Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

1968. SZEPTEMBER 20 2 La Pasionária beszél II Sváici Munkapárt főtitkárának cikke a kínai helyzetről------------------------ napló----------------------------------------------------------------------­Szemünk szeretettel tá­mogatja a vendéget. Meg­öregedett, ez az első fáj­dalmas gondolat, ahogy a szép, fáradtarcú, fehérha­jó asszonyt nézzük. Felet­te is elszállt az idő — ét milyen idők! — pihennie kellene, hiszen már igazán nagymama korban van, si­mult hetven éves ti. De ta­lán azon csodálkoznánk a legjobban, ha pihenne. Alakját legendák szövik körül, nevét mély tisztelet­tel említik százmilliók vi­lágszerte. Fél évszázada ha­lad az „egyetlen úton” — ahogy életrajzában megírta — a küzdelem útján, a spa­nyol nép szabadságáért való harc útján. Azt mondják, ha Dolores Ibárruri szólt a néphez, tüzbementek ér­te. Érte? Nem. Ibárruri lángoló szavai a haza, a szabadságszeretet magvát hintették el, az ő hite, lel­kesedése szállt át hallgatói­ba. Most feláll. A csepeli munkások meghatott csend­ben figyelik, amint lassan a mikrofonhoz lép. Úgy tű­nik, az állás is nehezére esik, kezére támaszkodik. Tisztán csengő, érces hang­ja meglepetést kelt. Ahogy beszélni kezd, átalakul. Szeme lángol, szava tüzel, a levegő átforrósodik, és 6 — megfiatalodik. A lágy spanyol nyelv zenének tű­nik ajkáról. Néhány mon­dat és minden szem meg­babonázva tekint a szónok­ra. Varázslatos, ahogy per­cek alatt kapcsolatot teremt hallgatóival. Mi az, ami ilyen lenyűgöző? A beszéd lírai szépsége, ügyes szóno­ki fogások, pátosz? Nem. Itt valami másról van szó. Ibárruri a munkások nyel­vén beszél. A baszk-völgyi bányászlány, aki bányász férje első letartóztatása után húsz évesen fellázadt és harcba indult a munká­sok jogaiért, és egész éle­tét e küzdelemnek szentel­te, tökéletesen ismeri a munkások nyelvét, őszin­tén, egyszerű szavakkal, forró szeretettel beszél ha­zájáról, arról, hogy „meg­tört a csend” és Spanyol- országban ismét erőteljesen hallatszik a szabadság és a demokrácia követelése. Va­lami sugárzik belőle, ami­kor Spanyolországról be­szél. Fájdalom borítja el arcát, ha a nép szenvedésé­ről és büszkeség, amikor állhatatos, minden terrort megvető bátorságáról szól. Szavai szenvedélyesek. Be­lülről, a szívéből fakadnak. Milyen különös, hogy a neve, melyet első cikkei szignálására vett fel, s mellyel ismertté vált: La Pasionária. (A szenvedélyes) Szép név, találó név, s ha valakire illik, az Dolores Ibárruri. Fájlaljuk, mikor elhall­gat. Maradj még közöttünk, mondanánk, s beszélj. Igen. ilyennek képzeltük a nagy forradalmárt, a spanyol polgárháború hires La Pasionáriáját, a fasizmus el­leni harc legszenvedélye­sebb, leglángolóbb, legne­mesebb alakját. A Szovjetszkaja Rosszija a] Svájci Munkapárt sajtóorgá-; nurnából, a Vorwartsből át­vette és leközölte Edgar Woog, 1 a Svájci Munkapárt főtitká- j ra „Kínai tragédia” című cik­két „A kínai események mind­inkább a kínai nép és a nemzetközi munkásmozgalom tragédiájává válnak. A Kínai KP Központi Bizottságának a nagy proletár kultúrforrada- lcanról hozott határozata mö­gött nyilvánvalóan az rejlik, hogy a kínai vezetők kény­szerintézkedésekkel szeretnék megoldani a nehézségeket és a rendellenességeket”. A cikkíró rámutat, hogy: „A kommunista- és munkás­pártok 1957-es és 1960-as i moszkvai tanácskozása után, ja XX. és a XXII. pártkong­resszust követően a Kínai KP j vezetői támadni kezdték az SZKP politikáját, a moszkvai tanácskozásokon kidolgozott általános politikai irányvona­lat; ráfogták az SZKP veze­tőire, hogy opportunisták, re­vizionisták és károkat okoz­nak a nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak. A Kínai KP vezetői főképp Vietnam segítése kérdésével összefüggésben rágalmazzák és támadják az SZKP-t és a szovjet kormányt. Belső fronton a Kínai KP vezetői ellenzékként támadják azokat a pártmunkásokat és párttagokat, tudósokat, írókat és_ művészeket, de mindenek­előtt azokat a közgazdasági szakembereket, akik nem ér­tenek egyet a párt politikájá­val és nem hajlandók támo­gatni a szovjetellenes rágal­makat és a Mao-kultuszt. Ezekre az ellenzékiekre rá­fogják. hogy „királypárti ban­diták”. „a megdöntött földes­úri és tőkésosztály képviselői, a reakciós revizionisták sötét bandája”. A népet felszólítják, hogy harcoljon ellenük és semmisítse meg őket A Kínai KP vezetői politi­kájukkal zsákutcába jutottak. Elszigetelődtek saját népük jelentős részétől, a nemzetközi munkásosztálytól és a világ társadalmától. Igyekezetük, hogy megbontsák a nemzet­közi kommunista mozgalmat, siralmas eredményekkel járt, csődbe jutottak azzal is. hogy politikájukat saját országuk­ban kierőszakolják. Ahelyett, hogy nyíltan szem benéznének a tényekkel, és levonnák a tanulságot, a kí­nai elvtársak az ugrásban ke­resik a kiutat. Megrendezték és „vízrebocsátották” a máso­dik forradalmat, a „nagy pro­letár kulturális forradalmat” azzal a céllal, hogy „szétzúz­zák azokat, akik hatalmon vannak és a kapitalista utat járják, átalakítsák az irodalmat, átalakítsák a művészetet, át­alakítsák a szocialista gazda­sági bázisnak meg nem felélő felépítményt. A „Vörösgárda”, továbbá a közép- és főiskolá­kon alakult más Ifjúsági szer­vezetek” a kulturális forrada­lom rohamcsapatai (Lin Piao augusztus 31—i nagy gyűlési be­szédéből). Augusztus 31-e előtt ezek a szervezetek Pekingiben Amerikai repülőgép megsértette Kína légiterét P e king: Mint az üj Kína hírügynökség jelenti, helyi idő szerint vasárnap reggel 9 óra tájban egy amerikai kato­nai repülőgép felderítési és ! provokációs célból Kuanghszl ; Csuan autonóm terület fölött, . Lungcsou és Csungcuo körze­ós más városokban felvetették a kulturális forradalommal kapcsolatos 23 követelésüket és hadjáratot indítottak a „ki- rólypárti banditák” és a „re­akciós revizionisták” . ellen. Ebben az egészben a szán­dékok és a célok nyilvánva­lóan mások. Nyilvánvalóan meg akarják félemlíteni a la­kosságot. aggodalomban kí­vánják tartani a tömegeket, militarizálni akarják a fiatal­ságot, s Ideológiai és politikai szempontból fel akarják ké­szíteni az egész népet kü­szöbönálló eseményekre, fe­nyegető nehézségekre és áldo­zatokra. A történtekből azon­ban mind a mai napig nem derül ki, hogy mik ezek az események és mik ezek a ne­hézségek. A Kínai Kommu­nista Párt vezetőinek szaka­dás politikája eredményeként kiéleződött a nemzetközi hely­zet Most minden kommunis­tának és minden olyan em­bernek, aki a reakció, a mi- litarizmus és a háború ellen harcol, az a kötelessége, hogy minden tőle telhetőt elköves­sen az új világháború ki rob­bantásának meggátolására. Zsoldosok Kongóba Franciaország egyik megyé­jében lelepleztek egy illegális toborzó központot, amely „üdülőotthon”-ként működött, de a valóságban Kongóba kül­dendő zsoldosok toborzásával és kiképzésével foglalkozott. Az illegális toborzó kö*- ponton éjszaka ütött rajta egy század csendőr. A rajtaütést azonnali letartóztatások kö­vették. A reggeli órákban 18 személyt tartóztattak le, s * foglyok számá estére már har­mincra növekedett. A letar­tóztatottak között van egy belga személy, aki az európai zsoldosok toborzását és ki­képzését irányította. Vele együtt hurokra került » „megrendelő” négy képviselő­je, akik busás jutalom fejé­ben a zsoldosok elszállításáról gondoskodtak volna. Az AFP szerint az ügybe belekeveredett az Egyesült Ál­lamok egyik volt repülőezre­dese, akinek azonban sike­rült kimenekülnie a csendőr­gyűrűből. Hétfőn a letartóztatottakat további nyomozás végett Pá­rizsba szállították. Az egész ügy mögött Csőm­be áll, aki úgy látszik nem mond le a hatalom visszavé- i telére irányuló terveiről. 4 Braneo-ress nem kísérletezik fljÉÉ tében behatolt Kína légterébe. Kínai repülőgépek azonnal fel­szálltak, az ellenséges repülő­gépet megrongálták és az déli irányban elmenekült. A kínai honvédelmi minisztérium szó­vivője erélyes tiltakozást je­lentett be. Dr. Ssalai István UTAZÁS 3.) Évszázadok kincse A világlátás szerves tarto­zéka a múzeumlátogatás. Ezt a turisták nagy része szívesen teszi, hisz az utazás egyik cél­ja, hogy híres képtárakat, ki­állításokat vagy más gyűjte­ményeket nézzünk meg. De utazik a sznob is, aki valójá­ban unja, de hát illik meg­nézni a Mona Lisát meg a mi­lói Vénuszt, és minden meg­győződés nélkül lelkesedik mondókáját művészi zsargon­ba öltöztetve, ugyanakkor itt­hon szobája falát giccsképek díszítik. A harmadik fajta — a .,ha már itt vagyunk, ezt is megnézzük”-típus. Ezeknek fogalmuk sincs, mit látnak, csak épp az épületet ismerik, amelyben járnak. S ez utób­bi két típus mégis szimpatiku­sa bb. mint a negyedik fajta, aki ilyen helyre be sem teszi a lábát. A múzeumok egyes termei­nek látogatottsága a fenti há­rom csoport felfogását tük­rözd. Tolonganak a Mona Lisa képét védő korlát előtt, ugyan­akkor közömbösen mennek el az ugyanabban a teremben lé-, vő Raffaello, Tizian. Giorgio­ne. Veronese világhírű képei előtt. Sőt. még csak az sem mondható, hogy csaik Leo­nardo da Vinci képe érdekli őket. mert nem tolakszanak a Sziklás Madonna, Bacchus vagy a meseszép Madonna Szent Annával kép előtt, pe­dig ezek is a legendás mű­vész alkotásai, s ha szabad egyéni véleményt nyilváníta­ni, jobban tetszettek, mint a Mona Lisa. A Mona Lisára külön őr vigyáz és árgus szemekkel figyeli a közönség minden mozdulatát, pedig ko­rántsem emelkedik ki annyira Leonardo képei közül, hogy indokolt volna az a megkülön­böztető. mesterségesen felcsi­gázott érdeklődés, ami a nagy- közönség részéről megnyilvá­nul. Természetesen ebben ré­sze van a kép viharos múlt­jának Is. Az emberek kíván­csiak, hogy milyen lehet az a csodakép, amit életük koc­káztatásával lopnak el. amit nagyobb biztonsági őrizettel és rendőri kísérettel veszik körül, mikor utaztatják, mint egy államfőt. Közismert a British Museum gazdagsága. Van, aki az egyip­tomi gyűjteményt értékeli a legmagasabbra, van aki az El- gin-csamokban kiállított Par- thenon-frizeket és metopákat. Legtöbben mégis a könyvtárra esküsznek, magam is ezek kö­zé tartozom. Már az első te­remben meghökkenti az em­bert a kiállított kódexek so­kasága és szépsége. Köztük van Attavante műve is, aki Mátyás királyunknak is dol­gozott és legszebb korvináink­nak díszítője. Külön teremben állították ki a legrégibb bib­liákat és műveket. A Codex Alexandrimusz 450-ből való, de ennél Is régibb a Codex Sinaiticus — 350-ből. Egv másik üvegszekrényben Aris­toteles műve 100-ból. A könyvbarát szinte lábujjhe­gyen lépked egyiktől a mási­kig a nagy megilletődöttség­töl. Külön terem őrzi az első nyomtatott könyveket. Mi sem természetesebb, hogy a múzeum birtokában három Gutenberg által nyomtatott biblia van. Világhírű a kéziratgyűjte- ménye. Bárki elolvashatja Michelangelo apjához írt le­velét. amelyben panaszkodik, hogy a pápa még mindig tar­tozik neki 1300 arannyal és hat hónapja nem akar fizetni, hiá­ba sürgeti. Reméli, apját jó egészségben találja és nem igaz. amit egyesek suttognak, hogy meghalt. A levél mel­lett Leonardo mértani rajzai, emelő, csigásotok skiccei lát­hatók. Odébb Dürer rajza kü­lönböző tetőszerkezetekről. Az­tán szép sorjában Rembrandt, Rubens, Victor Hugo, Geothe, Schiller, Balzac, Kant, Kálvin, Luther, Voltaire levelei, mű­veiknek kézírása, vázlatai kö­vetkeznek. Külön szerepelnek a zeneszerzők kézirajai és a művészek sajátkezűleg lekot- tázott kompozíciói. Wágner, Brahms, Bach egy-egy műve vagy részlete, Rossini Stabat Mater-ja, Händel vízizenéjé­nek partitúrája mind-mind a mesterek által lekottázva, he­lyenként áthúzások, javítások, utasítások mutatták a mű szü­letésének körülményeit. Jól látható helyen függesztették ki az angolok nemzeti hősé­nek, Nelson admirálisnak ka­pitányaihoz írt utasításait, melyben a híres trafalgari üt­közet követendő taktikáját ír­ja le. Mire a látogató a könyvtár végére ér, legokosabb, ha a további szemlélődést más al­kalomra halasztja, mert a Bri­tish Museumot, akárcsak a Vatikáni múzeumot vagy a Louvre-t egyszerre végigjárni még csak lehet, de a látotta­kat befogadni, feldolgozni és kellőképp értékelni agunk már nem tudja. Ezért tanácsos a látogatásokat két-három alka­lomra felosztani. Következik: PÉNZTÁRCÁBA SZORULT hitvallás A brazíliai Belő Horizonte város egyetemistái nagyszabá­sú tüntetésen tiltakoztak a tandíjak emelése ellen. A diákot a jogi kar épületében barikádozták el magukat a támadó rendőrök elől, akikkel közelharcot vívtak British Museum: Múmiák A csata Rio de Janeiróban egyenlőtlen körülmények kö­zött zajlott. A katonai dikta­túra ellen ötezer tüntető diák vonult fel és a rezsim húsz­ezer állig felfegyverzett rend­őrt állított velük szembe. — Mégis kérdéses, hogy az „erős kéz” módszereivel meddig le­het elodázni a katonai klikk és a polgári törvényesség erő­próbáját? A rendszer épp az elmúlt napokban maga bizonyította be labilitását, amikor ismét a választások elhalasztása mel­lett döntött. Eredetileg ket­tős választást kellett volna tartánl, először az elnök sze­mélyéről, majd a kormányzói tisztségek betöltéséről szavaz­tak volna. A Branco-rezsim- nek azonban már a közelmúlt eseményei alapján rossz ta­pasztalatai vannak. Tavaly tízmillió választópolgár já­rult az urnák elé, hogy a hu­szonkét brazil szövetségi ál­lam közül tizenegyben meg­válassza az új kormányzót. Branco ezt szánta a mostani választások előjátékának, és a szavazást igyekezett mód­szeresen „előkészíteni”. A kormányzat a legtöbb olyan letölt fellépését megvétózta. akikhez a haladó gondolko­dásnak csak árnyéka is fér­hetett. Ugyanakkor tárgyalá­sokba bocsájtkozott a brazil polgári centrum képviselőivel. Ez az akció azonban külön­böző bonyodalmakat okozott, mivel a kormányzat politikai bázisának kiszélesítése ellen a katonai klikk szélső jobb­oldala emelte fel szavát. Ilyen körülmények között zajlott le a szavazás és csak­nem valamennyi államban a szociáldemokrata párt, illet­ve a katonai puccsal meg­döntött Goulart volt elnök nevével induló „Munkáspárt” jelöltjei győzték. A szavazók tehát elítélték a katonai re­zsimet, a katonai klikk szélső jobboldala viszont ebben sa­ját álláspontját látta igazolva, (nem szabad a tömegeket szó­hoz juttatni) és ez egyben a diktatúra további merevedé­sét, majd ugyanakkor a köz­hangulat fokozódó romlását okozta. — Törökország délkeleti ré­szén felborult egy munkáso­kat szállító tehergépkocsi Nyolc munkás meghalt, tizen­egy megsebesült. I » 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents