a meghívást az október 5-iki műszaki átadásra, amelyen képviseltette magát az OVF, a VIZIBER, a Bm. Építőipari Vállalat, mint generálkivitelező, az alvállalkozók, a Beruházási Bank, a Megyei és a Városi Tanács, a Víz- és Csatornaművek, a KÖJÁL, az SZMT. A szép számmal megjelent szakemberek megtekintették a létesítményt, • mivel a gépészeti hiányosságok miatt teljes üzempróbát tartani nem lehetett, megállapodtak abban, hogy a műszaki átadás meghiúsult. Ezt jegyzőkönyvbe foglalták és a Bm. Építőipari Vállalatot, mint generál kivitelezőt megbízták az átadási határidő újabb megjelölésével. A szennyvíztelep építését 1961-ben kezdték, s az eredeti tervek szerint tavaly júliusban be kellett volna fejezni. A beruházás eredeti összege körülbelül hatvan millió forint volt. A befejezési határidő többízben módosult, a beruházási összeg hetven millióra nőtt. Mit mond erről a generál-kivitelező? 1 — Elvégeztem a munkámat, az építési részt befejeztük. Valóban, a kisebb javításoktól eltekintve az építők befejezték a munkákat. S talán még azért sem okolható a vállalat, amiért aszfalt burkolat helyett jelenleg homokkal lehintett makadám utat találunk a telepen. Ugyanis a februári egyeztető tárgyaláson a beruházó elállt az eredeti tervben szereplő aszfaltút építéstől. A jelenlegi utakat a KÖJÁL joggal kifogásolta, hiszen ilyen szennyezett területen lemosható felületű út szükséges. A megbeszélésen olyan vélemények is elhangzottak, hogy a tervező sem okolható, mert ez • kísérleti jellegű létesítmény, s ez indokolta a tervek többízbeni módosulását is. A berendezéseket gyártó vállalatok ugyancsak a módosult tervekre, valamint a prototípusként gyártott berendezési tárgyakkal együttjáró nehézségekre hivatkoznak, ezzel indokolják késedelmességüket. A szerelők a gyártó vállalatokra hárítják a felelősséget mondván, késve és nem megfelelő berendezési tárgyakat szállítottak. Mindenki magyarázza a bizonyítványát, s úgy látszik, mindenkinek igaza van. Félreértés ne essék, nem ez a tíz vagy tizenöt napos késés kifogásolható, ami a tegnap meghiúsult és az újra kitűzött műszaki átadási idő között van. (Habár az is kétséges, hogy ennyi idő alatt pótolni tudják-e a jelenlegi mulasztásokat). Arról van szó, hogy hatvan millióval négy év alatt kellett volna üzemképessé tenni a pécsi szennyvíztelepet, s ez hetven millióval öt év elteltével sem sikerült. Távfűtés a Szülészeti Klinikán A Szülészeti Klinika 50 éves főépületében a gőzüzemű : központi fűtés elavult, a bővítések, tatarozások ellenére sem lehet a megfelelő hőmennyiséget előállítani. Az időközben bekapcsolt új kobaltterápia épülete még súlyosbította a helyzetet; az ideális 1,2 millió kalóriával szemben a régi kazánház csak 600 000 kalóriát tud biztosítani. Most a Pécsi Tervező Vállalatnál Knóh János irányításával elkészültek a klinika távhőellátásd tervei. A Hőerőműben előállított meleg vizet a Tanárképző Főiskola most épülő hőközpontjából vezetik a szülészeti klinikára. Az új hővezeték a fűtés mellett biztosítja majd a klinika melegvíz-ellátását, s a felújítás során megoldják a csecsemőosztály klimaüzálá- sát is. A kivitelezés szakaszosan történik, hogy a klinika működésében zavar ne álljon be. A kb. 3 milliós építési munkát a tavasszal kezdik el, és remélhetőleg a következő fűtési idény kezdetére már üzemelhetnek a klinika távfűtési berendezései. örvendetes visszhangja volt a Dunántúli Napló szeptember 10-i vezércikkének, szülők, pedagógusok, diákok egyaránt beszéltek róla. A cikk írója „Nem a bajnokokról van szó” találó címmel statisztikai adatokkal tárta elénk a serdülő ifjúság jelenlegi mozgáskészségét, testkultúráját. Ez az ifjúság a századfordulón 40 és 50 év között lesz, tehát az ereje teljében éri meg a bolygók közti közlekedést, általában egy olyan fejlődést, amelyről nagyapáik nem, apáik pedig csak részben álmodhattak. A találó közmondás, amit Jancsika nem tanul meg, azt János már nehezen tanulja; fokozottan érvényes a, mozgás készségre. Az alábbiakban konkrét példákkal szeretném az ifjúságért felelősök figyelmét erre a kérdésre irányítani. Úszás Művelődésügyi miniszteri rendelet az 1959—60-as tanév tői kezdve kötelezővé tette a fedett uszodával rendelkező városokban az ötödik osztályos tanulók oktatását. A városi művelődésügyi osztály igen jól szervezte, és 1964— 65. tanévig a Dózsa-épület és részben a Tanárképző Főiskola fedett uszodáiban, a testnevelő tanárok vezetésével folytatott oktatást. A Dózsa lebontása és a főiskola uszodájának átalakításakor megszakadt a rendszeres munka. Némileg pótolta a hiányt, hogy hosszú kényszerszünet után, 1965. július 16-tól szeptember 2-ig üzemelt a Nagy Lajos Gimnázium uszodája. Tanácsi szervek rugalmas Intézkedései nyomán az itt szervezett 10 napos úszó-iskolákban, a csonka szezon alatt is'120 gyermek tanúit meg úszni. Az uszoda — a város központjában — igen hamar nép szerű lett. 1966-ban a tanács tervezte a korai (június 5) nyitást. A művelődési osztály, a Városi TS pedig a rendszeres oktatást. Építés technikai, ill. a kollégium épület süllyedése miatt az uszoda idén zárva maradt. Pedig nagy szükség lett volna rá! Egy meleg júliusi szombaton 31 telefon és 42 személyes érdeklődő volt a portán. A jelenlegi adottságok rosz- szabbak, mint két évvel ezelőtt, pedig az igények óriásiak. Fedett uszoda nincs, a Balokány melegített vizét A LEGNEMESEBB ÖRÖM 4 vastagkeretü szemüveg szigorúságot kölcsönöz az arcnak, bár tulajdonképpen nyugalom és derű árad belőle, s talán éppen ennek köszönheti, hogy _ o pedagógus pályán eltöltött négy évtized szinte nyomtalanul suhant el felette. Laczkó Sándor Károly- majorból indulva lett a pécsi Kereskedelmi és Ven- déglátóipari Szakmunkás Iskola igazgatóhelyettese. Csaknem másfél évtizede csupa „nagy” fiúval, leánnyal van dolga. Ma még gyermek — holnap derék ember. Mindennap előtte van az életnek e csodája, sőt teljes szívvel részt vállal létrejöttében. Mégis azt tartja, hogy az életnek még ennél is nagyobb szenzációja, amikor kisgyermekeket ősztől karácsonyig megtanítanak a betűvetésre. S gondolatban már ott is van Károlyma- jorban, ahol 1926. szeptember elsején az egytanerős elemi népiskola tanítója lett. Száznyolcvan tanulója volt, ebből mindössze hét tudott magyarul. Dara Feri, Kovács Pisti jól beszéltek szerbül, németül és magyarul. Ha ők hiányoztak, a rajz pótolta a tolmácsokat. Három hónap alatt valameny- nyi gyerek megtanult magyarul irni, olvasni ét számolni. Amikor tanév végén a látogató tanfelügyelő minősítette és elismerte „kiváló” munkáját, boldog volt. Előbb csak annyit tudott elérni a szegénysorsú cseléd-családok között, hogy végeztessék el a hat elemit és írassák ismétlőiskolába a gyerekeket. Később tandíj- mentességet harcolt ki az érdemeseknek, s amikor 12 | év múlva Károlymajorból elköszönt, már huszonhárom középiskolás diákja volt a pusztának. A Gyárvárosi Általános Iskola és a Pedagógiai Főiskola Gyakorló Általános Iskolája voltak pályájának következő állomásai, innen került igazgató-helyettesként a szakmunkás-iskolába. Addig semmi köze nem volt a vendéglátóiparhoz, illetve emlékeiben néha megjelennek egy árvaház kegyetlen konyhai lidércei, végnélküli krumplihámozásokkal, könnyfakasztó hagymatisztításokkal. Amit most csinál, merőben más. Magyar-történelem szakos tanári oklevele mellé néhány érmei ezelőtt megszerezte a szakács szakmunkás-bizonyítványt, s azóta konyhatechnológiát is tanít. Pedagógiai alapelve, meg kell ismerni és szeretni kell a tanítványt, mert csak Így lehet érzelmeire, akaratára hatni. Meggyőződése, hogy iskolájában nemcsak szakmára kell oktatni a tanulókat, hogy itt is a becsületesség a nevelés lényege. Miközben a jövő nemzedékeiért munkálkodott, magánéletét is úgy formálta, hogy abban a jelenlegi, de a régen végzett tanítványok se találjanak hibát. Mindig úgy érezte, hogy a pedagógusnak példamutató életet kell élnie, azért, hogy a tanulók higgyenek abban, aki oktatja őket. A tanfelügyelők minősítését minden évben izgalommal várta. Az első dicséret, elismerés hajtotta negyven éven át, hogy olyan munkát végezzen, ami a hétköznapiból, az átlagosból kiemeli az embert. Ma még mindig úgy érzi, hogy a legtisztább, legnemesebb öröm a jól végzett munka. Mint minden szorgalmas ember, akinek életeleme a munka, ő is fél a nyugdíjas évek tétlenségétől. Már most programot készített magának, ha nyugdíjas lesz is, nem lesz tétlen. Ki hallott már az ormánsági libatorosról, az ormánsági toroskáposztáról, a szalvétás gombócról és a sváb lakodalmak híres ételeiről? Régi terve összegyűjteni, kipróbálni és könyvben kiadni a baranyai ételkülönlegességeket, s megőrizni ezeket az utókor számára úgy, mint ahogyan a népmeséket, a népi táncokat is átmentették. Harsány! Márta használják az oktatásra. A művelődésügyi osztály szervezésében szeptember 5-től a Belvárosi Iskola ötödik osztályosai tanultak meg úszni, jelenleg tanulnak az Ágoston térlek és talán sorra kerül a Jókai utcai iskola is. A Belvárosi Iskolában az 5. c. osztályban 32 tanuló közül (ebből 12 állami gondozott) csak 4 tudott úszni a felméréskor. Voltak tanulók, akik az első alkalommal térdig érő vízben minden ízükben reszkettek, rémület fényével a szemükben. A tanár kérdésére elmondták, hogy voltak ők többször Harkánv- ban, Sikondán, a Balatonnál, de anyuka, vagy a nagyapa csak térdig érő vízbe engedte be őket. Megoldható az úszás oktatás 1967-től már márciusban a Balokányban, júniustól a Nagy Lajos Gimnáziumban és a Hullámban, majd remélhetőleg 1967. őszén az egyetemi és főiskolai fedett uszodákban. Úszómesterek, edzők, testnevelők szívesen foglalkoznak a gyermekekkel, mert minden vesződséget, fáradságot feledtet az a pillanat, amikor a kis nebuló boldogan kiált a vízből, hogy három tempót már úsztam. Az eredményhez a szülők egy részének jobb hozzáállása is kell. Kerékpározás, reggeli tornák Érdeklődés, beszélgetés alapján tudom, hogy a falusi gyerekek között sokkal több a kerékpározni tudó, mint a városban. Autós, motoros szülők gyermekeiket nem tanítják kerékpározni. A testnevelők nyújthatnak itt segítséget. 4—5 sportköri órán a kerékpárral rendelkező tanulók és a Városi TS kerékpárjaival, alkalmas helyen a 6., 7. osztályosokat meg lehet tanítani. «* A 479 pécsi diák közül csak *' 190 játszik szabadban rendszeresen, pedig mind az általános, mind a középiskolákban heti egy-két alkalommal mód van erre. A reggeli tornát végző 30 százaléknál biztosan a szülő járt elől jó példával, vagy biztatással. — 70 százalék kétségtelenül az előző esti trv-nézés után, reggel kapkodva rohan az iskolába. Végezetül egy komikus, de szomorú példát említek. Egy papa mesélte a nyár végén. Felesége, — pedig Duna menti lány volt, — egy sziklán kuporogva, vágyódva nézte az Adriában úszkáló két lányát, fiát és férjét. A kisebbik, 9 éves kislány hívta: „Anyu gyere, én megtanítlak úszni”. A mama ekkor, 37 évesen, elhatározta, hogy „jövő nyáron megtanul. A szülők tartoznak gyermekeiknek azzal, hogy az ügyességük, mozgáskészségük adta örömélményektől nem fosztják meg őket. Ezek a gyerekek a 21. században fognak még élni évtizedeket, amikor talán a bicikli elavult múzeumi látványosság lesz ugyan, de a rajta tanult egyensúlyérzék, az úszásban elsajátított készségek, az öntudatos biztonságérzés, feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy a technika adta lehetőséget élvezni és ugyanakkor hasznosítani is tudják. Csethe István Béreljen! 8 mm-es filmfelvevőt, 8 mn-es filmvetítőt, fényképezőgépeket, háztartási eszközöket. BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT Pécs, Bajcsy-Zs. út 3. sz. Telefon: 10-06. * Á XXI. század emberei
