Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
I I I I 1 Cseres Tibor Nyárvégi emlék I Aratás! Mikor ezt a szót hallom, nekem egy egész esztendő képzik meg, s benne Kö- B rözsi Veconka olajosbarna szeme. Pedig any- ! nyi földem sem volt, ahová a könnyem lecseppenhetett volna. Egy szántó-vető, aggó- E dó esztendőnek minden reménye és öröme, J ahogy a szántó-vetőnek a gabona betaka- rítása jelentette mindig az év fordulóját, (f Nekem, mivel csupán egy évben arattam I bérletben a magamén, sem azelőtt, sem t azóta, bizony emlékezetemben maradt minden napja és hónapja, de különösen az aratásnak minden órája és perce is. Először azért, mert húszéves^voltam, s K minden szomorú és vidám élményre fogé- | kony, másodszor, mivel más szegény és sóvár emberek előtt jutottam ahhoz az öt hold I bérlethez, melyért alku és egyezség szerint két és fél mázsa búzát kellett fizetnem holdanként, éppen úgy, mint az elődömnek, I aki Kisasszony napján, tehát szeptember elején hunyt el váratlanul, s még a tarló- hántást sem végezte el, még azt is rám I hagyta. Tizenkét és fél mázsa búzát kellett fizetnem a bérletért, két hold őszi búzát vetetI tem hát, a termésből tartalékolnom kellett vetőmagra és táplálásomra, táplálásunkra is. Mert nősülést forgattam a fejemben. I Huszadik évemet tapostam, s a házasodás illett is a jó gazdához. S alkalmat adott az Qyenféle gondolatokra Köröwí Veconka is, ősszel, hogy önkéntesen segített a tengeri csutka betakarításában. Tavasszal pedig, amikor kijelentette, hogy ő a markot szedi utánam, ha én is úgy akarom. De még ott nem tartottunk! A tarlóhántásra igát kellett fogadnom. És még akkoi a magágy sehol, mert az elődöm tengerije talpon! Végre november elején nekieshettem lelkesen és soványan, hogy megtisztítsam a kukoricaföldet. Ebben segített Veconka. A vetőszántást és a vetést is hitelben végeztettem el. Jött a tél, és megállított igyekezetemben. De nem torpanhattam meg, nem ülhettem a kemence mellé, mint a többi földmívelő, választanom kellett: vagy béresnek állok vagy a malomba munkásnak. Adósságomat készpénzben kellett megfizetnem. Én a malmot választottam. Zsákos lettem: cédulára mértem vissza a lisztet az őrletőknek. Heti tizenkét pengőt kaptam, g hogy jól meghúztam a nadrágszíjat, szépen törleszt- hettem. Hétköznap hát a malom, s vasárnap Veconka. Ez a Veconka tizenhét esztendős volt, a vállamig ért, és mostani értelmemnek úgy tetszik, amint megismerkedtünk^ nyomban feleségül akart jönni hozzám. És ezt a szándékát azon nyomban közölte is velem, s rejtélyes módon abban semmi nevetséges és semmi megalázkodó nem volt. Elhitette velem, hogy pírba játszó barna arcára és tömör formás lábaira múlhatatlanul szükségem lesz felvirágzó gazdaságomban, sőt gazdaságom felvirágoztatásában. S én bele is egyeztem, vagy törődtem valahogy. Nem tiltakoztam, s jól is esett ez a bizonyosság. Veconka hajlamos volt hirtelen kacagásokra, sőt, mindenféle huncutkodásokra is. S amikor a nyarat emlegettük, amikor ő majd az én marokszedőm lesz, és a déli pihenőben együtt hűsölünk majd — minden szava megs zámyasodott. Az én későn vetett búzám még csak zsen- dült, amikor már másutt kaszára érett a kalász. Elszegődtem, s Veconka járta ki nekem, hogy amelyik gazdánál az ő apja meg bátyja arat, ott jusson nekem is három hold búza. Azaz nekünk, mert Veconka lett persze a marokszedőm. Nem emlékszem én arra, milyen rendet vágtam, s arra sem. mennyi időbe tellett, míg a három holddal végeztem. Egy hétből kitelt azért az ideje. De Veconka mindig a nyomomban járt, arra emlékszem, s az iszonyú fáradtságra, mert még soha nem arattam addig — s azóta sem. Tizedéből arattunk, s én három rjiázsfe búzához jutottam. Vgconka dúdolt eleinte, aztán nagyokat hallgatott, s nézte karom lassuló lengését, s a kasza után elhanyatló rendet. Kettőből csinált Veconka egy kévét s néha hjárom rendből. Jobban esett volna, ha beszél, még akkor is, ha korhol vagy siettet. Még inkább beszélnem, magyarázkodnom kellett volna nekem, hogy eltereljem figyelmét, gondolatát. Én azonban csak azt éreztem, hogy csontom velejéig fáradt vagyok. S még arra is emlékszem, láttam, Ő pontosan tudja, mit érzek én. És sajnált ijs egy kicsit, de nem tehetett semmit. S ezért aztán hallgattunk másnap is, harmadnap is, és nem hancúroztunk ebéjd végeztével sem, mint egész télen, tavjaszon elterveztük. A következő héten álltunk bele az ép búzámba. Most már csak ketten, persze. S furcsa volt, hogy nem állapodtunk meg, mennyi lesz az ő marokszedőrésze, mert hogy én már a sajátomban dolgoztain. Sok pipacs piroslott az én nyurga búza- vetésemben és szarkaláb, meg búzavirág is kéklett benne elég. Hétfő reggel alkalom lehetett volna tréfálkozásra, kacagásra. Olaj- barna szemét ezen a szép és haszontalan látványon feledve — csak ennyit mondott Veconka: — Nem adja meg a hét mázsát se holdja! S belefogtunk a munkába. Tenyerem sajgóit, talán még jobban, mint a múlt héten, szivem vert a második félórában, s tüdőm kérte sóhajtva a levegőt. — Három rendet kötök minden kévébe — szólt nagy sokára mögöttem a lány —, némelykor négyet is. Nem volt semmi kegyetlen a hangjában. Amint megálltam, visszafordultam, akkor ötlött szemembe, nem köti be kendővel az arcát a bámulás ellen, mint némely kényes- kedők. Nem fél a naptól! Milyen szép olajosbarna! Gyönyörködtem benne. Bizony isten. — A bérletbe meg vetőmagra talán elég lenne. De hol van még a cséplőrész! S mit eszünk a télen! — szólt valamivel később Veconka. S ez volt az utolsó alkalom, hogy megkér- iem a kezét, s őt magát testestül-lelkestül, s valami ígéretet is tegyek, hogy hosszú és boldog, nyugodt életünk lesz. Ha csak egyről is bizonytalan voltam, hallgatnom kellett. Bár Veconka dolgos kezében, életbíró iz - mos lábában bíznom kellett volna. És szeme is úgy csillogott, amint a szalmakötelet sodorta, terítette, mintha valami huncutságon járna az esze, vagy el akarna cseppenni a könnye éppen. De 6 nem sírt és nem nevetett, hanem komolyan hallgatott. Délben azt mondta, hazamegy, mivel nem hozott ételt. Én is megebédeltem árnyékba húzódva, szokás szerint köröm közül. Veconkát aztán hiába vártam. Nem jött vissza sem délután, sem másnap. Magam arattam le a búzát, magam nyűttem, magam sodortam a kötelet, magam kötöztem a kévét Talán jobb is így — gondoltam —, mint áld nem tehet egyebet. Mért csináljunk két szegényből hármat. Mert akkor én már tudtam, Inkább a malomba megyek dolgozni esztendőszám, csak a bérletből szabadulhassak. I ■ TÖLG-MOLNAR ZOLTÁN: KÖNYÖKLŐ Walter Kaufmann: Drága gólyák A ldsflú, aki még nem volt egészen ötéves, körül sétált a parkban és öntudatos büszkeséggel mutogatott a virágokra, — Az piros, ez kék, az sárga, az meg lila — mondta a fiatal nőnek, aki egy gesztenyefa árnyékába húzódva ült a pádon. Rámosolygott a kisfiúra, ki a biztató mosolyt látva odatelepedett mellé a padra, s állhatatos pillantással fürkészte. — Nos, mit nézel? — kérdezte a lány. —• Téged, Káté — felelte a gyerek, csak azért, hogy ezzel is megnyújtsa a meleg szeretet, bizalom perceit, hogy élvezze ezt az érzést, amely mindig átjárta őt, ha Kate elvitte sétálni, nyugodt és elegáns otthonukból, ahol mama uralkodott fenségesen. Käte átfogta a vállát, engedte, hogy nekitámassza a fejét és belecsókolt puha fürtjeibe. Amikor az Idő hűvösebbre fordult és a szél felkapdosta a leveleket, a lány felállt, kézenfogta őt és a park kijárata felé vezette. A kisfiúnak úgy tűnt, hogy Káté most valamilyen kellemes Egy nagyközségben az országút mentén megálltunk egy takaros kis csárda mellett, amelynek hófehérre meszelt falán nagy tábla függött ezzel a felirattal: „Nemzetközi ételspecialitások”. Ez a két szó — ha kisebb-nagyobb hibával is — még három nyelven volt kiírva. Társaságunk kíváncsi volt a nemzetközi ételekre és egyikünk megkérdezte a csárda vezetőjét: — Milyen nemzetközi ételeket főznek? _ Az egyik asztal felé mutatott és megjegyezte: , — Ott olaszok ülnek. Olasz ételspecialitást kaptak. Elárulom, hogy gulyást tálaltam nekik, de sok paradicsomot és makarónit is tettem bele. Mindegyikük két adagot rendelt. Amott az ajtónál németek esznek. Nagyon ízlik nekik a németes étel. — Mit kaptak? — Ugyanazt, de makaróni és paradicsom helyett káposzta került a gulyásba. Nagyon ízlik nekik. Sohasem vallók a németeknél szégyent a káposztával. Nem tudnak betelni vele. — Mit csinálna, ha véletlenül egyszer kínai vendég toppanna be? — Mandulát kevernék a gulyásba. Ök úgy szeretik, sok mandulával. Csehszlovák vendégek érkeztek a csárdába. Csakhamar tálalta nekik a gulyást, ezúttal persze cseh módra, gombóccal. Megdicsértük a „nemzetközi" csárda vezetőjét, aki büszkén jelentette lei, hogy népi zenészeik sem mindennapiak. — Ezt hogy értsük? — Úgy. hogy ők minden női névre tudnak nótát. Rozáliára például azt, hogy „Hallod-e Rozika te ..Katalinra: „Kati, gyere ki..Bözsire: „Bözsi, ne sírjon, Bözsike drága ...” Ilonkára: .Ica, Vica, kukorica repce..." és így tovább. Társaságunkban volt egy fiatal nő, aki mosolyogva kérdezte: — Az én nevemre is tudnak nótát? y — A prímás nevében kijelenthetem, hogy nincs olyan női név, amelyre a banda ne tudna nótát. — Engem ugyanis Erikának hívnak. A csárdás meghökkent: — Tessék egy pillanatig várni. Odament a prímáshoz, aki éppen a hegedűjét hangolta és tárgyalni kezdett vele. Pár perc múlva visszajött és diadalmas hangon mondta: — Kérem, én nem beszéltem a levegőbe! Azt állítottam, hogy minden női névre tud a zenekarunk nótát muzsikálni. — Erikára is? — Természetesen. Tessék csak odafigyelni! A zenekar rázendített és a prímás már énekelte is: — „Erika, Erika búzakalász, nálamnál hűbb szeretőt nem találsz . . .” PALÁSTI LÁSZLÓ emléket idéz fel magában. Sötét szemei elgondolkodó- nak tűntek, de ajkai szélén egy kis mosoly játszott Hogy meghízott az utóbbi időben — gondolta a gyerek, Úgy látszik igaz, amit mondanak, hogy egy kisfiúcska növekszik benne. De mindez mégis különös és ijesztő dolog, még elképzelni is, hogy olyan sokáig tartózkodik ott bent a sötétben. Emlékezett rá, amikor az édesanyja megmondta neki: „Käte-nek kisbabája lesz”, de amikor ő tovább kérdezősködött, hozzátette: „Nem, veled egészen más volt a helyzet Egy gyönyörű szép, hófehér gálya tett le téged az ablakpárkányim kra”. *— Käte — szólalt meg —, hogy lehet hogy engem a gólya hozott, a te kisfiad pedig tebenned van? — Azért van így — felélte Käte kis mosollyal, melyet alig színezett át a meghökkenés —, mert a te édesapád gazdag, az én kisbabám apja pedig szegény. — És a gólyák nagyon drágák? — Úgy van — mondta Käte —, nagyon drágák. Hirtelen sietős léptek dobogását hallotta a hátuk mögött. Megfordult, majd Käte is, s észrevették, hogy egy szélesvállú, magas férfi közeledik feléjük. Gyűrött sapkát viselt, kopott bőrzekéjének ujja alig ért tovább a könyökénél. — Mit akar ez a bácsi? — kérdezte a gyerek. Käte nem felelt, csak elengedte a kezét A kicsi úgy érezte, mintha elhajították volna. Käte ijedt arckifejezése még jobban megrémítette, halálos csendben figyelt. — Käte — szólalt meg a férfi, amikor hallótávolságon belül került — hála a sorsnak, hogy megtaláltalak. — Mi történt? — sürgette a lány izgatottan. — Heint letartóztatták és Erwint is. A rendőrség ott járt a szobában, mindent felforgattak, s elvitték a könyveket, meg a röpiratokat. — Mit tehetünk? ,.. A férfi arca megkeményedett, szemei összeszűkültek. — Azonnal menekülnünk kell. Most. Ebben az órában. — Az én állapotomban? Hogyan? JEVGENYIJ VINOKUROV: JŐa aizialiuik kamt&k ülik körbe... Ha asztalunk barátok Ölik körbe, te fáradtan figyelsz egy székre dőlve, míg ml múltról, jelenről vitázunk és jövőnkért érvelünk, csatázunk. Ez kedves bohém, az komoly tudós, fürgén röpködnek a szigorú szók, ez kiabál, az élcet gyárt érvnek és te mindezt csak ásítva nézed, s én meglátom, a tekintetedben, míg mosolyogsz, álom szárnya lebben. velünk nem törődsz... De elmennek ők, s ml ketten maradunk az éj előtt! Fordította: Kovács Sándor — At kell Jutnunk a határon. Vidd haza a gyereket és légy Itt újra fél óra múlva. Siess! — Képtelen vagyok Ilyen leg kell próbálnod! A fiúcska kitépte magát Käte kezéből, amikor az megindult vele hazafelé. Mérges tekintettel nézte a férfit — Nem szeretlek téged — mondta, — No, gyere gyorsan kicsikém — biztatta Käte. Nehezen, vonakodva megindult a lány után. A börzéké s | férfi csak állt a virágágyak között és nézett utánuk. *— Visszamész hozzá? — kérdezte a kisfiú a lányt — Igen, kicsikéim — Engem már nem szeretsz? — Természetes, hogy szeretlek. Tudod, milyen nagyon közel állsz hozzám, — Miért sírsz? — Dehogy sírok — szólt Käte, s akaratlanul megtörölte arcát a kezefejével. Egy héjtű közben lehullott a földre. A gyerek lehajolt, hogy megkeresse. — Hagyjad — sürgette, s hátravetette a haját, mely homlokába hullott <-> Gyerünk gyorsa^ A harmadik sarok után már ffeltűnt az elegáns villa a nagylombú fák között. A fiatal nő néhány pillanatig habozott, majd magához húzta a kisfiút és szorosan átölelte. A kicsi érezte, amint az arcán végigfolynak Käte könnyel. Ajka remegni kezdett — Nem jössz vissza többé. Käte? — Egy darabig most nem. — Szeretném látni a kisfiádat, ha megszületik. 1— Majd egyszer elhozom. Most szaladj befelé! — Gyere velem! — kö- nyörgött a gyerek. •— Nem lehet Kérlek, kérlek kicsikém,., A lány elengedte őt s a kisfiú végignézte. Hirtelen idegennek tűnt a számára, úgy érezte, mintha egy hideg kéz érintené meg a tarkóját. Egyszeriben szörnye" egyedül maradt a világon. Megfordult és futni kezdett a fákkal szegélyezett úton. be a villába. 1933 augusztusát írták, valahol a Ruhr-vidéken, Németországban, Fordította: Zilahi Judit Walter Kaufmann 1924-ben született Berlinben. A nácizmus elöl Ausztráliába menekült, s Itt utcai fényképészként, dokkmunkásként, matrózként kereste kenyerét. A háború idején kezdett Írni, több regénye, elbeszélése Jelent meg, s mindezeket számos európai nyelvre lefordították. Jé- lenleg a Német Demokratikus Köztársaságban ÓL 1 I i
