Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-19 / 196. szám
19M. AUGUSZTUS 19. napló 9, ti dióstetöi Ásatások A Pécs környéki Nagyárpád—Dléstető határában korabronzkori település maradványaira leltek. A 3600—3700 esztendős falu teljes egészében mintegy 14 ezer négyzet- méternyi területet foglal el. Feltárása után fény derül majd az őskori 40—50 házas település életének apró mozzanataira. A Duna-medence legnagyobb feltárását tfr. Bandi Gábor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze irányítja. Az ásatásban a pécsi Pedagógiai Főiskola történelem szakos hallgatói segítenek. Dr. Bándi Gábor minden leletet aprólékosan lerajzol a térilé pre. Lassan kialakul a földbe vájt házakból épült falu képe. Mit mutat as elhullást napló? Nagyszabású program a sertésállomány minőségének javítására Megbeszélést tartott Meitaélés! tartott a pécsi iátéfcilioiszeile mim izsüsága Szeptember 26-án díszünnepsés; Pécsen a Petőfi moziban A nagyüzemi sertéstelepek kialakulásával ma már elértünk egy bizonyos mennyiségi szintet. Baranya kis megye, mégis 200 ezer hízottsertést ad közellátásra évente, szemben Szabolcs megye 20 ezer darabjával. Ez még akkor is jelentős, ha tudjuk, hogy az abraktakarmány termelésének adottságai Baranya javára billentik a mérleget. Ezzel azonban megyénk lehetőségei nem merültek ki, a jelenleginél több sertéshúst is elő tudnának állítani nagyüzemeink. Itt most nem a kocalétszám növelésére gondolunk, mert a férőhelyek korlátozott száma ennek ma még gátat szab. Sokkal inkább a meglévő állomány minőségének javítására, ezen belül is a brucella-mentesí- tésre, mert sertéstelepeink legnagyobb vámszedője a brucellózis. Négy telep kivételével... Hány helyen károsít a brucellózis Baranyában? Ma még a kérdést sajnos úgy kell feltenni; hány sertéstelep mentes brucellózistól a megyében? Egy kezünkön meg tudnánk számolni. Teljesen mentes telepként négyet sorolhatunk fel; a Bólyi Állami Gazdaság Sziebert-pusztai sertéstelepet, a gödrekereszturi, a kaposzekcsői és a lánycsóki termelőszövetkezetek sertéstelepeit. Több sajnos ma még nincs. Még az olyan országos hírű, jól működő, óriás üzem, mint a Bikali Állami Gazdaság alsómocsoládi sertéstelepe, még ez is brucella-pozitív telep. Ez a betegség, melyet másképp Bang-féle járványos vagy fertőző elvetélésnek is neveznek, egyik gazdaságban kisebb, a másikban nagyobb mértékben szedi évről évre áldozatait. A szakembert is megtéveszti, hogy a süldők miért fogékonyak mindenféle betegségre, s amikor az elhullási napló a gennyes tüdőgyulladást vagy bélgyulladást jelölik meg okként, gyakran nem is sejtik, hogy az elhullás valódi oka a brucella háttér. Az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a brucella-fertő- zött kocák első szaporulatukát 80—100 százalékban elve- | télik, a másodikat 45 százalékban, s még a harmadikat is 5—10 százalékban. A megmaradt malacok is gyengébbek, életképtelenebbek. Az így átvészelt sertésállomány egyfajta brucella ellen szerez némi immunitást, de a háttér megmarad, s ha egy idegen állat behoz egy új törzset, a járvány ismét fellobban. Sajnos a tudomány ma 100—130 fajta brucellatörzset tart nyilván. Ezért egyetlen járható út a teljes brucella-mentesí- tés. Ennek legfőbb előfeltétele a zárt sertéstelepek kialakítása, ami nálunk már megkezdődött, azaz az állatok mozgatása a minimálisra korlátozódott Egyetlen technikai feladat vár még megoldásra, a zárt telepek körülkerítése,' az idén azonban ezt is megkezdték a tsz-ek. Ä fertőzött kocákat le kell cserélni A Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya komoly bru- cella-mentesítési programot indított el a megye nagyüzemeiben, melynek első lépcsőiéként a már említett négy mentes telepen kívül újabb négy sertéstelep mentesítését végzik el ebben az évben, a bólyi, a mágocsi, a bicsérdi és a hetvehelyi tsz-ekben. Bár a sertés eléggé szapora állat, a munka mégis csak fokozatosan végezhető el, úgy, hogy az árutermelésben és a húsellátásban komolyabb zökkenőt ne okozzon. A fertőzött kocákat le kell cserélni többszörösen vérvizsgált, egészséges kocákkal, melyeket a mentes telepekről szerezhetnek be a nagyüzemek. Minél több a mentes telep, annal könnyebb a kocák lecserélése. 1966- ban még 600 darab de 1967- ben már 1200 darab kocát cserélnek le. Jövőre kerül sor a Bikali Állami Gazdaság alsómocsoládi kocatelepének teljes lecserélésére, •— egyedül itt 600 kocát fognak egy éven belül kiselejtezni, illetve i mentes állománnyal helyettesíteni. A brucellamen- tes tsz-telepek száma tízzel nő a következő év végéig. A fertőzés az 1960—61. évi nagy állatmozgatásokkal terjedt el a szokásosnál nagyobb mértékben úgy, hogy sajnos az egész megye fertőzötté vált. A zárt telepek kialakításával a járvány ugyan megnyugodott, s a fenti számokból látható, hogy azért a termelés is ment, de jobban is mehetne. A malacszaporulat 30 százalékát vitte el évente megyénkben a brucellózis, ennek következtében 30 százalékkal csökkentette a sertés- hústermelést. A mentesített telepeken tehát ugrásszerűen mintegy 30 százalékkal nőhet a termelés pusztán azzal, hogy mentesítjük az állományt a brucellózistól. Nem elég azonban az állományt lecserélni, de ezeken a telepeken a mentességet meg is kell tartani. Idegen állatot ide behozni szigorúan tilos! A telepek körülkerítésével azt is meg kell akadályozni, hogy kóbor állat, kutya vagy akár baromfi bejusson a telepre. Egy eltévedt csirke, mely előzőleg fertőzött istállóban járt, meg tud betegíteni egy egész telepet, s akkor az összes fáradság kárba veszett. A kapos- szekcsői, a lánycsóki és bólyi tsz-ek már meg is kezdték telepeik körülkerítését, s mivel ez ma még eléggé költséges dolog, egyik-másik tsz csak a drótot veszi meg, a kerítést maguk a tsz-tagok fonják. Reális igény A gyakorlat azt mutatja, hogy a brucella-mentesítési program végrehajtása nem utópisztikus álom, hanem reális igény, melynek 1966-ban már a közös gazdaságokban is megvan a létjogosultsága. Hogy a mentesítési munkát termelőszövetkezeteink az állami gazdaságokkal párhuzamosan végzik, ez sok mindent jelez. Mutatja mindenekelőtt azt, hogy közös gazdaságaink színvonala egyre több ponton éri el az állami gazdaságok színvonalát, hogy a termelő- szövetkezeteinkben egyre több területen kerül előtérbe aminőség, mint a termelés egyik, de korábban gyakran elhanyagolt mutató ja. Rónaszéki Ferencné A II. magyar játékfilmszem- le rendező szerveinek képviselői tegnap, csütörtökön délelőtt újabb, immár harmadik megbeszélésüket tartották a megyei tanácson. Véglegessé vált, hogy a Megyei és a Városi Tanács mellett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is részt vesz a filmszemle megrendezésében és a költségeket közösen fedezik. A hatnapos program jórészt már korábban kialakult, melyről akkor részletesen tájékoztattuk olvasóinkat. Ezen a megbeszélésen azonban több fontos határozat született. A filmszemlén két zsűri működik. A társadalmi zsűri elnöke Darvas József Kossuth- díjas író, a három társelnök dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Horváth Lajos, a Városi Tanács elnöke és Bogár József, az SZMT vezető titkára. Tag- S jai Eck Imre, a Pécsi Balett I igazgatója, Sziklai József, a Mecseki Ércbányászati Vállalat igazgatója, Szabó Mátyás Állami-díjas termelőszövetkezeti elnök, Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője, Or- tutay Gyula akadémikus, Major Máté akadémikus és Somogyi József szobrászművész. A társadalmi zsűri egy fődíjat, a szakmai pedig egy fődíjat és hat szakmai díjat ad ki. Ezenkívül a szemlén vetített valamennyi film részvételi emléklapot kap. A szakmai díjak értékes pécsi egyedi kerámiák. A szeptember 26-i díszünnepségen dr. Horváth Lajos mond beszédet, majd a Hideg napok című új magyar díjnyertes filmet vetítik le, mely hazai ősbemutatója lesz. Elkészült a hat szemlefilm előadásának rendje is. A három vetítési napon Pécsett valamennyi filmet bemutatják a Petőfi filmszínházban este hat, illetve nyolc órai kezdettel. A vidéki program a következő: szeptember 27 Szigetvár, Iszony; Siklós Fügefalevél; szeptember 28 Szentlő- rinc, Gyermekbetegségek; Boly Szegénylegények; szeptember 30 Komló, Minden kezdet nehéz; Sásd, Butaságom története. A filmek előtt rövid beszédek hangzanak el, majd bemutatkoznak a film főbb szereplői. A záró előadáson, október 1-én a társadalmi, illetve a szakmai zsűri elnöke adja át a díjakat és az ünnepi beszéd után bemutatják Ranódy László új filmjét, az Aranysárkányt. A rendezőbizottság megállapodott abban, hogy — a már ismertetett rendezvények, viták, zártkörű vetítés mellett — ismét megrendezik a nagy népszerűségnek örvendő üzemi. intézményi közönség-művész találkozókat. A szemlefilmeken kívül a Hideg napokról is tartanak vitát s így hét vállalatot kérnek fel, hogy szervezzék meg. Ennek alapján szeptember 27-én a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói a Hideg napok, szeptember 28-án a Bőrgyáré az Iszony, az Építőipari Vállalaté a Fügefalevél, szeptember 30-án a Hőerőműé a Gyermek- betegségek, a Porcelángyáré a Szegénylegények, októbtr 1 én a Tanárképző Főisko.J hallgatói a Minden kezdet nehéz és a Szénbányászai Tröszt dolgozói pedig a Bi- iaságom története alkotóivá beszé igeinek. A filmszemle programjában a csütörtök szabad nap. amikor a vendégek a megye nevezetességeivel ismerkednek meg. Ezen a napon délelőtt a Liszt-kórus bemutatja repertoárjának legszebb -tarab- jait. Szerdán a Pécsi Balett ad műsort, pénteken pedig a Bóbita Bábegyüttes. Egy kitüntetés, és ami mögötte van Fogyó, deres haja alatt, magas, gondoktól ráncolt homlok. Széles gesztusokkal beszél, átgondoltan, mérlegelve ejti a szavakat. A neve: Ravasz János, foglalkozása: a szederkényi kultúrotthon vezetője. Nem régen nagy elismerés érte, megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Népművelő és könyvtáros. Ez a két terület szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódik munkájában. Mindkettőt szeretettel, érdeklődéssel csinálja, soha sem a maga hasznát nézi, első és legfontosabb a falu, az emberek. Nagyon jól ismeri a faluját, hiszen itt született, már régóta itt él. Ismeri az emberek sok-sok gondját, baját, ahol csak tud, segít. Érzi munkájának súlyát és felelősségét, tudja, hogy emberekkel foglalkozni nehéz dolog. De szereti az embereket, szeret értük dolgozni, s ezért bátran vállalja a legnehezebb feladatokat is. Milyen munka van a kitüntetés mögött? Erre a kérdésre válaszolnak a tények, amiket beszélgetésünk folyamán elősorol. Az 1700 lelket számláló Szederkényben komoly kulturális munka folyik, s hogy ez így van, nem kis mértékben Ravasz Jánosnak, a munka szervezőjének, „motorjának’“ köszönhető. Feleségével együtt aktív színjátszócsoportot verbuvált a falu fiataljaiból. Évenként két darabot tanulnak be és adnak elő, mindig nagy sikerrel. A csoporton belül kitűnő irodalmi színpad működik, melynek műsorán klasz- szikusok és mai írók művei egyaránt szerepelnek. Tártál-, más és egyre hatékonyabb a kultúrotthonon belül a klubmunka. Pillanatnyilag azonban javarészt fiatalok látogatják a foglalkozásokat, az idősebbek még távol maradnak. A cél: bevonni őket is érdekes, nekik szóló előadásokkal. Ennek érdekében alakult a közelmúltban a Honismereti Szakkör, mely a falu múltjának történetét igyekszik kutatni. Az összegyűjtött anyag alapján havanként előadásokat tartanak. A könyvtár modem bútorokkal, ízlésesen berendezett tágas, világos helyiség. A kul túrotthon része. Bátran mondhatjuk, hogy alapja az itt folyó munkának. 1650 kqnyv sorakozik a szabad polcokon. Mai állapota Ravasz János fáradozásának eredménye. Jó a kapcsolata a tanácscsal és a tsz vezetőségével. Munkájához minden anyagi és erkölcsi támogatást megadnak. A községfejlesztésből komoly összeget fordítanak a kultúrotthon munkájára. — Ügyesen gazdálkodik a pénzzel, a lehetőségekhez mérten mindent igyekszik beszerezni, hogy a munka zökkenőmentesen haladjon. Fáradságot nem ismerő ember Ravasz János. Nehéz és felelősségteljes munkát végez, embereikkel foglalkozik. Bízik a munkája eredményében, mert amit tesz, a szívéhez közelálló emberek érdekében cselekszi. Ez a kitüntetés méltó elismerése eddigi fáradozásainak. Kovács Sándor Egy szombati napon eléggé zsúfoltan indult Pécsről a pesti személyvonat. Dombóvár után már szép számmal akadt utas meg csomag a padok mellé is. Közöttük volt egy hófehémad- rágos fiatalember. A főváros felé tartó szerelvény egyhangú pöfögését hirtelen fékezés szakította meg. A fiatalember egyensúlyát vesztette és teljes terjedelmével beleült a mögötte elhelyezett kosárba. És uram bocsá’, a kosár tojással volt tele. A feltápászkodó fiatalember fenekéről vastagon csurgóit a lé. Kacagott az egész kocsi közönsége. Nem úgy a kárvallott fiatalember. Ordított a kofával, haját tépte a kosaras nénike. — Fizesse meg a tojásaimat! — így a néni. — Tönkretette a nadrágomat! — repQ( a dr ín/ a fietii izemílt/ett likázott az egykori fehérnadrágos. Ez a tényeken mit sem változtatott. Míg a vonat nyugodtan poroszkált Pest felé, lassan csitultak a kedélyek. „Valamit csinálni kell” — legalábbis a nadrággal. „Ki kell mosni” — vetette fel valaki az ötletet. Ez mindenkinek tetszett. A néniké — a,ki a leg- bűnösebbnek érezte magát, a nem megfelelő helyre tett kosárért —, vállalkozott a mosásra. Igen, de mi legyen addig a fiatalemberrel ?! — Ekkor lépett elő a ballonkabátos férfi. Legyen addig az ő kabátjában. A néniké kimosta a nadrágot a sárbogárdi állomás kútjánél. Egyszerre több segítő kéz is nyúlt érte. amikor a tisztára mosott nadrág- üleppel visszakászálódott az indulóban lévő vonatra. Ekkor adódott az újabb probléma: hogyan szárad meg a nadrág Pestig? Gyorsan született az újabb ötlet: ki kell akasztani a vonat ablakába. Ott gyorsabban szárad. Puszta- szabolcs felé már szemlátomást száradt a vonatablakban fityegő nadrág. A budafoki borospincéknél robogott a gőzös, amikor az ablaknál ülők gyenge reccsenést hallottak. Egy hirtelen támadt pajkos szellőcske akkorát lódított a nadrágon. hogy az, egy a vonathoz nem messze lévő oszlopba akadt és a kitekintők felé a nadrág egyik szára már onnan „integetett”. Az újabb csapás után, még ocsúdásra sem maradt idő, már Kelenföld közelében csattogtak a vonat kerekei. A ballonkabátos pedig Kelen- földön akart leszáll - ni, a volt fehérnadrágos a Déli pályaudvarra igyekezett. A ballonos akarta a kabátot, az ingben- glóriában lévő kínjában nem adta. Az egyik húzta, a másik tartotta. És megszületett az utolsó megegyezés: a nénikével leszállnak Ke- lenföldön és az egy ócskásnál vesz egy nadrágot. A kocsi Délibe menő utasai pedig mosolyogva nézték a vonat ablakából a kijáraton békésen ki- igyekvő hármast. Dr. Pazar Ferón:
