Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása Szigetvár jubileumi rendez, vénysorozatának első jelentős megmozdulása az a kettős képzőművészeti kiállíts, ame Ivet augusztus 20-án a szigetvári általános iskola termeiben Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitott meg. A földszinten a Zrínyi-pályázat díjnyertes grafikáit találjuk, méltó kiegészítőjeként az emeleten bemutatásra kerülő reprezentatív kiállításnak, amely a magyar történelmi festészet kiemelkedő darab jaival büszkélkedhet. A jelentős történelmi esemény 400. évfordulóját az a tény is országos jelentőségűvé avatja, hogy a fővárosi múzeumok (elsősorban is a Magyar Nemzeti Galéria) e remekműveket a szigetvári ki állítás egy hónapos időtartamára — megbontva az állandó kiállítások megszokott rendjét — kölcsönadták. Madarász Viktor, Székely Bertalan, Benczúr Gyula és Hollósy Simon főművei egyben a magyar történelmi festészet csúcspontjait is jelentik. A történelmi festészet hazánkban a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben élte virágkorát. Ez a kor kedvezett leginkább a historizáló múlt- batekintésnek. A sötét hallgatás éveiben a képírók is — a költőkhöz, írókhoz hasonlóan — a nemzet lelkiismeretének ébrentartói. Felidézik a múlt hősiességét, a hős elődök vitézségét állítva példaként a jelen guzsbakötött nem zedéke elé. A festők témáikat legfőként a török elleni másfélszázados harc küzdelmeiből merítették. Mohács tragédiája, Eger hősi helytállása, Szigetvár nagyszerű bukása és a Hunyadiak dicsősége a legfőbb példa. S megannyi utalás a Habsburgok hitszegésére. Adott helyzetben bátor kiállást követelt a festőtől ez a harcos művészi magatartás, melynek eredője a sajátos magyar viszonyokból és az Európa-szer- te fellendülő nemzeti öntudatosodásból egyaránt fakadt. A kiegyezéssel azonban meg szűnt a festőknek az a fontos történelem adta szerepe, hogy a nemzet útját fénycsóvaként bevilágítsák. Talán csak egyedül Madarász volt az, aki következetesen kitartott rebellis magyarsága mellettj A többiek, miként a nemzet is, elbódult az új lehetőségek csábításától. Az a festői gyakorlat, amely most már megváltozott előjellel ugyan, de továbbra is a történelemben kereste a megfestendőt, egyre jobban belemerevedett saját törvényszerűségeibe. Az érzés kifejezése helyett festőakadémián elsajátítható receptté szimplifikálódott. Az akadémikus, konzervatív hivatalos festészet azonban zsákutcába jutott. Át kellett adnia a teret az új festői elveket magába ötvöző, a társadalmi haladástól sem rettegő új, egyben igazabb művészetnek. Az első világháború csatafestői közül ők azök, akik maradandó remekművekben örökítették meg a háború valóságát, minden elrettentő borzalmával és kegyetlen embertelenségével együtt (Mednyánszky László, Egry József! és Vaszary János). A kiállítás első termében üdvözölhetjük; Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása című híres vászna mellett a Mohács és a Zrínyi kirohanása vázlatát. Különösen tanulságos, ha a befejezett, a mívesen kidolgozott kompozíciót összehasonlítjuk ezekkel a friss „vázlatokkal.” Ezeken a vázlatokon nem rajzol meg mindent élethű pontossággal a festő, inkább csak sejtet, képzeletünket borzolja: a látvány mégis vizuális élményként rögződik bennünk. A II. Lajos olyan szabályos és kiegyensúlyozott, olyan pontosan mérlegelt alkotás, hogy már nem is képszerűségében hat ránk, hanem a történelmi esemény egy képsorának egyetlen állóképét villantja fel. Ügy, hogy tovább már nem festői képsorokat, hanem történelmi asszociációkat ébreszt a nézőben. Madarász Viktor Dobozija egészen más veretű alkotás, vérbeli festői megoldásról tanúskodik. A pirkadó ég sárgás-vöröse szinte kettéhasítja az eget és a földet. Kísértetiesen szép fény lengi körül a küzdőket. A történet közismert: Dobozi vitéz az üldözők elől feleségével együtt önhalálba menekül. A kép csupa ellentmondás és drámai feszültség, összbenyomásában sötét, barnás tónusú a kép (és nem csupán a napszak jelölése miatt), ugyanakkor merész fénykontraszt világítja meg az alakokat. A klasszikus kompozíció szabályai szerint felbillenne a kép egyensúlya, ha a jobb sarokba helyezett két főfigura tömegének ellensúlyozásaként nem tágítaná ki hatalmassá a teret, mégpedig ragyogó festői eszközökkel. A tömeget tehát térhatással egyenlíti ki. A két főalakot közrefogó üldözőket belső, képi léptékváltással ábrázolja. Drámai jelenetsor sűrűsödik képpé, úgy, hogy még csak nem is a dráma beteljesedését hangsúlyozza a fe^tő. A részelemek mindmegannyi önálló kis remekmű: mint Vihartól megriadt ló, (lásd: Delacroix), lobogó sörényű cikázó paripa, táltos mén hátán száguldó ördöglovas. S mindez együttes látványban teljesedik egésszé. Ritka ihletett pillanat szülötte ez a remekmű, miként Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása is remekmű. Monumentális. Aki reprodukción ismerte meg, hatalmas vásznat képzelhet maga elé. S a kép mérete csak 26x39 cm! (Bizonyság, hogy a kép rendkívüli nagysága független a kép méretétől). A végső akarás, az utolsó lendület festői ábrázolása ez. A hős közvetlen az elbukás előtt, a hős még a halhatatlanság csúcsán innen. Ragyogó színek a mindent átszövő kékes megvilágításban. Suhanó kardok villámlása sejlik és a gyors mozdulatok a lendület fogytán lassan halkulnak el; Mennyivel emlékeztetőbb, gazdagabb kifejeződése ez a hősiességnek, egyrészt, másrészt pedig a festői gondolatnak, mint a nagy vásznak sok szór részletező, aprólékos üressége. Történelmi festészetünk még egyszer alkot számottevően jelentősét. Amikor a dokumentum megrázó erejű hitelességével közvetlen harctéri élmény hatására ismételten életre kelti az első világháborút. E két kiállítás így együttesen jelentős kultúrtörténeti esemény Szigetvár és Baranya megye életében, és joggal igényelheti a nagyközönség fokozott érdeklődését. Romváry Ferenc Takács Dezső: Bányászok Bemutatjuk; Cseh Mária, Meszléry Judit, Vajda Márta Cseh Mária Bemutatkozni? — Ezen kissé meglepődik, hiszen 6 már tavaly itt játszott Pécsett. — Nekem a pécsi színház, a pécsi közönség a pályakezdés első gyönyörűségét jelentette — meséli Cseh Mária. — Az első siker, az első vastaps ... Nem, azt hiszem ezt soha életemben nem felejtem el. Május hatodikán este volt, a „Mesél a bécsi erdő” bemutatóján hívtak ki először a függöny elé ... Szóval ezt lehet elfelejteni. Az viszont igaz, hogy státusba most került, ebben az évadban. Előtte? Tizenhárom éves korában valamilyen neiskolai ünnepségen eléneklte Tosca imáját, „Borzasztó volt!” — emlékezik, de valamilyen vágyat mégis felkeltett benne ez a fura szereplés. Azóta semmi más nem akart lenni, mint színésznő. Az újabb bizonyításra egyéb- ként lesz alkalom. Idei repertoárja: Csárdáskirálynő, Alexandra, Huncut asszonyok. Titkos vágya? Egyszer eljátszani a „My fair lady” Lizáját és esetleg filmezni. Ez a történet sem mindennapos: — Misszionárius akartam, lenni, aztán expedícióvezetö. Es színésznő lettem. Ezeket Meszléry Judit mondja és legalábbis a második mondatot komolyan kell venni. Bizonyíték rá egy hosszú sor: Az ég a harmadik emeletnél kezdődik, Rab Ráby, Az asszony beleszól, Antigoné, Séta, így jöttem, Zöldár, Nem. Ezekben a tv-, illetőleg játékfilmekben játszott eddig. Aztán Debrecenben az Imádok férjhezmenni Viktóriája, maid Csehov, Moliére-figurák következtek. — Szeretek sokszor, és sokfélét játszani. Ügy tudjuk: szereti a zenét, klasszikusokat is, könnyűt is. és szeret énekelni. Lehet, hogy egyszer kellemes meglepetéssel szolgál még a közönségnek énekes darabban is. És modern ember. Imádja a matematikát és mindent, ami műszaki vonatkozétsú. Szenvedélyes és vakmerő autóvezető. Múltkor „levágták?’ egy ötvenessel, mert Pesten egyirányú utcába az ellenkező irányból hajtott be. Vajda Márta Meszléry Judit A zenei iskolában öt évig Kapitánnffyné tanítványa, utána a Fővárosi Operettszínház stúdiójában egy évig tanult, közben stúdióelőadásban a Monmartrei ibolya Violettáját énekelte. Aztán __ — Pécsre jöttem és itt most bizonyítani szeretnék! Igaz, könnyű dolog Pest és Pécs között utazgatni, szerencsére azonban férjem megértő. Tulajdonképpen ö is muzsikus mert bár ügyvéd lett, elvégezte a zeneakadémia hegedű szakát. Vigyázat, nem könnyű felismerni. Sőt, egyesek szerint többféle Vajda Márta létezik. Mert a hajade hogy is van csak ... Szóval szőkének született, aztán tizenkilenc éves korában elkezdett bámulni, mire sokáig festette a haját, eredetire, vagyis szőkére. Tehát, ami festett volt, az lett az eredeti... Egyébként pályakezdő, következésképp szeretik, segítik a színháznál. Élete meglehetősen egyenes ívben fordult a színészet felé. Tizenhárom éves korában elszavalta Petőfit, a Tiszát, versenyt nyert vele, érettségi után simán felvették a főiskolára, évfolyam- társai közül sokan kihullottak mellőle, 6 végzett. Tanárát Várkonyi Zoltán, Szinetá* György, Vámos László. Főiskolai stúdió- és vizsgaelőadásokon énekelt Offenbachol. játszott Melindát, Elizabeth Proktort, szerepet kapott a Yermában és az Ördög és a jóistenben. Kezdetnek ennyi. A többit majd meglátjuk o pécsi színpadon. Földessy Dénes Két kiállítás Szigetváron v V
