Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
Átkelés a Dunán A Mecsek belseje fejé kanyargó betonút szürke szalagja messzire csillog a hajnali fényben. Az üresen nyújtózó szántóföldeket közbezárják az erdők. Valahol, a dombhajlatok mögött falu lehet: hosszan elnyújtott ha- raiígszó száll a táj felett. Csend van és mozdulatlanság. Úgy tűriik teljesein elhagyott a táj. Az első dörrenés elemű erővel hat. Hátunk mögött láng csap fel a tarlón, megrezdül- nek az útmenti akácok poros levelei. Mintha súlyos ko zuhant volna egy mozdulatlan víztükörre: egyszerre félbolyául minden. Pár száz méterre, a domb alatt, kerepelni kezdenek a géppisztolyok, hátrább, az erdők rejtőkében, szabályos időközönként ágyúk dörögnek... Percekig tart, míg megszokjuk a zajt Az üresnek vélt tarlón szürkészöld alakok bukkannak fel. Földig görnyedve, szabályos csatárláncban közelednek; a tarkolattü- zek furcsa, ijesztő gyöngy- füzért alkotva hullámzanak. Az eddig láthatatlan védők vad tüzet zúdítanak a közeledőkre; kétségbeesetten feleselnek a fegyverek. A völgy alatt feltűnik két terepjáró: hosszú csövű páncéltörő lő- veget Vontatnak, tőlük jobbra harckocsik kúsznak a domb csúcsa félé. valahol. Urea lunfci hegy aa a Mecset —. Civilben bol lakik? — Komlói vagyok. Bánya- technikus, Zobákon. Az éjszaka, menet közben láttuk is Kökömyös tényeit.. ; — És mire gondolt? — Hát, a nagylányra... Sok száz lámpa égett Mutattam is a srácoknak, hogy ott van a hazám;., — Meg van elégedve a rajjal? — Eddig minden jól ment Nagyon készültünk erre a gyakorlatra. A kiképzés mellett KISZ-gyűlésen, meg párt- napon is foglalkoztunk véle; azt mondtuk, se balesetnek, se fegyelemsértésnek nem szabad lenni.». Száguldó erődök A tisztás, abot beszélgetünk, a legteljesebb béke illúzióját kelti: a katonák a fűben heverésznek, a fegyverek elhagyottan lógnak a gépkocsikon, a gyakorlat láthatatlan központjában, a parancsnoki harcállásponton azonban lázas munka folyik, összegyűjtik az alárendelt alakulatok parancsnokainak jelentéseit, értékelik a' kialakult helyzetet, s aztán megszületik az elhatározás. Megszólalnak a rádiók, g ez a furcsa, hatalmas test; mélyei együtt éa az ae számait, ha éjszaka van... Mikor aludt utoljára? t— Kedden. — És most mi következik? — Azt sose tudja pontosan as ember. Lesz egy nagy roham, persze az se síkvidéken, hanem itt, valamelyik hepehupás domboldalon, aztán majd meglátjuk. Lehet, hogy pihenőbe megyünk, de ha kell, hát újra kezdjük«.. Tizennyolc érem katonák A roham nagyszerűen »tkerült A lövész és harckocsizd csapatok — megfelelő tüzérségi támogatással —, rövid idő alatt kivetették az ellenséget állásai bóL Az emberek mozgásán nyoma sem volt a fáradtságnak. A magasabb egység politikai aaztályának vezetője, aki a magasabb egység parancsnokának társaságában nézte végig az akciót, elégedetten jegyezte meg: •— Elnyűhetetlenek ezek a fiúk... — Sok tiaennycác éves katona volt a „harcolók'’ között? — Sok. A inódoeftott honvédelmi törvény értelmében egyre több tizennyolc éves fiatal vonul be» — És a tapasztalatok? 5— Lelkesek, fáradhatatlanok és okosak ezek a gyereA nehéz hegyi úton rohamra Indáinak a páncélosok« kétoldalt emelkedő erdős hegyek miatt nem volt tehetóhátul, újra munkába kezd a tábori tüzérség, s aztán, mikor már-már elviselhetetlen a zaj, felhangzik a rohamra lendült lövész-századok csatakiáltása... 4t a hegyeken A hét eleje óta harckocsik, terepjárók, teherautók és fürge kis parancsnoki kocsik járják a Mecsek úttalan útjait. A pécsi helyőrség csapatai pár nappal ezelőtt — magasabb egységük más alakulataival —, egy nagyméretű hadgyakorlat keretében harcszerű körülmények között átkeltek a Mecseken, mindenütt a legnehezebben járható, rejtett utakon haladva, s ezt követően került sor a fenti „csatára” 1 többnapos menet után, a gyakorlat egyik legfontosabb mozzanataként. Mink Mátyás őrvezetővel a kora reggeli órákban az egyik bevetésre készülő lövészalegységnél, találkoztunk, amikor még minden csendes volt. A gépkocsik az erdő fái alá húzódva álltak, gallyakkal, rejtőhálókkal álcázva, a katonák pedig kis csoportokba verődve, a közeli kukoricás szélén beszélgettek. — Fáradtak? — Két nap óta állandóan talpon vagyunk, s azelőtt sem sokat aludtunk ... — Valamennyien öregkatonák? — Ahogy vesszük. A tizenkettedik hónapot nyomjuk . .. — ön is? — Igen. Nemrég fejeztem be a tisztesiskolát. — Volt már ilyen nagyméretű gyakorlaton? .— Ilyenen még nem, de azt hiszem, az „öregek” sem. Sohasem gondoltam volna, hogy alkot ember és gép, egyszerre mozgásba lendül. A rejtekhelyekről előgördülnek a gépkocsik, páncélosok; hatalmas port kavarva fürge parancsnoki kocsik száguldanak, s aztán, végtelen hosszú kígyóként, a völgy felé kúsznak a menetoszlopok. A páncélosok egy szűk szurdokban ereszkednek a falu felé. Az első kocsi tornyaiban egy szikár, indiánarcú őrnagy áll, egyetlen izma se rándul egész úton, s csak akkor mosolyodik el, amikor a faluba érve meglátja a kíváncsiskodó gyerekhadat. Pár percre megint béke van. A parancsnokok eligazításra sorakoznak. A személy-, zet is kikászálódik a kocsikból, nyújtóznak egyet. A portól az arcok, a ruhák, de még a szemek is szürkék, alig lehet egymástól megkülönböztetni az embereket. — Majdnem megfulladtunk a kocsiban — mondja Kleisz János harckocsivezető. — Olyan, mintha a sivatagban lennénk... — Hány kilométert jöttek? — Lálbon? Legalább százat — Mióta katona? — Huszonharmadik hónapja. — Akkor ez az utolsó nagygyakorlat..; — Az utolsó. — Otthon mit csinál? — Nagyhajmási vagyok, gépszerelő. — Hátralöki a sisakot, egy villanásra elmosolyodik, s aztán azt mondja: — De azért hiányozni fog majd a kocsi. Komolyan mondom, hiányozni fog. El se hiszi, mi mindent tud ez a gép. Ügy száguld, mint egy luxusautó; ha hallt menetből tüzel kelt. Ez egyébként általában is igaz a mai ifjúságot illetően. Eszembe jut, mennyivel mások voltak akárcsak tizenöt évvel ezelőtt is a sorkötelesek. Nem túlzás, ha azt mondom: fejlődésünk tükre ez az ifjúság.. ( A gyakorlat programjának megfelelően a délelőtti roham után az ellenség új állásokba vonult vissza. Az országúihoz közeleső dombokon még villogtak a torkolattüzek, mikor hátul, az egyik erdőkkel övezett völgyben, megkezdték az út elzárását a műszakiak. A terepadta lehetőségeket kihasználva fákat robbantottak az útra. A háború viszonyai között pár perces késleltetés is óriási jelentőségű lehet, ebben az esetben pedig órák forogtak kockán. A lezárt útszakasz megkerülésére a Elsőnek a felderítők tűntek fel; Helyesebben: egyszercsak ott voltak, mert különleges terepszínű ruháikban szinte beleolvadtak a földbe. Később segítségükre sietett egy l lövész-szakasz: gyalogmenetben megkerülték a barikádot A tűzharc csak percekig tartott. A rádiósok jelentést adtain az ellenség leküzdve, meg lehet kezdeni az akadály elhárítását Fűrészek, balták, ácsszeken- cék kerültek élő, s akik arra számítottak, hogy az erdő pár perces pihenőt biztosit majd, verejtékezve birkóztak a hatalmas fákkal. Valamivel elmúlt egy óra; A fáradtság nem is annyira a mozdulatokon, inkább a csapzott arcokon látszott. —- Mikor volt ebéd? — kérdezte a magasabb egység parancsnoka az egyik katonától. — Reggel, ezredes elvtárs. «— Hogyhogy? Hát úgy, hogy egyszerre megkaptuk a reggelit is, ebédet Is. Hideget. Mi meg, hogy ne legyen rá gond, azonmód meg is ettük ;.. Irány a folyó Mire eltávolították a barikádot, felzárkóztak a gépkocsik is. Az ellenség folytatta visszavonulását, a csapatok pedig az üldözést. Késő este volt, mire elérték a folyót A átkelés pénteken nap* kelte után kezdődött. A Duna három pontján, egymástól több kilométer távolságban, felderítő úszógépkocsik csobbantak a vízbe. A FUG-oknak becézett, látszatra súlyos és esetlen páncélozott járművek motorcsónakokat megszégyenítő sebességgel siklottak, őket követték a lövészalegységek rocsói, melyek a tüzérség védelme alatt közelítették meg a partot. A hídfőállások kiépítése után a folyó jobb partján megkezdődöt a kompok ösz- szeszerelése. Rádi százados, az egység műszaki főnöke, a legnagyobb sürgés-forgás közepette is szakított pár percet, hogy katonáit dicsérje: — A nyolctonnás komp szerelési ideje 35 perc, de a jelek szerint harminc alatt 's megleszünk. S mindez alig kéthónapos katonákkal! A átszállításra váró gépkocsik hosszú sorban állnak a Dunához vezető szurdokokban, hátul ágyúk dörögnek, szemben, makacsul kattog az „ellenség” géppuskája. A komp úszó részét képesé alumínium csónakok már a vízen vannak, most a tehertér következik. Tizen fogják jobbról, tizen balról, egy szakaszvezető a rekedtségtől szinte hörögve vezényel: „Emeld meg!’! Az élöl állók belegázolnak a vízbe» Nyolctíz fok lehet, látszik amint a hirtelen hidegtől összerándul nélkül áll: újoncok még sohasem oldottak meg ilyen nehéz feladatokat A párttiir kár azt mondja: *— A vezetőségválasztó taggyűlésen határozat született hogy ezt a gyakorlatot a IX. kongresszus jegyében hatjuk végre. Minden KISZ- és párttag felajánlásokat tett, s valóraváltásuk érdekében egyTüzelőállásban a páncéltörólöveg az arcuk. Minden mozdulat beidegzett, s amikor a hétmázsás fémszerkezet engedelmesen a helyére kúszik, szinte érezni lehet a megkönnyebbülést. Az autók felől egy százados fut a felszaggatott fehér homokon; •— Készülhetünk? f— Tíz perc és jöhettek! Schöner István százados, az egység párttitkára, megtöröli a homlokát, s aztán a vizben álló katonák felé kiált: — Nem hideg? •— Ki lehet bírni, százados elvtárs... — Ha átjutunk, pihenni fogunk, fiúk! Az egység katonáinak mintegy negyven százaléka mindössze két hónapja öltött egyenruhát. Ez a gyakorlat ebből a szempontból is példa emberként dolgozik az egység .., Sikeres átkelés Ki tudná megmondani, ki mit csinált ezen a reggelen? Több száz teherautó, tucatnyi páncélkocsi, löveg és más harci eszköz kelt át néhány óra alatt a híd nélkül a folyón, Délre üresen állt a jobb oldali part. A harci zaj fokozatosan távolodott. Valahonnan előkerültek a halászok is: végigeveztek a part mellett, hogy visszarakják a varsákat. Nem sokkal később az utolsó katonai rocsó is elindult a túlsó part felé. A motort egy szőke, gyerekarcú tizedes tartotta. Hatalmas hajtűkanyart hasítottak a vízen és nevettek. A halászok intettek nekik. Békés Sándor Foto; Szokolai István l A szemközti parton még ropognak a fagy vécék, amikor g műszaki katonák szerelni kezdik a kompokat Lövészek, támadás közbeni
