Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

A 85 éves Picasso #?zzel a címmel lehet összefoglalni az idei év Csillagászati Hetének előadássorozatát, melyet Pécsett október 24— 28-a között rendez meg a Városi Tanács és a TIT Csillagá­szati Szakosztálya. Ennek során öt előadás hangzik el. Ezek­ből, a kísérő filmekből és a távcsöves bemutatásokból a hall­gatóság megismerkedhet testvérbolygónk legjellemzőbb tu­lajdonságaival, melyekről az évszázados vagy a pár hetes vizsgálatok adtak számot, továbbá a Hold meghódításának módszereivel, lehetőségével és céljával. A felénk néző holdfelszínről már régóta nagyon pontos, részletes térképek, glóbuszok készültek, melyek rögzítik a sík­ságok, a hegyláncok, a rianások, az óriáskráterek helyét. Táv­csővel 1610 óta folyamatosan vizsgálják a tudósok a Holdat. Az űrkutatás korszakában azonban nem elégedhetünk meg a távcsövek képességével, hiszen a világ legnagyobb méretű műszerével is csak a mintegy 30 méteres átmérőjű tárgyak észlelhetők a Hold 380 ezer kilométeres távolságából nézve. A helyszínre kell mennünk, kézbe kell vennünk egy-egy szik­ladarabot kőzeteiből, hogy ismereteink teljesek legyenek. Ezt a lehetőséget készítik elő a nagyszabású rakétakísér­letek. 1959-ben a Luna—2 a tőlünk soha nem látható félgömb­jének nagy részét lefényképezte, a múlt évben indult Szon­da—3 pedig kiegészítette a felvételeket. A Ranger holdraké­ták 1964-ben és 1965-ben deciméteres nagyságrendű részlete­ket bemutató fényképsorozatokat sugároztak a Földre. Ma már milliméteres tárgyakat is bemutató fényképek vannak a kezünkben a Holdnak a felszínéről. Ez év február 3-án a Viharok Óceánja elnevezésű térségben simán leszállt a holdfelszínre a Luna—9-es szovjet űrállomás. Televíziós berendezésével körpanorámát bemutató műsort sugárzott. Jú­nius 2-án megismételte ezt a Surveyor—L Már három mesterséges holdja is van a Holdnak. Ápri­lis 3-án kezdte meg keringését a Luna—10-es, majd később az Orbiter—1-es és a Luna—11-es űrrakéta. Ezek rengeteg mérési adatot szolgáltattak kísérőnkről, és segítségükkel ki- választhatók azok a vidékek, melyek számba jöhetnek az em­berrel a fedélzetükön odaérkező űrhajók leszállásához. Oj, biztató eredménynek könyvelhetők el, hogy a talaj szilárdnak mutatkozik, valószínűleg vulkáni bazalt kevés porral borítva. Felvetődhet azonban a kérdés, van-e értelme, haszna a költséges kísérleteknek. Feltétlenül igennel kell válaszolnunk. Érdemes néhány fontos feladatot, tervet felsorolni Sok olyan fizikai vizsgálat és kísérlet végezhető el légkör nélküli felszínen, melyekhez itt a Földön drága berendezések szükségesek, vagy lefolytatásuk egyáltalán lehetetlen. A Holdra szabadon záporoznak a kozmikus sugarak. Ezek biológiai kutatásokat tesznek lehetővé. Segítségükkel talán olyan hatásokra jövünk rá, melyekkel növelni lebet növé- i . rk termőképességét A Holdon érintetlenül maradtak meg a kőzetek, a hegyek alakzatai, hiszen a légkör hiánya miatt időjárása nincsen, eső, hó, jég, szél nem koptatja a talajt Ott pontosabb képet kapnak a geológusok a Föld kialakulásáról, mint a földkéreg- vizsgálataik során. Ideális meteorológiai megfigyelő állomás építhető fel a Holdon. Belőle a fél földteke időjárása egyszerre figyelhető meg és az időjárás előrejelzése pontossá válik. A csillagászok Is sokat várnak egy holdbéli obszervató­rium felállításától. Földi légkörünk a világűrben száguldó elektromágneses hullámokból csak csekély fajtát enged át. Elnyeli az infravörös, az ultraibolya, a röntgenhullámokat és a rádióhullámtartomány nagy részét. Pedig ezek az égites­tek sok érdekes tulajdonságáról hoznak hírt Kint a világűr­ben, a holdfelszínen is minden hullámhosszúságú sugárzás tanulmányozható. Nappal is láthatók, vizsgálhatók a csilla­gok. Nem zavar a légkör torzító hatása sem, felhők sem ta­karják el a vizsgálatra kiszemelt égitestet Ismereteink tehát rohamosan növekedni fognak a vi­lágról, s ezeket szinte minden tudományág hasznosítani fog­ja. S fentieken kívül olyan eredmények is várhatók melyeket egyelőre nem is tudunk felmérni, elképzelni. Dr. Tóth László Pablo Picasso 1906-ban még csak 25 éves volt de sok barátja és tisztelője szerint már akkor is nagy festőmű­vész. Ma, hatvan évvel később még mindig nagy, újat és megint csak újat kereső, tág horizontokat bejáró. Egyé­niségének bélyegét rányomta félévszá­zad képzőművészetére, szinte nincs olyan irányzat vagy iskola, amely ne vallaná mesteréül, és nincs ország vágj világrész, ahol ne tisztelnék nevét. Egyes művei, mint a békegalambot áb­rázoló rajza, a század legfontosabb és legismertebb jelképévé váltak, nagy­szabású és bonyolult képed valamennyi modem képzőművészeti könyvben meg­találhatók. Ez a hatalmas hatás és a személyét övező népszerűség a történelem kivé­teles ajándéka, csak a legnagyobbak­nak adatik meg S Picasso életműve valóban a század nagyszerű eredmé­nyeit, kitágult látókörét és tragikus ellentmondásait egyaránt híven tük­rözi. E nagy festő életútja is tele van mozgalmas fordulókkal. Spanyolor­szágban született 1881-ben, s apja, aki szintén festő volt, már kezdettől a mű­vészpályára nevelte, 1900—1901-ben lá­togatott először Párizsba, ahol az im­presszionizmus művészete és Toulouse- Lautrec bravúros rajzai gyakorolják rá a legnagyobb hatást. A Montmartre és a Montparnasse kávéházainak életét festi, idealizálás nélkül, drámai őszin­teséggel. 1904-től kezdve végleg Párizs­ban telepszik le, ekkor kezdi festeni „kék” képeit, ezeken a külvárosok nyo­morgó elesettjei jelennek meg szoron­gató éjszakai világításban, és szánal­mas magányosságban. A következő két- három évben a „rózsaszín” árnyalat válik uralkodóvá művein, ekkor ké­szülnek gvöngéd körvonalú és törékeny szépségű Harlekin-figurái. a cirkuszo­sok és a vándorartisták életét rokon- szenwel bemutató kompozíciók. Igazságot szomjazó nyugtalansága azonban nem elégedhetett meg a peri­fériákra szorultak iránti rokonszenv­vel. Az érzelmes képeket festő Picassó- ból — 1908 körül — türelmetlen és rombolva építő szenvedély lobbant fel, amely aztán végigkísérte egész életé­ben. A néger faszobrok, vagy a kései Cézanne-képek geometriája a valóság mélyebb és igazabb arcát Ígérték szá­mára. Megkezdődött az a formaelemző és formaépítkező munka, amelynek eredménye a „kubizmus” lett. Picasso, és francia barátja, Braque elsősorban csendéleteket festettek ezekben az években, a testek és a formák egy- másba-kulcsolódó játékát, dinamikus elevenségét igyekeztek megragadni. A kubista képek erősen geometrikus for­mái teljesen felbontották az addigi ábrázolás törvényeit, ám a formák az­óta áthatották a modem civilizáció tárgyi világát; az építészettől — az autó-karosszériáig. Picasso művészete a későbbi évtize­dekben is egyre változott és gazdago­dott. Az 1920-as években az Európában turnézó Orosz Balett, és a számukra zenét komponáló Sztravinszkij hatására Picasso is elkezdett egy neo-klasszikus korszakot, amelyben a népművészet fi­gurái és mesés elemei nagy szerepet kaptak. A húszas-harmincas évek szür­realizmusa Picassót a kollektív hiede­lemvilág örökségének, a mítoszoknak újra-felfedezéséhez vezette: A spanyol származású művész ekkor talált vissza szülőföldjének népi világához, a bika­viadalok tradícióihoz, és az arénán fo­lyó küzdelem hősi erejű jelképeihez. A harmincas évek erősödő fasizmusa és a spanyol polgárháború tragédiája alkalmat adtak ahhoz, hogy ezt a mítoszvilágot Picasso ne öncélúan, .ha­nem a humanitás küzdelmeinek és megpróbáltatásainak jelképeként áb­rázolja. 1937-ben festette ..Guernica” című óriási vásznát, amely életművé­nek koronája, itt összegeződtek korábbi korszakainak elvont kutatásai a XX. század gondolkodó és politizáló embe­rének szenvedélyes leikével. A 85 éves Picasso a soha nem nyug­vó kutatószenvedély, a művészi bátor­ság, és az emberi nagyság, a békés al­kotómunkáért vívott harc egyik eleven ' 'mbóluma. E nagy művész művében a tragikus mellett mindig fontos sze­repet játszott a komikus is; az álarc mögé rejtőző, és igazi arcát és érzéseit csak a válságos pillanatokban megmu­tató Harlekin-figura. Harcolni az igaz­ságért, és felszabadultan játszani, játszva teremteni, — ezek azok az eré­nyek, amelyeket Picasso oly nagy erő­vel mutat. Ezért köszönti őt, születés­napján olyan hálával és szeretettel a világi {— y.) Picasso e 3 és 1/2 m magas és majd 8 m hosszú, szürke, fekete és fehér színű képen azt festette meg, amit átélt, mikor a német repülők, 1937- ben, a spanyol polgárháború idején, bombazáport zúdítot­tak a védtelen Guernica kis­város polgári lakosságára. A bika itt a fasizmust jelenti, a vadságot, erőszakot — (a há­borút marokkói csapatokkal és német bombázókkal nyer­ték meg) — és a lándzsával keresztüldöfött ló a spanyol nép. A csupasz villanykörte, bántóan éles fényével mint­ha az óvóhelyek hangulatát idézné fel, a ló alatt a levá­gott kar a kettétört karddal meg a virág, a bika és a lő feje felett az égre gágogó, kétségbeesetten vergődő liba — minden csupa szimbólum. A téma égrekiáltó szörnyűsé­ge ellenére a kompozíció kiasz szikus: a főcselekmény köze­pén háromszögbe van össze­fogva, a levágott kartól, a baloldali sarokban, a ló fején át a menekülő asszony hátra­nyújtott lábáig, a jobb, alsó sarokban. A középponti cse­lekmény mellett az oldalszár­nyak — egyrészt a bika és a jajveszékelő asszony a meg­ölt gyermekével, másrészt a két kezét felnyújtó, fejét hát­rahajtó asszony az égő ház­ban és az ablakon kihajló fáklyát tartó asszonyi alak — egyensúlyban vannak. E festményen a szürke höl sár­gásnak tetszik és mintha me­leg volna, hol meg kékes és hideg. Picasso nem akarja le­rázni magáról a francia iskola kifinomult színkultúráját. Ami az élőlények formáinak erő­szakos eltorzítását illeti, arra feljogosítja a téma. A karika­túráiban megszoktuk, hogy a művész túlozza, amit észre akar vétetni és elhagyja, amit nem érez lényegesnek. Itt Pi­casso a lelkét tette fel rá, hogy kifejezze ezt a minden emberi mértéken túli kínt, fájdalmat, haragot, tiltakozást. Száz meg száz vázlaton át ju­tott el, hosszú keresés, tapo­gatózás után ide, ahol min­den vonás maga a tömör erő­szak. (Rudolf Broby-Johanson jellemzése alapján) MODERN Aki sokat utazik, ismert a szállodákat. Fürdőszobás, rádiós, luxus szobától a kam­rából átalakított kis lyukig. Van kedves, ott­honos szálloda, van rideg, barátságtalan, elö­kelősködő. Ez az alábbi történet az egyik legelőkelőbb pesti szállodában történt. Itt kétszer voltam: először és utoljára. A külföldiek megrohanták Pestet és a szo­kásos szolid szállodában nem kaptam helyet. Szaladgálás, IBUSZ, végre egij mérnökkel összeszövetkezve kaptunk egy kétágyas szo­bát a nagyszállóban. A portán ünnevélyesen fogadtak bennün­ket. Ez az ünnepélyesség nem a helyi rezes­banda felvonulását jelentette, hanem kizáró­lag a főportás elképedt ábrázatát. Szeretnék itt hasonlattal bíbelődni, mert végül is ko­moly dologról van szó és szeretném, ha ért­hetővé válna az egész. Mert én a fő és al- portások lelkivilágát hosszasan elemeztem és sok mindenre tudok következtetni, de itt hal­latlan finom, árnyalatokról van szó, amelyet visszaadni aligha lehet. Legfeljebb megköze­líteni Mégis megkísérlem. Te^át kérleljék el. mondjuk a Mária Te­réziát, amint annak idején a schönbrunni parkban sétált, ahol. ha a virágok nem vol­tak elég illatosak, akkor még gondolom va- lamíbien jobbféle parfümmel meg is locsol­ták. Egyszer egy ilyen alkalommal a fensé­ges asszony az egyik ösvényen megkerült egy tudabokrot és a kővetkező pillanatban összeütközött egy pöcegödörtisztítóval, amint épp munkából jött haza. Hat kb. így hatot­tunk főportúsunk különleaesen barázdált lel­kére. ODYSSEA Ne vessünk rá követ. Én itt ellenszenves színben mutatom be, pedig nincs igazam. Gondoljuk csak el, ha átlapozzuk a névsort, ükkor ilyeneket találunk: Don Pedro Alva­rez attasé Brazília, Vlagyimir Vlagyimirovics Jakobson egyetemi tanár, Moszkva, Mr. Hen­ry Esmond gyáros Anglia, Mac Cone USA és akkor következik egy ilyen beírás: Szől- lösy Kálmán könyvtáros Pécs. Ez a lejtő al­ja. Ez az a csapás, amit az isten küld. Ez kb. olyan, mintha a menyasszony az esküvői vacsorán kézzel nyúl a, túróscsuszába, és úgy vesz a tálból, közben még a cipőjét is lerúg­ja és a lábát felrakja az asztalra. Egy szerény kis szállodában megkérdezik: „Meg tetszett jönni”? Egy ilyen helyen nem kérdeznek semmit, legfeljebb a tekintetük­ben van benne: Hát ez mi? Az ilyen vendég köszönését nem fogadják, hanem hosszú ideig a portások hitetlenkedve néznek egy­másra. amiben az van, hogyha ilyesmi egy­általában előfordulhat, akkor már semmin se lehet csodálkozni. Hosszú ideig merednek egymásra teljesen tanácstalanul és akkor az egyik végtelen fáradsággal a hangjában meg­szólal: — Tessék?l... Ezt ne tessék ilyen egyszerűen tudomásul venni. Nem ilyen szimplán kérdezik. A szó első része nagyon rövid, mint a tetű szóban a „te” szótag. Az „s” nem kettőnek hang­zik, hanem legalább hatnak. A szó befejező részében a hang kérdezőjellegű. hanem a hozzáfűződő mimika is. Az arc. a szemöldök, a tartás, a kéz, mind kérdőjellé válik és ez egy pillanatra sem tűnik el a tárgyalás to­vábbi folyamán. Majd megkapja az ember a kulcsot. Ezt persze nem úgy nyújtják át, mint egy szál orhideát, hanem, mint a lepratelep kulcsát. Mi is így kaptuk meg, miközben a mér­nökkel meglepetve figyeltük az eseményeket. Közben a meglepetést hova-tovább düh vál­totta fel. Kezdtünk dacosak lenni. A szobáig nem történt semmi. Ott azonban elhülve meredtünk egymásra. A szoba köze­pén ott állt a széles hitvesi ágy a hitvesi paplannal. Nagy paplan volt, két-három sze­mélyes, szóval amolyan hancúrozásokra való paplan. A következő pillanatban felrúgtuk a mos- lékos vödröt. Adunk mi nektek előkelőséget, és máris megnyomtuk a csengőt. Mária Te­rézia leánya, Mária Lujza megjelent. Nem jött, hanem libegett, nem ment, hanem ha­ladt, nem belépett, hanem átsuhant a küszö­bön. — Kegyelmes asszony — mondtam —szól­jon a főistennek, a paplant tüntesse el. — Tessék, — az előbb idomított tessék irja volt. — A vendégnek mi a panasza — kérdezte. — Fenséges asszonyom, mi ketten megál­lapodtunk egymással, hogy egyikünk sem homokos, avagy másfajta ferde hajlamú. Ha már idecseppentünk, avagy a végzet ide so­dort bennünket, ragaszkodunk a külön pap­lanhoz. Mária Lujza kilebegett a főportáshoz, a főportás visszalibegett és megkérdezte tőlünk ismét azt, amit az előbb Mária Lujza. — A vendégnek mi a panasza? Nem angolul, dánul és törökül kérdezte. nem rászorult a magyar nyelvre. Ezt a leereszkedést azonban ismét mimikával pó­tolta. Nem szép mimika volt. ■— A vendég nem homokos és külön pap­lant óhajt. — Eddig még senki sem panaszkodott! — mondta. Persze úgy, hogy látszott rajta az a mélységes szeretet, ami irántunk — akik ezt a forradalmi újítást bevezettük — fel­éledt. — Most panaszkodik. Valahol el kell kez­deni. A paplant kicserélték, de nem szerettek bennünket. A főportái, aki Ferenc Ferdi- nándr'a emlékeztetett, de Sarajevóban sajnos nem lőttek bele. elvonult. Azóta még sokan vonultak el előttünk. Szemügyre vételeztek bennünket, mint a pestiek az óriás bálnát. Lassan azt hiszem az utolsó felmosónő is kipróbálta rajtunk a megvető pillantást. Gondolom tananyaggá váltunk a portásisko­lában. A mérnök nem volt szelíd fiú, én még csitítottám, de azután elhatároztuk, hogy alighanem élénkségre van szükségük. Szállítottuk is. Mindössze másfél napot tar­tózkodtunk ott, de ez alatt egy életre szóló emléket hagytunk bennük. A szobánkban ebédeltünk, felhozattuk a kosztok a kanala, sajnos kétszer vissza kellett küldenünk, mert nem volt elég tiszta, a törölköző helyett má­sikat kértünk és a föportással is eljátszadoz- tunk. Nem volt egy elégedett főportás és ha könyvet ír majd valaha a föportások törté­netéről. abban mi szerepelni fogunk. Búcsúzásul még a fizetésnél 10 fillér ián volna vissza, de nem volt aprója. Megvárjuk amig hoz, az is pénz — mondtuk neki, ér­deklődtünk, hogy van-e családja, barát?áno- sak és közvetlenek voltunk mint Don Pedro Alvarez Brazíliából. Amikor elmentünk, hosszan nézte1’ utá­nunk elmerengve, de kendői nem lobogtat­tak. SztiCSsy Kálmán * Ólra időszerű a Hold

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents