Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

K fiZGAMSÍ6I KirsznlH, oksóU bhásépítkezést! A lakásépítkezések műszaki színvonalának és költségalakulásának néhány kérdése A lakásépítkezések ütemé­nek fokozása az utóbbi két évtized folyamán világmére­tű problémává vált. A népes­ség szaporodása, a kulturális igények növekedése szükség­képp veti fél az alapvető lét­kérdések, ezek között a la­káskérdés belátható időn be­lüli megoldását. Egyes orszá­gok hallatlan gyors mérték­ben növelik lakásalapjukat, s ez, valamint a belső kielégí­tetlen szükséglet sürgetően veti fel hazai viszonylatban is a- lakásépítés ütemének foko­zását. Csak néhány példát: az 1000 lakosra jutó lakás­építés 1963-ban a Szovjet­unióban 11,1, Svédországban 10,7, az NSZK-ban 9,9, az USA-ban 8,6 darab volt. Ma­gyarország 5,2 darabos telje­sítményével viszonylag ked­vezőtlen helyet foglal él Ausztria, Csehszlovákia, Ro­mánia mögött is. Az európai országok közül csak néhány országban, mint pl. Lengyel- országban. az NDK-ban, Por­tugáliában kisebb a lakásépí­tés üteme. Kormányunk számos intéz­kedéssel, jelentős anyagi ala­pok biztosításával segíti élő egyrészt az állami és szövet­kezeti, másrészt a magánla­kás-építkezések tömegesebbé válását. Ennek hatására a la­kásépítési ütem országosan, s megyei viszonylatban is nö­vekedett. A tömegesebb mé­retű lakásépítésnek azonban számos feltétele van. Ezek kö­zül e • cikk keretében az álla­mi lakásépítés műszaki felté­teleink változásával, fejlődé­sével kívánok foglalkozni; Az országos állag alatt A második ötéves terv so­rán az építőipari termelésnek egyetlen ága sem fejlődött olyan gyorsan megyénkben, mint a lakásépítésé. A fejlő­dés kettős irányú volt: egy­részt a lakásépítkezéseknél fel­használt szerkezeti elemek a korszerűség irányába tolódtak el. másrészt a lakótelepi épít­kezési forma elterjedésével egyidejűleg és a korszerű szer­kezeti elemek nagyobb ará­nyú felhasználásával Össz­hangban tért hódított a mun­kaszervezés színvonalasabb formája, a folyamatos mun­kaszervezés. ■ A korszerű falszerkezetek felhasználásának előretörése megyénkben szinte kizáróla­gosan a panel- és a stáza- ilzem létesítésével kapcsola­tos, s ezek termelésével össz­hangban alakult. E téren a fejlődést a korszerű függőle­ges teherhordó szerkezetek és födémtípusok arányának nö­vekedése jellemzi. 1961-ben az összes épített lakásoknak még csak a 7,6 százaléka létesült olyan lakóházakban, ahol a függőleges teherhordó szer­kezet korszerű építőelemek felhasználásával készült, 1965- bén ez az arány már 58.2 százalék volt. A felhasználás méreteit tekintve azonban bizonyos elmaradás tapasz­talható az országos helyzethez képest, ugyanis a korszerű falszerkezetű lakóházakban épült lakások aránya országo­san már 1963-ban elérte az 50 százalékot, míg a megyé­ben ugyanez az arány ekkor 23 százalék volt. Az elmara­dás jelenleg is fennáll, amennyiben 1965-re országo­san elérték a 70 százalékot, szemben a megyej 50 száza­lékkal. Az elmaradás oka véleményem szerint az, hogy a lakáséoítkezéseknél a pane­len kívül más, korszerű fal­szerkezetek. mint pl. könnyű­beton közép- és nagyblokk, stb. felhasználása csak mini­mális mértékben történik, a panelüzem kapacitása pedig határt szab a nagyobb ará- nak százalékos megoszlása a nyú korszerűsítésnek. lakóházak függőleges teher­Az épített lakások számá- hordó szerkezete szerint: Az épített lakások számának százalékos megoszlása a lakóházak függőleges teherhordó szerkezete szerint Függőleges teherhordó szerk. 1961 1963 1965 Téglafal 92,4 65,6 15,3 Vasbetonvázas 9,8 26,5 Egyéb ~ 1,6 Or— Hagyományos együtt W,4 77,0 41* Falpanel 7,6 23,0 51,9 Könnyűbeton kézi falazóblokk — 6,3 Korszerű együtt 7,6 23,0 56,2 Összesen c 100,0 100,0 100,0 A korszerű födémszerkeze­tek felhasználása tekintetében lényegesen kedvezőbb a hely­zet, s e téren az ötéves terv utolsó évében az állami épí­tőipari vállalatok által épített lakások esetében elértük az optimális eredményt. — Míg 1961-ben az épített lakások­nak még csak 15 százaléká­nál használtak fel korszerű födémet, addig 1965-ben már a 9o százalékánál. Ez azt je­lenti, hogy a panel és stáza- födém felhasználása nem kor­látozódik a panelelemekből épült lakóházakra, hanem a hagyományos építőelemekből készült lakóházaknál is elter­jedt. A korszerű födémek fel- használása tekintetében lé­nyegesen jobb a helyzet me­gyénkben, mint országosan; Érdemes megjegyezni, hogy míg 1963—64-ben országosan a korszerű födémek felhasz­nálása csak 50—60 százalék körül mozgott, addig a pécsi stázaüzem elsősorban meg­rendelés hiányában kapacitá­sát csak 50 százalékban tud­ta kihasználni. (Tudomásom szerint ez évben már teljes a kapacitás kihasználása.) Folyamatos munkaszervezéssel A lakótelepi épitési mód az utóbbi öt év során me­gyénkben is a lakásépítkezé­sek fő formájává vált: azösz- szes épített lakásoknak 1961- ben 66,4 százaléka, 1963-ban 91 százaléka, 1965-ben 97 szá­zaléka a lakótelepeken épült. A lakótelepi építési mód le­hetőséget nyújt a gépesítés fo­kozására, a középmagas és magas épületek sorozatépíté­sére, a korszerű építésszerve­zés széleskörű élterjesztésére. Kedvezőbb a helyzet a lakó­házak szint-növekedése tekin­tetében: az épített lakásoknak 1961-ben 39 százaléka, 1963- ban 48 százaléka, 1965-ben 85.5 százaléka épült négy és ennél több emeletes lakóházakban. 1961-ben még nem épültek 4 emeletesnél magasabb lakóhá­zak, 1963-ban az összes épített lakásoknak 19,6 százaléka, 1965-ben pedig 29,2 százaléka épült öt és ennél több emele­tes lakóházakban. A lakóhá­zak szintnövekedése minden­képpen kívánatos, egyrészt a területtel való takarékosság, másrészt a költségek csökken­tése céljából. Nyilvánvaló, hogy az alapozási, felvonulási és számos járulékos beruhá­zási költség viszonylagos csök­kenése bőségesen ellensúlyoz­hatja a szintszám-növekedés miatt kétségkívül bekövetkező gépi és egyéb költségemelke­dést. Megjegyzendő, hogy a négyemeletes lakóházakban je­lenleg nem építenek liftet — s ez véleményem szerint hiá­nyosság —, ha építenének, ez 6—8 ezer forinttal drágítaná meg a lakásonkénti költséget, többemeletes lakóházak eseté­ben már ennek költsége Is 1—2 ezer forintra csökkenne. Növekednek az építési költségek Végül még néhány szót az építési költségek alakulásáról. Egyelőre az építési költségek az utóbbi években a vára­kozásnál kedvezőtlenebbül alakulnak. A korszerűbb lakás termeléssel egyidejűleg nem csökkennek, hanem növeked­nek az építési költségek. En­nek a jelenségnek több oka is van. Egyrészt az utóbbi öt év során jelentősen növekedett az épített lakások átlagos nagy sága (1961-ben 48,4 négyzetmé­ter, 1965-ben 55,3 négyzetmé­ter volt), másrészt a lakások felszereltsége is kedvezőbbé vált. Pl. az utolsó két évben épített csaknem valamennyi lakást ellátták fürdőszobával és beépített bútorokkal. Ez és még számos más tényező hat a műszaki fejlődés következ­ményeként bekövetkező költ­ségcsökkenéssel szemben. Más okok is közrejátszanak me­gyénkben a költségek növeke­désében, ugyanis a fentiekhez hasonló feltételek mellett or­szágosan csökkentek a la­kásépítési költségek. Az okok felderítése nem tar­tozhat e cikk keretébe, az azonban bizonyosnak látszik, hogy ez az egészségtelen je­lenség kapcsolatban van a lakásépítő vállalatok munká­jának szervezettségével, az al­kalmazott építési technológia kiforratlanságával. Ezt mutat­ja az, hogy a korszerű szerke­zeti elemek felhasználásával épült lakások költségei ese­tenként — egy-egy lakóház esetében is — eltérőek, a költ- színvonalnak nincs egyenes irányú csökkenő tendenciája. A lakásépítési költségek csökkentése a következő évek­ben rendkívül fontos fel­adat. ha figyelembe vesszük, hogy országosan 1 százalékos költségszínvonal-csökkenés évi 600 darab többletlakás terme­lését biztosíthatja. Szilágyi L. KISLEXIKON Eszközlekötési járulék Az eszközlekötési Járulék a vállalatoknál realizálódott jö­vedelem egy részének a lekö­tött álló- és forgóeszközök arányában történő elvonása. A legutóbbi kislexikon részletez- az álló- és forgóeszközök szeredét és jelentőségét a vál­lalati gazdálkodásban. A ter­melés gazdaságossági vizsgá­latánál az utóbbi években fel­merült az a probléma, hogy nem vettük eléggé figyelembe a termelésnél felhasznált, le­kötött álló- és forgóeszközök mennyiségét. A korábbi elszá­molási rendszerben a ráfor­dítások és az árak távolról sem kielégítő mértékben mu­tatták az eszközigényességet. Az eszközlekötöttség a ráfor­dításokban és az árakban egyrészről az amortizáció, más részrql a forgóeszközök egy- része I utáni hitelkamat révén jelentkezett. Ez azonban nem volt megfelelő mértékű. Az amortjizáció számbavétele vol­taképpen csak az elhasznált állóeszközök pótlását, az egy­szerű j újratermelés megvalósí­tását mutatta és nem fejezte ki a termelésben lekötött esz­közök előállításához szükséges ráfordításokat. Az eszközigé- nyesség iparáganként, sőt vál­lalata iként Is különböző. Nem közömbös tehát sem népgaz­daság , sem vállalati szinten, hogy i termeléshez mennyi le­kötött eszköz előteremtésére, biztosítására van szükség. A l)ővitett szocialista újra­termelés gyorsabb ütemben megköveteli, hogy a gazdasá­gi erőforrásokat minél hatéko- nyabban használjuk fél. A gaz daságpsság elve teljes mérték­ben csak akkor érvényesül, ha a termeléshez felhasznált folyó munka ráfordítások csökken­tése párosul azzal, hogy a ter­melést minél kisebb eszközle­kötéssel, tehát minél kevesebb álló- és forgóeszköz-szükséglet­tel valósítjuk meg. Ezeket a problémákat a köz­gazdászok számos szakcikkben vitatták és e vita eredménye­ként a kormány 1963 végén a vállalati önálló elszámolás, a gazdasági kalkuláció és az anyagi ösztönzés továbbfej­lesztése érdekében elrendelte az eszközlekötési járulék foko­zatos bevezetését. 1964. január 1-től általában a minisztériu­mi iparban az álló- és forgó­eszközállomány után. az álla­mi építőiparban a forgóeszkö­zök után eszközlekötési járu­lékot kell fizetnie, melynek mértéke az évi eszközállo­mány átlagos értékének 5 százaléka. A vállalatok a ter­meléssel összefüggő álló- és forgóeszközeik után fizetik az eszközlekötési járulékot. Az eszközlekötési járulék ösztönöz az ésszerűbb eszköz- gazdálkodásra, megszünteti a beruházott eszközök ingyenes használatát, • ugyanakkor meggyorsítja az erkölcsileg már elavult vagy használha­tatlanná vált gépek, berende­zések kiselejtezését, a meglévő eszközök kapacitásának jobb kihasználását, a készletek csökkentését. Az eszközlekö­tési járulék a vállalat össz­költségén belül növeli a fix költségek súlyát, ezáltal a ka­pacitások jobb kihasználása és a forgóeszközök forgási se­bességének meggyorsítása a korábbinál nagyobb mérték­ben hat a vállalat anyagi ér­dekeltségére. Dr. Erdélyi Ernő Adatok — események A KISKERESKEDELEM ÁRUFORGALMA 1966. L FÉLÉVBEN Boli Mini« Ft-ban IMS. L télét •fc-i olt! élelmiszerek Vendéglátás Élelmiszer összesen: Ruházat Vegyesiparcikk Iparcikk összesen: Kiskereskedelem összesen: Ebből; állami szövetkezeti 550.8 313.5 864.3 335.8 579.5 915.3 1779,6 1263,8 504,7 108,5 110* 109* 100* 121* 112* 111,0 109.7 114.7 Termelőszövetkezetek és az amortizáció A Központi Bizottság ha- tározata szerint, a gaz­dasági mechanizmus reformja után a termelőszövetkezetek pénzbevételeikből fedezik az anyagi ráfordításokat, a ter­melés folyamatosan felmerülő költségeit és az elhasználódott állóeszközök pótlásának pénz­ügyi forrását, az amortizációs alapot. Az árszínvonalnak a jövőben lehetővé kell tennie, hogy a termelőszövetkezetek teljes állóeszközállományuk után képezzenek amortizációs alapot. A z állóeszközök újraérté­** kelésére az idén került sor és jelenleg még az ültet­vények, szőlők, gyümölcsö­sök. egyéb állóeszközök újra­értékelési eredményének ösz- szesítése folyik. Megállapítás­ra került az új bruttó érték, nettó érték, értékcsökkenés. Épületeknél az új bruttó ér­ték 141 százaléka, gépeknél pedig 89 százaléka az eddigi úgynevezett könyvszerinti ér­téknek. (Megjegyezzük, hogy ezt a számot befolyásolja a gé­peknél a múlt év elején vég­rehajtott mintegy 20- százalé­kos nettó-árcsökkenés de még mindig magas nálunk a gének ára. így pl. egy UE—28-as összkerék-meghajtású univer- zál traktor 410 q, egy db. Super Zetor középnehéz uni­verzál traktor 500 q búzába kerül.). A nettó érték pedig épületeknél 91 százaléka, gé­peknél 47 százaléka az eddig nyilvántartott értéknek. A mezőgazdasági termelő­szövetkezeteknek elvileg eddig is a pótlást, sőt a bővített új­ratermelést, az álló- és for­góalapok növelését saját fel­halmozásból kellett volna biz- tosítaniok. Ezért írja dó a tsz- alapszabály a jövedelem fel­osztásánál. hogy évenként a tagok között kiosztható része­sedésnek legalább 10 százalé­kával kell gyarapítani a fel nem osztható szövetkezeti ala­pot, más szóval állóalapot, a gazdasági megszilárdítás és fo­lyamatos fejlődés érdekében. Ez a 10 százalék viszont nem elegendő a hitelesedékesség ren­dezésére, nem fedezi az amor­tizációt. nemcsak együttesen, de külön-külön sem. Egyéb­ként még az úgynevezett gyen ge tsz-ek is 14 százalék saját erővel járultak hozzá beruhá­zásaikhoz, a többi tsz-ek pe­dig 22 százalékkal a megvaló­sult beruházások értékéhez vi­szonyítva, s ez már 12 száza­léka a tagok részesedésének. Beruházási hitelesedékesség pedig 21 százaléka. A tagok részesedése sem mondható magasnak, az elmúlt évben 10 291 forint volt egy dolgozó tagra, ami alacsonyabb az országos átlagnál, s havi 857.50 forintnak féld meg. A mezőgazdasági árak és ipari termelői árak közti disz- paritás-különbség nem nyújt lehetőséget a paraszti felhal­mozás és személyes jövedelem egyidejű, megfelelő szinten tartására. Ez a helyzet a ma­gánparaszti idők öröksége, mert az ellenforradalom után a mezőgazdasági árszínvona­lat úgy alakítottuk ki, hogy az egyéni gazdaságok által elért jövedelem ne adjon le­hetőséget nagyobb bővítésre, mert a parasztság ismerve az átszervezéssel kapcsolatos perspektívákat, úgysem for­dította volna jövedelmét újabb, további befektetésekre, beruházásokra, de ezek a be­ruházások nem is feleltek vol­na meg a nagyüzemi gazdál­kodás feltételeinek. Ez z tette indokolttá a kö­zelmúltban egyes cik­keknél bevezetett mezőgazda- sági felvásárlási áremelést. Az áremelés közvetlen célja nem a paraszti jövedelem emelése volt. hanem elsősor­ban a gépamortizáció fedeze­tének biztosítása. A tavalyi értékesítési tényszámokat ala- pulvéve az áremelkedés 66 és fél millió forint bevételtöbb­letet jelent, de ezt terhdi a takarni ánytápok áremdkedé- se, a gépek után tartalékolan­dó amortizáció, s mindössze csak q százalék marad az ár­többletből jöveddemnövdés- re, s ez még csak 1 százalé­kos epelkedést sem jelent Viszont az áremelés alkal­mas arra, hogy a többtermés­re ösztönözzön, mert minden mázsa búza, minden mázsa hús, minden liter tej, ameny- nyivel több a tavalyinál, már jövedelem-növelésre mehet Ez részben jelentkezik mára pécsi járás terveiben is, mert a tavalyi szinten számított nem egészen 1 százalékos emelkedéssel szemben a tsz- ek rr ár közel 3 százalékos jövedelem-emelkedést mutat­nak e gépi amortizáció kép­zésén túl csak az árdiferen- ciából A leírási hányad bevezeté­se alkalmas arra, hogy a tsz- eket a gépekkel kapcsolatban okszeiű és helyes gazdálko­dásra ösztönözze. Olyan és annyi ^ gépet szereznek be, tartanak meg, amennyire a helyes gazdálkodás mellett szükségük van, amit ki tud­nak használni, mert az amor­tizáció s tartalékolási kötele­zettség, a megfelelően nem hasznosított gépek után is terhel: a gazdaságokat. Abak- sai tsz pl. így tudott vásá­rolni 2 db igen jókarban lé­vő lánctalpas traktort Fejér megyéből hitel-átvállalással. Ott nyilván sík területen, ke­vésbé | kötött talajon olcsóbb gépekkel is el tudják végezni a szükséges munkákat. Itt vi­szont az időben elvégzendő jó munka érdekében szükség van rá; T\e nemcsak a gépeknél, 17 hanem a többi beruhá­zásoknál is az értékcsökke­nési hányad elszámolása, tar­talékolta tása a viszonylag leg­kedvezőbb állóeszköz-gazdál­kodásra kell hogy ösztönözze a tsz-ek vezetőit. Eddig csak hitelteherrel, esedékességgel számoltak, de nem minden­hol. Volt, ahol a hitelesedé­kesség elengedésére spekulál­tak és spekulálnak. Az amor­tizációs alapképzés csökkenti a hiteligényt és ennek követ­keztében a hitelterhet Is. Már ebben az évben az AGROKER-nél megvásárol­ható gépek túlnyomó többsé­gét a tsz-ek az amortizációs alapképzés során összegyűlt pénzeszközeikből fizetik ki; Ez alól csak a gyengén géDe- sített, kevés leirási hányaddal rendelkező, nemcsak pótlás jellegű gépvásárlásra szoruló tsz-ek képeznek kivételt. A jelenlegi árszínvonal e- hetőséget ad a gépek utam leírási hányad képzésére. 4 feladat, hogy a tsz-ek a tel­jes állóeszköz-állomártvok után képezzenek amortizác'ós alapot. A megfelelő árszínvo­nal kialakítása két oldalról -s megközelíthető. Egyrészt a mezőgazdaság által felhasz­nált ipari termékek árainak csökkentésével. másrészt a mezőgazdasági felvásárlási árak emelésével. Bármelyik utat is választjuk, a feladat teljesítése már kisebb módo­sítást kíván az eddiginél, mert az épületek értékcsökkenése csak egyharmada a gépeké­nek. Dr. Huszű Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents