Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

napló 19««. SZEPTEMBER 1«. 2 • •• Összetűzések munkások és „vörösgárdisták“ között Peking: A vidéki „vö­ösgárdisták” újabb és újabb ■ Mjportjai érkeznek naponta 'ekingbe és röplapokon, fali- ujságokon számolnak be a ikóhelyükön lezajló „kultúr- orradalom”-ról. Sok röplap íoglalkozik azokkal az össze­tűzésekkel, amelyek lezajla­nak egyrészről a helyi párt­szervezetek által vezetett munkások, funkcionáriusok és parasztok, másrészről a tanu­lók között. Szeptember 6-án és 7-én Csianghszki tartományban került sor ilyen összetűzé­sekre. A tartomány főisko­lai diákjainak röpirata sze­rint a munkások, a parasz­tok és a funkcionáriusok szétkergették a tartományi pártbizottság épületét körül­záró forradalmár tanuió”- kat. A munkások táblákat vittek ilyen feliratokkal: „Le a jobboldali tanulókkal !*• „Ha­tározottan megvédjük a tar­tományi bizottságot?” „Lelep­lezzük a politikai szélhámoso­kat!” A röpirat azt hangoz­tatja, hogy a munkások „meg­verték a diákokat”, sót néhá­nyat közülük „eszméletlensé­gig vertek”. A röpirat azzal vádolja a tartományi pártbi­zottság felelős munkatársait, hogy bújtogatják a munkáso­kat a diákok ellen. Anhuj tartomány „vörös- gárdistái” is „komoly politi­kai incidensről”, a tömegek és a tanulók összetűzéséről, va­lamint a tanulók egymás kö­zötti összetűzéséről adnak hírt, hangoztatva, hogy az összetűzéseket „Pengpu város pártbizottsága provokálta”. Három napon át — szep­tember elsejétől harmadiké­ig — körülbelül kétezer gyári munkás és kommuná­ban dolgozó paraszt, az üzemi pártbizottságok titká­rainak vezetésével „ostrom alatt” tartotta a kereske­delmi főiskola forradalmár előadóit és diákjait”, akik előzőleg a városi pártbi­zottság épületére ragasztott felhívásaikon arra buzdítot­tak, hogy „tüzet kell nyitni a pengpui pártbizottság épü­letére”. A francia—amerikai ellentétek még soha sem Toltak ilyen mélyek Párizs: A Le Monde washingtoni tudósítója szerint néhány nappal Debré pénz­ügyminiszter és Couve de Murville külügyminiszter oda- érkezése előtt nehéz lenne el­titkolni, hogy a francia—ame­rikai kapcsolatok soha ilyen rosszak nem voltak, mint ma, ha .kapcsolatokról” még egy­általán lehet beszélni. Az amerikai vezetők kese­rűséggel veszik tudomásul, hogy De Gaulle tábornok Phnom Penh-i beszédében pmagáévá tette az észak-viet­nami téziseket” és elutasítot­ta, hogy figyelembe vegye Rusknak Couve de Murville- hez intézett levelét. Az epés­hangú francia vezércikkek so­kasága, — amelyek azután je­Sarawaki ielentes Sarawak Észak-Bomeo (Észak-Kalimantan) Indonéziá­val határos egyik állama* A sarawaki kormányzópárt, a nemzeti szövetség párt, néhány hónappal ezelőtt megoszlott. A pártban kialakult belső el­lenzék bizalmi szavazáson megbuktatta Dato Ningkan főminisztert — „akit magavi­seleti alapon” támadtak meg —, később azonban a sara­waki főbíróság úgy határo­zott, hogy Dato Ningkan to­vábbra is főminiszternek te­kintendő. Nyugati sajtójelentések sze­rint Kualalumpur fél, hogy a sarawaki baloldal — ki­használva hatalmon levő pártban uralkodó zűrzavart — felülkerekedik. Csőmbe tervei Csőmbe volt kongói mi­niszterelnök, akinek rövid­életű kormányát Mobutu vál­totta fel, hivatalának elvesz­tése után 1965-ben Madridba utazott, — hogy — mint ma­gyarázta — gyomorbaját ke­zeltesse. Most az UPI mun­katársának adott interjújában kijelentette, hogy már jól érzi magát. Mint mondotta, köz­ben „családi ügyben” többször utazott Párizsba és Brüsszel­be. Hangsúlyozta, hogy niost felkészül arra, hogy „hazájá­ban ismét folytassa műkode- sér. Megjósolta, hogy Mobu­tu kormánya hamarosan össze omlik. Arról is beszélt a volt kongói kormányfő, hogy amió­ta hazájából távozott, köny­vet írt a kongói politikáról, helyenként a levelek százait kapja és hosszú sétákat tesz Madrid körül. lentiek meg, hogy az amerikai külügyminisztérium ld számí­tottan kiszivárogtatta Rusk levelének tartamát —, az ame­rikaiak csalódását tükrözi. Az amerikaiak ugyanis a fran­ciák jószolgálataira számítot­tak a Phnom Penhhel való kapcsolatok helyreállításában és Harriman útjának előké­szítésében. Vietnam kérdésében nem egyszerűen nézeteltérés van Párizzsal — mondják az ame­rikai fővárosban — hanem kifejezetten szakítás. „Fran­ciaország ellenségeink győ­zelmét kívánja” — mondják, Vietnam azonban csak egy példa, kétségkívül a legége­tőbb. Hasonló az amerikai reagálás a franciaországi ame­rikai támaszpontok kiürítésé­vel foglalkozó tárgyalások el­húzódásával és a francia dol­lárfeleslegeiknek egyre-másra aranyra történő beváltásával kapcsolatban. Parfizántámadás Binh Son körzetében Lázadása Hiep Hoa-i támaszponton - A buddhista intézet tiltakozik Kétes eredmények a „második háborúban“ Da Nangtól délre, Binh Son körzetében a.z amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsa­patok csütörtökön reggel sú­lyos veszteségeket szenved­tek, amikor táborukat a par­tizánok váratlanul aknavetők­kel és gránátokkal támadták meg. A légi úton szállított 1. amerikai hadosztály egyik egysége Saigontól 170 kilo­méterrel északkeletre, Dinh Thuan tartományban az el­múlt 24 óra alatt több ízben' harci érintkezésbe került ki­sebb partizán-egységekkel, — mint azt az AFP saigoni tu­dósítója közölte* Légi csata Hanoi körzetében Amerikai vadászbombázók szerdán Hanoi körzetében négy ízben MÍG—17-es típusú gépekből álló észak-vietnami légi őrjáratokkal találkoztak. Légdharcra került sor; az AFP jelentése szerint egyik fél sem szenvedett veszteségeket. Starfighter és Thunderchief típusú amerikai repülőgépek szerdán immár az egymást követő nyolcadik napon tá­madtak észak-vietnami cél­pontokat Dong Hóitól mint­egy ötven kilométerrel észak- északnyugatra. Az amerikai haditengeré­szet repülőgépei két teher­vonat ellen intéztek táma­dást, A dél-vietnami szabadság- harcosok hírügynökségének jelentése szerint Cholon tar­tományban á Hiep Hoa-i ka­tonai támaszponton szeptem­ber 2-án délután a dél-viet­nami kormánycsapatok több katonája fellázadt és fegyve­reit az amerikai „tanácsadók” és az azokat támogató egy­ségek ellen fordította. Egy­órás harc során a lázadók harcképtelenné tettek 17 ame­rikai és 24 dél-vietnami ka­tonát és két barakkot fel­gyújtottak. A harc kitörése után egy szomszédos dél-viet­nami katonai tábor tüzérei beavatkoztak a harcba a fel­lázadt katonák oldalán és a t kormánycsapatok további 18 katonáját tették harcképte­lenné. Az éhségsztrájk 100 napja A dél-vietnami fővárosban előreláthatólag csak néhány nap múlva teszik közzé a va­sárnapi választások hivatalos végeredményét. A saigoni buddhista intézet csütörtökön közleményt adott ki, amely hangoztatja, hogy a Ky-kor- mányzat meghamisítja a vá­lasztási eredményeket és a szavazók számát a tényleges­nél sokkal nagyobbnak tün­teti fel. A nyilatkozat szerint amelyet Thich Thien Hoa. az intézet ideiglenes vezetője írt alá, az összeülő nemzetgyűlés nem képviseli Dél-Vietnam népét. Az AFP saigoni tudósítójá­nak értesülése szerint pénte­ken elhagyja a kórházat és visszatér a saigoni buddhista intézetbe Thich Tri Quang fő­pap, az áprilisi és májusi megmozdulások egyik vezető­je, akinek részleges éhség- sztrájkja csütörtökön századik napjába lépett. Thleu dél-vietnami állam­elnök válaszolt Johnson gra­tuláló táviratára, amelyben az Egyesült Államok elnöke sze- rencsekívánatait fejezte ki a saigoni rezsimnek „a vasár­napi választásokon aratott győzelme miatt”i Johnson nyilatkozata A washingtoni Fehér Ház szerdán 44 oldalas jelentést adott ki az Egyesült Államok dél-vietnami „pacifikáló törek­véseiről”. A jelentést Robert Komer készítette a vietnami nem katonai tevékenységgel kapcsolatos elnöki kül ön­tanácsadó, akit öt hónappal ezelőtt neveztek ki. A jelen­tés közzététele alkalmából Johnson elnök magához ké­rette az újságírókat. külön felhívta a figyelmüket a Ko­mer-jelentés azon következte­tésére, hogy a vietnami há­ború „nem csupán a vér, a bombák és a golyók háború­ja”. Johnson szerint a dél­vietnami kormány és ameri­kai szövetségese még nem nyerte meg „a második há­borút, amely az emberek eszéért és szívéért, szilárd társadalmi és gazdasági rend­szer felépítéséért folyik"* Titokzatos szerencsétlenség ROTTERDAM: Az St. Martin nevű 254 tonnás brit halászhajó csütörtökön a kora reggeli órákban rádión je­lentette a kikötői hatóságoknak, hogy Newcastle-On-Tyne- töl 120 kilométernyire északkeletre, fedélzetére emelt egy hajótörött nyugatnémet haditengerészt. Az északi széles­ség 55.05 és a keleti hosszúság 04.25 fokán megadott tér­ségben még négy hajótöröttet «— nem tudni: élnek-e még — dobáltak a hullámok. Az St. Martin rádiósa jelentette azt is, hogy a tenge­rész egy NATO-tengeralatt,járó hajótörötté. A tengeralatt­járó, amely az Észak-atlanti Szövetség S—170. jelzését vi­selte — a szám a lajstrom szerint a nyugatnémet Hai ten­geralattjáró jelzése — a brit hajó szerint szerdán, 18 óra tájban járt szerencsétlenül. A katasztrófa oka nem isme­retes. Az St. Martin felszólította az összes hajót az adott körzetben, hogy ügyeljen; hátha további hajótörötteket talál. A bonni hadügyminisztérium csak nagy késéssel, a hir kipattanása után: csütörtökön délelőtt közölte, hogy a búvárhajó, 21 főnyi személyzettel a fedélzetén, szerdán „eltűnté’. Damaszkusz: Atasszi Szí­riái elnök szerdán este a damaszkuszi Muharzin palo­tában fogadást adott a Szí­riában vendégeskedő Leonov és Beljajev szovjet űrhajó­sok tiszteletére. A fogadáson résztvett Zuajen miniszer- elnök Dzseid tábornok, a baath párt főtitkárhelyet­tese, Makhusz külügyminisz­ter és a szakszervezetek né­pes küldöttsége. Ott voltak a szocialista országok diplo­máciai képviselői is, köztük Murai István magyar nagy­követ. Bécs: Csütörtökön Salz­burgban megkezdődött az ál- . talános orvostudomány nyol­cadik nemzetközi kongresz- szusa. A tanácskozás több száz részvevője között magyar orvosok is vannak. Bolzano: Folytatódnak a dél-tiroli zavargások: isme­retlen tettes dinamitot he­lyezett Bolzano közelében egy kisváros rendőrfőnökének ajtaja elé. Csütörtökön Ró­mában ismét felgyújtottak egy oszrák kocsit. A tüzet sikerült hamarosan eloltani, így nagyobb kár nem kelet­kezett* Isztambul: A török rádió jelentése szerint Szemjonov szovjet külügyminiszter­helyettes, valamint Prokof- jev, a szovjet külügyminisz­térium ENSZ osztályának titkára Ankarába érkezett. A két szovjet politikus a tö­rök fővárosban tárgyaláso­kat folytat. Washington: 300 neves amerikai közéleti személyi­ség, — szakszervezeti veze­tők, egyetemi tanárok, tu­dósok, lelkészek, s néhány volt miniszter is, — nyilat­kozatban sürgette Johnson elnököt, tegyen meg mindent a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozásá­ra. Az aláírók azt követelik, hogy az elnök vesse el a Bundeswehr atomfelfegyver­zésére, illetve a Nyugat-Né- metország, nukleáris része­sedésére, irányuló terveket s hozon létre megállapodást a Szovjetunióval és más or­szágokkal a nukleáris fegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról. A nyilatkozat aláírói közt 12 Nobel-díjas tudós van. Konholy These Aladár Kék tenger, szürke sziklák Dubrovnik Talán még nagyon bennünk van Korcsula felejthetetlen bája, nemes színei, de Dub­rovnik jellegtelen kikötője csalódást okozott. Kofferjaink mögé bástyáz­va álljuk a szobát kínálók ostromát. Egy közeli szobát ajánlanak, egy motoros fia­talember a városon túli*a visz el. Végül az óváros közép­pontjában ajánlott szobát vá­lasztjuk. Es amint tört német­séggel lelkesen kalauzoló is­koláslányt követjük, mind­jobban tetszik a hely. Való­ban olyan városrészbe vezet, amelyet eddig csak mint utcai sétálók láttunk. Valódi „benn­szülött negyed” ez az óváros tömkelegé. Szűk utcáik, lép­csős sikátorok, vastag falú házak, érdekes félhenger- cserépfedéssel. Zeg-zúgos la­birintuson vezet és rr lin- kább látjuk, hogy ez az ,gazi. Kis kőkapu, lépcső, a la­kás négy vagy öt helyisége három szintben helyezkedik el. Szobánkhoz oleanderekkel szegélyezett terasz is tartozik. A cseppnyi udvar fölé lógó száradó ruhákat díszlobogó­nak látjuk, amelyekkel min­ket „bennszülöttekké” fogad. Barátságunkat a vendéglátók­kal slivovicával és magyar ci­garettával pecsételjük meg. Másnap belülről kifelé is­merkedünk a várossal, amely­nek közepében ébredtünk. Nem érezzük már magunkat idegennek és nem cserélnénk a jellegtelen üvegbeton luxus szállodák lakóinak összkom­fortosabb kényelmével sem.- Gumitalpú saruban tesszük meg a pár lépést a régi kikö­tőig. A mellékutcában csak kis gyerekek, öregasszonyok és sok macska tartózkodik, a tömeg a piacán hömpölyög. Bámuljuk a kirakatokat. A legtöbb népművészeti alkotá­sokat kínál és egész utcát foglalnak el az ötvös miniatű­rök boltjai. Végigjárjuk az ősi bástya­falat, amely az óvárost kö­rülveszi. A szédítő magasság­ból letekintve nem csodáljuk, hogy a város 15 hónapon át állta a szarácén kalózok ostro­mát. Méteres falak, szűk lő- rések, bástyák, tornyok ko­mor fensége, a múzeumok­ban pedig a régi gazdagság nyomai őrzik múltját. A vá­ros a római birodalom szét­bomlását követő zűrzavarban hamar megszerezte független­ségét és hol pénzzel, hol karddal meg tudta tartani a napóleoni időkig. Az osztrák uralom alatt jelentősége csök­kent, de az új Jugoszláviában ismét megtalálta méltó he­lyét, mint a Dalmát tenger­part legszebb városa. A tenger Dubrovnikban Is a legfőbb vonzerő. Két vá­rosi strand van, de fürödni itt is mindenütt lehet, a fa­lak tövében, a sziklák mel­lett, még a régi kikötőben is. Félóránként motoros hajó indul a közeli Kokrum szige­tére. A tenger mélykék vizé­ben fehér fodrot hasít ha­jónk. A kikötő boltíves ká­vézója, a két hatalmas to­rony, a régi falak olyan szé­pek, mint egy színpadi dísz­let valami nagy színes, ro­mantikus tengeri filmhez. Pa­norámaként vonul el előttünk Dubrovnik déli városrészének Ploce-nak a meredek hegy­oldalra felkúszó modem vil­láival. Luxus szállodája köz­vetlenül a partra épült. A motoros kis öbölbe kanyaro­dik. Megérkeztünk a strando- lók paradicsomába. Az egész sziget egyetlen fürdőhely. Le­het fürödni itt az öbölben is, de körül a sziget partja min­denütt kínálja a tenger és a sziklák minden szépségét. Átvágunk a szigeten. Kö­zepetáján Miksa császár kas­télya. későbbi kolostor rom­jai vannak. A megmaradt ré­szekben gyermeküdülő, tenge­részeti múzeum van. Kertjé­ben a dalmát tengeri szubtró- pikus flora természete» és kertészeti pompája, magnó­liák, babérok, agavék és szí­nes oleandersor. Lók rumon az emberi gondozás keze nyo­ma csak sejthető, csak ke­véssel toldotta meg a termé­szetadta szépségeket: a leg­szebb kilátóhelyeken pad, al­kalmas sziklán vaslépcső a tengerbe, a gyalogösvények szinte elvesznek az őspark növényzetében. A sziget egy érdekességét, pedig ember sem tervezhette volna jobban, „holt tenger­nek" hívják, talán 40x50 mé­ter méretű „tó”, amely grot- tával közlekedik a sziklák alatt. A tenger vize ez hul­lámok nélkül, mintha a ter­mészet hatalmas „fürdőkádat" alkotott volna. Ez a legfiata­labb korosztály strandja, alig párhónapos gyereket ia meg­mártanak a vízben. A múlt romjai, a természet időtlen szépsége mindent megadnak, hogy feloldódhas­sunk a víz és a nap élvezeté­ben. Négy nap a szigeten reg­geltől estig. Egy better alatt hagyva a ruhát, cipőt, órát, hogy csak a felett ónk elhúzó léglökéses repülők emlékez­tetnek arra. hogy a XX. szá­zadban élünk. A bőr megé­lik napfénnyel, a tüdő a sós tengeri levegővel, a test min­den pórusa egyesül a vízzel. Az utolsó hajóval elhagy­juk a szigetet és a naplemen­tét már a Lovrijenac erőd sziklájáról nézzük. Szinte még érezzük a ten­ger sós ízét és alig száradtak meg bőrünkön a hús cseppek, már keskenyvágányú vasút két mozdonnyal visz tovább. Léptünknek nyoma sem ma­radt a régi köveken és a ha­jónk csak pillanatokra vont barázdát a végtelen vízen. Mégis sokat kaptunk: a ten­ger kékjét és a napsugarat visszük magunkkal az úton, szürke hegyeke*, ót — haza­felé .,. *

Next

/
Thumbnails
Contents