Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
Kultúra és közönség Irta: KÖPECZI BÉLA» w MSZMP Központi Bizottság» Kulturális Osztályának vezetője A napokban lát napvilágot dalmi Szemlében a Kulturális El- méleü Munkaközösség tanulmánya Az irodalom és művészetek hivatása társadalmunkban címmel. ügy gondolju^ hogy ez a dokumentum megfelelő tajekoztatast ad a kultúra minden munkásának kérdésekről, amelyek az irodalom és művészetek és a társadalom viszonyát érintik. A pártosság, az elköteiezettseg, a dekadencia, a kritika es f kozrete" mény eszmei felelőssege az ízlestomá ■ lás és a kulturális forradalom — mind ezek olyan témák, an^lyek h^szu idő óta foglalkoztatják a közvéleményt. Nem feladatom a tanulmányt ,Inkább néhány, elsősorban a népművelés sei összefüggő gondolatát szeretnem kiemelni. Kulturális fejlődésünk egyre megköveteli, hogy a nepmuveies művelődéspolitikánk középpontjába kerüljön A szocialista kulturális forradalom fő rélSése a nép kulturális színvonalnak emelése b ezzel együtt kölcsi egységének rnunkalasa. A kum S? .’"ÄS?vj. és művészetek ideológiai kérdéséi néha a kelleténél nagyobb jelentőségre te - nek szert s háttérbe szorítják ezt a fo ‘'éladatot Nem arról van szó, mintha, nem kellene figyelmet «entetai ^>kn^ SS SSL S£3| el hogv egyrészt az irodalom és művészetek csak a közönség „befoga- dáS” ré^n tutoak hatni s hogy masrÄst8Ä & S'“ ÄÄ elsői Sn eTeVndolok: a közönséget nem tekintettük eléggé középponti es akti tényezőnek. JSS Hira,S„Í?“Se tóvonatkozó F7„jc szerint a dolgozó statisztikája kategóriában munkás es aikalmaokö ^ jenként 1960-ban 266 íonntot kotobek művelődésre es s^f Äs]gVedelmüek *>-■*•, SU «tó viszont 1960-ban m .. . g, év múlva ^fllf forintot. Tekintetbe kell ven- i'uk; kategóriában az emel ni, hogy ez utóbbi katego ,rat nap_ kedés elsősorban u] S> ^ g kisebb tárvásárlásnál kiL ^éll tankönyvnél. mértékben a bökkent a színháztanszernél, viszont csökkeni és mozilátogatás. _r„ Ha mélyebben vtoSálnánk ^a. retetek kulturalodásat. akk kű_ píthatnánk. hogy termese a munjönbség van ^toknc^unkáskategóriá- kások kozott, de SV -mok nemcsak azt kon beiül ísJEzek a költ kulturamutatják, hogy k biLnyos mértékig lis célokra, ha ne rétegek kultuäfsz^vonaÄ Művelődéspolitikánk egyik legfontosabb feladata, hogy tuze- S elemzés alá vesse az egyes rétegek művelődési helyzetét, megvizsgálja^ elmaradás vagy az előrehaladás j intézkedéseket dolgozzon ki a fejlődés előmozdítására. Első következtetésünk tehát az, hogy világos helyzetfelmérést kell készítenünk, mégpedig nem csu általánosságban, hanem nagyon is difi renciáltan. (Folytatás a U- oldalon) TÍMÁR ISTVÁN: A CIRKUSZ KOMLÓN Új történet kezdődött Nógrádi Sándor emlékezéseinek új kötete „.:, Csak emlékeimet vetem papírra”. Ez a tárgyilagos kijelentő mondat mintha Nógrádi Sándor önéletírása előző kötetének címét ismételné, visszarímelve reá az új kötetből. Szerénynek tetsző program ahhoz mérten, amiről Nógrádi több ízben is, újra kijelenti: nem ír történelmet. „Csak” emlékeket. — „Emlékeimből’’ — így hangzott az első kötet címe, s most, hogy „Uj történet kezdődött”: a folytatás is történetet, elbeszélést kínál látszólag inkább, semmint tudományosan hiánytalan korszak-dokumentumot Ez az egyetlen momentum egyszersmind, ahol Nógrádi Sándornak, az emlékezőnek, nincs egészen igaza. Hiszen az író szándékának (példaadó önismerettel) eleve határt mérő szerénység, amely ugyanakkor tiszteletre méltó öntudattal tartja fenn a szerzőnek magának természetes jogát a legelső bírálathoz a műve felett —, a szándék eme szerénysége nem kötelezheti mértéktartásra az eredményt. Arról van szó ni up vmr mw „egyszerűen”, hogy történelmi élet a Nógrádi Sándoré. Epizódjaiban szükségszerűen — mondhatnánk már-már: akaratlanul — közösségi érdekűvé növekszik a legszemélyesebb magándolgok tanulsága is. Történelmet nem csupán tollal írnak. S ha most Nógrádi Sándor papírral és tollal írta le emlékezéséit a magyar történelem néhány évtizednyi szakaszából — voltaképpen letisztázta, — könyvvé másolta csupán a már „leírtat”..; Amit többek között ugyanő írt, fogalmazott — átvitt értelemben — történelemmé, miközben dolgozott. A Kommunista Párt észak-magyarországi szervezőjeként vagy a széncsata hadvezért posztján; a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöki tisztében vagy a párt agi- tációs és propagandaosztálya élén. Mindvégig, máig, országosan nagyszabású felelősség, feladat jegyében, tulajdonképpen egy kor- szaknyi-nagy munkanap sürgetéseiben. A szigorúság, amellyel Nógrádi Sándor tanulságokért elemzi végig a könyvében végigélt időt, ezért is jelent elsősorban elhatározott őszinteségű önvizsgálatot. S ezért bontakozhat ki a saját tettek vonatozásában is újragondolt események mögül a minden gondolatot megtámadhatatlanul hitelesítő — mert természethűségig eleven — önarckép. Kissé talán szintén a szándék ellenére. Hiszen Nógrádi Sándor aránytisztelő írói szerénysége mindig csupán éppen annyit enged a leírás előterébe a leíróból, sajátmagából, amennyi az ábrázolt más portrék és események még jobb megmutatását segítheti. Már ez a tény is a szerzőt jellemzi. Ahogy megfordítva: a szándékosan magánérdekű epizódokként elmondott néhány színes emlékkép még meggyőzőbbé teszi a törté- nelmiséget, a könyv lényegét. Ha Nógrádi Sándor, egy félmosollyal két bekezdés között, megemlíti, miért nem szereti például a grí(Folytatás 11. oldalon.) Reülmot az erkölcsnek? ?y,y‘ Los Angeles nagyon istentelen város lehet — különben nem jutott volna a város vezetősége arra az érdekes ötletre, amelyről most számoltak be a lapok. A város nyilvános parkjaiban esténként villanytranszparensek fogják hirdetni a tíz- parancsolatot. Az erkölcsjavításnak ez a racionalizált és „efficient” módja egészen új és eredeti. Ilyen még nem volt, és természetes, hogy csak Amerikában találhatták ki. Mert a dolog, a praktikus hirdetőszellem szempontjából, ugyebár, nagyon egyszerű. Ha például az emberek nem akarnak Ford-autót venni, akkor addig ragyogja bele a transzparens a bűnös közönybe. hogy „vegyél Ford-autót”, amíg az emberek végül tényleg vesznek Ford- autót. Vagy ha a megátalkodott rossz emberek mindig csak szappannal borotválkoznak, a transzparens addig hirdeti, hogy tessék X. Y.-féle krémmel borotválkozni, míg az eihberek végre megjavulnak, és rátérnek az egyedül üdvözítő krémborot- válkozásra. Éppen így. ha az emberek lopnak, paráználkodnak és felebarátjuk ökrét és szamarát kívánják — a transzparens addig inti őket, hogy „ne lopj”, „ne paráználkodjál”. „és ne kívánd felebarátod ökrét és szamarát”, amíg végre magukba szállwm MR ÜRMBIt iMH| iRHMRf nak, és felhagynak ezekkel a rossz szokásokkal. (Sőt, talán az eddigi sikertelen alkoholtilalmi rendszabályoknál is sokkal hathatósabb volna, ha egy másik transzparens azt ragyogná: „ne igyál” — és talán az egész erkölcsi válságot praktikusan meg lehetne oldani, ha egy külön fényreklám propagálná azt az axiómát, ami Somerset Maugham rosszmájú megállapítása szerint az angolszász puritanizmus tizenegyedik parancsolata- „Ne érezd magadat jól!”) A tíz ige tehát szépen ott fog ragyogni a traktor reklámok és tápszerhirdetések között. És este megjelenik majd a homályos parkban a fiatal Mr. Smith és a kis görlice, homályos célzattal, — de meglátják majd a ragyogó parancsolatot, és szépen hazamennek, külön-külön. Azután elindul az est homályában egy másik Mr Smith, némi lopási vagy bankrablási célzattal, — de meglátja a transzparenst, és az ádáz A1 Capone-tanítvány alázatosan és szelíden hazamegy, mint egy kis bárány, és másnap nagyobb adományt küld be névtelenül az Üdvhadseregnek. A kaján ingatlanspeku’áns pedig, aki megkívánja felebarátja ökrét a hozzávaló földbirtokkal és húskonzervgyárral együtt: megtörtén fogja lehajtni fejét, és megtörAratő Károly? dl téma oariáeiéi Mozog, mindig mozog a táj, hullámot vet, lúdbőrözik, mint a tenger. Erőlködöm, úszom benne feléd, csapkodok két kezemmel. & Messze parton állt óriás nap előtt, széttárt kapu, fehér alak. Fénykoronád csőrükkel szétszedik és fészket raknak belőle a madarak. Köröskörül feldörgött a vidék: elment az utolsó vonat. Most csend van s nem hallok mást. mint sereg föld alatt vágtató lovat. 4. Akármit is teszek — éjem kigyúl: lehelleteddel bokrait kigyűjtod. Vándorolsz a homály sűrűiben s csapzott vágyam utánad kullog. 5. A dombok sora vonuló btrkanyáj. a Tejúton bandukolnak az éjszakába: pihenni térnek — isten pulijával őrködik, vigyáz a bégető karámra. 6. Egyre szótlanabb leszek — ezért járok feltartott fejjel, ébren. Emberek halnak, emberek születnek. Rád gondolok összekoccanó csillagok özönében. Katona Judit: Jllunkástwli. Visszér-kígyó tekereg combjaikra bokáikra mint fájó dagadás. Karjukkal csüng az ólom fáradás gyárba menők közt mosolyuk tiszta szikra. Fáradtan dőlnek munkapadjaikra: hamar-tett házrend, mosás, vasalás van már mögöttük, gyerek hurcoias bölcsődébe, sorbanállás kínja boltok előtt korán ébredés óta. Megjárt világ lótás-futásuk hossza. Kitartás győz minden műszakukban, keveset alvás jut nekik hetente s szépség zománcot visznek haza este kedv gyümölccsel tömött szatyraikban. I ten fogja nyakon vágni serdületlen ki fiát, aki pókeren elnyerte a szomszéd ki ,- ■ fiának zsebpénzét. Az alvilági gengszterek " pedig soha többé nem fognak ölni, és. Cs - . kágóban minden milliomos kiteheti éj- szakára ékszereit és részvényplakettjeit j | ház elé szellőzni. 7 Ilyen szépen megjavulnak majd az erköi.- H csők az ötletes hirdetési kampány alatt jjj! — feltéve persze, hogy a transzparensek ~ azt is be fogják bizonyítani a bankra! - m lóknak, alkoholcsempészeknek, spekulál soknak, sőt a paráznáknak is, hogy a pa- | rancsolatok szigorú megtartása jó üzlet- t <? jelent számukra. Tudniillik minden jó hirdetés alapfeltétele, hogy ezt a közönségnek B- bebizonyítsa. Enélkül a legtökéletesebb 8 hirdetés is falra hányt borsó. Mert amit a transzparens közönsége azt fogja látni, g hogy ölés útján meg lehet szabadulni a 8 konkurrens szeszcsempésztől vagy a kon- _ kurrens nemzettől; hogy panamák és spe- R kulációk útján millió dollárokat lehet sze- 8 rezni, és erkölcsnemesítő akciókat lehet finanszírozni; hogy paráználkodásból eset- fi leg gyöngysorokat és autókat is lehet sze- í rezni; addig — attól kell tartanunk — az új hirdetési akciónak kevés sikere lesz. Hatvan éve, 1906. július 9-én születeti 8 Bálint György író, publicista, kritikus, a két világháború közötti magyar marxista kritika és publicisztika egyik kiemelkedő alakja. Ebből az alkalomból közöljük a fenti, 1930-ban publikált írását. ! A
