Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
Líránk a világ színe előtt [A költészet napjai Budapesten S zép nyomtatványt kézbesített a posta. A címzettek a világ költői, s természetesen magyar kollégáik. ök lesznek a házigazdák azon a találkozón, amelynek programját francia, orosz, angol és német nyelven közük a rendezők. A találkozó hivatalos neve: A költészet napjai Budapesten. A patronáló testület elnöke Ilku Pál művelődésügyi miniszter, tagjai a magyar szellemi élet kiváló képviselői. akadémikusok, professzorok, Kossuth-díjas költők. A lebonyolítás gondját a Magyar írók Szövetsége és a Magyar PEN Klub vállalta. író-diplomatáink nemcsak helyreállították, hanem meg is erősítették, ki is terjesztették a magyar irodalom nemzetközi kapcsolatait. Az újságok híradásaiból minden érdeklődő tudja, milyen konsruktív szerephez jutnak a magyar küldöttek a Pen, az Európai Íróközösség és más szervezetek tanácskozásain. Felszólalásaik, javaslataik gyorsítják a két világrendszer írástudóinak közeledését, segítik a párbeszédes légkör javulását. Aktivitásuknak és a magyar Pen rangjának szép példája volt a nemzetközi Pen elnökségének tavalyi budapesti ülése. Sok neves író látogatott el hozzánk, barátkozott, ismerkedett. Reális képet kapott élő irodalmunkról, társadalmunkról és szellemi életünkről. Ezt a képet teljesebbé teszi az 1966 októberi találkozó, amelyen még többen vesznek majd részt a világ sok-sok országának képviseletében. A költészet napjai Budapesten nem csodálni való különlegesség, mégis, a kérkedés szándéka nélkül is jólesik elgondolkodni: a hajdani költő-nyomor országa, a nagy lírikusait elveszejtő, kétségbeesésbe, önkéntes halálba űző múlt Magyarországa az idén világfórumot teremt művészeinek. Nagyszerű alkalom lesz ez a találkozó a magyar költészet múltjának és jelenének bemutatására. Ami a múltat illeti, vita nélkül, közmegegyezéses alapon lehet sorolni líránk klasszikusait, a legnagyobbakat, akik művészetük erejével nemcsak önmagukat, hanem népük, nemzetük szellemét, érzésvilágát és gondolkozásmódját is kifejezik. A közelmúlt értékeinek válogatásában már több kérdés vitatott, az értékrend sarkpontjai azonban közvéleményben és irodalomtörténeti rendszerezésben azonosak, csaknem egyformán szilárdak. Annál több az ellentmondás a felszabadulás után induló generációk legjobbjainak kiválasztásában. Közönség és kritika Ízlésének, szelekciós szempontjainak eltérése, sőt ütközése, persze, nem magyar sajátosság. A hozzánk látogató költők és esztéták jól ismerik ezt a problémát. Ami őket meglepheti, s ami bennünket, vendéglátókat megelégedéssel tölthet el: az a vártnál gyorsabban kibontakozó folyamat, amely élő költészetünk igaz és helyes értékrendjét mind szélesebb körben segít elfogadtatni. Szorosan összefügg ez az európai rangú ifjú magyar líra eszmeiségének, hangulatának megítélésével. Ebben az elmúlt évek nagyon kedvező forlulatot hoztak. Az ifjú magyar líra újszerűsége, ihlete és sugárzó jelentése összhangban áll a legjobb haladó törekvésekkel. Ez a felismerés azért nagyjelentőségű, mert irodalmunk története folyamán első ízben biztosíthatja a lírai forradalom legújabb hullámának egyidejű, kortársi eüsmerését Petőfit, Adyt és József Attilát inkább csak utókoruk övezte méltó elismeréssel. Bíztató jel az, hogy művük és ügyük folytatóit harmincégynéhány éves korukban kezdik érteni és becsülni. Ami nem azt jelenti, hogy nem ütközik művük még gyakran értetlenségbe, és ellenállásba. Ennek főképpen ízlésbeli okai vannak. A költészet népszerűsítőinek tehát a költői önkifejezés és világértelmezés új eszközeit, formáit, módszereit kell ismertetni és elfogadtatni. A költészet napjainak központi kérdése a líra nemzetközisége lesz. Szóba kerülnek majd olyan részletek is, mint a versek és a közönség viszonya, indulat és értelem költői szerepe, a haladó eszmék ihletének jelentősége és — a má számunkra legfontosabb kérdésként — a mai magyar Ura helye Európa költészetében. K öltészetünk újabban nemcsak anyanyelvén hódít. Petőfit Éluard szavalta a rokonlelkű költő elragadtatásával. Adyért Martí- nov lelkesedik. József Attila fordítására a legjobb francia költők fogtak össze, Olaszországban és több más országban is felfedezték, kora előtt járó művészként becsülik, Radnóti legendája is túljutott határainkon. S az élők? Illyés Gyula belgiumi sikere, Somlyó György párizsi fogadtatása után nem utópista álmodozás arra számítani, hogy Európa és a nagyvilág Vast, Benjámint, Juhászt, Nagy Lászlót és ifjabb társaikat is hamarosan megismeri. Ananyev: Párharc Tigrisekkel Bátor vállalkozás manapság a második világháborúról regényt írni annyi kitűnő író, annyi kitűnő regény után. Mégsem múlik el év anélkül, hogy újabb és újabb könyvekkel ne találkoznék az olvasó a könyvesboltokban. A polcokon sorjázó kötetekből rokonszenvesen emelkedik ki Ananyev: „Párharc Tigrisekkel" című műve. A könyvet az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Az írót a magyar közönség még nem ismeri, ez az első nálunk kiadott kötete. Műve keletkezéséről, céljáról Ananyev így vall egyik szereplőjén keresztül: — *... Könyvet irok arról, hogyan tudnak meghalni az orosz katonák. Nem a hírnév vágya vezérel, csak leküzdhetetlenül szükségesnek érzem, hogy elmondjam az embereknek mindazt, amit átéltem, olyan szükségérzet ez, mely nélkül nem lennének hagyományok, nem lenne történelmi folyamatosság, sem történetírás". A regényt éppen ez a történetíróhoz illő hitelesség, riportszerű frissesség, alakjainak élő elevensége teszi élvezetessé. A szerző ugyanis valóban részese volt az esemény elmek: tizennyolc éves fiatalemberként egy páncéltörő üteg parancsnoka lett és harcolt a nagy küzdelem egyik legkegyetlenebb összecsapásában, az orjol—kurszkí csatában. . A regény mindössze harminchat óra története. Ebbe a harminchat órába süríti Ananyev a világtörténelem legnagyobb háborújának tragédiáját. Mesterien ért ahhoz, hogy figyelműnket lan- ' kadatlanul ébrén tartsa, a feszültség állandó fokozásával. A harc sodrását kitűnően érzékelteti a regény filmszerű előadásmódja. A gördülékeny fordítás Harnádi László munkája, a modem borítót Somos Miklós tervezte. Z. J. A Zrínyiek Horvátországban Mind Baranya megye, mind Jugoszlávia horvátországi részé kulturális életének ezidei központja a szigetvári nagy történelmi esemény négyszázados évfordulója. A magyar és a horvát nép egyaránt ki akarja venni a részét a megemlékezésből, és a helyzeti előnynek köszönhető, hogy Magyarországnak jutott az oroszlánrész, mivel Szigetvár Magyarországon van. A nemes versengésben mindkét nép érzi, hogy közös hősükről van szó, és hogy Zrínyi Miklós ugyanúgy védte Magyarországot, mint Horvátországot és ezekkel egész Európát. A Zrínyi-család sorsa szorosan összefügg a horvát nép sorsával, éspedig mind társadalompolitikai, mind kultúrtörténeti téren. A horvát nép kulturális tényezői tudatában voltak ennek. Egyetlen család tagjainak sem ajánlottak annyi költői művet, mint a Zrínyieknek, Szigetvár háromszázados évfordulója országos ünnep volt Horvátországban, és nagyon jellemző, hogy mind az első. mind a második (a mai) horvát nemzeti színház megnyitó előadásán Zrínyi szólalt meg a színpadon. A Dunántúli Napló szerkesztősége megtisztelő megbízása folytán feladatom volt ismertetést írni a Zrínyiek kultuszáról Horvátországban. Feladatom megoldásához váratlan segítséget nyújtott egy nagysikerű kiállítás, amelyet a Horvát Történelmi Múzeum rendezett május és június hónapokban „Siget” (Szigetvár) címmel. A kiállítás, amelyet a nagy érdeklődés miatt meg kellett hosszabbítani, méltó kerete lehet egy ismertetésnek a Zrínyi-család tagjairól Horváthországban. Az irodalmi, művészettörténeti és történelmi anyag végigvezet bennüket a Zrínyiek történelmén, jóformán a Szigetvári csata évétől napjainkig, mind a szigetvári hős személye felé gravitálva. A látogatót Zrínyi Miklós életnagyságú portréja fogadja. A festmény Mücke munkája, és a 300. évfordulóra készült 1866-ban. A terem falait még Ivekovic horvát festő két festménye díszíti, éspedig a Zajc opera egy jelenete életnagyságban és a kirohanás. Itt van még a szigetvári plébániatemplom közismert mennyezeti freskójának reprodukciója is.. Ha már festményekről beszélünk, itt említem meg Zágráb egy érdekességét, a Zrínyi-patika portálképét. A Zágrábba érkező idegenek gyakran megállnak egy életnagyságú festmény előtt, amely a pályaudvartól a központba vezető téren lévő gyógyszertár bejáratát díszíti, és a szigetvári hóst ábrázolja. A festményen nem található a művész kézjegye, és máig vitás volt, hogy kinek a műve. Egyesek Csikós művének tartották. Schneider Marianna, a Horvát Történelmi Múzeum munkatársa hosszas utánjárás után szemtanúkkal igazolta, hogy a képet az akkori gyógyszerész, Brodjovin festette Medovic festőművész felügyelete mellett, 1900 körül. A kiállítás irodalmi anyaga között megtaláljuk az Egyetemi Könyvtár trezorja féltve őrzött kincseit is, első kiadásokat és más ritka példányokat. Itt látjuk az első szigetvári eposz, Krnarutic műve első kiadását is. Brno Krnarutic írta meg az első Zrínyiászt, Vezetje Sigeta Gra- da (Szigetvár elfoglalása) címmel. Az első kiadás 1584- ben jelent meg Velencében. Művét alig néhány évvel a történelmi esemény után írta, mert már 1572-ben vagy 1573-ban meghalt, tehát nem érte meg munkája megjelenését. Művét a szigetvári hős fiának, Zrínyi Györgynek ajánlotta. A XVTI. században egy üstökös tűnt fel a magyar irodalom egén: a horvátországi Ozalj várában 1620-ban megszületett Zrínyi Miklós, a nagy hadvezér és magyar költő, aki örökszép eposzában a Szigeti veszedelemben állított méltó emléket dédatyjának. A költő Zrínyi Miklós műveit hamarosan megismerte a horvát olvasóközönség is, mert gyorsan megjelentek a költő testvéröccse. Zrínyi Péter horvát költő fordításában horvát nyelven. Zrínyi Péter nemcsak a Szigeti veszedelmet fordította le, a kiállításon látjuk például az „Adriai Tenger Syrenoia” első kiadása mellett (Bécs, 1651) a horvát fordítás első kiadását is (Velence, 1660). Figyelmet érdemel Jere Mecetic munkája is a ,,Trublja Slovinska" Szláv Harsona (első kiadás: Ancona 1665). Művében Zrínyi Péter horvát bánt dicsőíti. Érdemes idézni a következő sorokat: Od robstva bi davno u vaüh Rabság hullámiba merülne potonula Italija, régóta már Itália, o hrvatskieh da se zalih ha a horvát szirtek more otmansko ne razbija! ozmán tengert meg nem törnék! Akár egy magyar költő sorait olvasnánk a magyarságról, mint a nyugat védbástyájáról! Külön érdekesség Pavao Vitezovic „Odiljenje Sigetsko” c. műve, amelynek első kiadása 1684-ben jelent meg Becsben, míg második kiadása már a következő évben. Ez talán egész Európában egyedülálló jelenség a XVII. században. Díszhelyet érdemelne Andrija Kacic-Miosic éposza (első kiadás: Velence 1759). Az eposz címe: , Pisma oci bana Zrinovica, Cara Sulemana tretjega, kojiopside Siget ungarski i pod njim umri na 1566” vagyis Ének Zrínyi bánna és a harmadik Szulejmán császárról, aki ostromolta a magyar Szigetvárt és meghalt alatta 1566-ban. Az eposz 62 négysoros strófából áll. Az egész eposz annyira közel áll a horvát népköltészethez, hogy' a nép átvette és énekli mint népdalt, eredeti népdal dallamon. Az eposz egész szövegét tartalmi fordításban, két strófáját pedig szószerinti fordításban és az eredeti dallammal megküldtem a Baranya megyei Zrínyi ünnepséget előkészítő bizottságnak. A kiállított színlapok és egyéb színházi dokumentumok bizonyítják, hogy a horvát színjátszás sem akart elmaradni Zrínyi dicsőítésében. 1834. október 4-én nyílt meg az első zágrábi színház Körner drámájával — egyelőre német nyelven. Érdekes és talán egyedülálló színházi esemény színhelye volt az említett színház 1841. augusztus 16-án. Schmidt Vince érdemes színész jutalom játékaként adták elő Körner drámáját két nyelven! A magyar és horvát személyeket alakító színészek horvátul beszéltek, mig a törökök németül, tizenegy nap múlva, vagyis augusztus 27-én az újvidéki szerb színház tagjai horvát—szebb nyelven adták elő Körner drámáját 1876. október 4-én mutatták be Zajc operáját a „Nikola Subic-Zrinjski”-t és azóta nem kerül le a zágrábi színház műsoráról. Ezzel a darabbal (a 8. jelenettel) nyitották meg 1895. október 14-én az új horvát színházat is Zágrábban. A szigetvári történelmi esemény háromszázados évfordulójáról 1866-ban nagy ünnepségek keretében emlékeztek meg Horvátországban. Minden horvát író kötelességének tartotta hozzájárulni az ünnepségekhez. A folyóiratok hemzsegnek a versektől és egyéb munkáktól. Az ünnepség hullámai eljutottak Horvátország határain túlra is és egy crnagorai költő Savó Matov Martinovic is megénekelte a szigetvári hőst. Ekkor kapta Zágráb legszebb tere a „Zrinjevac” nevet. A négyszázados évforduló ünnepségeit Horvátországban tulajdonképpen Klaniczay Tibor dr. nyitotta meg, aki múlt év november 9-én, a Jugoszláv Tudományos Akadémia meghívására előadást tartott Zágrábban, a „Szigeti veszedelemről”. Klaniczay előadása. Ratkovic Milan zágrábi egyetemi tanár antológiája, Novalic Djuro doktori értekezése (párhuzamot von a Szigeti veszedelem magyar szövege és a horvát fordítás között, a Történelmi Múzeum kiállítása, színházi előadások, műsorszámok a rádióban és televízióban stb. csak egyes állomásai az évforduló megünneplésének. Az ünnepségek kulminációja a szeptemberi helyszíni r'mlékünnep lesz. ahol a magvar ünneplők és a jugoszláv rndégek találkoznak mindkét nép büszkeségének emléke előtt. DR. RÖMER BÉLA, a zágrábi egyetem magyar lektora Szabados Árpád: Vitorlák
