Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
Csárdáskirálynő OLálmán 3w« vperefffértek félúfétúia a QLemzeti Színházban ^Nincsenek régi operettek, aki már látta, megnézi negyedszer is” — olvashatjuk a találóan kiválasztott mottót a színház műsorfüzetében. Szilágyi Sándor rendező egyik nyilatkozatában azzal indokolta a Csárdáskirálynő újbóli műsorra tűzését, hogy a rendelkezésre álló ragyogó szereposztás ritka lehetőségét bűn volna kihasználatlanul hagyni. így történt, hogy az operettirodalom számtalan, be mutatásra kínálkozó gyöngyszeme helyett, a közönség egy részének érthető örömé- .re ismét a Csárdáskirálynőt újította íel pénteken este a Pécsi Nemzeti Színház. Tegyük mindjárt hozzá, hogy nagysikerű, a műfajon belül figyelemre méltóan rangos előadásban, mely e soha el nem koptatható operettben is talált még új színeket, az igényesebb nézőt is kielégítő lehetőségeket. A Csárdáskirálynő legfőbb értéke nyilvánvalóan Kálmán Imre muzsikája. Nem véletlenül kitűnő muzsika ez, hiszen Kálmán Imre Szirmai Albertiéi. Jacobi Viktorral együtt a Zeneakadémián sajátította el mindazt, amit az összhangzattanból, az ellenpontról, a formatanból, a hangszerelésből, a zenetörténetből, kamarazenéből egy zeneszerzőnek tudnia kell. Ugyanaz a Koessler János volt tanítómestere, aki Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Dohnányi Ernőt, Weiner Leót nevelte. E nagyon népszerű és közismert Kálmán-melódiák dominálnak a felújítás során is: az operett minden száma önmagában is sikert jelent.. Attól kezdve, hogy Szilvia nagy hatású belépője után felcsattant a taps, szinte kivétel nélkül minden számot többször meg kellett ismételni. E siker elsősorban a bemutató vezénylését odaadó lelkesedéssel, gonddal és hozzáértéssel vállaló Paulusz Elemér érdeme. Paulusz, akárcsak a két férfi főszereplő: Szabadi József és Krémer József az opera birodalmából rándult át erre az alkalomra a könnyű műfaj területére, ami kétségtelenül az előadás további előnyére szolgált. Hiszen általa rangosabbá, színvonalasabbá vált, zeneileg pedig szinte operai igényességűvé. Emellett érződik, hogy Paulusz Elemér hallatlanul otthonos az operettvilágban, érti és érzi az operettmuzsika lényegét. A nagyzenekari hangszerelést gondos kidolgozottsággal megszólaltató kitűnő zenekar, valamint énekkar segítségével sikerült is a sablontól és minden eddigi Csárdáskirálynő felújítástól eltérő előadást produkálnia. Ennek lényege, hogy a Bé- keffi István és Kellér Dezső ,által átdolgozott szövegkönyv mondanivalóját a zene segítségével fokozó, egészségesen romantikus hangulatot árasztó. jó humorú, táncos lendületű előadást kapunk, melyben szépen simul egymáshoz a prózai szöveg és a zene. Eck Imrének ízlésesen mértéktartó, az adott szituációkban is újat nyújtó táncai, Pintye Gusztáv atmoszférát teremtő díszletei. Fekete Mária kifejező jelmezei, Léka László maszkjai is ugyanazt a célt szolgálva fonódnak eggyé. Szilágyi Sándor, a rendező biztos kézzel és következetesen célra törő munkával irányítja az előadást a mai ember számára egyedül elviselhető úton. Nem akarja az operett paródiáját játszatni, ami egyidőben divat volt, nem csinál pojácákat az arisztokrácia képviselőiből, és nem »in»f feltétlenül aktualizálni sem. Egy kis túlzással elfogadhatjuk Szilágyinak azt az elképzelését, hogy a vígjátéki igényű szövegkönyv az „Édes élet” első világháború előtti elődje, mely a monarchia felső tízezrének életét mutatja be szellemesen, maró iróniával. Persze, aura Szilágyi sem vállalkozott, hogy a közönség teljes ellenszenvét váltsa ki azokkal szemben, akiket elakar ítélni. Ez a romantikus áradású muzsika miatt sem lenne lehetséges. Azt viszont sikerül elérnie, hogy minden nagyképű erőlködés nélkül elénk tár két, egymással szembenálló világot: az etikettek által körülbástyázott finnyás, gőgös és rideg hercegi családot, valamint az ezzel ellentétes, a megkötöttségektől mentes életet jelképező, vidám, az őszinte emberséget tükröző orfeumot E két világ és annak képviselői csapnak össze az operett szabályai szerint a három felvonáson keresztül, míg végül is Ed- vinnek sikerült a társadalmi kötöttségektől megszabadulva megtalálnia boldogulását Szilvia mellett. Szilágyi nemes szándékú rendezői munkája ellenére is érezhető, hogy nem könnyű elszakadni az operettjátszás megszokott sablonjaitól. Egy bizonyosfajta kettősség ennek következtében még végigvonul az egyébként gördülékeny, jó ritmusú előadáson. A közönségnek ezúttal volt alkalma először találkoznia az új énekesekkel; így Szilvia szerepében az új primadonnával, Várhegyi Mártával. Bemutatkozása kellemes, és végre talán leírhatjuk: megnyugtató érzést kelt. Máris meglepő biztonságér- zéssel mozog a színpadon, énékhangja kultúrált, színészi képességei pedig arra is alkalmassá teszik, hogy ne csak az ünnepelt sanzonettet lássuk benne, hanem az érző, a boldogságáért küzdő asz- szonyt is. Jelentős nyeresége színházunknak, akárcsak Szabadi József, akinek értékes tenorhangja kitűnően érvényesül Edvin herceg hol hűvös elegánciával, hol robbanó szenvedéllyel ábrázolt szerepében. Krémer József széphangzású baritonja és meleg emberi érzésekkel ábrázolt aranyosszívű, ősiahajú Kerekes Ferkója az előadás egyik legsikerültebb alakítása, a felújításnak további rangot adó kellemes meglepetése. És természetesen nem hiányoznak a pécsi közönség régi kedvencei sem: a Cecíliát gazdagon árnyalt színészi játékkal életrekeltő Takács Margi- tot színpadralépésekor percekig tartó vastaps köszöntötte, de hasonlókat írhatunk a Miska főpiacért alakító Szabó Samuról, a Läppert—Weller- scheim herceget játszó Szalma Lajosról, a Ferdinand főhercegként látott Faludi Lászlóról, akik a maguk egyéni, már nehezen változtatható, de változatlanul kedves, népszerű játékmódjával, eV lenállhatatlan humorával nélkülözhetetlen részesei a Csán- dáskirálynő sikerének. Az ő sok rutinnal és tapasztalattal átszőtt játékuk mellett a kitűnően táncoló és éneklő Vári Éva és Mendelényi Vilmos a szövegkönyv vígjátéki elemednek reális értelmezésével, őszinte emberi hangon próbálja megszólaltatni Stázit és Bóndt. A rendezés gondossága kiterjedt az egészen rövid- lélegzetű epizódszerepekre is. Bakos László, Monori Ferenc és Kutas Béla játéka mellett itt különösen a három párbajsegéd (Bálint András, Bősze György és Fülöp Mihály), valamint a három volt férj (Szivler József, ifj. Kőmíves Sándor és Petöházy Miklós) remekbesikerült, egyéni humorral átszőtt alakításának tapsolhatott a közönség. Mert a premier tapsai nyomán nem nehéz megjósolnia további előadások sikerét, melynek alapja a művészi igényességgel megszólaló Kál- mán-muzsika, a szövegkönyv értékeit kidomborító színészi játék és rendezői munka, valamint az a tény, hogy úgy látszik valóban, „nincsenek régi operettek, aki már látta, megnézi negyedszer is.” Dr. Nádor Tamás Jelenet a Csárdáskirálynőből. Rajztanárképző tagozat indul A Képzőművészeti Főiskola rendkívüli rajztanárképző tagozata hároméves levelező oktatás keretében — sikeres államvizsga után — művészeti rajz, művészettörténet, valamint szerkesztő és ábrázoló geometria oktatására jogosító középiskolai tanári oklevelet ad. Felvételre jelentkezhetnek, akik legalább két éve pedagógiai munkakörben dolgoznak, általános iskolai rajztanári oklevéllel rendelkeznek, illetve a Képzőművészeti Főiskolán vagy az Iparművészeti Főiskolán legalább négy félévet végeztek, a felvételkor 45. életévüket még nem töltötték be, s alakrajzból kiemelkedő képességet tanúsítanak. Az utóbbi megállapítása végett a jelentkezők 1967 januárjában vizsgát tesznek. A jelentkezési határidő október 15. A Képzőművészeti Főiskola címe: Budapest, VI. kerület, Népköztársaság útja 71. Húsz szakkör, új művészetbarát körök a komlói művelődési házakban A komlói művelődési házak a SZOT-tól egymillió forintot kaptak, amelyből — a harmadik ötéves terv folyamán — felújításokat, fejlesztéseket hajthatnak végre. A tervek már készen állnak, a Zrínyi Művelődési Ház nagytermét, klubhelyiségeit és próbatermeit felújítják és szélesvásznúvá alakítják a mozit. A Május 1. Művelődési Házban szintén a nagyterem felújítását végezték ed, műanyagbevonatú székekkel rendezték be. A Kossuth-ak- nán működő művelődési házban sikerült könyvtárat, gyermekfoglalkoztató és csillagász szakkört alakítani. Ott működik a zenekar is. Most ezt a kis művelődési házat is szép berendezéssel látják éli A komlói Május 1. Művelődési Házban egyébként húsz szakkör működik, például tv, rádió, barkácsoló, könyvkötő, modellező, csillagász, méhész, galambász, természetjáró, foto, képzőművészeti és film-szakkör. Az idén új vonásokkal gazdagodik a szakkörmozgalom. Létrehozták — Csemus László föld- rajztanár vezetésével — a honismereti szakikört, s új dolog az is, hogy egy olyan barkácsoló szakkör alakult, amelyben lényegében csak helyet, szerszámot biztosítanak azoknak az embereknek, akik szeretnek barkácsolni. A klubmozgalom is fejlődik — a népművelés új irányzatának megfelelően, — működik az ország-világ járók klubja, az autóklub helyi csoportja, s most Fegyveres Erők Klubja létesül a Zrínyi Művelődési Házban. Érdekes a szocialista brigádok klubja, amely a tavalyi tapasztalatok alapján, igen jól bevált. Vasárnap délelőttönként vannak az ösz- szejövetelek, filmvetítéssel, előadásokkal egybekötve, a brigádtagok szakmai folyóiratokhoz, könyvekhez, újságokhoz is hozzájutnak itt, és a családi ünnepek együttes megtartása is kezd hagyománnyá válni. A Május 1-ben és a Zrínyiben tehát sokféle lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a komlóiak változatosan szórakozhassanak és művelődhessenek. Az érdeklődésre jellemző: tavaly 642 ezer ember látogatta a két művelődési házat! Megjelent a Jelenkor októberi száma A szeptemberi Zrínyi-szám után a most megjelent októberi Jelenkort nyugodtan mondhatjuk „pécsi” számnak. Nemcsak a pécsi szerzők számszerű aránya miatt, hanem főképpen azért, mert a lap jellegét meghatározó legfontosabb írások szerzőjükkel, tárgyukkal vagy mindkettővel a városhoz kapcsolódnak. A költők közül többek között Berták László, Pál József, . és a fiatal Kerék Imre jelentkezik új költeményeivel, az utóbbi Pécstől búcsúzó versével. A szépprózai anyagból Bertha Bulcsú és Békés Sándort elbeszélése emelkedik ki. A „pécsi szám,? gerincét a Csorba Győző 50. születésnapján megjelentetett 2 iv ünnepi összeállítás alkotja. A szerkesztőség meleg hangú Köszöntője után Weöres Sándor Alom a régi Pécsről és Csorba Győzőnek c. versét olvashatjuk e rovatban. Ezt követi Pomogáts Béla tanulmánya majd Csorba Győző vallomása és egy egész eddigi költészetét átfogó gaz- dag válogatás legjelentősebb verseiből. Várkonyi Nápdor tanulmánya zárja a rovatot, melyben műmellékletként helyet kapott még Martyn Ferenc Csorba Győzőnek ajánlott rajza. Az Blet és Kultúra rovat élén Tüskés Tibor, Levél Veres Péterhez a Balaton „védelmében” c. érdekes írását olvashatjuk, amely az augusztusi jelenkor-számban megjelent Veres Péter írással vitatkozik. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Bárdost Németh János Emlékezés Tömörkény Istvánra c. írása és Várkonyi Nagy Béla méltatása Bárdosi Németh János költészetéről, új kötetének megjelenése alkalmából. A Filozófiai Szemle szerkesztő bizottsága október 4—7 között rendezi meg a tanácskozást, amelyen Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Olaszországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Romániából és a Szovjetunióból mintegy 25 szerkesztő vesz részt. A tanácskozás két témával foglalkozik. Az egyik: „A marxizmus emberkoncepciója”, a másik téma: „A marxista filozófia és szociológiai szerepe a szocialista társadalom és a szocialista tudat fejlesztésében”. A. Marjanovics: Irigyelnek Az ismerőseim irigykednek rám. Állandóan. Azt mondják: nekem mindig szerencsém van. Amikor még kis újságárus fiú voltam, majdnem szétpukkadtak az irigységtől, s folyton azt hajtogatták: — Jó neked! Csak lófrálsz az utcán és árulod a lapokat. Nem kell egyhelyben ülnöd nyolc órán keresztül, mint nekünk. De szívesen lennénk a te helyedben! Később, amikor hivatali munkába kerültem, ismét csak fújták a maguk nótáját: — Jó neked! Szabad vagy, mint 1 madár... De mi??! Eszedbe ne jva son a nősülés! Isten óvjon tőle... Ám, ha egyszer mégis rászánnád magad, te is megtudod, mi az a haddelhadd! Telt-múlt az idő, és megnősültem No — gondoltam —, így aztán mai nekem sincs jobb sorsom, mint a barátaimnak. Kvittek vagyunk. Tévedtem. — Tudod is te, hogy mi a gyerek, — legyintettek. — Valóságos kínszenvedés! Csak éldegélsz az asszonykáddal kettecskén. Boldog ember vagy... Hanem egyszer hozzánk is megjött a gyerek. S mivel saját lakásunk nem volt, egy kis albérleti szobácskábán húzódtunk meg. Hogyne lettem volna elkeseredve ... Ismerőseim azonban mégis engem tartottak a világ legboldogabb emberének. — örülj, hogy nincs saját lakásod. — mondogatták. — Kifizeted havonként azt a néhány ezer dinárt a tulajnak és nincs tovább gondod semmire. De nekünk? Hol bútort kell venni, hol mást, csupa vásárlás az életünk. őszintén bevallom, kissé szégyelltem magam, hiszen „boldog” ember voltam-, ők meg, szegények, kínlódtak... Bárcsak lenne egy televízióm, — gondoltam — hadd vegyülne már egy kis üröm is az örömömbe, hadd enne a méreg az unalmas műsorok miatt • agy mert nem működik rendesen a készülék: szalad a kép, búg, recseg a hang. Vagy lenne egy kocsim. Nem is tudom, mit nem adnék azért, hogy osz- tozhassam ismerőseim kínjában, keserűségében, akiknek saját autójuk van De az én „jószerencsém” — ahogyan ők mondják — engem az autótól is megkímélt. S továbbra is azt hajtogatják, mint a verkli: — Könnyű neked! Nincs semmid.. Fogalmad sincs, mennyi bajjal járni ha nem lennél ilyen ágrólszakadt! . „ Elvihetné az ördög az én „jószerencsémet”! Mert például a minap is mi történt? Érkezett hozzánk egy fiatal fickó és szinte egyik napról a másikra lakást kapott. Különálló, két szobás lakást. Most aztán kínlódik szegény. Persze engem mindig megkímélnek az effajta kínlódásoktól. Pedig nem kel lene barátocskám! Mert ez már igazár, túlzás!... Képzelem, mi történne, ha egyszer kiállnák a hídra koldulni. — Jó neked! Csak állsz itt és nézed a vizet, nézed a járókelőket, s emellek még alamizsnát is kapsz! — mondanátok. s azt irinységtől mind beleugraná- 'ok a folyóba ... Fordította: Krecsmáry László , r
