Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-11 / 215. szám

4 napló 19««. SZEPTEMBER 11. KILENCVENKÉT ÜJ ORVOS Szombaton az Egyetem aulájá­ban 92 új orvost fogadott doktorrá az egyetem rekto­ra, miután a vég­zett hallgatók le­tették az orvosi esküt. Két nyílt levél a németkérdésről Sohasem csal az ősi ösztön Elmentek a gólyák Gyülekeznek a fecskék — Ahány madár, annyi törvény Korai telet jelez a költözködés? A gólyák augusztus végén útrakeltek, többségük nyilván már elérte a Földközi-tenger vidékét, s most a fecskék is sorakoznak. Az északról érke­zők már áthúztak a falu fe­lett, néhányan a helybeliek közül is csatlakoztak hozzájuk búcsú nélkül, egyetlen nagy számycsapással; egyszóval a nagy út izgalma erőt vett az apró állatkákon. A kákícsi református temp- .„vlom tornyának déli peremén is üresen áll a gólyafészek. A tornyon még frissek a ma­dár nyomai — még nem ta­karította el az eső —, az em­ber azt várná, egyszer csak szárnysuhogást hall, s a ma­dár visszatér a közeli rétről, Varga Lajoß nyugalmazott re­formátus lelkész, a gólyák kö­zel három évtizedes barátja azonban tudja, hi át» süt a nap, hiába brekegnek még es­ténként a rét alatt a békák, a gólyák ösztöne legyőzhetet­len. A Dráva menü gólyafészkek augusztus 22-én maradtak ár­ván __ nem sok van már, k önnyen szemmel lehet tarta­ni őket —, az utolsó madár augusztus 29-én szállt el Vajszlóról. Ha hinni lehet a madár-meteorológiának, ez ko­rai telet jelent A vonulás előtti készülődés már augusztus elején meg­kezdődik. Nagy utakat tesz­nek, hatalmas magasságok­ban, aztán visszaszállnak, s hátravetett fejjel kerepelhet­nek. A felnőtt fiókák a kö­zeli vizes rétekre szállnak, amolyan gyülekező helyek ezek. itt táboroznak gyakran egy hétig, közben repülnek, próbálgatják a szárnyaikat. S aztán, amikor eljön az a bi­zonyos nap, délnek fordulnak és elhúznak a táj felett. A madártan legtitkosabb része ez az ősi, hatalmas ösz­tön, mély nemcsak repülni kényszerít, de utat is mutat. Neveltek már gólyát rab­ként, s aztán, mikor társai már úton voltak, szabadon engedték. Olyan pontosan tud ta, merre szálljon, amilyen egyformák az egymást váltó madárnemzedékek fészkei. A magyarországi gólyák Dél-Afrikában, másrészük pe­dig a Közel-Keleten tölti a telet. A hatalmas utakat pem légvonalban teszik meg, a tengerek partvidékén száll­nak. Az indulás időpontját lstván-napra teszik a megfi­gyelők. ez azonban csak egy optimumot jelent, melytől szinte minden év eltérést mu­tat. Mi készteti ezeket az ál­latokat ilyen hatalmas utak­ra? Kétségtelen, a táplálko­zási lehetőségek keresése, de az időpont megválasztása már-már szinte tudományos. Ösztöneikkel megérzik a lég­áramlatok vonulását, s ha kedvező idő Ígérkezik, ma­radnak, s talán még sohasem fordult elő, hogy tömegesen csalódtak volna. Az indulás napja egyébként a számukra kedvező légvonulatokkal is egybe esik, így könnyebben szállnak. Ahány madár, annyi tör­vény. A vadludak, d árvák zárt, fegyelmezett alakzatban szállnak, vezérrel az élükön, a récék láncalakban, a gó­lyák pedig laza, szétszórt csa­patokban. Éjszaka pihennek, sőt gyakran, az út vége felé, még a hajókra is leereszked­nek. Minden nemzet különös kegyben részesíti valamelyik madarát. Nálunk a fecske meg a gólya a „magyar” madár, a svédeknél a rigó költ bón- tódés nélkül a házak között, másutt a csonttollú madár. Az ornitológia kedvelt tudo­mány, országszerte több szá­zan foglalkoznak amatőrala­pon madártannal, többségük­nek aaonban éppen a gólyák és fecskék jelentik az „alanyt”. Varga Lajos például hu­szonöt év óta figyeli őket, jegyzi, mikor jönnek, mikor mennek, hány fióka kel, s hány pusztul el. A gólya mintha csak tudná, hogy vár­ják, óriási zajjal tér haza. Az ébredező falu egyszerre csak vidám, önfeledt kerepeléssel telik meg, aztán meg felszáll- nak, vitorláznak, majd ala­csonyra ereszkedve suhannak a házak felett. — Először csak mindig az egyik tér meg, minden fé­szekből egy — mondja Var­ga Lajos mosolyogva. — Kez­detben azt hittem, a másik­nak baja esett, még sajnál­tam is. De nem. Náluk ez törvény, a hím jön elsőnek, szemlét tart, elhíreszteli örö­mét, s aztán visszaszáll va­lahová, ahol a párját hagyta. — Mindig ugyanaz a csa­lád tér meg a fészekbe? — Mindig. Ha véletlenül idegen, kóbor gólya vetődik erre, még hadakoznak is vele. — És a fiókáik, velük mi lesz? — Látja, ezt én sem tu­dom. A fiókák többet soha­sem jönnek vissza régi ottho­nukba. Ök saját fészket épí­tenek, de nem a közelben. Ki tudja, miért? A kis csivitelő fecskék, ahogy szorosan egymás mel­lett ülnek a sürgönydrótokon, nemcsak szomorúságot, de ag­godalmat is ébresztenek. Va­jon mi lesz velük? Bírják-e a hatalmas utat. Egy félév­százada már nem kell félniük az embertől. Bármilyen fur­csán hangzik is, a mi kedves kis barátaink legfőbb ellensé­ge a századforduló tájékán éppen az ember volt Tolinak, sőt eleségnek is befogták őket. Vertse Albert írja a maradak- ról szóló könyvében, hogy 1897 őszén a monbegradei szo­rosban három hálóval felsze­relt vadász 300 kiló, azaz 14 ezer fecskét fogott egyetlen nap alatt, de ez csak egy szám, mert ezrek űzték ezt a mesterséget. Ma nemzetközi madárvédelmi egyezmény vé­di a vonulókat. Moszkva: A dortmundi Westfälische Rundschau au­gusztus 3-i számában Klaus Bölling, az ismert nyugat­német publicista „Levél egy szovjet polgárhoz” című írá­sában elemezte azt a vitát, amelyet egy Nyugat-Németor- szágban járt szovjet küldött­ség tagjai Hamburgban foly­tattak a nyugatnémet köz­vélemény képviselőivel. Le­velét és a címzett V. Be- rezskov szovjet publicista vá- laszát a Novoje Vremja című külpolitikai folyóirat leg­utóbbi száma teljes terejedel- mében közli. Bölling egyebek között az­zal vádolja a szovjet kül­döttség tagjait, hogy Ügyei­men kívül hagyták „a jó- szándéknak azt k megnyilvá­nulását”, amelyet a nyugat­németek a Szovjetunió és az NSZK viszonyának megjaví­tása érdekében tanúsítanak. BötUng levelének nagy részében azt bizonygatja, hogy a Szovjetunió ellenzi a német újraegyesítést. Berezskov „Levél egy nyu­gatnémethez” címmel közölt válaszában hangoztatja, hogy a küldöttség, amelynek ő is tagja volt, Nyugat-Németor- szágban egyszerű emberektől nemegyszer hallhatta a szov­jet—nyugatnémet jóviszony megteremtésének kívánságát. A nyugatnémet parlamenti képviselők közül is többen hasonló óhajt fejeztek ld. De „valóban komolyan vehet­jük-« a nyilatkozatokat, ami­kor e szavakat az 1937. évi határok helyreállításának kö­vetelése Ideéri?” Ha ön az újraegyesítést a revans és a területi igények, a militarizálás és az ország atomfelfegyverzése alapján képzeli el, legalábbis nem reális óhaj, ha ehhez a Szov­jetunió jóindulatát és megér­tését igényli. Meggyőződésünk, hogy más, reálisabb utat is lehet találni a németeket fog­lalkoztató kérdések megoldá­sára. És ezen a másik úton haladva megvalósulhatna az az óhaj, amelyet ön levele végén kifejt — írja befejezé­sül nyílt levelében a szovjet újságíró. Üi kormány az EAK-ban Kairó: A Kairói Tájéboz­tatásügyi Minisztérium be­jelentette, hogy Nasszer el­nök elfogadta Zakaria Mohi- eddin kormányának lemon­dását és Szidki Szolimant, az asszuáni gát ügyeinek miniszterét bízta meg az új kabinet megalakításával. A kormány szóvivője han­goztatta, hogy a Mohieddin- kormány alig egy éves tevé­kenysége alatt végrehajtotta feladatát: előkészítette aZ új népgazdasági terv meg­kezdését. Szolimán még szombaton kijelöli az új minisztereket, akik vasárnap leteszik a hi­vatali esküt. Az iráni sah látogatása Balatonaligán Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehr, Irán sahinsahja és felesége Farah Pahlavi, valamint kíséretük szombaton délelőtt a Balatonaligai Álla­mi Gazdaságba látogatott el. A vendégeket a látogatásra elkísérte Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Bonyhádi Károlyi a Magyar Népköztársaság teheráni nagy­követe, valamint Erdei László- né, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. A magasrangú vendégeket megérkezésükkor Loson ezi Pál földművelésügyi minisz­ter, Dégen Imre, az Országos Vizügyi Főigazgatóság vezető­je és Radnóti István, a gaz­daság igazgatója fogadta. Fia­talok virágcsokrokkal köszön­tötték az iráni uralkodót és feleségét. Dr; Radnóti István tájé­koztatta a vendégeket a gaz­daság munkájáról, majd meg­tekintették a kiterjedt állami gazdaság több részlegét, köz­tük a 240 holdas őszibarac­kost és az ötholdas rózsatáb­lát. Az iráni vendégek elisme­réssel nyilatkoztak a látot­takról, majd tovább folytat­ták útjukat és a nap folya­mán a Balaton-part több ne­vezetességét tekintették meg. Tű Pécsett, szombaton délután 3 órakor kigyulladt a Kossuth Lajos utcában lévő Állami Biztosító irodahelyisége. A tűz átterjedt a szomszédos iro­dákra is. A pécsi tűzoltók két autóval vonultak a helyszín­re és megfeszített munkával sikerült a tüzet éloltani. A tűz keletkezésének oka és a kár megállapítása folyamat­ban van( Üresek a gólyafészkek, csen­desek az ereszaljak. Az é* tiszta és mozdulatlan, s bér még nagyon kellemes az idő, összébb kell húzni a kabátot. Elmentek a gólyák s dél felé suhognak a fecskerajok; Itt az ősz! Békés Sándor Elhalasztották a Gemini 11. felbocsátását A Gemfrri n. amerikai űr­hajó felbocsátását szombatra tűzték ki. Pete Conrad és Richard Gordon amerikai űr- pilótáknak háromnapos föld­körüli útra kellett volna In­dulniuk az új kísérlet kere­tében. Az utolsó pillanatban azonban a Gemini 11. felbo­csátását el kellett halasztani. A szombat délelőttre kitű­zött indítás elhalasztására műszaki okok miatt került sor. Már megkezdődött az űr­hajó felbocsátása előtt szoká­sos számolás, amikor közvet­lenül az indulás előtt várat­lanul az egész programot le­állították. Meghibásodott ugyanis annak az ugyancsak felbocsátandó rakétának a hajtóműve, amellyel a Gemi­ni 11-nek a világűrben, a földkörüli pályán kellett vol­na majd találkoznia. Hazánkba érkezett az USA Kommunista Pártjáaak küldöttsége Az MSZMP Központi Bi­zottsága meghívására néhány napos látogatásra hazánkba érkezett az Egyesült Államok Kommunista Pártjának kül­döttsége Gus Halinak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára és Garai Róbert, a KB kül­ügyi osztályának helyettes ve­zetője fogadta. ÉVA HAZATALÁLT Nem ellenkezett a fény- képezés miatt. Azt mondta, íz arcmásolatokat úgyis ha- nar elfelejtik az emberek. Te ahhoz nagyon ragaszko­dott, hogy a nevét csak iffy írhatom le: Éva. Arra is megkért, hogy a világért se ejtsem ki szülei nevét, de még ezt a pécsi iutcát és házszámot sem, ahonnan öt hónappal ezelőtt, húsvét szombatjának délutánján nem köszönt el, amikor el­indult kishíján végzetes út­jára. Pergessük vissza az időt, szólaltassuk meg a nap szemtanúit! — Nem is tudom', ho­gyan jutott eszembe, hogy pont az ünnep estéjén ke- réssem fel a csónakházat — emlékezik vissza Kovacsics Ferenc, a mohácsi evezős sportkör edzője. — Esőre hajló sötét este volt és előt­tem a Duna tükre mutatta valamelyest a parti ösvényt, amikor... Amikor a csónakház kö­zelében hirtelen megtorpant. Ott a parton, lábai előtt, fél lépésnyire sem a víztől egy mozdulatlan női alak feküdt. — Anélkül, hogy jobban szemügyre vettem volna, azonnal elrohantam Szabó kollégámért és közös erő­vel az útunkba eső legköze­lebbi házba vittük a szeren­csétlent. Kun Sándor rendőr-fő- törzsőrmesteré a szó: — KoVacsics telefonja után azonnál a helyszínre siet­tem. Az áléit lány retikül- Jéből kivettem a személyi igazolványt, s kijegyeztem belőle az adatait. Mivel a közelben volt a kórház, a mentőket sem riasztottuk, ölben vittük át szegényt, s a műtő előtti folyosón vár­tuk meg az orvosi beavat­kozás eredményét. Ott írtam meg ,a jelentésemet is. Éva megmenekült. Külö­nös játékául a sorsnak ép­pen az a fél órával előbb megevett ijesztő mennyisé­gű altató tabletta akadályoz­ta meg abban, hogy utolsó lépését is megtegye a hul­lámsír felé. És, amikor a gyors orvosi beavatkozás után másnap reggel kinyitotta a szeipét, ismeretlen megmentöi áll­tak az ágya előtt. Egy civil és egy rendőr alakját bo- gozgatta ki, akik furcsa, ká­bító ködön át mosolyogtak rá és szóltak is hozzá, de nem értette. Csak másnap csodálkozott el újra, amikor a két barátságos ember is­mét megjelent, és harmad-, negyednap még kerekebbre nyitotta a szemét, amikor már jó ismerősként csalá­dostól vizitáltak a beteg­ágya mellett. A kis csoma­gokból édességek kerültek elő, aztán más is, mert Ma­rika néni, az egyenruhás férfi felesége szappant, tö­rülközőt, fogkefét, -krémet és más holmit is hozott, csupa olyat, amire szüksége lehet a lábadozó betegnek. Volt aztán két nagyon ked­ves pécsi látogatója is Évá­nak. Először a barátnője, Ruppert Évi kereste fel szü­lői kíséretben, s nem sok­kal később Éva nagymamá­ja sirdogált az ágya mellett. Mégsem 6 mondta el a ha­zulról hozott gyalázatos üzenetet — nem volt szive hozzá —, hanem a kis ba­rátnő. — Hozzánk gyere, Vica, ha meggyógyultál — sírta el magát —, mert a szüleid nem kit>áncsiak rád ... Azt üzenték, azt mondták, hal­lani sem akarnak rólad... Mi meg szeretettel elfoga­dunk testvérkénknek, csa­ládtagunknak, ha te is bele­egyezel. összefoglalom hát a tör­ténteket, s hiteles tanúkén: megidézem Éva nagymamá­ját, továbbá Ruppert Évit és Kun Sándor rendőr-fő­törzsőrmestert, aki feleségé­vel ^ és gyermekeivel egyet­értésben öt hónappal ezelőtt családtagnak fogadta Évát. Nyilatkozzanak tehát á „tanúké, s közülük is első­nek Éra nagymamája. — Nagyon, nagyon meg­i

Next

/
Thumbnails
Contents