Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
He Bart a Lajos TAKTIKA Hatan Künk félkörben. Előttünk Józsi, a mühelyfőnök. Szemünk a száján. Délidőben, jókedvűen, történetet mond: * — Pettyes Ördög — így hívta mindenki. Akkoriban, 1949-ben egyedül ő volt a javítóműhelyben ipari tanuló. Az arca szeplős és veres, a viselkedése meg olyan, hogy a kis Vendel sokszor mondogatta: „Ennél jobbat akasztottak már”. Az első napon délután eltűnt A művezető Szlicsák. verte az asztalt a szerelők meg ugráltak, mint a szöcske, keresték mindenütt. Három órakor Vendel fújtatva jött: — Megvan a kölök! Fekszik a tetőn. Szlicsák megugrott — Hol fekszik? — A tetőn. Fürdőnadrágban sütteti a hasát. Elindult a karaván. Elöl Szlicsák, utána a többi. Amikor meglátták, pukkadtak. A fiú a munkaruhából csinált párnát, az orrán nagy, barna napszemüveg és fütyül. Szlicsák ráordított: — Maga! Mit csinál? A szeplős mozdulatlan maradt és halkan mondta: — Napozok. — Aztán megint fütyült Szlicsák veres lett — Az istenit! Ki engedélyezte ezt?! A fiú lassan homlokára tolta a szemüvegét, és felült: — Olvastam, hogy a szeplőket a forrd nap eltünteti. Másnap ezen röhögött az egész gyár, Szlicsák meg idegrohamot kapott és a fiút Vendel gondjaira bízta. — „Semmi lazaság! Erély!” — ezt parancsolta a szerelőnek. Vendel izzadásig dolgoztatta a szeplőst De a kölök túljárt az eszén ... A negyedik napon, amikor már tudta, hogy mennyire smucig a mester, még a csikkből is új cigarettát csinál, ezzel állt elő: — Vendel úr, kéne magának arany? A szerelő rábámult: — Arany? — Az. Van itt a föld alatt. •. Még briliáns is — mondta, és mint akinek már nem is fontos az egész, folytatta a munkát Vendel visszarántotta. — Teli.i Honnan tudod ezt? A fiú hunyorítva felelt: — Hát csak úgy... Tudom. Vendelt elkapta az izgalom. — Beszélj! A szeplősnek hirtelen jött a gondolata: — Régen a volt gyárigazgatónál inas volt a nagyapám. Mielőtt megtudták, hogy vége .... szóval államosítás, az épület jobb sarkától négy méterre elásták az ékszereket. Kazettában. — Ne járasd velem a bolondját! Ha ott lenne, már magad is kiástad volna! — Ki is akartam előbb. De aztán eszembe jutott, ha én el akarom adni, akkor mindjárt lebukok. Egy felnőtt — az mégis más. Gondoltam, majd maga részeltet engem is, amiért megmondtam. Cigarettára gyújtott. Amikor visszanézett. Vendel már eltűnt. Ásóért, lapátért a raktárba szaladt. A kőlök meg felment a tetőre, süttetni a szeplőket. Kis idő után lelesett. Vendel nem volt egyedül. Szlicsák állt mellette. Félmeztelenül lapátolta a földet. Szuszogott és sokszor megkérdezte: — Mondd, Vendel, biztos ez? — Esküszöm — mondta Vendel és a szívére tette a kezét. — Fix helyről tudom. Amikor már jó mélyre ástak, Vendel felkiáltott: — Megvan! Mindketten lehasaltak a földre és cibál- ni kezdtek valamit. Egy lyukas lavór volt a kezükben ... Hosszú ideig úgy látszott „az ördögöt megfékezni nem lehet”. Vendel kijelentette: „Ebből a fiúból minden lesz, de szerelő soha”. Szlicsák azt mondta: „Ha ez így megy tovább, megmondom a munkaügyin — válasszanak, vagy ő. vagy én”. Földesi, a párttitkár jelentkezett: — Adjátok mellém. A szeplős itt is bemutatkozott. Földesi azt mondta neki: — Most önálló munkát kapsz. Harminc méter vezetéket áthúzol a föld alatti alag- úton. Mire megvagy, szólj. A raktárban leszek. — Indult, aztán még visszaszólt: — Négykézláb másszál és vigyázz a fejedre! Vaskampók vannak lent. A fiú megvizsgálta az alagút bejáratát, és mivel nagyon vizesnek és szűknek találta. úgy döntött, hogv nem mászik be. Leült és valami újszerű gépezeten törte a fejét, ami átviszi a vezetéket. Végül az üzemi konyháról elcsente a macskát. Savanyú cukrot adott neki és a drót végét rákötötte a farkára. _ Na cicuskám — mondta —. most s zéfen elindulsz és az alagút kijáratánál találkozunk . ... Na. sicc! Mivel a macska nem mutatott hajlandóságot a munkára, bedobta a sötétbe. A vezeték jó ideig mozdulatlan maradt. Kavicsokat szerzett, és repítette a macska után. A drót besiklott.. a végét a fiú már nem tudta elkapni. Az alagút kijáratához szaladt. Nem volt ott a macska. Bent maradt a mélyben, Földesi megtudott mindent. Nem ordított, mint a többiek. Szótlanul nekivetkőzött, feltűrte az inge ujját és átmászott az alagúton. Amikor elvégezte a munkát, lepucolta a nadrágját, és azt mondta a fiúnak: — Köszönöm, hogy segítettél. A szeplős sajnálta az embert. A párttitkár délután elhívta a fiút. Sörözni. A kölök szomorúan billegette a korsót és azt mondta: — Nem lesz belőlem semmi, soha. ,. — Nem a csudát, csak akarni kell. A szeplős beleivott a sörbe, tenyerével megtörölte a száját. — Á, Földesi bácsi... Nem élet ez így.!. A bátyámnak már kitüntetése van, otthon őt szeretik ... Másnap Földesi így szólt a művezetőhöz: — Megtudtam, miért ilyen a fiú. Akarja, hogy más legyen? — Akarom hát — mondta Szlicsák. — Akkor ki kell tüntetni. Szlicsák beleveresedett. — Kitüntetni?! Azt a!?... Hej! Megmondaná, hogy milyen alapon? Szó szót követett A párttitkár végül azt mondta: — Tudja, sokszor taktikára van szükség, hogy visszaadjuk az emberek hitét Szlicsák kezet adott •— Na, jó. De kicsit várjunk, amíg a munkában mutat valamit Ebben maradtak. A javítóműhelyben szeptember végén tartották a termelési értekezletet Titokban mindenki tudta, hogy mi készül, csak * szeplős nem. Szlicsák behozta az élmunkás kitüntetést, — hozzájárulással — igazolást hamisítottak. Amikor megtárgyalták, ami soron volt, Szlicsák felállt és ünnepélyesen köhintett: — Kedves szaktársak — mondta —, örömmel közlöm, hogy egyik dolgozónk kitüntetést kapott. Az emberek kipirultak, tapsoltak, Szlicsák leintette őket és folytatta: — Ma már nem titok, megmondhatom». — és itt boldogan hunyorított —, a mi szeplősünk mától kezdve élmunkás. Kérem, vegye át a jelvényt és az igazolást Nagy taps volt megint A kis Vendel a satupadra ugrott, onnan hurrázott A fiú zavartan lépkedett előre, és amikor Szlicsák megszorította a kezét akadozva mondta: — Köszönöm, majd megszolgálom,., Az arca egész vörös lett, a szeplők egy pillanatra eltűntek. • — Hát így volt A kólókból azóta kiváló munkás lett A hamisított oklevelet meg otthon őrzi örök emlékül.,. Hát ez a szeplős fiú története — fejezte be Józsi, a műhelyfőnök, aztán a műhely falán lógó órára pillantott és felállt. — Na fiúk, fogjunk munkához. Ránéztem. A nap arcára világított. Most láttam először: szeplős. Szabados Árpád linóleummetszete Zarándok köszönti a mártírokat Mérhetetlen fájdalmű szenvedések útján jöttetek ide elvtársaink, s a mérhetetlen mélységű kinok kútjába zuhantatok. Röhögő, szennyes, vad pribékek kíséretével ez lett utolsó utatok. Ügy estetek a mélyek mélyébe, szárnyalássá vált a zuhanás, sorsotok immár megállíthatatlan, örök szárnyalás, sorsotok immár a proletár öröklét, megtöretett testetek helyett bennünk éltek, sejtjeinkben izzótok tüzes körökként, piros vérként lüktettek szívünkben, mibennünk lombosul feltörő reményiek. Esztek a szánkkal, üttök ökleinkkel, s szálló szellőként is kezetek simogatja szűkülő rozsvetésünk és kislányaink szép. copfos fejét. Szent dühötök lázad a mi haragunkban, Nektek köszönhetjük mindenünk, amink van. Nektek, akiknek vére itt kicsorgott, Néktek, akikben az élet miértünk sikoltott, Tinéktek, akik mindent odaadtatok! Béna, alig dadog itt most a szánk Színetek előtt Ti Harminckilencek, mert mit tettünk mi Tihozzátok méltót?! Ahogyan tudjuk, teljesítjük parancsotok, új hazát építünk az új szíveknek, az ellenségnek bátran mondunk vétót, de mégis, botlik még a lábunk, segítségért Hozzátok kiáltunk, mutassatok utat, segítsetek minket, kihullott véretek edzze szíveinket! Járjatok előttünk hűség vértanúi, példa, tűz, lobogónk legyetek! Kisdedek leikébe anyák neveteket Írják Veszprém fiai, mártír kommunisták! VASVÁRI LÁSZLÓ Férfiak és nők Mottó: Nagyon keveset írok, de ha ösz- szeadom, végül is sokat összekörmöltem már. Kettővel volt igazán sikerem; ami a futballról, meg ami a nőkről szólt. Ez a kettő a közügy, a többi magánügy. A BETANÍTOTT MUNKÁS ÉS A SZAKMUNKÁS I I I I I I Furcsa ez a férfi és nő közötti viszony. Kint ülünk Orfűn a vízparton. Üde színI folt az, hogy vannak már női horgászok is. Ügyesek, szívósak, talpraesettek. Ahogy látom azonban, nem keli félteni a férfiaI kat. Balra mellettünk egy öreg horgásztárs helyezkedett el a feleségével. A viszony I nyilvánvaló, az öreg a szakmunkás, a felesége a betanított. A látvány ezt minden további nélkül bizonyítja. Az öregasszony I elmegy fáért, tüzet rak, csomagot bont, melegít, ennivalót kerít elő, az öreg meg odavet egy-egy mondatot. A melóhoz semI mi mással nem járul hozzá, csak a szakértelmével. Mindössze egy az új ebben a viszonyI ban. A betanított munkás nem néma. Elmegy a fáért és beszél, előveszi a cók- mókot és szaval Mosogat, cepel, gürcöl. » izzad és beszél. Az öreg bölcs meg szórakozik, közbe egy-egy odavetett mondattal buzdítja a nejét és ezért mindössze Í valamivel több beszédet hall, mint rendesen. ügy látszik megéri neki. f Ha ez volna az egyetlen eset. nem szólnék, de a következő percben egy másik I házaspárt veszünk észre a gáton. Ezek j fiatalok. Mindkettőn bukósisak, motoros ruha. Különbség az, hogy a férfi erősebb, j a nő gyengébb. Mondanom sem kell, hogy az erősebb alig visz valamit, a betanított munkás meg cipel. Persze itt is a betanított munkás szaval, a szakmunkás meg szállítja a szakértelmet Rokonszenves viszőny. DEMOKRÁCIA, DIKTATÚRA ÉS ANARCHIA A házasságnak, mint minden emberi kapcsolatnak, három fajtája van; demokrácia, diktatúra és anarchia. Kétségkívül legjobb a demokrácia. Fegyelem kell hozzá, kölcsönös alkalmazkodó készség, állandó készenlét és tanulni is kell. A diktatúra lehet jó is. Kell hozzá egy diktátor, meg egy, aki hajlandó engedelmeskedni. Sajna, a legtöbb házasság anarchia. A vezetés nem dőlt el és nem is fog. Nem vezet senki és mégis mindenki. Úgy néz ki külsőleg, felszínesen, mint a demokrácia, de megismerheted arról, hogy van egy sérelem-listája. Ez tartalmazza a házasság megkezdése óta összegyűlt bűnöket. Ezt állandóan egymás fejéhez vágják. Jó hosszú lista. Jobb ha példával világítom meg. Az egész hasonlít az autóvezetéshez. A diktatúrában csak az egyik ül a volánnál. A demokráciában, ha az egyik elfárad, a másik veszi át a kormányt. Az anarchiában egymás kezéből kapkodják ki a volánt és ez esetben az isten irgalmazzon az autónak. Többnyire árokba is fordul. A HÄZASSÄG MEG A SZÁMÍTÓGÉP örömmel olvastam, hogy Amerikában a házasságok egy részét ma már számítógéppel kötik. Az örömöm nem a számítógépnek, hanem az amerikaiak üde naivitásának szól. Csak ők hihetik, hogy a nőt, i meg a számítógépet össze lehet keverni. Hogy abból a lányból öt év múlva ml _ lesz, azt a számítógép éppoly kevéssé fogja I f| tudni, mint a férje. A TANFOLYAM I Volt két tanfolyam. Egy csomó fiatal asszony, meg leány bezárkózott ide két hétre. A jó koszt, meg a tanulás utáni füt* g dés fölelevenítette őket, de a tanfolyam I vezetőségének gondos őrködése mindé* 9 kilengést megakadályozott. g A vezető lelkiismeretes ember volt. A ■ puli kutya nem őrizhette nyáját olyan el* ■ szántan. mint ő a hallgatók erényét \ takarodó ellenőrzésétől kezdve a látogatá* sok lebonyolításáig mindig a nyomukban volt és egy pillanatra sem tévesztette szem g elől őket. Nyugodjanak meg, a tanulság I nem az, amire gondolnak. Megőrizte va* ■ lamennyit. Mikor azonban a vezető társa, — a'd ledér fickó volt — ezt hallotta, rosszalóaa csóválta a fejét és szömyülködött. ■ — Hogy ez miket csinál! Szerencsei g hogy a másik félidőre én megyek le, ma id • én rendezek egy kis Sodomát és Go ■ morrát. j| Szavának állt. Nagy élénkséget bonyolított le és megszabadította a lányokat is asszonyokat az állandó ellenőrzéstől. Most jön a csattanó. A tanfolam sikeres végzésé után nem ezt jutalmazták meg, ha- I nem az erénycsőszt Pedig ez sokkal keci- | veltebb volt és végül is felélénkítette a _ tanfolyamot míg a másik sivárságba dön* ■ tötte. f Én mégis igazságosnak tartom a jutái- g mazást. Az első nagyobb munkát végzett, I Az megőrizte a nőket, míg a második ■ züllesztette. összehasonlíthatatlanul, köny- g nyebb dolga volt S Nem is érdemelt érte jutalmat. ^ Szöllősy Kálmán I I I I 4 i
