Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-31 / 205. szám
2 napló 1966. AUGUSZTUS SÍ. Háy László köszöntése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 75. születésnapja alkalmából köszöntötte Háy Lászlót, a párt és a munkásmozgalom régi harcosát. A Központi Bizottság üdvözlő levelét Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára adta át Kommunista üldözés Indonéziában Djakarta: Jasir ezredes, a közép-jávai Solóban állomásozó gyalogosdandár parancsnoka kijelentette, hogy a közelmúltban tízezeí embert tartóztattak le „a Kommunista Párt föld alá szorított elemeinek felszámolását célzó kampány során”. Jasir szerint a tízezer letartóztatás közül hétezret a Solo és Djogjakarta között fekvő Klateni körzetben fo- «ganatosították. Mint az AP írja: Klaten jelenleg Indonézia leghirhed- tebb börtön-városa. Az eredetileg ezer fegyenc befogadására szánt központi börtönbe négyezer embert zsúfoltak össze. A fogház-hatóságok szerint élelmiszerhiány következtében naponta átlag egy „kommunistagyanús” rab hal meg. Castro beszéde Havanna: Fidel Castro kubai miniszterelnök hétfőn felszólalt a Kubai Dolgozók Forradalmi Szövetségének >lo* Havannában ülésező országos kongresszusán. A termelési célkitűzéseket nehéz elérni, ha kevés a képzett mezőgazdasági szakember. Sok adminisztratív és politikai vezető nem fordít elég gondot a termelés műszaki szintjének javítására —mondotta a többi között. A miniszterelnök emellett az egyéni termelékenység fokozására kérte a mezőgazdasági dolgozókat. „A forradalmi láz többé már nem elegendő” — hangoztatta. Vietnami jelenté» Országutakat bombáztak az amerikai repülőgépek A VDK ellen támadó amerikai repülőgépek hétfőn országutakat bombáztak. A sai- goni amerikai parancsnokság állítása szerint az F 105-ösök Hanoitól 200 kilométerre délre tíz teherautót megsemmisítettek, hatot pedig megrongáltak. Dél-Vietnamban a hétfői nap viszonylag csendes volt, a saigoni amerikai parancsnokság két szabdságh arcos támadást ismert be: a DNFF tagjai Saigon egyik külvárosában gránátot dobtak egy jeepre, a fővárostól 25 kilométerre északra pedig aknával lőttek egy vasúti csomópontot. Az amerikai tengerészgyalogság befejezte Alleghany fedőnevű hadműveletét, amelyet augusztus 20-án kezdett meg Da Nangtól dél-nyugatra. A saigoni szóvivő azt állította, hogy a hadművelet .során 113 szabadságharcost öltek meg. Az amerikai veszteségekről nem közöltek adatokat. Sharp tengernagy, az amerikai fegyveres erők csendesóceáni főparancsnoka 5 napos szemleútra indult Dél- Vietnamba és Thai-földre A saigoni rezsim fokozottabb büntetéseket helyez kilátásba a katonaszökevények számára. Az új törvény szerint azokat a katonákat, akik bevetés előtt álló egységektől szöknek meg, elfogatásuk esetén azonnal agyonlövik. Az egyéb katonaszökevényeket első esetben a frontvonalon végzendő 5 évi kényszer- munkára, a második esetben 10 évi kényszermunkára, harmadszori szökésnél pedig halálra ítélik. Az új törvényről beszámoló jelentésből egyébként kitűnik, hogy a dél-vietnami kormányhadseregben ez idő szerint 705 300 katona harcol. Washington: Sem Johnson amerikai elnök, sem de Gaulle francia elnök nem nyilatkozott még Mansfield szenátornak arról a hétfőn elhangzott javaslatáról, hogy a két államférfi találkozzék a vietnami helyzet megtárgyalására. — Washingtonban a javaslatot általában fenntartással fogadták. Kétségeit fejezte ki Ful- bright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának vezetője is. i A szenátor egyébként bejelentette, hogy bizottsága folytatja a vietnami meghallgatásokat s ezzel kapcsolatban szerdán Arthur Sylvester had ügyminiszterhelyettest, a Pentagon tájékoztatási szolgálatának vezetőjét idézik meg a bizottság elé. A téma az amerikai hadügyminisztérium tájékoztatási politikája lesz. Az amerikai képviselőház hadügyi bizottsága hétfőn 32 szavazattal egy ellenében meg szavazta azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazza az elnököt, hogy 190 000 tartalékost és nemzeti gárdistát hívjon be. Ismeretes, hogy a Pravda képes riportban számolt be egy szovjet repülőiskoláról, ahol vietnami pilótákat képeznek ki korszerű repülőgépek vezetésére. Képünk azokat a vietnami repülőket ábrázolja, akik a napokban fejezték be a tanfolyamot. De Gaulle Kambodzsába érkezett A „hideg" annexió Phnom Pneh: De Gaulle francia köztársasági elnök és kíséretének különrepülőgépe kedden, magyar idő szerint délelőtt fél tizenkettőkor ért betont Phnom Phenh Pochen- tong repülőterén. A tábornoki egyenruhát viselő de Gaulle-t, aki három napos látogatásra érkezett, a kambodzsai királyi ház tagjai, Norodom Szihanuk államfő vezetésével a kormány, valamint a diplomáciai testület képviselői üdvözölték. De Gaulle és Norodom Szihanuk beszédet mondtak. Az elnök üdvözölte a diplomáciai testület képviselőit, — közöttük a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemrég Kambodzsába érkezett teljesjogú megbízottját — megtekintette a fegyveres erők felsorakozott dísz-századait, majd színes népviseletbe ötlözött leányoktól virágcsokrokat vett át. A repülőtéren nagy tömeg szorongott. Többször hallatszott az „Éljen de Gaulle!” — kiáltás. IMMÁR 52 ÉVE, hogy a német militaristák kirobbantották az első világháborút azzal a céllal, hogy egy csapásra megnöveljék az uralmuk alatt álló területeket. Szeptember 1-én lesz 27 éve annak, hogy ismét fegyveres agresszióra szánták el magukat, melyből megint világháború lett. De ez alkalommal sem sikerült céljuk elérése Ellenkezőleg. Az uralmuk alatt álló terület egyre inkább összezsugorodott és ma a Német Szövetségi Köztársaság. más nevén Nyugat-Né- metország az az állam, melyben ők vannak uralmoy Nem emlékeztetnénk erre a történelmi tényre, ha nem kellene attól tartanunk, hogy Bonn ural egy tapodtat sem távolodtak el elődeik céljaitól. így sajnos megint óvni kell tőlük az embereket. íme, beszéljenek a tények. Ez év június 23-án a nyugatnémet Bundestag (szövetségi gyűlés) törvényt fogadott el, mely meghökkentő nyíltsággal fedi fel a német imperializmus terveit és céljait Természetesen más tényekre is hivatkozhatnánk, de úgy gondolom, a magyar olvasónak is éppen ez a júniusi törvény árul el legtöbbet. Vessünk csak egy pillantást e törvény első paragrafusára. így hangzik: „A Német Szövetségi Köztársaság felmenthet minden olyan németet, akinek, lakhelye, illetve szokásos tartózkodási helye kívül esik a nyugatnémet alkotmány hatósugarán, a nyugatnémet törvénykezés alól, amennyiben ezt megfelelő indokok alátámasztják”. Jó. ha az ember ezt a paragrafust kétszer olvassa el, mert mondanivalója így lesz egészen világos. E törvény szerint ugyanis a németek bárhol lakjanak is, a nyugatnémet törvénykezésnek vannak alárendelve. E törvény bizonyítja azt, hogy a nyugatnémet imperializmus igényt tart azokra a ' németekre is, akik más országokban laknak és ezeknek az országoknak állampolgárai. Nos, valaki azt mondhatná: no jó, ez a Német Demokratikus Köztársaság és Berlin lakosságára vonatkozik csak. Természetesen már ez a tény is elégséges ok lenne arra, hogy tiltakozzunk az ellen, hogy egy kormány jogot formáljon magának arra, hogy egy másik német állam polgárai felett ítélkezzék és számukra törvéBhJSDE LAJOS:-Zrínyi zászlai alatt Várművemunka 19. — Az sövénybű csak any- nyit szöggyél le, Máté, az mönnyit még akkor nap mögtuttok fonni. Nem akarnám, hogy csupaszon ma- raggyon az fal! — Az fonássaa, nagyságos uram, mög fogunk időre ké- szűni, csak az tapasztásnak nem tudom mikor fogunk végire mönni — jelentette ki Szekcsőy. — Az tapasztáshoz ki köll röndűni az cigányakat, azok jól tuggyák az dógot, űket se lőhet kihagyni az várművibü. Szójjá Ormányinak, hogy hóta kelvére kűggye ki ükét. — Ügy tudom, nagyságos uram, hogy az udvarbíró már ez napra ki is paran- csúta az cigányokat, de én még nem tanákoztam velük. Máj utánuk nézők, és beszélők még az mai napon Ormányivaa. __ Az kapukon nincsön s ömmi jobbítani való? — kérdezte Zrínyi. — Az pécsit és az patait ;• ív-műt főső hónapba jobbítottuk mög, de az siklósi beeső kapun még kilövő lukakat köll vágni, mer aki vagyon, az kevés, osztán mög az fővonó-lánc is akadozik. — Még ma kűggyed ki akkó oda az kőmívesöket és az kovácsot. Akarnám, hogy mire az török császár ideér, sömmiféle hiba ne , lögyön az házon. Érteni kell a munkához Zrínyi tovább ment, a vajda pedig elballagott az ároktisztító parasztokhoz, és figyelte azoknak munkáját. — Nem hidög az sár? — kérdezte. — Nem lőhet mos má hidög, — felelte J&z egyik őszes parasztember — hi- szöm má régóta jó meleg az idő. Mög osztán már pinkesd havába (május hó) vagyunk. Időközben meghozták az ásókat, s most már — ha egyszeri húzásra nem jö$ ki a növény — úgy ásták ki az emberek a gyökerével együtt. Szemmel látható volt, hogy így eredményesebb a munka. Hamarosan több mint 200 török rab érkezett lo kóp- jás vitéz ím «CT porkoláb kíséretében. Az öreg katona azonnal jelentkezett Szek- csőynél: — önagysága parancso- lattyára kihoztam az rabokat, hogy űk is segiccsenek az árkot tisztéttani. A vajda a Pécsi kapu és a Késás erősség közti árokba küldte őket, maga pedig a sövényfonókhoz sietett. — Nó látjátok, — mondta odaérve — ez gally! Ilyönt köll hozni, hogysem könyérsütéshő való rozsét. Embörök, csak ájjatok neki. Mívöltetök má fonást ennek előtte is? Az idősebb parasztok valamennyien csinálták már ezt a munkát, de a fiatalabbak között sok volt olyan, aki látott ugyan már sövényt fonni, de abban még semmi gyakorlata nem volt. Ezért Szekcsőy szükségesnek látta, hogy ennek megfelelően ossza be őket. — Ájjatok fő négy lépésre egymástu! — mondta.— Az fal mellött minnyá olyan embör lögyön, aki má tugy- gya az fonást, és aki még eztöt nem mívőte. ájjon az eesőnek háta mögé adoga- tónak. De eesőbb hozzátok ide az lajtomvákat, akit hozattam; Ott vágynak az árok szélibe. Jó vagyon. MindSn eeső embör támaszsza maga elé az lajtorgyát úgy, hogy az ne mozogjon. Ha valaki le tanál esni, ves- sön magára. Azért mondom előre ezöt, hogy sönkit is ne okújon, ha baja támad belűle. — Jó vagyon! Mas- tan mindön fonó embör mönnyön fő, és fölürü kez- gye levonni az sövényt. Ha már mind az fődig levonta, kezggye mög az munkát fődtül főfelé. De jó szoros- san; Akié nem fog jó lönni, elbontatom. Na, /erünk, szaporán! Lássatok hozzá! Te mög ne tátogass ittön, — mondta az egyik adogató- nak —, hanem készíts galy- lyat magadnak, hogy tudhasd adogatni, mikoron móggyát látod. Azhol gödrös az fal, ott az közit főddel kő mögtömni, hogy tartása lögyön. Előre mögmon- dom, hogy gödrös fonást ne tanájjak, mer leszödetöm, és aki rossz munkát végöz, aádig nem fog hazamönni, míglön az maga részit jó mög nem fonta. — Eggyöt sé féjjön, vajda uram — mondta az egyik idősebb paraszt —, tudjunk mink má. hogyan köll ezöt mívölni. Mögfonnyunk mi úgy az sövényt, hogy még az tálján Méradóla mestör is. aki ez házat épűte, jónak íténé. Te mög idevigyázz, és ne forgasd másfelé az szömödet, inkább adogassad szaporábban az gallyat! Még nem dógoztá soha várművén? Dógoztam én már itt az elmút fősö évekbe is! — Hát akkor minek bá- músz, mint aki mastan lát sövényt fonni elősször? Közben egy csapat cigány érkezett oda egy hosz- szúhajú, nagy szakállas, idősebb cigány vezetésével.. Láthatólag a vajdájuk volt, mert ő rendelkezett velük, noha ő is csak olyan rongyos volt, mint a többi. — Na mögérköztetök, romák? — szólt hozzájuk a vajda. — Tuggyátok-e, hogy nem ijjenkor szokás munkába áni? — Azs tekintetes és nagyságos udvarbíró úr csak ma reggel gyitt ki hozs- zsánk, s í kildett ki ide. Csak megfrustokoltunk, ás- tán má indultunk is. De hát Pata messire vagyon Sigettil. — Jól vagyon no. csak ne papolj annyit! Éppög jókor gyüttettök. Ott vagyon az sárgafőd, ásó, kapa, lapát, az gödröt az fal alá ájjátok, vizért amoda az tóhoz köll mönnötök. Ta- pasztatottok-e má sövényt? — Hm, nagyságos vitézs kapitány uram, — vigyorgott a nagybaj szú cigány — hisen ázs a mi mestersé- gink. Ázs nagyságos és tekintetes kapitány uram máj meg fogjá látni, hogy akit mi tapastpnk, ojjánt még a király úr se látott. (Folytatása következik) nyéket hozzon. De nem erről van szó' csupán. Idézek egy kommentárból, mely 1963-ban a nyugatnémet alkotmánnyal kapcsolatban jelent meg. Ebben olvashatjuk többek között azt, kiket neveznek ők németeknek. „Németek végső soron azok a személyek is, akikre a nemzeti szocialisták uralma idején rákényszerítették a német állampolgárságot”. Az 1966. június 23-án megjelent törvény szerint tehát a Lengyel Népköztársaság, Ausztria vagy más állam polgárai, akikre ,,a nemzeti szocialisták uralma idején rákényszerítették a német állampolgárságot”, a nyugatnémet törvényeknek tartoznak engedelmeskedni, őket a nyugatnémet bíróságok — melyek élén ma is nagy többségükben volt náci bírák állnak — olyan esetben, ha részt vesznek államuk békebizottságainak vagy nemzeti népfrontjának munkájában, illetve fellépnek a nyugatnémet imperialisták ellen, a törvény szigorával sújtsák; Már régóta járnak el így a nyugatnémet bíróságok NDK-polgárok ellen, akik nyugat-németországi tartózkodásuk idején a békéért és a feszültség csökkentéséért, valamint a két német állam közti kapcsolatok normalizálásáért szálltak síkra. Letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték őket. A nyugatnémet kormány június 23-i törvényével még Hitlert is túllicitálja, aki nem merte hódító háborúja előtt más államok polgáraira a náci törvényeket kiterjeszteni, hanem ezt csak a hódító háború után tette meg. A nyugatnémet kormány már most jogot formál magának arra — és ezt a szociáldemokraták jobboldali vezetőségének helyeslése közepette teszi —, hogy törvénykezzék más államok polgárai felett. A „hideg” annexiót tehát már békeidőben megkezdi és ezzel feszültséget teremt és bizonytalanságot. Az 1966. június 23-i törvény a nyugatnémet imperialisták más államok belügyeibe való beavatkozási szándékát tükrözi. Ellentmond, mint ahogy dr. Dittos, helsinki ügyvéd megállapította, „a nemzetközi jog alapelveinek és csak a Harmadik Birodalom határainak visszaállítására való törekvésként értékelhetőA finn jogász szerint „ez a törekvés annyira veszélyes a békére, hogy nemcsak a németek kötelessége fellépni vele szemben”. Az annexiós törvény összeegyeztethetetlen az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és annak megfelelő határozataival, amelyek minden államot arra köteleznek, hogy baráti kapcsolatokat alakítsanak ki a velük szomszédos államokkal. Ezenfelül az új törvénnyel — és ezt dr. Dehler, a nyugatnémet Bundestag helyettes elnöke nyíltan meg is mondta —, új akadály': gördítettek a két német ál lám közti kölcsönös megér Iá.» útjába. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG kormánya, mely politikájával a békét és az európai biztonságot szolgálja —, a Hitler-elle. nes szövetség államai, valamint más államok kormányaihoz intézett jegyzékében a bonni kormány 1966. június 23-i törvényét elutasította és követelte, hogy a nyugatnémet Bundestagnak a nemzetközi joggal ellenkező követeléseit visszautasítsák. Mindehhez csak annyit, aki aláveti magát a nyugatnémet annexiós törvénynek, az magának ássa sírját. Történelmi tanulság, hogy aki együttműködött a német imperializmussal, mindig sok bajt zú- dított magára. Hans Urbitscb
