Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
Bírálni — megismerni Jegyzet egy dokumentumról V oüt idő, amikor a polgári társadalom válságtudatának legjelentősebb művészi kifejezőit a kritikánk és a kiadói gyakorlat jobbára megvetéssel . intézte el. Proust, Joyce, Kafka (és mások ebből a kategóriából) leginkább megismerésre méltatlan szerzőként szerepelt a szellemi köztudatban. Az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének új dokumentuma, a Társadalmi Szemle július—augusztusi számában közölt tanulmány bírálja ezt az elzárkózást. Elismeri, hogy az említett szerzők nem védelmezték, hanem embertelenségében, elsivárosodásában tetten érték és leleplezték az imperialista korszak polgári világát, elboruló horizontját, gyötrő reménytelenségét. Művészetük nagyhatású kritika volt, szellemében és céljában a nálunk is elfogadott, egyidőben példaként állított kritikai realizmus folytatása. Könyvkiadásunk ezért mindazokat a művészeket hozzáférhetővé tette és teszi, akik valóban jelentős újat alkottak. A szemléletben és a formaadásiban nemcsak értékes, hanem vitatható, vagy éppen elutasításra ingerlő elemeket is tartalmazó művek megjelenése ma már nem újdonság. A mítoszteremtés sznob papjai kellemetlen helyzetbe kerültek; a közönség maga ismerkedik a mértéktelen buzgalommal agyonmagyarázott — és magasztalt írókkal. Elismeri és élvezi műveik tényleges hatását, ám azt is megállapítja, hogy a földig boruló ajnározás kórusvezetői elfogultan, egyoldalúan tájékoztatták. Nem szóltak például arról, hogy a humánus értékeket romboló polgári társadalom kritikája ezekben a művekben maga is hasonul, torzulásaiban ismétli a széthullást, a lefegyverzettséget és még sok mindent abból, amit tiszta szándékkal elutasít. Az Elméleti Munkaközösség állásfoglalása, Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban című elemzés erre is felhívja a figyelmet. Tanúi vagyunk tehát egy folyamatnak, amely egyszerre jó és rossz. Jó, mert felnőttként szembesít értékes, de nem mindenben meggyőző és nem mindig rokonszenves művekkel. Feltétele ez az igazi vitának, az igényeinkhez és lehetőségeinkhez méltó tájékozódásnak. Más dolog azonban a megismerés és merőben más a kri- tikátlan elfogadás. A kulturális érték elismerése és a különböző, olykor eltérő tartalmú értékek összemosása, a kategória határok önkényes lebontása között nagy a különbség. Alig bontakozik ki a polgári dekadencia elemző kritikája, az ismerkedésnek az a vitázó válfaja, amely szinte feltétele az eszményeinkkel súrlódó, sőt nem ritkán ütköző regények, novellák, színdarabok rendszeres közlésének. Ez a folyamat rossz oldala, s erre szeretnénk a továbbiakban néhány példát idézni. A Thália Színház bemutatta Sámuel Beckett nagyhírű darabját, a Godot-ra várva című drámát. Dicséretes vállalkozás, amelynek sikere megérdemelt, haszna nyilvánvaló. Mindenki, aki képes és hajlandó (Folytatás a 11. oldalon) Novellas- és tanulmánykötetek, a magyar klasszikusok remekei a Szépirodalmi Könyvkiadó nyári—őszi újdonságai között A klasszikus és az új magyar irodalom több jeles képviselőjének művét nyújtja at az olvasónak augusztusban és szeptemberben a Szépirodalmi Könyvkiadó. Érdekes és izgalmas olvasmánynak ígérkezik a neves műfordító, András László könyve, a Lauren- tis ügy. A mű a detektívre- gény és az íród műhely titkaiba való bepillantás sajátos keveréke; különleges műfajt képvisel, akárcsak Nemes- kiirty István Ez történt Mohács után című, történelmi riportkönyve, A szerző — a tudományos megállapításokra alapozva — a Mohács utám tizenhat esztendő eseményeit eleveníti fel, megmutatva a törökdúlta országot hogyan taszították még mélyebbre népáruló urai. Kiadásra kerül Bihari Klára, Koroda Miklós, Sásdi Sándor és Sze herényi Lehel egy-egy műve is, s újabb kiadás jelenik meg Illés Béla Ég a Tisza című, nagysikerű regényéből. Az újdonságok között sok növeliáskötet szerepel, s örvendetes, hogy azok jórésze vidéken élő szerzők írásainak összefoglalója. Baráth Lajos, Barsi Dénes, Gergely Mihály novellái mellett kiadásra kerül Örkény István kötete, Jeruzsálem hercegnője címmel. A szerző tíz év legjobb írásait válogatta össze, s bocsátja az olvasók ítélőszéke elé. Moldova György Gázlámpák alatt című elbeszéléskötete a többi között tartalmazza az Esték a téren ciklus valameny- nyi darabját is. Második kötetével jelentkezik Simányi Imre fiatal költő, címe: Ne sírjatok. Megjelenik Vidor Miklós verses- könyve is. Lakatlan évszak címmel. A tanulmánykötetek közül széleskörű érdeklődésre tarthat számot B. Nagy László A teremtés kezdetén című könyve. Az ismert kritikus elemzi többek között Illyés Gyula, Németh László, Sarkad! Imre alkotói koncepcióját, módszereit. Helyet kapott a kötetben a mai magyar irodalom fiatalabb művelőiről szóló átfogó tanulmány is. A magyar klasszikusok művei között kiadásra kerül — Gárdonyi Géza összes művei befejező részeként — A láthatatlan ember és az Ida regénye. Jókai Mór műveinek nem csökkenő népszerűségét bizonyítja, hogy három regénye is szerepel az újdonságók között: A kőszívű ember fiai, az Egy az isten, s a Szegény gazdagok; Tömörkény István születése századik évfordulója tiszteletére jelenteti meg a kiadó a magyar falu nagy ismerőjének Fecskék című könyvét. A Szépirodalmi Könyvkiadó Helikon műhelyében készülő, külsejében is reprezentatív kiadványok közül Babits Mihály Jónás könyve című művét, valamint Zrínyi Miklós Szigeti veszede- lemjét említjük meg. Előbbi a költő halálának huszonötödik, utóbbi a szigetvári csata négyszázadik évfordulója előtt rója le az utókor kegyeletét Az említett műveken kívül az Olcsó Könyvtár sorozatban hat, a Kincses Könyveknél egy, a Diákkönyvtárban pedig három újdonság szolgálja az olvasói érdeklődés kielégítését. Robert Rozsgy észt ven srkijí Smber izuLeJbM Fák, boruljatok a földre! Konok dörgés csitulj a csöndbe! Ember született. Mint koldus, nincstelen, — kér tőletek! Adjátok neki a lágy anyatej jó zamatát, huzat nélküli szobák óvó melegét. Néz, figyel a világra, s egyszer csak csöppnyi szája sírásra görbül, — nincs semmije, hát adjatok neki! Az első lépéshez erőt, bölcsődalt, szenderitöt, vidám mackó-mesét, adjatok neki. Tudja meg mi a fény, a sötét, s a lábára álljon mielőbb. Abc-t adjatok neki majd, mert semmije sincs! Higgye a jót, csak a jót, akkor is, ha sújtják a bajok, s a küzdelmek, mondjátok, roppant konokok. Felnő az ember, és nincstelen ő, de ti a földet pólustól pólusig minden határt törölve, adjátok neki! Csak a szerelmet keresse 8, Szerelmet nem adhattok neki! Hisz nem a; nincstelen többé, ~í ki az alamizsnát elveheti! (Ford.: Kovács Sándor) Hollós Korvin Lajosi DCőznapi ImLLacLa A gyermekért sírt akkor éjjel, a gyermekért, kit könnyű szívvel? Vagy nehézzel? elvetélt. A férfiért sírt akkor éjjel, a férfiért, kit az utolsó fordulóig elkísért. Egy álomért sír hajnalonta, egy álomért, melyért csak tétlenül könyörgött, s el nem ért. Lengyel József hetvenéves Regényíró, novellista, költő; a mai magyar irodalom egyik legérdekesebb alakja, akinek az élete maga is regény. Annak az antimilitarista és forradalmi szellemű fiatalságnak az útján indult, amely szembefordulva a háborúval, egy új társadalmi rend, a szocializmus megteremtésével akarta a békét biztosítani. Első írásai Kassák Lajos lapjában, a Tettben jelennek meg; első cikkei a Vörös Újságban. A forradalom iskoláját Kun Béla és Korvin Ottó közvetlen közelében járta ki. akiknek fiatal, de nagyon elszánt és lelkes segítőtársa volt. Első jelentős műve az 1919-es idők emlékeiről, tanulságairól szól. Visegrádi utca címmel jelent meg, a Tanácsköztársaság tízéves évfordulója alkalmából. Moszkvában, Kun Béla előszavával. „Ebben a könnyen olvasható formában írt, érdekes és jellemző epizódokkal tarkított könyvben — írja Kun — sok minden olyant talál az olvasó ezeknek az iskolaéveknek az idejéből, aminek hasznát veheti akkor is, mikor elmélyülni kíván a magyarországi proletárforradalom nagy történelmi tanulságaiban”. Gondolkodó, a tanulságokat kikutató és megőrző író lett Lengyel. Talán az emigráció is kifejlesztette bölcselkedő és álmodozó hajlamát, hiszen neki is — mint forradalmár társainak — a Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett. Bécsben, Berlinben, Moszkvában élt. várva az új forradalmat, a hazatérést, s nehéz körülmények közt keresve a mindennapi kenyeret. Ő is sokmindent megpróbált, volt újságíró, próbálkozott könyvkiadással, lapot szerkesztett, filmgyárban dramaturgkodott. Belülről ismerte a forradalmi mozgalom egyszerű embereinek sorsát, gondolkodását, érzésvilágát, hősiességüket és tévedéseiket. Második na- gyobbszabású művében, a Prenn Ferenc hányatott életében, nekik állít emléket; úgyszintén e regény — negyedszázad múltán — napjainkban keletkezett folytatásaiban, az Újra a kezdet és az Ante, apud, ultra, trans című kisregényekben. Az egyszerű embereket kedveli, hősei mindamellett nem a szürkék és jelentéktelenek közül valók; egyszerűségükben is gazdag a lelkiviláguk, bátorság, szellemesség és képzelőerő jellemzi őket. Ebben az értelemben Lengyel akár romantikus írónak is volna mondható, de csak hőseinek ezen tulajdonságai révén. írásmódját egyébként a legszigorúbb, minden hamis álmodozást és illuzioniz- must félrevető igazmondás jellemzi. Ezzel a tulajdonságával kapcsolatos az a jelentős újítói szerep, amelyet mai irodalmunkban, fiatalabb szocialista íróge- nerációknaik is példát mutatva betölt. Mint ismeretes, Lengyelt 1938-ban, a Kun Béla ellen indított per során letartóztatják. Tizenöt évet tölt száműzetésben, szibériai lágerekben és istenháta- mögötti erdei telepeken. Magyarországra való hazatérése után sorra megírja ez időkből származó élményeit és gondolatait, Az Igéző, a Kicsi, mérges öregúr, az Elejétől végig és a többi remekmű novella pontos beszámoló a száműzöttek életéről, azokról, akik nem bírták a szenvedéseket, s a törhetetlen lelkierejű hősökről, akik az érthetetlen tragédia közepette sem adják fel kommunista meggyőződésüket, s az igazságba vetett reményüket. Szomorú, tragikus dolgokat ír meg ezekben a novellákban Lengyel, mégis írás- művészete ezekben emelkedik igazi költői magaslatra. Az igazságba vetett személyes meggyőződés mintegy belső világosságot áraszt szét minden egyes írásában. Mindaz, amit megír, az embernek az önmagába vetett hitét sugározza költői ih- letettséggel. Lengyelt szenvedélyesen foglalkoztatja az alkotás, a munka, s maga az alkotó ember. A láger-történetekben is fontos motívum az embert megőrző tettvágy. De külön írásokat is szentel e témának. A Három hídépítő című regényében a Lánchíd alkotóinak állít emléket; példabeszédszerű novelláiban, mint az Oldás és kötésben, a soha meg nem szűnő emberi munkakedvnek. Hetvenedik születésnapja egybeesik ötvenéves írói jubileumának évfordulójával. Ez alkalommal mindezek az írásai összegyűjtve is megjelentek, Mérni a mérhetetlent címmel. Ez a vaskos két kötet egész szocialista irodalmunk történetének, s mai irodalmunknak legértékesebb gyűjteményei közé tartozik Egy következetes, egyenes irányban ha1 adó forradalmár író életének és gondolkodásának izgalmas, elolvasandó dokumentuma, D. A. ♦ Takács Dezső: Kirándulás
