Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-20 / 222. szám
1969. SZEPTEMBER 20. napló 3 Bővítik a szigetvári sütőüzemet De: lesz-e utánpótlás a pék szakmában? (A Baranya megyei Tanács VB ülésének augusztusi jelentéséből: .. Az átszervezés révén a beruházási eszközöket arra a területre lehet irányítani, ahol a szükséglet legjobban indokolja és a gazdaságos termelést is elősegíti. 1967. évben indul a .... szigetvári sütőüzem bővítése .... 3 millió forint értékű beruházással...”) Nem tudni, elég lesz-e ez a hárommillió a szigetvári sütőüzem rendbehozatalára, de hogy ráfér — akár duplája is —, annyi biztos. Az igyekezet — ahogy a dolgozók, Papp István üzemvezető irányításával — e mostoha körülmények ellenére is — próbálják a város lakosságának igényeit kielégíteni, feltétlenül tiszteletre méltó. A hajdani kékfestő üzemből átalakított sütöde magán viseli az elavultságnak minden jegyét. Napi 75 mázsa kenyeret sütnek itt. de hogyan? A kemence „magyar boltíves’ típusú, amelyen még piro- méter sincs és a szakmunkások saját tapasztalataikra támaszkodva szinte „saccol.iák” a hőfokot, mert mit is tehetnének. No igen — mondhatná valaki —. hogy a maszek pék is ezzel sütött? Igen, de nem napi 70—80. hanem 6—8 mázsát csupán, tehát eleve kisebb felelősséggel. — Szűk a hely és a munkát még nehezíti a keresztbeszállítás is — mondja Papp István. Vagyis a készterméket ismét azokon a helyiségeken kell visszaszállítani a raktárba. amelyen miár egyszer megtette az utat még nyersanyag formájában. Helyszűke miatt aztán örökös a torlódás a da- gasztóhelyiségben. A lisztraktárban két-három napra elegendő tartalékot tárolhatnak, holott az előírás nyolc-tíz napra szól, mert a lisztet pihentetni kell, felsütés előtt Roger Garaudy Magyarországon A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívásiára néhány napig hazánkban tartózkodott Roger Garaudy előadást tartott a pártfőiskolán és az Eötvös L.oránd Tudományegyetem bölcsészkarán korunk főbb ideológiai kérdéseiről. — Hol találhatók a szociális helyiségek? Megmutatják: 3x6 lépésnyi kis kóceráj, amelyben a tizennyolc öltözőszekrény mentén csak annyi hely jut, hogy az ember féloldalvást közlekedhet. Van egy tusoló még, s ez szerencse, de a süteménysütődében — ami innét háromszáz méterre van a főutcán — még fürdő sincs. — Lavórban végzik el a tisztálkodást sajnos, mert ide még egy zuhanyozót sem tudunk felszerelni, annyira nincs hely. A süteményes üzemrésznek még készáruraktára sincs: a frissen sült készítményeket a folyosón tárolják, hosszú rekeszekben. — Van-e utánpótlás ebben az iparban? — Egy tanulónk van, most Kaposvárott végzi az iskolát. De ha a süteményes üzemben beindítanánk a három műszakot — márpedig az igények megkívánnák —, nem tudom mit csinálnánk. Nincs utánpótlás. ha valamelyik szakmunkásom szabadságra megy, egyáltalán nem biztos, hogy nem kell visszahívnom, ha valaki lebetegszik — mondja Paop István üzemvezető. Tavaly a szigetvári iskolákban toboroztak fiatalokat a szakmára, de egyetlen jelentkező nem akadt. Pedig a kereset, legalábbis itt a szigetvári üzemben, nem rossz. A bérlistán a szakmunkás-kereset ez: 2700. 2071, 2336. 2380, a seeédmunk ásóké 1700—1800 forint, ez utóbbiak zömében női dolgozók. Márkus István szakmunkás a kenyeres üzemben. Keresete augusztusban: 2300 forint. — Tíz éve vagyok az iparban szeretem a szakmámat. Pedig naponta több mint két és fél ezer kenyeret kell lesütnöm. s ez annyit jelent, hogy ezt a mennyiséget háromszor kell megmozgatnom. Mire letelik a nyolc óra, alig érzem a karomat, derekamat. — Gondolja, hogy emiatt tartózkodnak a fiatalok a szakmától? — Nem hinném. Másutt is van nehéz fizikai munka, de ha azt számítom, hogy fejlődik az iparág és egyszer itt is I lesz majd automata-kemence, | akkor már könnyebb lesz a i sütés. 1 — Ez még messze van. Jövőre csak az üzem bővítésére kerül sor, de nem automatakemencéikkel. — Nem tudom akkor, hogy miért nem szeretik ezt a szakmát. Talán azért, mert nem „divatos”, mert mindegyik inkább tévészerelő lenne. Talán az is, hogy három műszakban sütjük a kenyeret és bizony, ha az ember délutános vagy éjszakás, akkor nincs se mozi, se tévénézés, se futballmeccs, se semmi. De hát... a kenyeret mindig, mindenütt a világon éjjel is sütik, hogy reggel már a pulton legyen. A sütőüzem dolgozóinak jelenlegi átlagkora 45—50 év! Ha azt számítom, hogy tíz éven belül a zöme nyugdíjba megy, s hogy az utóbbi években csupán egy ipari tanulót szerződtettek, akkor az utánpótlás problémája egyre égetőbb lesz. A rekonstrukció megoldja a jobb munkakörülményeket. de nem teljesen; az utánpótlás még mindig kérdőjel marad ebben a szakmában. Rab Ferenc Október: múzeumi hónap Gazdag kiállítások Érdekes rendezvények Az UNESCO ajánlotta a tagországoknak és tulajdonképpen csupán hazánkban honosodott meg, majd az évek múltán kiszélesedett a múzeumoknak az a törekvése, hogy összegyűjtött és rendszerezett anyagaiakat — a múzeumi hónap keretében — a népművelés rendszerében mutassák be a nagyközönségnek. Az ENSZ nemzetközi szervezete tanulmányozta a magyar tapasztalatokat és ajánlotta más országoknak is. Az idén ismét októberben rendezik meg az egész országban és természetesen megyénkben is a múzeumi hónapot. A korábbi években a múzeumokat azzal vádolták, hogy elzárkóznak, nem aktív részesei az élő, eleven kultúrának. A múlt felhalmozott kincsed holt értékek, belőlük nem tanul a ma nemzedéke. Ha ez így nem is felelt meg az igazságnak, kétségkívül többet kellett tenni azért, hogy a múzeumok anyagait megismerjék és szerves részévé váljanak a kulturális forradalomnak. Nem a múzeumok tudományos tevékenysége került előtérbe, hanem ennek gyümölcse jutott el a népművelés csatornáin az üzemekbe, falvakba, kiállítótermekbe, kultúrottho- nokba és így a tömegek közkincsévé váltak. Az elmúlt évben Baranyában közel százezren látták a múzeum rendezvényeit a hónap során, ennyien egész évben nem jutottak volna el a múzeumokban összeállított kiállításokra. A múzeumi hónap már rendelkezik azokkal a hagyományos formákkal, amelyek keretében az érdeklődőkkel megismertetik múltúnk gazdag értékelt Ilyen: a kiállítás, tárlatvezetéssel, nyomtatott kalauzokkal, ismertetők-' kel; a kiadványok, közöttük Is jelentős helyet foglal el a Dunántúli dolgozatok, most jelent meg a kis-monográ- fiákból összeállított harma dik szám; a múzeum barátok körének kiadványa. Uj forma a rejtvénypályázat, idén a falusi múzeumi napokon egy-egy községben egész napos programban kiállítást nyit nafc emléktáblát lepleznek le. Az öregmeszesi bányászházak A legérdekesebbnek ígérkezik az október 28-i vetélkedő, amikor a Kossuth-rádióban Mohács és Baja, illetve Baranya és Bács megye verseny zői mérik össze tudásukat. A Janus Pannonius Múzeum hazánk legnagyobb ilyen intézménye s programja is a leggazdagabb. Ezt mutatja az is, hogy szeptember 30-án itt, Pécsett Molnár János művelődésügyi miniszter- helyettes nyitja meg országosan a múzeumi hónapot, ösz- szekötve az új természettudományi állandó kiállítás átadásával. Ezzel azután az egész megyében jelt adnak a helyi programok lebonyolításához. Október 2-án a siklósi várban tekinthető majd meg Tompa Kálmán budapesti orvos védett képzőművészeti gyűjteményének kiállítása, itt Takáts Gyula József Attila- díjas költő mond beszédet. Október 5-re készül el a két vándorkiállítás — Baranya szobrai és emlékművei, Az első imperialista világháború, — amelyet a pécsi bemutató után a mozgó művelődési ház a megyében vándoroltat. Október 9-én a kákicsi Kiss Géza szülőfalujában emléktáblát lepleznek le, Sellyén pedig átadják a később Kiss Géza néven fejlesztésre kerülő múzeumot. Október 9—15 között a műemléki héten többek között a tormási falumúzeumban Baranya műemlékeiről rendeznek kiállítást. A múzeum bekapcsolódik a baranyai vasárnapok utolsó eseményének, a pécsváradi leányvásár szervezéséhez is, a községben Népi életképek címmel nyitnak kiállítást, az anyagot később Pécsett is bemutatják. Október 22-én Pécs szülöttjére, Tarr Imrére emlékeznek. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja a Szent Vince utca 14 számú házban született, ezen a napon emléktáblát helyeznek el itt. Néhány nappal később, ok tói bér 26-án kerül sor a múzeu-i mi szerda estékre, amelyeken előadásokat tartanak a megye számos községében, városában. Pécsett dr. Katona Imre, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője érdekes előadása hangzik el a magyar kerámia történetéről, különös tekintettel a siklósi kerámia kiállításra. Október 28-án nyitják meg Pécsett a Fiatalok stúdiója 1966. című képzőművészeti kiállítást, amelv- nek anyagát nemrég Budapesten mutatták be. A hagyományoknak megfelelően a hónap végén ülésezik majd a Pécs-Baranyai Múzeumbarátok Köre. B. I. Biztosítsa részvételét Tárulkozó kapuk Esztendő múlott él csak a pusztító drávai árvíz óta, s valamivel kevesebb ama sorsdöntő intézkedés napjától, amikor tanácsi listára vették Zokoga-puszta 43 cigány családjának névsorát. Hivatalosabban hangzana, ha úgy mondanám, hogy a tanácsi helyszíneléskor kárbecslés került a listára, de ez esetben bizarr képet kapnánk. Ugyanis annyiból állt volna e művelet, hogy a legelső földberoskadt putrit tetőstől, tokostól, ablakostól csak be kellett volna szorozni a hasonló sorsú sárkunyhók számával, és mi lett volna a végeredmény? Tanácsi segéllyel visszaállítani Zokoga-puszta középkori állapotát. A putrik és a nomád tűzhelyek rendjét, a Bogdánok, Csonkák, Orsósok évszázadba visszakiáltó igénytelenségét szolgálta, szentesítette volna a tanácsi segély. Maradt tehát a névsor, s következésképpen a radikálisabb megoldás. Annak idején nyomon követtük a pusztától, kunyhótól megvált 43 család első lépéseit, a szokatlan, a számukra idegen új otthonaik küszöbéig, de nem léptük át akkor. Va-- lahogy illetlen dolog lett volna megzavarni első benyomásaikat, gondolataikat, a bizonyára megfogalmazha- tatlan, de már ébredező terveiket vagy éppen riadozó ellenkezésüket, bizonytalankodásukat. Meg kellett hát várni az új „honfoglalás” gyökeret eresztő hónapjait, hogy a küszöbnél beljebb óvatoskodjék a kíváncsiság. A siklósi járási tanácson azzal igazítottak el. hogy Tésenfától Sellyéig majd minden községben találkozom az új telepesek egy-egy családjával. És én csak Té- senfáig jutottam el, pedig az volt a tervem, hogy egyúttal a szaporcai Szilágyi Sándo- rékat és a drávapiski Kasza Gyuláékat is felkeresem. Mégis a téseníai Csabai Lászlóéknál töltöttem a délutánt. S ha előbb még Bogdánokról, Orsósokról beszéltem, mégse higgye senki, hogy eltévesztettem a házszámot. De erről majd később. Amikor harsány jónapot- tal bekiabáltam az udvarukba, azt nemcsak az illendőség, inkább a „próba” miatt tettem, hogy kitapasztaljam, miként reagál rá a kiskapu mögött szundikáló inas, bozontos eb. Csabaiék házőrzője. — Ne féljen tőle, ez csak a csontéak, kenyérnek mutatja meg a fogát — szaladt elém kaput nyitni a fiatal- asszony, de amíg beljebb vezetett, azért a fél szeme ott éberkedett a tápászkodó, fülelő eben. — Ide, ni, a szőlőlugas alá — mutatta meg a helyemet egy pokróccal leterített lócán —. azután is ráér megmondani, kiért, miért jött... S mint aki elsiette kicsit az invitálást, bekiabált a konyhába és egyenként ki- szólongatta a mamát és a gyerekeket. — Ez a fekete a Lajcsi, ez a másik feketeség a Marika, ez meg az öcsém, de ő csak vendégségben van nálunk.. s A mama is előballagott, nagy csomó fejtetlen babbal a kötőjében, amit előbb nagy gondosan szétterített a gyepen, majd egy újabb fordulóval két marék dióval tért vissza. — Azért, hogy nyugta legyen tőlük — szórta a gyerekek elé, csak aztán nyújtotta a kezét. — Olyanok ezek, mint a verebek — mondotta. — Étkesek is, lármásak is, meg aztán bennük van még a régi rossz szokás is. Ha nem kapnak tőlünk, akkor mástól kunyerálnak. Na. ahol így kezdik a vendégmarasztalást, ott már van nyoma a változásnak, az illeszkedésnek, lehet hát kérdezősködni. Mégis, amikor sor került rá, éppen a „Mama” volt az, aki nagyon gyanúsan beletemetkezett a babtisztításba. Csak néha- néha kapta fel a fejét, amikor a menye ilyeneket mondott: — Jó nekünk itt. Emberem iá, én is rég elfelejtettük a pusztát. Legfeljebb az jut eszünkbe, hogy körülöttünk mindig marakodtak, veszekedtek a szomszédok. De hát nem kell ezt mondani sem, tudja milyen a „roma”-féle. Elirigyli az a másiktól még a jó levegőt is... Az öregasszony nem sokáig állta szó nélkül a „gya- lázkodást”. Félrelökte a bab léháj át és megbotránkozva nézett rá a menyére: — Ne szidd, ne tagadd meg a saját véredet lányom — emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját — Azért mi ott is emberek voltunk, ha olájok is... Mondta, bizonyította volna tovább, de a fiatalasszony nagyon tűzbe jött. — De milyen emberek voltunk, mama?! A magyarok, a horvátok zárták előlünk a kaput, a köszönésünket sem fogadták. Itt meg? ... — Itt én elsorvadok — válaszolt meg helyette az öregasszony. __ Ti nem h agytatok ott semmit, én meg mindenemet. Anyám, férjem és a gyerekeim sírját..., még a nevemet is... Erre már szelidebben szólt vissza a fiatalasszony: — Mér baj az mama? Láthatja, hallhatja, hogy itt úgy is beszélnek velünk, mint a magyarokkal... — aztán hozzá fordult és hosz- szú bizonygatásba kezdett. Olyanokba, hogy ittTéseny- ben nyitva áll előttük a szomszédok kapuja és az övéké is a szomszédok előtt. Lám, tavaly is karácsony előtt, amikor éppen hogy beköltözködtek, ki nyitott rájuk először ajtót? A Cso- máék meg a Kapitány Im- réék a szomszédból és megkérdezték miben segíthetnének. Mintha kitalálták volna. hogy annyiuk sincs, amiből karácsonyfát díszíthetnének a két gyereknek, mert az egyikük a fát, a másikuk a szaloncukrot hozta... És azóta sem húzódoznak a „magyarok” tőlük. Búcsúkon, bálokon egy asztalnál mulatoznak a férjével. Mert van már állásuk, jó keresetük is a göntéri gazdaságban. Hónap végén háromezret is hazahoznak ketten, ha nem jön közbe valami betegség. És ha letörlesztették a ház árát, a hatezer forintot — annyiért kapták, mert a többit, a húszezret a tanács fizette ki helyettük —, akkor rendbehozzák a szobákat, a kertet, az ólakat és mindent, ami csak szükséges házkörüli gazdálkodáshoz. — Úgy akarunk élni itthon is, hogy aki benyit hozzánk, az ne érezze a cigány, szagot..s Erről valami érdekes, valami vidámító juthatott az eszébe, amitől kicsit zavarba jött, amikor kimondta; — Mostanában már az is megtörténik, hogy a magyar gyerekek kezitcsókolomot köszönnek, ha összetalálkoznak Velem az utcán... És én nem tudom, igazán nem is tudom miért gondolok il-en- kor olyan butaságot, hogy. .. hogy is mondjam csak ___ s zóval olyan butaságot, hogy miiven jó lenne, ha kicsit is tudnának, hallanának erről a pusztaiak, a magamfajták .. > Pálinkás György a tár^ynyeremcnysorsoíásán. II felesleges há?tarfás£ rongyot adja ie a l'MÍEWJ átvevőhelyoin. Sorsolást október 30. í a só ese- sváradi ez is, a étkének tást. az
