Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

OLVASÓLÁMPA Béke és háború Az újságban olvasom: a polgári légiforgalom elmúlt évi statisztikája minden ko­rábbinál nagyobb forgalmat mutat a világon. Az egy utasra jutó balesetek száma mégis csökken. A legbizton­ságosabb, a leggyorsabb tá­volsági közlekedési eszköz te­hát a repülőgép. — Ugyan­abban az újságban egy másik hír: B—52-es óriásgépek a demilitarizált övezetet bom­bázták Vietnámban. A bom­bák lakóházakat, iskolákat, kórházakat döntöttek romba; nők, gyermekek haltak meg. Ugyanaz a technikai talál­mány a haladás és a pusztí­tás eszköze. Távolságot le­győző közlekedési eszköz és halált okozó fegyver. A hiba nyilvánvalóan nem a gépben van. A technika nem cél, ha­nem eszköz. „Akik megriad­nak a technika haladásától — azt hiszem —, összetévesz­tik az eszközt és a célt. Ha valaki csak anyagi javak re­ményében harcol, nem sze­rez semmit, amiért érdemes élni. A gép azonban nem cél. A repülőgép sem cél: eszköz csupán. Éppolyan esz­köz, mint az eke” — Ezeket a sorokat már Antoine de Saint-Exupéry mondja im­már magyarul is hozzáfér­hető egyik munkájában. (Há­rom regénye egyetlen kötet­ben Éjszakai repülés címmel a minap jelent meg. Saint-Exupéry nem volt „hivatásos” író, mégis re­mekműveket alkotott. Nem az életmű gazdagsága, terje­delme, meghökkentő újsze­rűsége avatja íróvá, hanem tehetsége, emeri tisztessége, elhivatottsága, humanitása. Egy új technikai találmány „csodájának” volt a részese, az éjszakai repülés első kí­sérleteinek volt végrehajtója, a levegő birtokbavételének volt egyik úttörője. Gépek­ről, kényszerleszállásokról, repülőterekről, hangárokról ír, mégis munkáiban legtöb­bet az emberről tudunk meg. A hajdani technikai csodát: a kétszázhetven kilométeres sebességet, a szikratávírót, a hat-hétezer méteres magassá­got ma már többszörösen túl­szárnyalta a világ. Mivel Saint-Exupery-t azonban el­sősorban nem ez, hanem az ember minden körülmények közötti viselkedési formái, a hőssé emelő küzdelem, az életszeretet, a tapasztalatból születő törvények fölfedezése érdekli, könyve ma is meg­rendítő olvasmány. Írásai az elszemélytelenedő élet, a ha­lálfélelem, a magánosság el­lenében — a föld, víz és tűz után a negyedik elem, a le­vegő meghódításának hősi korából küldött — művészi tudósítások: a modem em­berhez szóló mai példabeszé­dek. Ernest Hemingway is az az író volt, aki nem ismerte a félelmet. Szinte kereste a veszélyt. Jóformán nem volt századunkban olyan kisebb- nagyobb csetepaté, ahol ne fordult volna meg. Békés napokon is fegyvert vett a kezébe: vadászni járt, és sportja: a bikaviadal volt. Az érett író, a frontokat járt hajdani katona a negyvenes évek végén mégegyszer visz- szatért küzdelmeinek színhe­lyére, s egy csodálatosan szép regényben summázta élete tapasztalatait. A folyón át a fák közé most magyar nyelven is megjelent Az írót nem kell bemutat­ni. Alighanem az egyik leg­népszerűbb — hogy ne mondjuk: legdivatosabb — nyugati író nálunk. Stílusa iskolát teremtett; a fiatal írók közül sokan tőle tanul­ják a mesterség szabályait. Népszerűségének jele. hogy , már parodizálni lehet, per­sze csak olyan szinten érde­mes, mint Illyés Gyula tette. Tíz éves hallgatás után, Az öreg halász-szál csak­nem egyidőben írta ezt a re­gényét. Személyes elemek­kel sosem fukarkodott mű­veiben, legtöbbet önmagáról talán mégis itt árul el. A regénynek három „rétege” van. Hőse, Cantwell, a má­sodik világháború után Tri­esztben állomásozó amerikai ezredes Velencébe utazik né­hány napra. Egy vadkacsa- vadászat és egy fiatal lány­nyal való találkozás leírása a regény jelen-ideje. Ebbe szövi az író a katona első és második világháborús em­lékeit. A háborús emlékek­kel különös hangon felesel a költőien finom szerelem rajza. Az ezredesnek a könyv utolsó lapjain megörökített halála — az élettől búcsúzó író intése egyben. Monoton, szenvtelen pár­beszédek zuhataga ömlik vé­gig a regényen, a pillanat­képszerű fejezetekben múlt és jelen olvad egybe, vízió és valóság színei oldódnak egymásba Cantwell emléke­zéseiben. Katona a regény főhőse, de a könyv a béke himnusza. Háborús emlékek kavarognak a könyv lapjain, de ezek az emlékek a békére szavaznak. A főhős halálá­val végződik a történet, de a regény valójában az élet értékét hirdeti. Szép az élet ég élni szép ... Emberek, vi­gyázzatok az életre.i. Két író, egy franda és egy amerikai, jóformán kortársai egymásnak, két egészen külön­böző műben így hirdetik szin­te ugyanazt a törvényt: az élet szépségét és a háború, a pusz­títás gyalázatát;.; T. T. Gazdag választékot nyújta­lak a Műszaki Könyvkiadó­nál a közelmúltban megjelent művek: több olyan munkával is találkozunk, melyek jelen­tős hiányt szüntetnek meg, s egy-egy terület átfogó elemzé­sét adják. Az Építők zseb­könyve — Hír Alajos szer­kesztésében — a magasépítő munka leglényegesebb adatait, számításait tartalmazza, a töb­bi között a statika területéről is, s áttekinthető összefogla­lást nyújt az idevágó rendele­tekről, és szabványokról. Sző­kébb területről ugyan, de ha­sonlóan tájékoztat Z. Marti­nék —? J. Rehor könyve, a Hogyan működik az óra? Az óragyártás alapvető műszaki folyamatainak összefoglalása mellett a könyv részletes leírást tartalmaz a különböző óratípusokról — így például a stopperóráikról — s igen sok ábrával könnyíti meg az ol­vasó dolgát. A kiadó gondozásában meg-: jelenő sorozatok is új köte- j tekkel gazdagodtak. A foto- \ sorozatban Kleeberg Zoltán fi: fotóvegyszerek előállításával I ismerteti meg az amatörfotó- jj zás hódolóit, az automatizálás i sorozatban két érdekes munka f jelent meg újabban. A. Ahr- hardt: Távvezérlés és P. Hum- rnitzsch: Automatika rendsze­rek megbízhatósága című könyve. Előbbi a távvezérlési technika fejlődésének, a be­rendezések és segédberendezé­sek tökéletesedésének megmu­tatása mellett részletesen fog­lalkozik az átviteli utak problematikájával is; utóbbi az automatika rendszerek megbízhatóságának elvi alap­jait elemzi, majd igen alapos összefoglalást ad a hibák fa­jairól és okairól, valamint a karbantartás és ellenőrzés mibenlétéről. A korrózióvéde­lem sorozatban dr. Vámos Endre könyve jelent meg Átmeneti korrózióvédelem zsí­rokkal és olajokkal címmel. A fenolok, észterek, savak és más anyagok hatékonyságá­nak. ellenőrzésének, felhasz­nálásuk lehetőségednek ismer­tetésén túl a szerző átfogó képet ad a címben szereplő kérdéscsoport egészéről. Az Ipari Szakkönyvtár új kötete dr. Gurmai Mihály: Üveghő­mérők gyártása című mun­kája. A különböző sorozatok to­vábbfejlesztése mellett a ki­adó nagy gondot fordít arra is, hogy lépést tartva a gyors­ütemű műszaki fejlődéssel, a több területen ma még eléggé szegényes magyar nyelvű tech­nikai irodalmat egy-egy szak­ág egészét átfogó művel gaz­dagítsa. A közelmúltban meg­jelent munkák közül két ilyet említünk. Fazlollah M. Róza testes könyve a Bevezetés az információelméletbe címet vi­seli. Az amerikai szerző a té­makör valamennyi területét tárgyalja, s a nemcsak a hír­adástechnikában, hanem má­sutt is mind nagyobb szerep­hez jutó szaktudomány műve­lőit nélkülözhetetlen kézi­könyvvel ajándékozza meg. Dzsagaspanjan — Romm — Tatocsenko: Vegyipari folya­matok ellenőrzése, szabályo­zása radioaktív izotópokkal című könyve ugyancsak átfo­gó, alapvető munka, e kor­szerű technika használatának szovjet tapasztalatait ismer­tetik, majd részletesen fog­lalkoznak az izotópos mérő­fejjel ellátott műszerek műkö­désével, alkalmazásuk sokféle lehetőségével. „Keveset egyetek, kegy holnapra is jusson egy falatka" Dokumentumok a Horthy-korszakból Az Országos Levéltárban őrzik a Horthy- korszak Földművelésügyi Minisztériumának, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának az iratait. Ezek között a dukomentumok és a Párttörténeti Intézet Archívumában őrzött iratok között sok ezer egykor parasztok, vagy parasztok megbízottja által írt levelet, kérvényt, valamint néhány ezeket az okmá­nyokat kiegészítő, különböző hatóságok által felvett jegyzőkönyvet találunk. Ezek a kor­mányzóhoz, kormányzónéhoz, miniszterel­nökhöz, miniszterekhez, képviselőkhöz, kü­lönböző hatóságokhoz, előjáróságokhoz írt esetenként fojtott szenvedélyű panaszok, máskor rejtett, olykor nyílt fenyegetéseket is tartalmazó folyamodványok, ismét máskor önemésztő, önmarcangoló hangú könyörgé­sek egy letűnt korszak tragikusan szomorú vádlói. Eddig is ismertük a két világháború kö­zötti magyar falu szomorú képét, a szörnyű valóságot, de ezek a levelek talán minden eddigi forrásnál, minden eddigi ismeretünk­nél szörnyűbb, megrázóbb képet festenek. Minden eddigi dokumentumnál többet mon­danak. Minden eddigi dokumentumnál job­ban vádolják a kizsákmányoló földbirtoko­sokat, a hatalmaskodó jószágigazgatókat és a hatalom többi részeseit, élvezőit, valamint a korrupt, körmönfont hivatalnokokat. A paraszti élet szinte valamennyi területére utalnak ezek a levelek. Dokumentumai a paraszti nyomorúságnak, de egyben bizonyí­tékai annak is, hogy a szörnyű megtorlás miatt csak olykor-olykor fellobbanó paraszti ellenállás, a Horthy-korszak legsötétebb éveiben is, mindvégig elevenen élt, szenve­délyesen izzott Lehetetlen ezeket az okmányokat a törté­nész tárgyilagosságával, józan, hideg szem­lélődéssel tanulmányozni. Nem lehet eze­ket a leveleket, jegyzőkönyveket elfogulat­lanul olvasni, ismertetni. A lippói munkanélküliek beadványa De az okmányok magukért is beszélnek. íme három Baranya megyei dokumentum. Az elsőt Lippóról 1925 április 11-én írta 33 munkanélküli aratómunkás a földművelés­ügyi miniszterhez. Beadványukban alázato­san esedeznek Ferenc főherceg uradalmá­ban való további alkalmazásukért és kérik ehhez a miniszter segítségét. Kérelmük rá­világít a Horthy-rendszer egyik legnagyobb csalásának, egyik legnagyobb szemfény­vesztésének a Nagyatádi-féle földreformnak a lényegére, illetve arra, hogy milyen sors várt azokra a nincstelenekre, akik el merték fogadni a kormány által, súlyos megváltás ellenében adott rossz földeket íme a kér­vény: „Nagyméltóságos Földművelésügyi Miniszter Ur! Alulírott földmunkások alázatos kérelemmel fordulnak az alábbi indokokkal a Nagymél­tóságos Miniszter Úrhoz ... mert aratási idő alatt munka nélkül állunk és kenyerünket nem tudjuk megkeresni. Mi alulírottak és elődeink kenyerünket ed­dig megkerestük a Frigyes főhercegi urada­lomban (Károly és Marjanna) — rosszul ír­ják a nevet, helyesen: Marianna — (major­ban), úgy napszámban, mint aratásban. Sajnos a folyó évre az uradalmi intéző úr kizárt és nem vesz fel többé aratónak, a kenye­rünket nem tudjuk biztosítani, a megélhe­tésünk ezáltal veszélyeztetve van. A keresetünkből azért lettünk kizárva, mert mindenki a földreform végrehajtása folytán 1—3 hold földet kapott és az intéző úr a folyó évi vállalkozásra, úgy mint azelőtti években, visszautasított azzal, hogy „nincsen szükségem magukra" adtam földet, gazdál­kodjanak! A munkásokat idegen helyről hozatták. Ismételten alázatosan kérjük a Nagymél­tóságos Miniszter urat a fiüti kérelmünket pártfogás alá vonni, hogy továbbra is a ke­nyerünket megkereshessük. Maradtunk alá­zatos szolgálja.. Baranya megye alispánja 1925 május 18-án a földművelésügyi miniszternek írt jelenté­sében elismeri a panasz jogosságát. A föld­művelésügyi miniszter azonban ennek elle­nére sem intézkedett a munka nélkül maradt nincstelen aratómunkások elhelyezése érde­kében. A lippóiak kérvényét még csak vá­laszra sem méltatták, intézkedés nélkül he­lyezték azt el a Földművelésügyi Miniszté­rium irattárában: Baranyai cselédlakások 1929-ben A második Baranya megyei dokumentum 1929 november 3-án Pécsen kelt és G. Ele­mér magyar királyi gazdasági felügyelő aláírását viseli. G. Elemér ebben a földmű­velésügyi miniszternek megküldött bizal­mas jelentésében a Baranya megyei uradal­mi cselédlakások állapotáról számol be. Erre a jelentéstételre azért került sor, mert 1929 októberében Baranya megye köz- igazgatási bizottsága előtt a megyei tiszti­főorvos, amikor beszámolt a cselédlakások és a cselédek egészségügyi állapotáról, a tényeket a valóságnak megfelelően mondta el. őszintén feltárta a szörnyű, megdöb­bentő helyzetet. így a közigazgatási bizott­ság ülése igen nagy sajtóvisszhangra talált, az ülésről még a budapesti lapok, így töb­bek között 1929 október 13-i számában a Pesti Üjság is beszámolt. A Pesti Újságban megjelent hosszabb terjedelmű cikk szerint: .......negyvenkét községben hasi hagymáz, t izenhétben pedig vérhas járvány van és az utóbbi betegségbe az elmúlt hónapokban már hét ember bele is halt... A járvány leküzdését nagyon megnehezíti az — mon­dotta a tiszti foorvos —, hogy különösen az uradalmi cselédek rettenetes és szörnyű lakásviszonyok között élnek. Vannak ura­dalmak, ahol három család él egy lakásban és ez a zsúfoltság lehetetlenné teszi a bete­gek esetleg szükséges elkülönítését.” A tisz­tifőorvosnak ezt a jelentését az alispán még kiegészítette azzal, hogy „legalább száz községben nincs megfelelő ivóvíz” ... A föld­művelésügyi miniszter ezek után úgy látszik szükségesnek tartotta, hogy hivatalosan is tájékozódjék a nagy vihart kavart esemé­nyekről. így került sor G. Elemér jelenté­sére. A megyei gazdasági felügyelő jelenté­sében nem tagadja a tényeket, de vizsgáló­dását igyekszik csak a cselédlakások álla­potával kapcsolatos körülmények leírására korlátozni: „Tény, hogy — írja a jelentésé­ben — a vármegyében egyes birtokosok birto­kain a mezőgazdasági cselédek nem a mai kor igényeinek megfelelően vannak elhe­lyezve. A lakások túlzsúfoltak, a megyed főorvos állítása szerint egy-egy cseléd lakásban több család foglal helyet, úgy hogy bármiféle ra­gályos betegség egy-egy ilyen túlzsúfolt cselédlakásban felüti a fejét, a betegség lo­kalizálása igen nagy nehézségekbe ütközik. De tudomásom szerint egyes uradalmak a legelemibb higéniára sem fordítanak súlyt... Végül mély tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy ha az állításoknak az a része igaz, hogy főleg a nagyobb birtokosoknál talál­ható a cselédlakáshiány, úgy bál-mennyire is nehezek a mai gazdasági viszonyok, ezek a nagybirtokosok ma is rendelkeznek olyan teherbíró képességgel, hogy az igen fontos és nagyhorderejű szociális kérdéseknek meg­feleljenek”. Azonban a gazdasági felügyelő csak általánosságban beszél. Kitér a konkrét adatközlés elől és a további adatközlés elől is elzárkózik úgy, hogy kijelenti: „Tekintet­tel arra, hogy ezekről az állításokról magam is a múlt havi vármegyei közigazgatási bi­zottsági ülésen vettem tudomást, így jelen­leg konkrét adatokkal nem tudok szolgálni”. Van azonban a jelentésnek egy nagy figyel­met érdemlő megállapítása is: „mély tiszte­lettel javaslom Nagyméltóságodnak, kegyes­kedjen megengedni, illetve a vármegyei m. kár. gazdasági felügyelőségnek elrendelni, hogy működési területemen egy generális el­lenőrzés megtörténhessen, hogy ezek az anti­szociális állapotok, ha a tényeknek megfe­lelnek, sürgősen orvoslást nyerjenek”. Er­re a megállapításra azért került sor, mert a megyei urak, a megye vezetőivel egyetértve minden erővél meg akarták egy részletes, konkrét vizsgálat tartását akadályozni és még a tisztifőorvos jelentésének a meghall­gatását is túlzottnak tartották. Ügy látszik azonban, hogy a gazdasági felügyelő lelki­ismeretét a tények megismerése annyira fel­rázta, hogy a többi megyei hivatalnokok­kal és a megye vezetőivel szemben is kéri, a vizsgálat megtartásához a földművelésügyi miniszter támogatását. G. Elemér azonban tévedett. A földművelésügyi miniszter nem támogatta törekvéseit, jelentését intézkedés nélkül helyezték irattárba. Levél Csertőről — 1936-ban A harmadik dokumentumot harminc év­vel ezelőtt 1936 június 20-án I. József cser­tői lakos írta a maga és 53 aratómunkás társa nevében. Könyörögve kéri a földműve­lésügyi minisztert, hogy juttassa őket mun­kához. I. József levelének elején elmondja, hogy ő és társai gróf Festési cs Domokos tu­lajdonát képező gazdaságnak szerződött ré­szesarató munkásai, de most nem alkalmaz­ták őket az aratás idejére és „még egy napi napszám sincs, mert ami robot munkával nem készül el, azt a cselédek elvégzik”. A továbbiakban arról ír, hogy „Már most ho­gyan tudjunk megélni?... Én Istenem! Mi lesz velünk? Elcsavarodik a szívünk, ha lát­juk rongyosan szaladgáló, beesett arcú éhe­ző gyermekeinket, kiknek már kiskorukban azt kell mondanunk: Keveset egyetek, hogy holnapra is jusson egy falatka. Nagyméltóságú Miniszter Ür! Csak egy kérésünk van, amiért esedezünk. Ne engedje, hogy a bérlő arattathasson, ha­nem, hogy mi arathassuk le az egészet, ak­kor talán legalább fél évre biztosítva lesz a kenyerünk. Bocsásson meg Nagyméltóságod, hogy pana­szos soraimmal felkeresni merészeltem. Egy­ben kérésünket ismételve ... vagyunk aláza­tos tisztelettel.. Augusztus 20 az új kenyér ünnepe. Ezért most különösen is jelentős lehet ezeknek a dokumentumoknak a felidézése. Régi igaz­ság az, hogy a múlt keservének, nyomorú­ságának az emléke, ha kísért is csak rossz, múló, tűnő álom. A fiatalok szemében pedig a ma, a boldogabb, szebb élet már természe­tes és megszokott dolog. Ebben a mai boldo­gabb, szebb életben valóban csak rossz álom a múltra gondolni, azt idézni. De kell emlé­kezni és emlékeztetni fiainkat, leányainkat is erre a szomorú korra. A mai gondjaink, bajaink megoldásában is segítségül hívni a múltat, hogy tisztábban, világosabban lát­hassuk a jelen eredményeit. Buday György I í * A Műszaki Könyvkiadó újdonságai KutwtdrtéaA

Next

/
Thumbnails
Contents