Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-09 / 213. szám
1966. SZEPTEMBER 9. napló— 3 A pártélet fejlődése a VIII. kongresszus óta Hordalék borítja vastagon a földeket A pártmunka mutatói A pécsi vasutas üzemi pártbizottság tapasztalatai A pártbizottság kilenc alapszervezetet és egy csúcsvezetőséget irányít Pécs csomópont területén, titkárát 1965- ben a megyei párt végrehajtó bizottság koordináló jogkörrel ruházta fel a megye területén működő vasutas párt- szervezetek termelést segítő munkáját illetően. Schmall Imre vb-titkárt, aki hosszabb idő óta betegállományban van, Rendes Péter és Samu József, a végrehajtó bizottság tagjai helyettesítik, de most, hogy az elmúlt négy év eredményeiről „kell” számot adni, a beteg is megjelenik ... Miként a gazdasági tevékenységnek, a pártmunkának is megvannak a maga „mutatói", melyek, ha nem maradunk a felszínen, betekintést engednek a vizsgált időszak szervezeti és politikai életébe. Pártépítés A VIII. kongresszus határozata értelmében ennek a pártbizottságnak is tevékenysége középpontjában állott a pártépítés. Nos, ha a számszerű eredményeket nézzük, határozottan van fejlődés. 118 dolgozót vettek fel- a négy év alatt a párt tagjai közé, közelebbről: 57 tagot és 61 tagjelöltet. Az 57 új tag közül 47 munkás, a harminc éven aluliak nagy része KISZ-vezetőségi tag, huszonkettő pedig szakszervezeti funkcionárius. Meg is állhatnánk itt, szép eredmény, követésre méltó. De Schmall elvtárs elmondja, az se mindegy, milyen területről vették fel az új párttagokat. A pécsi fűtőház villamosműhelyében például 1962-ben mindössze egy párttag volt, ma már az ottani pártcsoport nak öt tagja van. Vagy ott van az utazószemélyzet. Körükben különös jelentőséggel bír a pártépítés. A pécsi fűtőház pártszervezetét 1964- ben decentralizálták. Több kommunistát vontak be a vezetésbe, rendszeresebbek és aktívabbak a taggyűlések, konkrétabb a párt termelést segítő tevékenysége, és a 118 párttag 40 százalékát az ottaniak vették fel, nagyobb részüket a decentralizálás után. — Ugyanakkor — mutat rá Schmall elvtárs — a pécsi állomás alapszervezete nem erősödött kellő mértékben. — Mintha elhanyagolnák az agi- tációs munkát — a váltókezelők, kocsirendezők, forgalmi szolgálattevők és raktári munkások körében. Pedig az állomás évek óta teljesíti az élüzem feltételeket, nagyon sok rendes, becsületes pártonkívüli dolgozik ott. Mecsekalja—Cserkút állomás pártszervezetét is bírálat illeti. A VIII. kongresszus óta mindössze egy főt vettek fel tagjelöltnek. A KISZ-titkárt... Igaz, hogy több, felvenni kívánt dolgozójukat időközben áthelyezték. Oktatás 1965-ben Schmall elvtársnak még arról kellett beszámolnia a megyei párt-végrehajtó bizottság előtt, hogy egyes gazdasági vezetők nem adnak segítséget az ideológiai munkához, kizárólag a szakmai továbbképzést szorgalmazzák. Azóta lényegesen javult a helyzet. A gazdasági vezetők egyre inkább igyekeznek összhangba hozni a szakmai káderfejlesztési tervet és a pártoktatást. Több pártonkívüli vezető maga is marxista tanulmányokat folytat. Ez az örvendetes változás tükröződik a pártoktatás számaiban is. Néhány éve mindössze két-három ember járt marxista egyetemre, a 65—66-os oktatási évben már tizenöten. Még nagyobb a fejlődés a marxista középiskolába való jelentkezésben. 1964-ben heten, 65-ben tizennyolcán, 66-ban negyvenkilencen végezték el ezt az iskolát, idén pedig már nyolc- vannyolcan jelentkeztek. Érdekes kezdeményezés a párt- bizottság ebben az évben szervezett tagjelölt iskolája. Rendes Péter elvtárs úgy értékeli, hogy nemcsak növekedett a „hallgatók” ideológiai felkészültsége, hanem közelebb is kerütlek egymáshoz vezetők és tagjelöltek. A marxista képzettség emelkedése minőségi változást hozott a pártmunkában. Megszilárdult a tagság eszmei-ideológiai egysége, megélénkült, színesebbé vált a pártcsoportok tevékenysége. Ez aztán a termelést segítő munkára is kisugárzott. Fokozódott a párttagok felelősségérzete az éves terv teljesítéséért, szervezőivé váltak a szocialista versenymozgalom- nák. Amint megjelent a Csepel Vas- és Fémművek kongresszusi versenyfelhívása, a pécsi csomópont — a fűtőház kommunistáinak kezdeményezésére — rögtön bejelentette csatlakozását. Tavaly a vasutas pártbizottság és a nagyobb alapszervezetek mellé létrehozták a „Munka-, üzem- szervezési és műszakfejlesztési csoportot”, mely megvizsgálta egy-egy termelést gátló tényező — így a kocsiálláspénz — felmerülésének okait, az 1965-ös létszám- és bérrendezés politikai hatását, a dolgozók élet- és munkakörülményei javításának lehetőségeit A gazdasági vezetés támogatása A pécsi vasutas üzemi párt bizottság arra törekszik, hogy politikai, emberi oldalról segítse a gazdaságvezetés munkáját, a gazdasági feladatok megoldását. Rendszeres kapcsolatot tartanak a gazdasági vezetőkkel, bírálják munkájukat, s a gazdasági vezetők — beleértve az igazgatóság vezetőit — mindig szívesen fogadják a megalapozott bírálatot. Kéri Tamás Múzeumi körlevél A Pécs-Baranyai Múzeumbarátok Körének kiadásában megjelent a „Múzeumi Körlevél" 6. száma. A körlevélben Horváth Csilla tanárnő beszámol a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum régészeti munkájáról. A múzeumnak ma már 3740 darabból álló régészeti gyűjteménye van. Zentai János ismerteti a Janus Pannonius Múzeum fejfa- archívumát. Horváth Gizella pedig Bogád környéki betyártörténetet közöl Keresztes József 77 éves bogádi lakos elmondása alapján. A Körlevél beszámol még az 1966. évi múzeumi hónap előkészületeiről. Vé9'9 a Dráva partján Levonult az ár Kipusztult vetemények Milliós a kár A Dráva lefutott az árterületről, s amit hozott hetekkel ezelőtt — mos za tot, szemetet, korhadt faágakét — otthagyta a bokrokon, nádasokon, kukoricaszáron. A talajból most csalja ki a nedvességet a nap és a páradús levegő meg- köhögteti az embert. Bűzös, rothadt illat terjeng a part mentén, de talán mégsem bántó, végül is szép az idő, a folyó is megszelídült és a csend feledteti az árvizet. 1. Békés a környék Drávaszabolcsnál is, a vízparton, ahol a partmenti füzesek mögül előbukkan egy „nyári” műhelyféle vagy fészer, amely alatt lakatosok, hegesztők, szerelők dolgoznak. Ez a Hídépítő Vállalat vízi és robbantási építés- vezetőségének rezidenciája. Ide tartozik persze a parthoz kipányvázott „tanya-hajó” is, a vállalat dolgozóinak „lakosztálya”. A közelmúltban már írtunk arról, hogy a vállalat a hajdani Dráva-híd háborús roncsait emeli ki a vízből. De a munkálatokat az árvíz szüneteltette. — Még mindig magas a víz — mondja Sanyi bácsi — háromkilencven volt tegnap. Ilyen vízállás mellett nehéz a búvárok dolga, mert a sodrás elviszi őket a létrától. — Mikor folytatják? — Pontosan nem tudni. A víznek le kell mennie kettő- ötvenre. Akkor jó. Másrészt pedig várjuk a DÉDÁSZ embereit, hogy kiépítsék a vonalat, mert a csörlőkhöz áram kell. hogy a súlyosabb darabokat kiemelhessük. Búváraink most Zalátán dolgoznak, ott emelnek ki egy hídroncsot. A parton csak néhány ember dolgozgat, ácsolatra készítenek elő gerendákat, a lakaaz ünnepség előtt Zágon Gyula szakkörének tagjai voltak valamikor. A dekoráció a következőképpen néz majd ki: zászlódísz a főtéren, a várba vezető utak mentén, a vár főfalain nyolcméteres rúdon 3—3 nagyobb, és persze sok kisebb zászló. Sok kék-fehér lobogó _ ez a város zászlaja. A Zrínyi-címer — fehér alapon vörösesrózsaszín műkő — ott marad majd a várfalon, s a rézdomborításos felirat is, amelyet a szimbolikus kis hídnál helyeznek el. ( Az új járási könyvtár impozáns, szép épülete belül csupa készülődés, de a későbbi nagyszerű látvány már azért érzékelhető. Vagy tizenketten dolgoznak éppen, a megyei könyvtár dolgozói is segítenek, csomagolnak, rendezik a polcokat, készítik a kiállítást, amelynek Kard és toll lesz a címe, s Zrínyi Miklóssal, a szigetvári hőssel, valamint Zrínyi Miklóssal, a költővel foglalkozik. Értékes dokumentumokat gyűjtöttek össze, sok régi oklevelet, kézírást, könyvet és má* kiadványt. A kiállítás a galérián lesz. A gyönyörű nagy terem alsó részén lesz a szabad- polcos kölcsönző, fent a galérián a szakirodalmat, a kézikönyvtárt és a folyóiratokat helyezik el. Fönt lesz a tulajdonképpeni olvasóterem, de az alsó teremben is lesznek székek, asztalok. Az olvasók a legteljesebb kényelemben és nyugalomban járkálhatnak, böngészhetnek és olvashatnak itt, sőt.;. Sőt, ha például egy hanglemezt akarnak meghallgatni, felteszik nekik a zeneszobában, ők pedig az egymás mellett sorakozó fülhallgatók egyikén szépen végighallgathatják. Van azért hangszóró is. arra az esetre, ha például egy iskolai zeneórát itt akarnak megtartani vagy egy előadást kívánnak zenével kísérni. Tizennégyezer kötet könyv ezen a rendkívül korszerű, felnőtt részen és négyezer a gyermekkönyvtárban. A gyermekkönyvtár a földszinten kapott helyet, pompás dekorációkkal, szintén szabadpolcos rendszerrel, társasjátékokkal, vetítővel stb. Az előcsarnokban néhány vitrint helyeztek el, itt időszakos, alkalmi kiállításokat tarthatnak majd. Az előcsarnok még egy praktikus célt szolgál: székek, asztalok és a napisajtó fogadja majd azokat, akik éppen csak „beugranak” egy-két percre a könyvtárba. A megye legnagyobb szabadpolcos kölcsönzője és legkorszerűbb járási könyvtára várja itt. hogy felavassák. * A várban ünnepien ragyog már a fák és a gyepszőnyegek zöldje. De úgylátszik, van még tennivaló, mert amikor Molnár Imré- néhez belépünk, máris kopognak és egy iskolaköpenyes gimnazista lány érdeklődik: kell még valamit csinálni vagy már hazamehetnek. Ök gereblyézték ösz- sze a lekaszált füvet, segítettek a turistaszálló takarításában. Annál is inkább kellett a segítségük, mert a rendes takarító-személyzet a várban rendezett kiállításon végzi az utolsó simításokat. „Az éjszaka készen i lesz” — mondják, és körülbelül ilyen nagy iramban megy minden, a szervezési munka is. — Egy órája mondattam be a hangosbeszélőn, hogy akinek még van nélkülöz- í hető szobája, jelentkezzék — mopdja Molnár Imréné, az idegenforgalmi kirendeltség vezetője — és tessék, máris hárman jelentkeztek. A turistaszálló ragyogóan kitakarítva, 200 férőhellyel várja a vendégeket. A községben a fizetővendég-szolgálat 100 ágyat jelent. Mindez már foglalt, az utolsó szálig. A különbusszal vagy magángépkocsival érkezőket a megye közeli turistaszállóiba irányítják majd. A várban reggel 8-tól este 6-ig idegenvezetés lesz nyugdíjas társadalmi idegenvezetőkkel. Hangosbemondón értesítik majd a várban tartózkodókat a közeli programokról, érdekesebb műsorokról. Az iroda természetesen végig nyitva lesz, rendelkezésre áll. Beszélgetésünk alig tart tíz perce, ismét kopog valaki kint, és egy hang azt mondja: Molnárnét keressük szállásügyben. Ezúttal nem szállást keresnek, hanem szállást ajánlanak fel. Való igaz: Szigetvár meg- i mozdult erre az alkalomra, mindenki tett valamit azért, hogy a 400. évforduló jól sikerüljön. És nemcsak az idegenek miatt. a m. mm. losok is a roincs-kiemeléshez szükséges berendezéseket javítják, hogy aztán néhány nap múlva — ha a Dráva szintje apad — a szokásos nagy apparátussal folytathassák a híd maradványainak eltávolítását. Ha a Dráva szintje apad ... persze. 2. Mert békés nyugalom árad ugyan szét a partmentén hosz- szú kilométereken át, az emberek mégis gyanakvók. Maj- láth-pusztán, az állami gazdaság üzemvezetője, Várda- lóczi József is azt mondja, hogy még tavaly őszön is kaptak egy kis vizet. Igaz, hogy csak az ártérre, de a talajnak nem használt. — Az idén háromszázhúsz hold kukoricánk került víz alá — vagy negyven hold burgonya, harminc hold silótakarmány. Közbevetőleg megjegyzem néki, hogy a biztosító majd fizet, hiszen felmérik a kárt, egy hónapon belül átutalják a pénzt... — Csakhogy a biztosító akármennyit fizet, abból már termény nem lesz Mert terményt kell adnunk a népgazdaságnak, ezért vagyunk. Nézze csak: lement a víz, a kukorica — amelyik nem rohadt el persze — töppedt szemeket ad, mert kényszerérésből még soha sem volt jó termés. A kukoricakombájnnal nem tudunk rámenni a földekre, mert süpped. Kézzel kell leszednünk, ez holdanként legalább négyszáz forint plusz kiadást jelent, vagyis itt nálunk vagy 130 ezer forintot! Megnézem azt a töltés-szakaszt, amelyet végigjártam volt az árvíz idején. A homokzsákoknak nyoma sincs már, de az ártéren álló kukorica — amelyet valóban „nyakig” lepett el a víz — nagyon siralmas látványt nyújt. A hordalék vastagon fedi a talajt. Van, aki azt mondja, termékenyítő hatása van, mások tagadják. Az üzemvezető tapasztalatból tudja, hogy az árvíz megfosztja a talajt bizonyos tápanyagoktól és ez megdrágítja a következő esztendőben is a ku- karicatarmesztést, mert több műtrágyát kell adniok majd a földnek. Koszti János brigádvezetővel is találkozom, kerékpárral indul ki a brigádhoz: — Elmaradtunk a munkában az árvíz miatt, most meg minden összetorlódott. Beérik a napraforgó, oda is munkaerő kell, ki kell szedni a burgonyát, kaszálni, begyűjteni a szénát, megint csak ember kell. Szabolcs megyéből jöttek munkások vagy húszán, ez is nagy segítség 3. Felsőszentmárton messze van ide, de a gondok talán azonosak. A falut védő nyúlgátat már szétszedték, a zsákok száradnak a házak kerítésein. A réten — ahol az ár idején víz volt — két asz- szony ül, a kicsépelt „háztáji" babot tisztítják a kellemes napsütésben. Üres paprikás, paradicsomos rekeszek heveinek a töltésre felvezető rámpa mentén. A gátszakadás napján, szakadó esőben a szövetkezet asszonyai tolongtak itt és osztályozták a kimentett paprikát, paradicsomot. Most szikkadt, száraz a talaj, a töltésen senki, csak az á1- szakadt gát nyílásán csordogál szépen, lassan vissza a víz a meder irányába. Varga Károly főkertész már betéve tudja a kárt, a 38 hold paprikát, a 22 hold uborkát. 15 hold káposztaféleséget. 5 httH paradicsomot. . — A MÉK-nek és a konzervgyárnak szerződtünk körük belül fele-fele arányban. De a kertészet 300 hold és vízben állt. Nem sok termény maradt. A kertészetet annakidején az árterületen jelölték ki. mert kitűnő a talaj, közel a víz, könnyen öntözhető is. — Nem számítva a zöldségféle ségeket, csak a földi eperre emlékezve is tudom, hogv milyen szép hasznot hozott ez a kitűnő gyümölcs a szövetkezetnek. Szürke, napszítta hordalék fedi az epres helvét, ahonnét az elmúlt években nem is egy alkalommal indították útnak exportra az eo- ret olyan okos kereskedői időbeosztással, hogy amit hajnalban szedtek, azt estére már Becsben árusították. — Komolyabb védelme* érdemelne az a kertészet — mondom a főkertésznek. Igen. mert így eléggé *y- zonytalan minden évben Most ismét kaptunk ígéretet, hogv körülbelül négyszázezer forintot juttatnak a szövetkezetnek, hogy a nyári gátrendszert megcsináljuk. Tavaly is ezt ígérték. És az a négyszáz- ezer nem is elég. legfel ie*'b arra. hogv megfoltozzuk a gátat. De attól még a Dráva minden évben „beleszó'hst” a költségvetésünkbe és lerve inkbe. 4. Valahol itt a baj, a gátrendszerben. Előrebocsátva: a Dráva-mentiek nem igényelnek mindjárt milliókat és nem is „adj uram isten, de mindjárt” módon. Csak az elavult, öreg megyei gá*,-«,od- szer felújítását várják. vem is várják, hanem tevék«-""«pn részt vennének a munká’atők- ból csak egyszer el kell kezdeni megfelelő összegei. Mert a Dráva elég gvgi.-ran megdézsmálja a partm'-n'i kult.úrteriiletet és a kár azonnal milliókra rúg. Amit persze fel lehet becsülni, egy részét ki is lehet fizetni, de ? tér? ményt, amelyet a víz elrothasztott és amelven e->-.herek . ezreinek évi munkáin fekszi’- j megváltani nem lehet. Rab FerctK > t t
