Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-26 / 253. szám

MM, OKTÓBER 26. napló Forog a „fekete ventillátor. Sikeres bemutató a KPVDSZ Művelődési Otthonban 44 Arról a bizonyt« ventillá­torról van szó, amely örsi Ferenc drámájában őrjítő egyhangúsággal keveri a for­ró, ellentmondásokkal terhes gyarmati levegőt. Ez a szim­bolikusan fekete ventillátor csak akkor lódul még esze­veszettebb körtáncra, ha ama bizonyos gyarmat urai bele­néznek ebbe a haláltánoba és saját lelkiismeretük vonaglá- sait is felismerik benne. A néhány dramaturgiai fogyaté­kosságtól eltekintve, tipikus drámai helyzeteket felvázoló darab, egy tiszta hős helytál­lásán, egy lelkileg lezüllött gyarmati tisztviselő konflik­tusán keresztül, s a társaság görcsös és megtisztuló reagá­lásai során kórképet ad a má­sok vérén élősködő biroda­lomról. A drámát néhány éve bemutatta a Madách Kamara- színház. De a téma napjaink­ban is fájdalmas időszerűség­gel bír. A ventillátor surro- °ása mögött a B—12-esek ">'oraja szolgáltatja a kísérő muzsikát... Ezért volt sze- • encsés választás, hogy ez a zimpatikus, tehetséges gárda — a KPVDSZ Művelődési Otthon „Kiváló együttes” szín­játszó csoportja _ annyi si­ke res vígjáték után megkísé­relte és színvonalasan megol­dotta ennek a tragikus, idő­szerű drámának az előadását. A jól végiggondolt értelme­zés, a színészvezetés és a drá­mai helyzetek mesteri kiakná­zása Rudolf Gyula rendező érdeme. A szereplők néhol még kissé nyersen, nem kellően oldottan és kiérlelten, de lel­kesen és szívetszorítóan (kü­lönösen a II. felvonásban) old­ják meg a jellemképükben jól körülhatárolt feladatukat. A két kiváló színjátszó: Lőcsei/ Ferenc és Heinrich Fe- rencné (az apa és az anya szerepében) most kissé mere­vebbnek és halványabbnak tűnt ’ a szököttnél. Lőcsey Fe­renc alakítása a cselédlány- nyál vívott emberi küzdelem­ben forrósodott fel művészi — Az észak-daindoli törpe vízmű részére a Megyei Szol­gáltató és Szerelőipari Válla­lat készíti áz elektromos be­rendezést. A vízmüvet még az idén üzembehelyezik, s napi 26—30 köbméter víz termelé­sével segíti megoldani Dain- dol északi részének vízellátá­sát. szintre. Tóth Éva (a lány) ad­ta nekünk az egyik legkel­lemesebb meglepetést Illúzáó- keltően ábrázolta a kiégett, a szép iránt érdeklődő, a vá­doló és megtisztult birtokos­lány figuráját. Mozgásával, hangjával megoldotta elkép­zeléseinket. Tán csak a jel­lemben megbúvó kettősséget: a cinikus kiégettségtől a ve­szély vállalásáig feszült ívet — a fejlődést nem ábrázolja kellő következetességgel és hőfokon. Másfajta kettősséget, az alakítás kettősségét figyel­hetjük meg Istók Andrásnál (ügyész): kitűnő pillanatokat, passzív percek követnek. Is­tók intellektuális színjátszó — érdemes hát az ügyész remek figuráját még tovább érlelni. Horváth Lajos (az orvos sze­repében) alakításán érződik a művészi elképzelés tudatos végiggondolása. Temesi Éva (a merénylő) fizikai alkatával is megfelelően hozza a töré­keny ellenálló lányról alko­tott elképzeléseinket. Mintha egy vékonycsontú vietnami lánykát látnánk magunk előtt... Remeikül megoldotta az ügyésszel vívott lelki csa­táját. Utoljára említjük az előadás legkitűnőbb szereplő­jét: Bérces Gabriellát és Be- dekovics Jánost. Bérces Gab­riella (a szobalány) szinte mindent tud, amit egy szín­játszónak a legmagasabb fo­kon is tudnia kell. Az általa megformált cselédlány gúnyos és szelíd; alázatos és támadó; okosan figyelmes és bambán köaömlbös. .Minden hangot meg tud szólaltatni. Ott van a színpadon! Aki pedig uralja is az ez alkalommal igen szellemesen és gazdaságosan berendezett színpadot: az Bedekovics Já­nos. Bár időnként egy hajszál választja el egy jutási őrmes­ter ábrázolásától, ez a mű­vészi hajszál mindig megma­rad (maradjon is meg!) és Bedekovics megvalósítja előt­tünk az eddigi legjobb alakí­tását. Őrmestere ravasz és közönséges, okos és erőszakos. Ö igazán a hatalom embere — a mindenkori hatalomé. Sőt maga az elnyomó hata­lom! Végrehajtó csak, de hozza az elnyomás lényegét... Ezért is nem sértheti meg az ügyész pisztolygolyója sem: elpusztíthatatlan! Ő uralja ezt a világot: az aljas világ aljas eszközeivel. Csupán az a hallgatag kis merénylő lány erősebb nála, ha fizikálisán él is pusztíthatja. Mozgásban és hangban Bedekovics János alakítása kitűnő. Különösen az anyával való szerelmi já­ték és a számonkérési jelenet emlékezetes. Az előbbi mér­téktartásával, az utóbbi ere­jével tűnik ki. Az előadás nagy technikai apparátust igényelt. A jó meg­oldásért illesse dicséret Babo- csay Miklóst. Tán csak a szórt, napfényt utánzó fénye­ket lehetne jobban sugároz­ni. így nem érezzük eléggé a gyarmati forrósiágot. Végül egy utolsó kritikai megjegy­zés: úgy véljük, hogy a mű­velődési otthonnak lenne annyi anyagi lehetősége, hogy egy ilyen nívós bemutatón résztvevők számára nyomta­tásban is közölné a szereplők nevét. Ez a produkció több megbecsülést, jobb propagan­dát érdemel. A megvalósulá­sért azonban mind a művelő­dési otthonnak, mind pedig az együttesnek elismerésün­ket fejezzük ki. Ezt az elő­adást érdemes megnézni. Várady Géza Ma este 6 órakor MÚZEUMI SZERDA ESI EK Ma este 6 órai kezdettel in­dulnak a múzeumi szerda es­ték. Dr. Katona Imre, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum—Ipar- művészeti Múzeum osztály- vezetője Pécsett, a Janus Pan­nonius Múzeum Néprajzi Osz­tályán (Rákóczi út 15.) tart előadást A magyar kerámia története, különös tekintettel a Siklóson létesítendő kerá- miakiállításra címmel. Ugyan­ekkor dr. Dankó Imre megyei múzeumigazgató Szigetváron, a vár előadótermében A dél­dunántúli hajdúság címmel tart előadást. Siklóson pedig a várban Sarkadiné Hárs Éva múzeumi csoportvezető Vázla­tok a baranyai képzőművészet történetének utolsó két évti­zedéből címen tartja meg elő­adását. Kováts Valéria mu­zeológus viszont Szentlőrin- can, a községi kultúrotthon- ban tart előadást, az év leg­nagyobb jubileumáról, a Zrí­nyi-emlékünnepről. Pécsvára- don, a kultúrotthonban Szabó Gyula muzeológus A spanyol polgárháború és Tarr Imre címmel tart előadást. Négy hónappal a határidő előtt . A METALLO- CHEMIA új üzem­résszel bővül, amelyben idáig importált börcser- ző anyagokat gyártanak. E 145 milliós beruházás eredeti határideje 1967. március 31. A beruházók a ki­vitelező .vállala­tokkal együtt a pártkongresszus tiszteletére vállal­ták, hogy az új gyárrészlegben a határidőnél 4 hó­nappal hamarabb megkezdik a pró­batermelést. A Ve­gyiműveket Sze­relő Vállalat már megkezdte az NSZK-belí Zahn cég által szállí­tott műszerek fel­szerelését. Eladták a nyájat Emberek viaskodnak a birkákkal. Elkapják két hátsó lábukat, s arra tö­rekszenek, hogy kituszkol­ják őket az istállóból. A bir­kák nem akarnak elszakad­ni társaiktól, megfeszítik mellső lábukat, ellenkeznek, de hiába: nem bírnak a markos férfiakkal. Egyre több állat kerül ki a ka­rámba, s mind kevesebb marad az istállóban. Hetvehelyen játszódik le a jelenet, a megye egyik szélsőségesen hegyvidéki tsz- ében. Ami történik, nem más, mint egy adás-vétel el­kerülhetetlen aktusa. A ve­vő kiválasztja magának a továbbtenyésztésre alkalmas birkákat, a többi pedig megy a vágóhídra. Hallgatagon fi­gyelem a rugdalózó állatok­kal birkózó férfiakat, s nem értem, miért kell mindennek éppen itt, Hetvehelyen le­játszódnia, hiszen a hegyvi­dék meg a birkatenyésztés szinte elválaszthatatlan. Meg is kérdezem Farkas Gyulát, a hetvehelyi tsz ál­lattenyésztőjét. — Nem kár a juhokérti — De kárt — mondja el­komoruló arccal —. De mit csináljunk, ha a tartásuk nem gazdaságos. Nem tudom elfogadni a választ. A vevő a magyar- hertelendi tsz, a hetvehe- lyiek közvetlen szomszédja. Magától értetődik, hogy itt van a hertelendiek állat- tenyésztője is. Megkérdezem tőle: — önöknél gazdaságos a birkatenyésztés? Az állattenyésztő fürkésző tekintettel néz vissza rám. Nem akarja elhinni, hogy nem tréfáltam. Kelletlen hangon válaszol: — Van már birkánk, enélkül is. Mit gondol, miért vennénk még, ha nem gaz­daságos? Hétvehely másik szomszéd­ja Bükkösd. Tekintve, hogy a bükkösdiek is épp aznap vásároltak birkát, amikor a hetvehelyiek eladták, el­határoztam, hogy megkérde­zem azokat is. Elmentem Keresztespusztára (a bükkös­diek ugyanis ott vették a juhot), s feltettem a szoká­sos kérdést: — Önöknél gazdaságos a birkatenyésztés? Ahogy vártam, a bükkös­diek nevettek. S mosolyog­tak a Gyapjú- és Textil- nyersanyagforgalmi Vállalat szakemberei is. Elmondták, hogy több olyan magán-bir- katenpésztő van a megyé­ben. aki egész nyájai tart — bérelt legelőn. Még úgyis megéri nekik. De térjünk vissza Hetve- helyre, a birkavásár színhe­lyére! — Nincs férőhelyünk Ez nem hodály. hanem tehén- istálló. Örökké nem vehet­jük el a helyet a tehenek­től — mondja az állatte­nyésztő. Ez igaz, de a isi­nek saját erdeje, kőbánná la és mészégetője van. nem lehet nagy probléma hodá- lyokat építeni. A hetvehelyi tsz-nek kis- hiján 650 hold juhlegelője van. Ekkora területen na­gyon sok birkát lehet tarta­ni. A Gyapjúforgalmi Vál­lalat szakemberei szerint nem is mondunk sokat, ha kétmillió forintra taksáljuk azt a tiszta jövedelmet, amelyet a tsz a juhtenyész­tésből évente nyerhetne. Te­kintve, hogy a hetvehelyi tsz — annyi viharos év után — éppen most tűin felfej­lődőben, s nagyon sok he­lye volna annak a pénznek, szükségesnek tartom meg­kérdezni az állattenyésztő­től: — Mi lesz később? Vég­képp lemondanak a juhte­nyésztésről? — Nem, jövőre ismét el­kezdjük — hangzik a válasz. — Természetesen előbb fel­építünk két juhhodályt. — Szép tervek — mon­dom az állattenyésztőnek, — De hát mivel kezdik el? Hiszen most eladják az egész állományt?! IsisSs» — Valóban — bólint ai állattenyésztő — most elad­juk. Jövőre azonban újra vásárolunk egy nyájat. Eszembe jut, hogy a kis- hajmásiak is eladták a bir­kanyájukat. Egyik évben el­adni, a másikban megvenni — gazdaságos ez? Magyar László Látogatás az ellenfél birodalmában (Bács-Kiskun megyei körkép II.) Kiskőrösről Petőfi, Petőfi­ről a nagy költő születésével kapcsolatos vita és Kiskun­félegyháza jut eszébe legelőbb a más vidékről ideutazónak. Legutolsó látogatásomkor egy szép pásztorhagyománnyal gazdagodva érkeztem meg a kiskőrösi állomásra, mely csa­lafinta vetélkedő kérdésnek is béillene: Petrovics Sándornak nehe­zen ment az üzlet Félegyhá­zán. Fivérei sokat ártottak neki. — Egy jó mészárosnak viszont szerteágazók a kap­csolatai, ismerik a városiak, urak és parasztok, de legin­kább a kunsági pásztorok kö­rében otthonos, hisz gyakran látogatott a pusztára élőjó- .scágot vásárolni. A jókoma- =ág meghozta az eredményét a félegyházi kellemetlenségek 'ón is. Petrovics elhatároz- ■-> hogy Kiskőrösön nyit üz- c et. átköltözik oda család­ival együtt. Az asszony az íazás előtt már mindenórás volt és útban Kiskőrös felé a kocsi rázástól rosszul lett.- Régi ismerősökhöz, az or- er”áhvi csárdába tértek be ■é s-erpihenőre. A csárda • kkortájt még igen forgal­mas volt, ide jártak esténként a környék pásztorai is. — A kisfiú. Petőfi Sándor itt született meg, a csárdásné is- orcoskodott a nagy esemény körül —• Nagy mulatás volt ezután, majd a pásztorok té- rüi:e'--fordultak és ajándé­kokkal léptek be a csárda aj­taján. Sziromostort hoztak az apának, egy báránykát az új­szülöttnek s egy eint bort az anyának, emlegesse meg a gyerek, hogy pásztorok között született az orgoványi csár­dában. * Kiskőrösről Kalocsáig még a vonat is gyorsabban közle­kedik, pedig azelőtt arról volt híres ez a szárnyvonal, hogy a leglassúbb és legunal­masabb a MÁV hálózatában. Kalocsa a megye legősibb településeinek egyike. Az I. István alapította érsekség környéke feltételezhetően fon­tos honfoglaláskori körzet le­hetett. A Szt. Pál tiszteletére emelt XI. századi székesegy­ház helyén azóta ' többször építettek templomot, a város a középkor történetében je­lentős egyházi központ lett. A mai barokk székesegyház az érseki palota, kanonok-sor és a szeminárium épület ál­tal bezárt tér a város régi centruma, egyik legszebb al­földi műemléki egységünk. Az iskoláiról híres város az elmúlt évtized során óriási változásokon ment keresztül. Nincs még egy olyan hely, ahol annyi mindent kellett megváltoztam, s olyan sincs, ahol ilyen hatalmas energiá­val, jóformán a semmiből kel­lett modern, iparosodó, hala­dó szellemű várost alakítani. Ez az átformálódás Kalocsán példás eredményeket hozott A kéttornyú templom mel­lett ma emeletes új lakótöm­bök látszanak a városból, a Beloiannisz nevét viselő volt érseki park ma a szórakozás és pihenés pompás zöldöve­zete, a régi mély árkokkal „díszes” egészségtelen utcák új burkolatot és csatornát kaptak. A város büszkeségei az új ipartelepek. A jég- és szódagyár, a gombüzem és a finommechanikai gyár meg­változtatták a város társa­dalmi struktúráját is. * A híres török világutazó, Evlia Cselebi 1660 körül „ezer­nél több náddal fedett ma­gyar házat” és „híres kerte­ket” talált a Duna-Tisza köz jelenlegi legnagyobb városa, Bács-Kiskun megye központ­ja; Kecskemét helyén. A vá­ros fekvését nem a természeti szépségek, hanem fontos gaz­daságpolitikai adottságok ha­tározták meg. Népvándorlás­kori átmenőközpont volt már a VII.—VIII. században ez a vidék, s a honfoglalás után hamar mezőgazdasági cent­rummá fejlődött. A XIV. szá­zadban a királynő mezőváro­sa lett. A reformáció itt is mély nyomokat hagyott. A tö­rök pusztítás után a XVIII. században óriási fejlődésnek indult a város, malomipara országosan is igen fontos volt, a timár és szücs-céh ké­szítményei messze keresettek. A város szellemi életének hagyományai is a múlt szá­zadból erednek. A magyar dráma nagy alakja, Katona József a színházkultúra ápolá­sának vetette meg alapjait. Egy példa erre: hét éve indí­tották el a kecskeméti Kato­na József Színházban a „Mo­dern drámák” kamarasoroza­tot nemcsak a megyeszékhe­lyen, hanem Kalocsán is. A kezdeményezés óriási sikert hozott, Kalocsán például 350 bérlet talált gazdára minden esztendőben, s ez a szám telt házat jelent. Néhány mű az 1966/67. évi programból: Iván Klíma: Kastély, Peter Weiss: Vizsgálat, Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Thornton Wilder: Utolsó le­heletig. A műsor nem kíván további kommentárt. A város zenei múltja és kultúrája Kacsoh Pongrác és Kodály Zoltán nevével for­rott össze s nyer igazán ér­telmet napjainkban. A Kecs­keméti Végh Mihály által magyarra fordított LV. zsol­tár szövegére írt Psalmus Hungaricus a megye zenei jelképe ma. Honnan ez az igyekezet, tö­rekvés Kecskeméten, hogy igazán nagyváros legyen? Az eredményt a lehetőségek kö­zös, okos és maximális ki­használásában kell keresnünk. Mathias János megszelídítette a futóhomokot, meghonosítot­ta a szőlőt a kietlennek hitt pusztákon, utódai ápolták és óriásira növesztették a kert­kultúrát. A napfényben érő gyümölcs repülővel utazik a skandináv fővárosokba s az okos tervezés gyümölcse az országosan is első kecskeméti konzervipar. Ezek a lírának tűnő sorok, talán még egy kicsit csak a jövőt sejtetik, a gombamódra emelkedő tíz­emeletes lakóházak viszont már a jövőt alakító kecskemé­tiek otthonai. * Bács-Kiskun megye népraj­zi képe a török hódoltság után alakult ki a különböző nemzetiségekből. A megye nagyrésze az úgynevezett Kis­kunság őslakossága magyar (kun) volt, melyet a később betelepült délszlávok és né­metek, valamint cigányok egészítették ki a mai helyzet­nek megfelelően. Ennek az etnikai összetételnek alapján bontakozott ki az a sokszínű néprajzi kép, melynek hagyo­mányait gyűjti és ápolja nem­csak a tudomány, széles kör­ben * lakosság is. A Halas és Félegyháza környéki kun­sági pásztorhagyományok gyűjtését és irodalmi bemu­tatását már korábban említet­tük. Az érsekcsanádi és sze- remlei református magyarság dalai és táncai a helyi népi együttesek műsoraiban élnek tovább. A hercegszántói dél­szlávok színes népi kultúrájá­val nemcsak a bajai múzeum­ban, hanem az itt Baranyában már többször szerepelt híres tánccsoportjuk előadásaiban is megismerkedhettünk. A múlt század második felében kialakuló tarka kalocsai nép­viselet hímzései és pingálásai a világ minden tájára dolgozó Népművészeti Szövetkezet hagyományokhoz ragaszkodó munkáján keresztül szereztek megbecsülést a magyar népi kultúrának. Az irodalom, a zene, kép­zőművészet és tudomány kép­viselőit gyakran birta sajátos nyelvükön szólásra ez a gaz­dag, változatos, sajátos múl­tú megye, tájaival, városaival szorgalmas és küzdő emberei­vel, az elmúlt két évszázad során. Ez idő alatt a fuui- homokból „aranyhomok” lett s a sok szellemi kincs mellett szomszédaink az élniakarás- ból is követendő példát te­remtettek. E néhány gondolat csak fi­gyelemfelkeltés volt az októ­ber 28-án lezajló nagy rádió:- vetélkedő előtt, mert a>: má­zán jő játéknak haszna is kell, hogy legyen. Dr. Bár ii Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents