Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

Az utcákon még égtek a villanyok, amikor elhagytuk a várost. A mi kocsink az oszlop elején van, közvetlenül a motorkerékpárosok mögött, s ha egy-egy nagyobb emelkedőről visszanéz az ember, mindenütt csak zöldre festett katonai autókat lát a végtelen hosszú úton.

Most megint jobban megyünk, pedig az út egyre rosszabb lesz. Zötyögünk. A tizedes üi velem szemben, látom, amint táncol felén a sisak, néha összekoccan a mellette ülőével, aztán meg a páncélkocsi rideg falához ütődik, s bár mindennél humorosabb, ahogy kong, senki sem nevet.

Mindenütt erdő.

Jó lenne aludni, de nem szabad. Még cigizni sem.

A por alagutat emelt az út fölé.

A hegyek bizalmatlanul félrehúzódtak a kanyargó szerpentin útjából, de az erdő tele . van titkokkal.

Egy szurdokból kidöntött fatörzs mered felénk. Mintha ágyúcső lenne. Mögötte hajlott gyökerek. Ránk lesnek.- A tizedes is látja.

Ha most eldördülne egy lövés, elébe ug- ranék. Hogy lássa, ki van vele. Mert valamit forral. Egy szót sem szólt, és most sem átkozódik. Pedig a főhadnagy őt tolta le elsőnek. Jobb lenne, ha megpróbálná kideríteni a tetteseket. De csak ül.

Kár. hogy a srácok a hátsó kocsiban vannak. Vajler biztosan tudna valami vigasztalót. Vagy Hartung, hiszen ő találta ki az egész heccet.

Nem mondom, nekem is tetszett.

Igaz, akkor már megittunk vagy négy korsóval. Vajler megkapta otthonról a „vörös segélyt” — az ő vendégei voltunk. Még dúdoltunk is. A csapos meg csak hümmögött, mert szeret minket, de azért vigyáznia is kell; annyi a tiszt a kantinban, hogy egymásnak adják a kilincset. Amikor záróra után visszamentünk a körletbe, a többiek még a fegyverrel szöszmötöltek. vagy magoltak. szokás szerint. Egyszeriben elment a kedvem mindentől, még a csizmát sem húztam le, csak végigdobtam magam az ágyon.

Minden távoli volt.

Hartung a nőkről mesélt — egy villanásnyira eszembe jutott Prücsök —, de aztán már arra se figyeltem.

A plafont bámultam, amit beszőttek a pókhálószerű hajszálrepedések, s egyszer csak azt vettem észre, hogy a kusza vonalkák arcokká állnak össze. Olyan az egész, mint eev hatalmas tenyér, melynek egv-egv ember van minden ujja hegyén, s mintha én a tenyér közepén lennék, mert minden szem az arcomba néz.

És akkor eszembe jutott, hogy valamit tenni kéne.

— Te, Vajler.

— Mi?

— Találj ki valamit.

— Már megvan. Hartung ötlete. Nagy hecc. — Villog a szeme. — Ne aludj el. Majd szólok.

— Jó.

így kezdődött.

Mielőtt eloltották volna a villanyt, a ti- Izedes ellenőrizte a rendet, aztán ő is lefe- Ikiidt. Én meg alig vártam, hogy moccanjon már Vailer. De ö megvárta, míg Boda horkolni kezd. ö alszik el mindig utolsónak. Végre odajött Vajler.

— Pszt. Csinálj úgy, mintha vécére mennél És csapd be az ajtót.

Még nem tudtam, ml készül, de nem éreztem izgalmat, és ez tetszett. Azt hiszem, mindenre képes lettem volna.

Amikor visszajöttem, azt mondták:

— Rendben. Mindenki alszik. Meg se rez- dültek.

A falhoz lapulva álltunk.

— M! a terved?

— Menj végig az ablak felőli soron. Cseréld össze a csizmákat. Mi a belső sorral végzünk. Két jobblábas, két balos. Egy kicsi, esv nagy. Csendben.

Percek alatt kész volt.

Egymásra röhögtünk.

Amikor berregni kezdtek a folyosón a villanycsengők. azt hittem, az is tréfa. Dühöngött minden. Nem gyújthattuk fel a villanyt. Mindenki ordított és káromkodott. Az ezred már menetkész volt, mire mi végrehajtottuk a riadót...

És a tizedes csak ül. Ha fenyegetőzne, nem félnénk. Furcsa fickó. Nyápic, és nevető szemű, az ember legszívesebben öcsinek szólítaná. de nem lehet lekezelni, mert van benne valami megmagyarázhatatlan. Három tizedese van a szakasznak, de ő közülük is kilóg. A többiek, ha csillagot kapnak, csak azt nézik, hol lazíthatnak, ő meg annál jobban gyötri magát, velünk csinál mindent, pedig elég lenne, ha ordítana. De nem or- , dít. Ha parancsot ad, olyan, mintha kérne, és mégis mindenki szót fogad neki. Talán ezért utálom. Mert néha meg tudnám ölni.

Most is. olyan nyugodtan nézi a tájat, mint egv kiránduló.

Nem érdekel.

Végre.

Kain, pihenő Már azt hittem, kimegyünk a világból. Hartungnak még a szeme is poros. d° csak vigyorog. Mutatja a konzerve- ket. A hadttnkocsiról „vételezte”. Kenyeret meg adnak eleget.

Mí hárman külön ülünk. A többiek egy- raká'on. mint a birkák.

Har+ungnal- v!,e is van.

Rend°s srác. ö is szorulás, a portól fel- pattog’mtt az ajka, de belémdiktálja az u'olsó cseppig.

Lassan sötétedik. Pedig már hosszabbak a napok. Amikor bevonultunk, öt óráig tartott a nap. Most persze mindegv. Talán jobb i« a sötét Tüze» rakunk.

A többiek is segítenek. A tizedes elment a főhadnaggyal. Valami eligazítás van. Az Brvfcaiető naeg szunyái,

t^oiyoKKoromuá; nagyon szerettem tábortüzet. Néha kiszöktem éjjel a palakpart- ra, nádból meg száraz gallyakból tüzet gyújtottam, s míg táncoltak a lángok, úgy éreztem, igazi indián vagyok. A srácok Fürge Szarvasnak hívtak, ő volt az utolsó mohikán. Fejdíszt is csináltam színes toliakból, de azt sohasem mutattam meg másnak. Pedig én voltam a főnök. Ha intettem, azt is értették.

Egyszer dinnyét is loptunk.

Az öreg bolgár korán feküdt, ki gondolta volna, hogy éjféltájban lesben áll. A veszélyt a sánta Andai vette észre, de már későn. Hiába kacsázott rémülten a hízott dinnyék között, elkapta az öreg.

Másnap nem mert a szemünkbe nézni. Szégyellte. hogy elfogták az éjjel. Mi meg azt hittük, hogy félelmében mindent elmondott. kiadott minket.

Pofon ütöttem.

— Nesze, gazember.

Valaki térden rúgta.

— Áruló!

Nem sírt, pedig tudom, fájt neki. Ez dühített.

Újra ütöttem, és amikor a szája szegletén kibuggyant a vér, elégedett forróságot éreztem a mellemben ...

Ilyen nagy tüzet még sohasem raktam. Boda egy egész fenyőfát felaprított. Kerge- tőztek a szikrák.

Hartung azt mondja, a tizedes gyáva.

Gyűlölöm a gyávákat.

Vajlemek is fénylik a szeme.

— Nézd, itt van... Csak rá gondolok, és

megjelenik...

— Ki gyújtotta a tüzet? És kinek az engedélyével?

Páran már tapossák is. Szolgalelkű népség. Mert ugye ez hadgyakorlat, nem pediglen kirándulás. A tizedes elvtárs csak tudja;

Látom, az őrvezető is mérges. Fene tudja miért, de ezek nem bírják egymást. Talán a csillag miatt, talán azért, mert a tizedes nemcsak beszél, hanem maga is csinálja a dolgokat, ő meg csak parancsolgatni szeret.

Sorakozó;

Ügy látszik, megint kieszeltek valamit.

Itt a főhadnagy is.

— Elvtársak! A reggeli szégyenünket már nem lehet ugyan semmissé tenni, de most alkalmunk lesz szépíteni. Egy valóban felderítőkhöz méltó feladatról van szó. Az egész szakaszra nagy munka vár, de különösen négy emberre. Tizedes elvtárs! Válasszon ki három társat. Akikben bízik. S akik nem tudják, mi a fáradtság..; !

Csendben beszél, az arca is nyugodt

Végigmegy az arcvonal előtt, s mindenkinek a szemét keresi.

A tizedes mögötte.

Ugyan kit választ?

Nemieen nyújtogatják a nyakukat a káderek. Ez persze nem is csoda. Ha a főhadnagy azt mondja valamire, hogy nehéz, akkor abba bele is lehet szakadni. Mert ez egy acélember. Igaz, még harmincéves sincs. Olyan, mint a márvány. Nem tudni, mit gondol. A tizedes meg csak kutatja az arcokat. Ügy látszik, nem kapkodja el. Ha kiszúr, azt mondom, a csizma feltörte a lábamat. Meg is nézheti.

— Hartung!

A fene!

— Jelen!

— Kilépni!

Sajnálom szegény srácot. Egész éjjel kénytelen lesz a díszes ábrázatában gyönyörködni. De ki lesz a következő?

— Vajler!

— Jelen!

Most már csak én hiányzók. Ügy látom, most akar egyenlíteni.

— Elek!

Ez vagyok én. Most persze nem mondhatom. hogv fáj a lábam, hisz a srácok félreértenék. Hogy az a ... !

— Jelen!

A főhadnagy bólint Rendben. Felszerelni.

Persze az is egv ökör volt. aki ezt a cuccot kitalálta. Olyan az ember, mint e^v mozgó karácsonyfa. Géppisztolv mellre. Nem mondom. bevásárolt velünk a tizedes Látom. Hartung szemében is ott csitto0, a háta ...

A feladat: ma éjszaka ?4 00 óráis el kell érni a 213-as magassági pontot. Az utakat az ellenség lezárta. További narancs a helyszínen. Dohányzás, hangos beszéd tilos.

Nagyon örülünk.

*

Atkozott hegyek!

Két órája kutyagolunk s még mindig kapaszkodni kell.

Tíz óra elmúlt Azaz 2° óra 14 pere ?gv szabálvos. T°hát még majd két óránk van.

Le kéne ülni.

— Tizedes elvtárs. azt hiszem, rosszul tekertem fel a kancát.

— Mondta-" ho-o* -aipátiáh ca-•tt érdekükben. Ha végzett, futásban zá- kózzon fel.

Futásban.

Majd meglátjuk te hogv bírod egy óra múlva. Mert én kibírom. Most m^r csak

i Még szerencse hogy kóré« - Vr.p- eám. Eszébe sincs összegyűrődni.

Köves erre a talaj. Az ember majd elharapja a nyelvét, akkorákat botlik. Vajler meg csak vigyorog. Neki nem újság Hegyi gyerek.

— Tizedes elvtársi

— Tessék!

— Nem tévedünk el?

— Nem.

— Mert nagyon röstelleném ...

— Ne féljen.

Biztos a dolgában. Meg kell hagyni érti is Ügy eligazodik a csillagok alapján, mint más ember a turistajelzéseken

Nálunk, szőlőhegyen nincsenek turistaje- lek. pedig ott is sokan mászkálnak, különösen vasárnaponként.

Egyszer Prücsökkel el is tévedtünk.

Volt az erdők mélyén egy magányos gyárkémény — téglagyár volt valamikor —. azt kerestük. Jártam ott mér korábban is. fel is másztam, mert belül rozsdás lépcsőfokok vezettek fel. Féltem is átkozottul, mert ropogtak, nyögtek minden lépés alatt. De akkor újra felmásztam volna, mert azt akartam, hogy Prücsök ott álljon a kémény tövében, mellére szorított kezekkel, s féltsen. Aggódjon értem. Könyörögjön. Fentről egészen kicsi lesz majd, én meg nevetek, s a nevetés betölti a völgyet.

Talán jó is, hogy nem találtuk. Lehet, hogy mégsem mertem volna felmenni. Feri mondta, hogy ilyen magas kéményeknek néha negyven centi kilengése is van.

írni kellene neki. Persze választ úgyse kapnék. Az első lapomra sem írt, s nem fog az utolsóra sem. Azért lehet, hogy írok. Ha beszéd közben előjönnek az otthoni dolgok, én mindenkinek azt mondom, hogy „hárman voltunk haverok, de olyanok ám, hogy tűzbe mentünk volna egymásért”; S mindenki elhiszi. A fényképet is meg szoktam mutatni. Hárman vagyunk rajta, egy sport-Skoda előtt. A kocsi isten tudja kié volt, de itt mindenki azt hiszi, hogy a miénk, hármunké, ök vajon gondolnak-e rám? Koccintanak-e az egészségemre? Nem hiszem. Talán már újra hárman vannak...

Prücsök persze más.

ö válaszolna, akár mindennap. De neki mit írjak? Azt. hogy kiszúrtam a tizedessel? Vagy azt, hogy hiányzik? A Fő tér is hiányzik. Meg néha az öreg is. Meg a sztárfotók a falon ::.

Ügy látszik, fújunk egyet.

Ideje.

A tizedes a térképet böngészá.— Elek és Hartung! Itt a horhos végén kell lennie egy útnak, amely jóval rövidebb. Nézzenek utána. A tetőre vezet, érdemes megkeresni. Óvatosak legyenek...!

Fától fáig.

Figyelek minden moccanást. Valami megfeszült bennem. Nem gondolok a tizedesre. Hart un era sem. A vízmosás hirtelen kika- nvarodik az útra.

Hartung gúnyosan vigyorog;

— Látom, lelkesedsz.

— Ugyan. Itt az út..

— Akkor jó. Kiáltsunk nekik. Csak nem megyünk vissza.

— Előbb nézzünk körül.

— Felesleges.

— Mégis.

Óvatosan megyünk, bár Hartung szerint nincs mitől tartanunk. Alig látni pár méterre.

— Fieyeld csak.:.!

— Mi az. csak nem róka?

— Nem. Lépések. Jó fülem van.

Hartung is hallja.

— Lopózzunk közelebb.

Órség. Ketten vannak.

Csúszva hátrálunk. A tizedes már jön »’bk. Mi legyen? Nekihasalunk a térképnek.

— Fz itt mi?

— Fen« vfzfolvás.

— Menüink arra.

— Nehéz.

— Mn«f már mindegv.

Köréi kőre léeVedűnk. fööl a tizedes, mögötte An. aztán Vailer és Hartung. Csak sei- tem. hová lének Szeretnék belerúgni ebbe a i •...foVöfe cn+ttcAtfüe.

Hetven nercünk van.

Meg kell húzni.

kergéknek való ez az út.

De mi van a tizedessel? Elesett. Fogja a lábát. Pillanatok alatt megdagadt, de azért megvürk tovább, bár felszisszen minden lenes után.

Hartung melléje ügveskedik.

— Mi történt tizedes elvtárs?

— A lábam. Nem komoly. Azt hiszem megráz, dúlt.

— No. akkor Dihenő. fiúk . ..

Vaüer is beleszól:

— Ügy látom most már a hegyen a sor. Mi ei«'öttíini- (dél« a többit teffve meg ő. mert hogy is mondia a közmondás: ..Ha Mohamed nem megv a hegvhez ...”

A tizedes maidnem sír. Egyetlen vonallá feszül az ajka, s a szeme nem engedi, hogy félrenézzünk.

— Van «né? egy óránk ...!

Hartung ásít

— Ilyen lábbal kettő is kevés.

— Meg kell próbálni feljnenni ezen a sziklafalon — mondom szórakozottan, ;

eszembe sem jut. hogv valaki komolyan Vész« — Elég hozzá fél óra ...

A tizedes megrendül.

— Hogy mondja9

— Ott ni. Nincs több harminc méternél.;. A fehér mészkő átvilágít az éjszakán. A

teteje a térkén szerint alig kétszáz méterre van a 213-astól.

Hartung nézi. Gúnyos mosoly táncol az -ukán

— Fé' órára vagyunk a céltól. Kár hogy “gv rokkant is van velünk. .

A tizedes hátára veti a géppisztolyt. Meg- «ndul a fal felé. Minden 'énésnél biccen egvet Talán szisszen is. Andai jut eszembe meg a díp"volopás. És az. hogy hiába ütöt- tük nem sírt...

Képes felmenni.

Mielőtt mászni kezd. hátranéz.

Senki sem szól. Hartung tüntető mozdulattal az óráiéra néz

— Nem szabad engedni — csúszik ki a számon, de Vajler letorkol.

— Félted?

— Leeshet!

— Én is’

— De neked ép a lábad!

— Akkor miért indult neki. ha az övé nem ép?

— És ha eltörik valamije?

— Beforr.

— És ha meghal...?!

— Hősi halott lesz!

A tizedes lassan, megfontoltan mozog. A fény néha megvillan a hátára vetett gép- . pisztolyon.

Megyek.

Nem nézek föl. Le sem. Egy filmen láttam alpinistákat, s akkor arra gondoltam, én ezt nem csinálnám.

Már csak a félelemtől félek. Nem szabad rosszra gondolnom. Az egész alig harminc méter. Kölyökkoromban gyakran felmásztam a jegenyékre, az is volt húsz méter. De tizenöt biztosan. És nem féltem. Most sem szabad.

A hármas kitámasztás a fő. Ezt olvastam valahol. Két láb és egy kéz. Vagy mindkét kéz és egy láb.

Ilyen helyeken terem a havasi gyopár. Persze magasabban. S van, aki felmegy érte. Én még ibolyát sem szedtem Prücsök- nek. Pedig szereti az ibolyát.

Jó helye van a lábamnak. Nyugodtan ránehezedhetek. Így. Gyerünk tovább. Itt vigyázni. Mintha mozogna. Csak rá ne lépjen valamelyik.

— Elek!...

A tizedes;

— Vigyázzon, ott baloldalt az a kiugrás nagyon cseles.

ö már felért;

Nyújtja a kezét Forró a keze.

Az arcom is tüzel a forróságtóL Fent vagyok.

Látom a holdat. Egészen köze! van.

Vajler is azt mondja. Homlokán izzadság- cseppek fénylenek.

Biztatjuk Hartungot.

—- Ne dumáljatok! —- mordul ránk, s valami dalt dúdol. — Maradjatok magatoknak .: s !

Lassan halad;

Fél.

De énekel, és a mozdulatai is a régiek. Valami történni fog.

— Tizedes elvtárs ..,

Bólint.

— Látom én Is. Csendben legyenek. —Kihasal a peremre. — Hartung.

Halit, könyörgő a hangja;

— Ott, balról, az a kő mozog. Vigyázzon... Hartung szinte ordít:

— Hagyjon. Törődjön magával.-..!

Feljebb lép, de nem néz.

Megcsúszik.

Kövek pattognak.

Felhördül a mélység;

Hartung remeg. Segítségért üvölt. Ujjai szinte belemarnak a kőbe és hiába kérjük, nem mozdul.

Lent egy hatalmas, kitátott száj; fent a hold előtt vígyorgó rémek úsznak.

— Kötél kellene — suttogja Vajler. — Vagy össze kéne kötni a derékszíjakat.

— Az rövid.

— Akkor.;. -— s nem tudja tovább mon- * dani. csak nézi a tizedest, mint ahogy én is őt nézem, és nem is próbálom rejteni, hogy - egész testemben remegek.

Tiltakozni sincs erőm, amikor mászni kezd lefelé, pedig tudom, hogy bűn, hisz dagadt a lába, s gyengébb, mint bármelyikünk.

Pirulnom kellene, ordítani, hogy jöjjön vissza, hisz Hartung a mi barátunk, s közülünk senki sem menne le érte; de csak állok, s Vajler sem szól.

Csend van.

A hold elhessintette maga elől a fellege- ket, valahol a távolban vonat csattog, de ez egy cseppet sem bántó; beletartozik a némaságba, mint ahogy a tizedes szava is:

— Vigyázz, paitás. A másik kő biztosabb. Arra állj. így. És most oda. Ez az...

Fent vannak.

Állnak egymással szemben.

Alattunk a mélység.

A tizedes szinte gverek Hartung mellett. s a csontja is ropog, ahogy az magához öleli.

Aztán Indulunk.

Elöl a tizedes, s közvetlen mögötte mi, hármaa«

BÉKÉS SÁNDOR:

Metamorfózis