Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

1966. SZEPTEMBER 4. 2 nopio Vádolom Johnson elnököt... Egy amerikai újságíró véleménye John Kennedy meggyilkolásáról U Thant közölte: nem hajlandó meghosszabbítani hivatali idejét Újabb tálalásban kerültek a nagyközönség elé a dallasi események: Joachim Yesten, német származású amerikai újságíró azzal vádolja John­son elnököt, hogy részese volt a Kennedy-ellenes ösz- szeesküvésnek! Yesten eddig harmincegy- néhány könyvet írt, közöttük egyet Oswaldról, közvetlenül a dallasi gyilkosság után. Már ebben is azt állította, hogy a Kennedy gyilkosság­gal vádolt Oswald tulajdon­képpen az amerikai titkos szolgálat ügynöke volt. Yes­ten leleplezi a CIA összees­küvését, ezért nem engedé­lyezték legújabb könyvének kiadását Amerikában. A kéziratot most „Igazság a Kennedy-gyilkosságról” cí­men egy svájci kiadó válla­lat adja ki német nyelven. A római Paese Sera ismer­teti Yesten könyvét, és közli a szerző magyarázatait. Ki­vonatosan hozzuk az olasz újság cikkét: Joachim Jesten július 25-én a kővetkező szövegű nyilat­kozatot juttatta el az ame­rikai képviselőház szóvivőjé­hez és Mansfieldhez, a de­mokrata többség szenátusi vezetőjéhez: „Én, Joachim Yesten, az­zal vádolom Lyndon B. John­son elnököt, hogy 1963. no­vemberében erőszakkal jutott hatalomra, miután támogatta azt az összeesküvést, amely elődjének, John F. Kennedy- nek gyilkosságát okozta. Fel­hívom Johnson elnököt, hogy cáfolja meg vádamat bár­mely amerikai vagy európai bíróság előtt. Kijelentem, hogy állításaimat bizonyítani tudom.” Yesten azért küldte el nyi­latkozatát a képviselőház szó­vivőjéhez és Mansfield sze­nátorhoz, mert úgy véli, hogy ez a két ember hivatott ar­ra, hogy vádat emeljen az „áruló elnök” ellen. A legtökéletesebb politikai bűntény Yesten könyvében rámu­tat a Warren-bizottság hi­báira, a tények elferdítésére és leírja, mi történt Dallas­ban, 1963. november 22-én. Véleménye szerint nem Os­wald a gyilkosság értelmi szerzője, amint azt a dallasi rendőrség, az FBI és a War­ren-bizottság állítja, ö csak végrehajtotta egy csoport akaratát. Az összeesküvésben igen magas rangú személyi­ségek is részt vették. Való­jában a Kennedy-gyilkosság — állítja Yesten — a legkör­mönfontabb és legtökélete­sebb politikai bűntett, az el­nök igazi gyilkosai megme­nekültek az igazságszolgálta­tás sújtó keze elől. A könyv szerzője állításait kizárólag a Warren-bizottság vizsgálatára és jelentésére alapozza. Könyvének első részében a következőket állítja: „A Warren-bizottság értékes munkát végzett, számos bizo­nyító adatot gyűjtött egybe, amely korábban elkerülte a megfigyelők figyelmét. Ha azonban bíráló szemmel ta­nulmányozzuk a jelentést, szinte szemet szúr az igaz­ság: Oswald ártatlan, az igazi Kennedy-gyilkosok esz­köze volt. A Warren-bizott­ság jelentéséből világosan ki­derül, hogy összeesküvés tör­tént. Bármilyen különösen is hangzik: a Warren-bizottság tengernyi adatot gyűjtött ösz- sze és tett közzé, hogy azután olyan döntést hozzon, amely ellentétben áll a tényállással. Ez a kérdés lé­nyege” — mondja Yesten. F é 'revezették a közvéleményt „A jelentés alaposabb elemzése azt mutatja, hogy a Warren-bizottság tudatosan, „állami érdekből” meghamisí­totta az igazságot. Nem a bíróság elnökének, sem a bi­zottság tagjainak, hanem ^ az egész vizsgálat tisztességéről van szó.” A Warren-bizottság tudato­san megváltoztatta az igaz­ságot. Erre több oka volt. A vizsgálat megdönthetetle­nül bebizonyította, hogy Os­wald nem marxista, hanem a CIA titkos ügynöke volt, aki kommunistának álcázva a Szovjetunióba, majd később Kubába utazott. Ez a lénye­ge annak a szörnyű csalás­nak, amelynek értelmi szerzői a dallasi gyilkosság hivatalos verziójával félrevezették Ame­rika és a világ közvéleményét. Emiatt nyilvánított a Warren- bizottság egyes iratokat tit­kosaknak, s ezeket a 75 év le­forgása előtt nem lehet nyil­vánosságra hozni. Világos, hogy a szégyenletes játékban a biztonsági szervek is részt vettek, a legsúlyosabb azon­ban a CIA cselszövése. A bizottság megrettent at­tól, hogy ha az amerikai nép megtudja az igazságot, fellá­zad, aminek beláthatatlan kö­vetkezményei lettek volna; Yesten könyve szeptember elején kerül ki a nyomdából, öt részből áll, 360 oldala és 40 fejezete van. A könyv második része, amelynek címe „Az igazi és a hamis Oswald”, az össze­esküvés legfontosabb mozza­nataival, Oswald és az ame­rikai titkos rendőrség szoros kapcsolataival foglalkozik, Két Oswald volt Az író részletesen foglalko­zik Oswald tevékenységével a Szovjetunióban. Ebből a feje­zetből meg lehet állapítani, hogy a CIA küldte oda, de nem teljesítette a rábízott fel­adatokat. Később, amikor ha­zatért, az FBI ügynöke lett, sikerült becsempésznie magát a Castro-barát szervezetbe, hogy Kubába jusson. Felada­tát itt sem teljesítette, rész­ben maga tehetetlensége, rész­ben pedig fölötteseinek hibái miatt. A könyv harmadik része leplezi le a legmeglepőbb részleteket az elnökgyilkos­ságról. Oswaldnak volt egy hason­mása, egy fiatalember, aki ikertestvére lehetett volna, annyira hasonlított rá A Warren-bizottság előtt tett tanúvallomások is ezt bizo­nyítják. Ez a fiatalember is a CIA ügynöke volt és áz igazi Oswaldot vádolta Ken­nedy elnök meggyilkolásával, — Uram, mentsen meg Allah a vele való találko­zástól! Most még nem ké­ső. Hozasd föl ide táboro­dat, aludj itt nálam fiaddal és bezliáiddal együtt, mert odakinn maradnod nem biztonságos! Te még nem tudod, és adja meg Allah neked, hogy soha se kelljen megtudnod, kicsodák a szi­geti farkasok! Közben kitört a vihar, zengett az ég, cikáztak a villámok és sokáig esett az eső. — No látod — mondta a basa •—. kár volt annyira aggódnod miattunk! Ilyen időben nyugodtan alhatok táboromban, hiszen ilyen nagy viharban csak nem kell tartanom azoktól a hit­vány ebektől? Pedig én egé­szen vigasztalhatatlan va­gyok, hogy nem vívhatok meg azzal a gyalázatossal! Szerettem volna az ő pisz­kos fejével kedveskedni a padisahnak. Éjfél után elállt az eső, s Mehemed fiával búcsúzkod- ni kezdett! — Uram! Utoljára kérlek — mondta a bég — maradj itt fiaddal nálam éjszakára. A Warren-bizottság fel is fedi Oswald hasonmásának kilétét. Neve Larry Crawford, Jack Ruby fizette és használ­ta fel legpiszkosabb özeiméi­re, többek között egy gyilkos­ságra is. A negyedik részben „Ho­gyan került napvilágra az igazság?” cím alatt Yesten leleplezi a dallasi rendőrség és az FBI számtalan manipu­lációját, hihetetlen fondorko- dásait, hogy Lee Harwey Os­waldot nyilvánította az egyet­len gyilkossá, noha jól tud­ták, hogyan játszódott le a merénylet. Ebben a fejezet­ben az író elárulja, hogyan jutottak nyomára rendkívüli fontosságú iratoknak, ame­lyek azután a „törvény őrei­nek jóvoltából úgyszintén el­tűntek; hogyan kényszerítet­ték a tanúkat hamis vallomás­ra, s ha ezt megtagadták, egyszerűen eltették őket láb alól; Az író azt is felfedi, hogyan másították meg a Kennedy holttestének felbon­colásáról szóló jegyzőkönyvet és hogyan egyezett bele a Warren-bizottság az igazság meghamisításába, „felsőbb ál­lami érdekből”. Végül az ötödik fejezetből az olvasó megtudhatja, hogy Kennedy meggyilkolása után 13 ember halt meg, gyanús körülmények között, mert va­lamilyen módon közük volt Kennedy halálához, s így ma­gukkal vitték a sírba az igaz­ságot, amelynek sohasem lett volna szabad napvilágra ke­rülnie, (Megjelent az újvidéki Magyar Szó-ban) A Lengyel Népköztársaság állandó ENSZ-képviselete az ENSZ hivatalos dokumentu­maként terjesztett nyilatkoza­tában felháborodását fejezi kd a Hágai Nemzetközi Bíró­ság Délnyugat-Afrikával kap­csolatos döntése miatt. Mint ismeretes, a Nemzetközi Bí­róság nem volt hajlandó el­ítélni azt a fajgyűlölő apart­Le fogom küldeni szolgámat a táborba a te parancsod­dal, hogy szedjék széjjel a sátrakat, és jöjjenek föl ide mindnyájan a várba. Jó futni a farkasok elől Mehemed már nem is fi­gyelt a bég szavaira. Csak legyintett és fiával sietve eltávozott. A táborba érkezve mind­járt lefeküdt és elaludt. Ál­mában bajt vívott Zrínyi­vel. Sokáig hiába viaskod­tak egymással. Végre Zrínyi akkorát csapott szablyájá- val a fejére, hogy csak úgy zengett a sisakja. Erre a zörrenésre ébredt fel. De a csörrenés nem szablyától származott, hanem azt pus­kák ropogása, trombiták harsogása és dobok pergése okozta, amit még emberei­nek kétségbe esett ordíto- zása, jajgatása és dühös szitkozódása is kísért. Egyszerre kiment az álom a szeméből. Fölugrott és kitekintett sátorának ajta­ján. Az eső már nem esett ugyan, de az ég erősen be volt borulva. Annyit még a sötétben is meglátott, hogy New York: Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa valószínűleg kedden, vagy szerdán zárt aj­tók mögött összeül, hogy megvitassa az U Thant ENSZ főtitkár döntése nyomán elő­állt helyzetet. A világszerve­zet vezetője közölte, hogy nem hajlandó meghosszabbí­tani hivatali idejét. Az ENSZ-szóvivők csak an­nak közlésére szorítkoznak, hogy Fedorenko, szovjet fő­delegátus, a Biztonsági Ta­nács e havi elnöke tanácsko­zásokat kezdeményezett eb­ben a kérdésben. Az AFP értesülése szerint a küldöttségek egyrésze azt szeretné, ha a tanács hala­déktalanul összeülne, s fel­szólítaná U Thantot, hogy egy, vagy két évig maradjon még hivatalában. Más kül­döttségek úgy látják, hogy a helyzet komolysága megkö­veteli az alaposabb mérlege­lést, s ezért szorgalmazzák, hogy a kérdésről a leginkább érdekeltek még konzultáció­kat tartsanak. Az AP jelentése szerint Fe­dorenko szovjet nagykövet pénteken egy órán át tanács­kozott Goldberg amerikai ENSZ-fődelegátussal. Fedo­renko fogadta az afro-ázsiai csoport 2 tagú küldöttségét is. A küldöttség ugyancsak fel­kereste Seydoux francia de­legátust. A Kairóban megjelenő A1 Ahram jelentése szerint az EAK ENSZ-küldöttje útján igyekszik rábírni U Thantot arra, hogy álljon el lemon­dási szándékától. Sok diplomata úgy véleke­dik — írja az AFP —, hogy az Egyesült Államok azért heid poliikát, amelyet a dél­afrikai vezetők folytatnak Dél nyugat-Afrikában. Az apartheid politika lehe­tővé teszi az őslakosság ke­gyetlen kizsákmányolását és veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Véget kell vetni a dél-afrikai ura­lomnak Délnyugat-Afrikában, —, követeli a lengyel doku­mentum. alatt hírneves bezliái — ki lo­von, ki gyalog — összevisz- sza futkároznak. s egyre Allah segítségéért kiabálnak. Az egyik futó bezlia éppen sátora előtt esett össze. Tar fején irtózatos vágás ékte­lenkedett, amelyből patak­ként ömlött a vér. Ez a lát­vány elvette korábbi nagy bátorságát. Feje fölött már sűrűn zúgtak a nyílvesszők és zizegtek a puskagolyók, s az egyik golyó éppen sá­torának vásznát ütötte ke­resztül. Úgy, ahogy volt, hálóruhában gyorsan ke­zébe kapta szablyáját, s ki­ugrott sátorából. Lova oda volt kötve a cövekhez. Ha­mar eloldozta, s fölkapott rá. Első dolga volt, hogy benézzen fia sátorába, de azt üresen találta, s hangos hívására sem kapott vá­laszt. A körülötte félőrülten futkározó bezliák rá se ügyeltek. Mindegyik a maga bajával volt elfoglalva. Papucsaival megbökte lo­va vékonyát, és a vár felé igyekezett. Bízott benne, hogy Iszkender nem fogja őt ebben a nagy veszdelem- ben cserbenhagyni, és segít­ségére fog sietni. Hiú re­mény! A bég szívesen segí­tett volna rajta, de a szigeti lovasság elállta a várkaput, állott olyan nagy garral a főtitkár maradását szorgal­mazó mozgalom élére, hogy elvegye az élét U Thant nyi­latkozatának, amely elítélte az Egyesült Államok vietna­mi politikáját Emlékeztetnek arra, hogy alig egy órával ^ a főtitkár bejelentése után Goldberg amerikai ENSZ-fő- ! delegátus sajtóértekezleten bi j zonygatta, hogy U Thant-nak a vietnami háborúval kapcso­latos megállapításai meg­egyeznek az Egyesült Álla­mok véleményével, vagyis Washington „a főtitkárhoz hasonlóan elítéli az erő al­kalmazását.” Noumea: De Gaulle tá­bornok Kambodzsából szom­baton délelőtt érkezett meg Uj-Kaledóniába négynapos lá­togatásra. A hivatalos fogadtatás Nou­mea, Uj-Kaledónia fővárosa repülőterén történt, ahova az elnököt egy kisebb repülő­gép szállította át. Az elnök ellépett a katonai különít­mény előtt és megismerkedett a helyi személyiségekkel, Uj- Kaledónia képviselőivel, a kormányzótanács tagjaival. Megjelent a fogadtatásra a Szabad Franciaország volt frontharcosainak egy csoport­ja is, emlékeztetőül, hogy Uj- Kaledónia elsőnek válaszolt, amikor De Gaulle harcbahív- ta a franciákat 1940-ben Fran­ciaország felszabadítására. Lelkes tömeg fogadta De Gaulle-t a repülőtérről a vá­rosba vezető négykilométeres útvonalon. Rövid pihenő után a francia államfő megkoszo­rúzta a hősi emlékművet. A koszorúzási szertartás után a tömeg áttörte a rendőrkor­dont, hogy köszöntse a fran­cia államfőt. Az új-kaledóniai látogatás politikai része csak vasárnap s a megrémült bég félt, hogy ha kinyitja, még a vá­rat is elfoglalják és fölkon- colják őket. Még azt se te­hette, hogy ágyúival vagy puskáival segítsen bajbaju­tott honfitársain, mert oda­lenn olyan nagy kavarodás volt, hogy a törököt a ma­gyartól nem lehetett meg­különböztetni. Ráadásul még a kaput elálló lovasok pus­kagolyói és nyüvesszői eső módjára csapkodták a ka­pu tetejét és a közeli fala­kat, úgyhogy még az őrség­nek is védekeznie kellett. A basa csak alig néhány lépést tehetett a várkapu felé. Vissza kellett fordul­nia, mert az onnan vissza- özönlő bezliák magukkal so­dorták. Ezek a várba akar­tak menekülni, de a szi­geti lovasság véres fejjel űz­te vissza őket a táborba. És hogy a kétségbeejtő helyzet egészen reménytelen legyen, nyomukban sűrű tö­megben már láthatók voltak a szigeti vitézek villogó szablyái és bezlia fejekkel megtűzdelt kópjái. Ugyanekkor még más ol­dalról is jöttek a menekü­lők, s egymást fellökve és egymáson keresztül gázolva igyekeztek szabadulni az ir­tózatos nyomástól. Ezek most nyugat felé próbál­koztak kitörni, s magukkal sodorták Mehemed basát is. Itt meg a rettenthetetlen Győrv Mátyás katonái áll­ták el útjukat és puskáikkal, meg szablyáikkal közülük számosat laéerítve* kerget­Magyar és norvég parlamenti képviselők találkozója Budapesten Az interparlamentáris Unió magyar csoportjának vezető­sége szombaton, az Ország­ház Gobelin-termében fogad­ta a norvég parlamenti ta­gozat Nybö Sverre képvisel vezetésével hazánkban tar­tózkodó küldöttségét. 4 ven­dégeket Vas-Witteg Mik! a magyar csoport alelnök“ üdvözölte, utána Barcs Sán­dor, a vezetőség tagja a ma gyár parlamenti csoport te­vékenységéről tartott tájé koztatőt, majd baráti hangi i latú eszmecsere következett kezdődik, a szombatot pihe­nésre szánják. Pénteken éjszaka De Gaulle az elnöki repülőgépről távira­tot intézett Szihanuk kambod­zsai államfőhöz. Köszönetét mondott Kambodzsa népének és vezetőinek a fogadtatásért, majd újból hangsúlyozta; a közvetlen megbeszélések és minisztereink tanácskozása bebizonyította a két ország politikájának összhangját, ami a sajnálatos ázsiai helyzetet és Kambodzsa épségének és semlegességének érdekeit il­leti. Meggyőződésem és nyil­ván az öné is — írja De Gaulle —, hogy a béke ügyét szolgáljuk. Mogadiscio1: A Szórnál! Köztársaság egyetért De Gaulle francia államfő Phnom Penh- ben elhangzott kijelentésével, amely szerint az erőszak nem gyakorlati válasz a vietnami probléma megoldására — je­lentette ki a szomáli tájékoz­tatási minisztérium szóvivője. A De Gaulle-nyilatkozat re­ményt nyújt Francia Szomáli- part népének is arra, hogy megkapja azt az önrendelke­zési jogot, amelyet De Gaulle a vietnami nép számára elis­mer. ték vissza a többit a tá­borba. Ekkor már teljes volt a zűrzavar. Szó sem lehe­tett vitézi harcról és bátor helytállásról! Nem akadt a törökök között egyetlen olyan tiszt, aki össze tudta volna szedni az embere­ket, hogy velük ellenállni próbáljon. — Aggyátok meg maga­tokat, — kiáltotta a vérrel borított lánc ingű Győry Mátyás — különben minnyát az pokolba fogjuk kűdeni! A nagy kavarodásban Mehemed szembe került Győry Mátyással. — Te vagy-é az átkozot. Zrínyszki? — üvöltötte túl­világ! hangon, miközben a hadnagy felé sújtott szablyá- jával. Győry megsejtette, hogy magával a basával ke­rült szembe, s ezért oda­kiáltott neki: — Hánnyad le szablyá- dat és add meg magadat, sömmt bajod nem fog lönni! De az vagy nem értette a szavakat, vagy talán a nagy zajban meg sem hal­lotta, s újabb vágásra emel­te fringiáját. Győry azon­ban könnyedén elhárította azt, és hogy a basát meg­adásra kényszerítse, ki akar­ta ütni a szablyát a ke­zéből. Ámde Mehemed iz­galmában jobbkezét való­sággal belészalajtotta az éles pengébe, úgyhogy keze a finom damaszkuszi szablyá- val együtt a földre esett. (Folytatása következik) BEN DE LAJOS: Zrínyi zászlai Á szigeti farkasok próbája 23. Lengyel tiltakozás De Gaulle Űj-Kaledóniába érkezett t. é 4 «

Next

/
Thumbnails
Contents