Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Színházi évad a néző szemével zöttük. <->igu elmegy jrecsrov — írja Korompay Jánosné — „kevés színész tud olyan szépen beszélni, mint 6.” Ipsa József érdekes tanácsot ad; „Ha a színész a színpadon valamilyen hangszerrel jelenik meg, akkor próbálja pontosan követni vele a játékot. Ugyanakkor Farkas Gabi művésznő, miért nem játszott a Két úr szolgájában?” Döme Mária hosszúra szabott, kedves levelében Ivá- nyi József, Bálint András alakítását említi meg: „Miattuk is érdemes volt megnézni a Legyek-et.” Bő kívánságlista A színház tizennyolc darabot ajánlt a nézőknek: tessék, válasszák ki a tizenöt bemutatásra kerülő művet. Mit mond az ezerfejű Cézár? „A műsortervhez gratulálunk, igazán minden igényt kielégítő a választék?’ — dicséri a szászvári 10/43-as gyógyszertár kollektívája, — „kár, hogy innét ritkán jutunk el a színházba. Ha azonban eljönnek hozzánk, mindig zsúfolt a nézőtér.” Hódi Attilának már van igénye; „Szívesen látnám színpadon a János királyt és Mesterházi valamelyik müvét. Helyes, hogy műsorra tűzik a Faustot.” Ezzel szemben más a véleménye Fodor Erzsébetnek: „A Faust helyett inkább a Porgy and Bess-t mutassák be, gondolom az előbbit sokan megnézték Szegeden. O’ Neill-t nem szeretem, viszont örülnék a Fizikusok színpadra állításának.” „Az operatársulat régóta ígéri a Varázsfuvolát, a „felnőtt” társulat most már — esetleg vendégművészekkel — programjába iktathatná” — tolmácsolja Varga Zoltán. „Peter Weissnek a Vizsgálóbíró című műve egész Európában nagy sikert aratott, a fővárosban is bemutatták, miért ne adhatnák elő Pécsett is” — kérdi Papp András. Több néző kérte a színházat, hogy bátran nyúljon a budapesti sikerdarabokhoz, mert a pécsiek ritkán juthatnak el a fővárosba. Hoff er Józsefné: „Tűzzék műsorra a János vi- téz-t és Szirmay Mézeskalács című operettjét.” Ez a rövid tallózás természetesen csak a vélemények elenyésző százalékát éppen- hogy felvillantotta. Minden esetre jól tanúsítják, hogy a közönség szereti a színházat, jó előadásokat vár, előlegezett bizalommal tekint az új évad elé, amelynek első állomása az augusztus 23-i társulati ülés. Bocz József A Parlament (Hubert Montarier rajza) FEDERICO GARCIA LORCA: Új dalok így szól az alkony: „Árnyékra szomjazom:’’ A hold meg így szól: „Én a csillagokra” A tiszta forrás a szellő ajkait és sóhajtását hívja-áthítozza. Én aromákra s mosolyra szomjazom, új, zsenge dalra vágyom, amelyben nincsen holdíény és liliom s régmúlt szerelmi álom. Reggeli dalra vágyom, hogy a jövő nyugodt vizére törjön: iszaptalan, friss sodrással töltse be hullámait a földön. Egy dalra várok: sugárzó, halk legyen gondolattal telt, ékes, sose hajoljon bánat és rettenet, sem ábránd szűz szivéhez. E dal lírai hús nélkül töltse ki mosolyával a csendet. (Galambok szállnak, vak rajok — hol a misztériuma csenget.) E dal a dolgok leikéig jusson el, szellők leikébe szálljon, aztán az örök szívben leljen reá az örömteli álom. Fordította: Keszthelyi Zoltán Harminc évvel ezelőtt fasiszta golyó ölte meg a spanyol nép nagy fiát, Federico Garda Lorca világhírű költőt és drámaírót. A szabadságharcos Lorca felbecsülhetetlen értékű alkotásokkal gazdagította nemcsak a spanyol, hanem az egész világirodalmat. I I F i I DARÄZS ENDRE: Hajnal a Duna-parton Egy csillag Int még, a sereghajtó, Biztatón int, hogy mind visszatérnek Különben már minden kék és arany, Mert nappal ez És felette felhők márványkarzata és az. Óriási, láthatatlan kórusok. Csak egy gally-intés kellene És felzendülne máris az ünnepi zene. Valami mindig közbejön. Most mély búgás. Gabonaszállító hajók vonulnak a Dunán. Csupán Szelíd, kék árnyak, egymás nyomán. Odaát az Országház Szélesvállú tömbje, Akár egy szónok a mellvédre, A rakpartra támaszkodik S hallgatása súlyos, Am máris beszélni kezd, Ha elmegy feje — kupolája — fölül Az a harsogva kerengő kis gép. Valami mindig közbejön. ülök a parti csendben, De kórusok harsognak bennem És egymást váltják megfontolt beszédek, Arról, Hogy a ml korunk írja le A bejárható mindenség alkotmányának Kezdőszavait... I I I I I I I ’ $áÉ.V. V-lV; t J i Közönség és színház, színház és közönség — tehetjük bármelyik felet a látszólag megkülönböztető első helyre, a lényeg mindig ugyanaz: az elválaszthatatlan egymásrautaltság. A színház, a mű, a színész játéka a közönségben fogan gondolattá, cselekedetté s viszonzásul serkentő erővel hat vissza színházra, színészre egyaránt az elismerés, a taps, a kritika. Ezért a színház, túl a színpad és a nézőtér eleven, mindennapos találkozásán, minden korban kereste és alkalmazta a kontaktus megteremtésének legkülönbözőbb formáit, a személyes ismeret- - ségtőí egészen a szociográfiai jellegű felmérésig. A Pécsi Nemzeti Színház minden évben kiküld bérlete- : seinek néhány ezer sokszorosított levelet, benne közreadja az új műsortervet, véleményt kér és vár az elmúlt évadról. S amikor a kitöltött lapok visszaérkeznek, gondosan ősz- . szegyűjti, olvassa, értékeli a sokszor fél oldalakon sorakozó gondolatokat. Érdekes, izgalmas vállalkozás tallózni kő- ] zöttük. i ,JÓ évad volt ” | i Petőfi Színészdala jut eszünk- ■, be; „Pártoljatok, majd aztán ) haladunk, Haladjatok, majd aztán pártolunk." A vélemé- ‘ nyék első sorai szinte mind ] erre utalnak. Sztancs László , írja; „Köszönöm Önöknek azt j a sok szép élményt, amelyet az elmúlt évad műsorával * nyújtottak. Évről évre fejlődik I a színház, örömmel nézem az - előadásokat." „A tavalyi mű- J sorral általában elégedett voltam” — ez a véleménye Moíil Magdolnának, „talán az j Anya nem tetszett, nagyon za- i vart a diafilm vetítése.” Varga ( Imre sajnálkozik: „Most ér- zem csak mennyit jelentett 1 nekem a pécsi színház, amikor I elköltözöm a városból. Négy i éven át kitartóan pártoltam, j mert előadásai mindig nagy . élményt jelentettek.” S búcsúzóul még egy jó tanács: „Re- < mélem hamarosan szerződtet- i nek a színház színvonalának 1 megfelelő primadonnát.” előadásökkcA, a mind gyakrabban jelentkező korszerű rendezői felfogással.” Azután ígj folytatja: *... de azért jó esett néha egy kis operett ahol az ember nem gondolkodik, hanem kikapcsolódik.’ Ez a vélemény pregnánsai mutatja, hogy a közönség ízlése sokoldalú, a komoly műfaj kedvelői is olykor szint« szomjaznak a könnyebb darabokra, s milyen nagy ebben i színház felelőssége. Mülle: József már engedékenyebb „Sajnos sok volt a dráma bár a komoly műfaj is szükséges, a színház azonban elsősorban szórakoztasson, nevettessen, feledtesse el arra c két-három órára az élet na gyonis komoly gondjait.” Viszont új kívánságot tolmácsol; „Kevés a magyar szerzők mű ve, ismét egy műsorterv ma gyár opera nélkül.” Ä nézők rangsora Kiss Györgyi pesti címér« kéri az új évad bérletét, bizonyosan szünidejét tölti otthon .Lear király csodálatos volt, s Balett 66 remek volt.” Majdnem mindenki, ha címszavakban is, megemlít néhány előadást, amely a leginkább megnyerte tetszését. „Nyitott ablak, ördöglovas” — ez Mara- fai János sorrendje. Hoffet Józsefné, mint szakszervezeti oizalmi többek véleményéi isszegezi: „A színházi évad kiemelkedő előadásaiként tart- mk számon az Ének Charlie írért-ot és a balett-estet.” Winkler Mária minden meg- iegyzés nélkül sorolja a mű- íreket: „Lear király, Éjféli ran- levú, Balett 66, Nyitott ablak, $nek Charlie úrért.” „Nagyon letszett a Legyek és a Két úr tzolgája” — írja Ipsa József. Bárhonnét véve a példákat íözelítjük meg a színház múlt §vi játékrendjét, az a benyo- nás alakul ki, hogy a nézők nércéje nem rossz. Sőt! Meg- Eelelő hangsúllyal emelik ki a szép, maradandó színházi estéket nyújtó előadásokat, s abbén még az sem disszonáns, amikor az operettet dicsérik. Csupán ismét keresztmetszetét «apjuk az ismert helyzetnek: sokszínű a közönség érdeklő- lése. igénye. Egyenetlenségek nélkül Még sokáig idézhetnénk a sommásán dicsérő mondatokat, ám akad itt remekül megfogalmazott konkrét állásfoglalás is. „Az évad előadásait zömmel a jó színvonal jellemezte” — írja Tanics Mária. „A vígjátékok, a drámák (különösen a Legyek tetszett) éppenúgy beleilleszkedtek a műsortervbe, mint az operettek vagy a Pécsi Balett előadásai. Szándékosan nem említettem az Anyát, mert sokkal többet vártam tőle. Von- tatottsága a vetítések lassúságiból adódhatott, zavarólag hatott a sok színváltozás is.” Kovács Lajos álláspontja is egyértelmű: „Azt hiszem, a sajátos körülményeket tekintve, például, hogy városunkban csak egy színház van, az igazgatóság helyes úton jár. Az előadások színvonala megüti a l gtöbb fővárosi színházét, pedig a színpadtechnika és más feltételek sokkal szerényebbek, mint Budapesten.” És hozzá teszi: „Szeretném, ha több hagyományos olasz operát játszanának.” Már szokásosan visszatér az alábbi két levéllel is illusztrált elképzelés. Zsunics Erzsébet először azt írja: „Elégedett vagyok a művészekkel és az A közönség kedvencei Minden színházi szezon meghozza a maga jelentős színészi alakításait is. Egy-egy gyengébb műben is feltűnhet valamelyik művész, s játéka megmarad a néző emlékezetében, de a közönség is igazolja: a színész és a jó mű, a jó szerep találkozása szülhet igazi nagy sikert. „Bánffy György alakításai felejthetetlenek maradnak a számomra” — áradozik dr. Perczel Lászlóné — „szeretném minél többször színpadon látni. Rendkívül sokoldalúan mutatkozott be Holl István, ő nagy nyeresége a pécsi színjátszásnak.” Kiss Györgyi is Bánffyra szavaz, de dicséri Győri Emilt és Men- delényi Vilmost is: „Reméljük, a következő évadban is gyakran találkozunk velük.” Mara- fai János Holl Istvánnak gratulál, mert „ő az én kedvencem”. „Sajnálom, hogy Koós
