Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
TOTH DEZSŐ: I Művészet j és tudatosság A művészetek a valóság megismerésének sajátos formái, amelyek a mindennapi és a tudományos megismerés közt helyezkednek el, s ennek megfelelően sajátos, amazok által meg nem ragadható tartalmakat tesznek hozzáférhetővé, vonnak be az emberi megismerés körébe. Ennek a különleges szepeöíiék"fogalmi körülírása, az esztétika, a ,- művészetelmélet számára sem könnyű, de -számos vonatkozásban megoldott feladat. Egyenetlenebből tisztázott kérdés ezen belül az egyes művészeti ágak különleges hatásainak jellemzése, sajátos korlátozottságainak .és előnyeinek összehasonlító felmérése. De azok az eredmények, aittáj^f' á~ihűVéá^ttüdomáhy' —”ezén' be-' ...... l ül' kőhazai ill.- a magyar nyelven is hozzá- - férhető marxista művészettudomány — elért. jelentősek és állandóan gyarapodnak. Ugyanakkor — s ma már mindinkább közhellyé válik ezt hangsúlyozni — igen magas számot ért el és állandóan nö a művészetek élvezetébe kapcsolódók szánaa. Ez a két tendencia azonban nem találkozik kielégítő mértékben. A művészetek népszerűsödését, az irántuk megnyilvánuló fokozott érdeklődést csak lemaradva kíséri a művészettel kapcsolatos ismeretek, tudnivalók terjedése. Koránt sincs itt mód ennek a sokvonatkozású kérdésnek az elemzésére. A számos ok közül, arra a minden bizonnyal szerepet játszó előítéletre hívnánk fel a figyelmet, amely a művészetekkel kapcsolatban mindent, ami tudatos, fogalmi, gondolati — berzenkedve, idegenkedve fogad. Amely úgy véli, hogy a művészet valami ösztönös, valami megmagyarázhatatlan, amelyről már csak ezért is- teljesen -meddő a tudomány nyelvén beszélni, s a művészetek sajátosságaival foglalkozó tudományok csupán arra jók, hogy „spekulációikkal” elszegényesítsék a művészet varázsát. Minek hát — vallja ez a nézet — a művészethez tudomány is, a művészetre csak rá kell hagyatkozni, azt csak- „érezve”- lehet élvezni, f ... + Nos, annyi bizonyos, hogy a tudomány valóban komikussá válna, ha a maga eszközeivel a művészet funkcióját akarná ellátni. Az előítélet valószínűleg erre a felismerésre épül, de mégiscsak előítélet marad, mert hiszen a művészettudománynak esze ágában sincs ilyenfajta helyettesítő szerepet betölteni. Annál inkább teljesíti azt a minden tudomány számára adott feladatot, hogy gondolatilag birtokba vegye az élet egy adott és felettébb lényeges — jelenségét, hogy leírva törvényszerűségeit, feltárva sajátosságait, megértse a művészetek szerepét. Az esztétikának, művészet- elméletének, általában a művészeteket fogalmilag tárgyaló tudományoknak ebben a tudatosító feladatban van jelentőségük. S ha szerepüket így értelmezzük, könnyen belátható, hogy a művészetek Övezetét arányosan kell kísérnie a művészetekről szóló ismeretek birtokbavételének. Az esztétika, a művészetelmélet és — történet ún. „terminus ■ technikusai”, tudományos elneveziései csak helytelen értelmezésük vagy használatuk esetén válnak a művészet elleplezőivé, akadályokká művészet és széles tömegek kapcsolatában. Tartalmas, helyénvaló használatuk azonban megköny- nyiti az eligazodást a művészetek világában, a bennük érvényesülő művészi hatás tudatosítását; lehetővé teszi - művészi élményeink egymáshoz és az élethez való viszonyítását — tehát azt, hogy a sokszor öntudatlan, vagy fél-tudatos művészi élmény tartalmaiban is körvonalazott tudatformává váljék. Ezért a közvetlenül esztétikai, művészetelméleti tudnivalók terjesztése az általános művészeti ismeretterjesztésnek fontos — mégis meglehetősen elhanyagolt — tényezője. A tudatosításnak leggyakoribb formája a kommentált, az illusztrált ismeretterjesztés, Az ilyentípusú előadás, ha jó, mindig elébe megy a várható kérdéseknek, mindenképpen a hallgatóság ismereteiből indul ki. Minden ilyentípusű előadásnak — akkor is, ha „egyvégtében” hangzik el — az elfogulatlanul kérdező közönséggel kell számolnia, s szerkezetét a feltételezett kérdések megválaszolása mentén kell felépítenie. Valamely művészeti ág mégoly jó ismerője is rossz ismeretterjesztő lehet, mert íróasztal mellett nem lehet „kikalkulálni”, csak a (Folytatás a 10. oldalon) Kudász Emese: Anya gyermekével Csanády János: 3Cetteti Nyomott és kedvetlen vagyok, itt 61 fejemen már az ősz hajszálakból font barátsapka, tetején táncol egy tfizőz. TüSa^kán vidáman kopogva mnszlinsjfflEnya*‘3öb‘tíömftkonwa: /" v\ villanni- érzek egy kezet: letörli verejtékemet . .Fölöttem, villog .Iába, combja, . s míg indián haját kiböbfjáT .........................— s panyol vad táncba tántorul: fénylő kontya szemembe hűlt így járjuk még az őszbe: ketten, én fejemben és ő felettem, hol éjbenyúló árbocokra Szent Elmo lángja száll lobogva! Jubileumi előkészület közben... Szigetvár a jubileumra készül. Megmozdult mindenki a nagy eseményre, s nincs senki tán a községben, ki ne tudná; 33 napig tartott a nevezetes . ostrom; a- .százezer törökkel szemben alig , kétezerötszáz magyar vitéz védte a várat; szeptember hetedikén Zrínyi Miklós magára öltötte legszebb ruháját, a zsebébe száz aranyat tett, el- süttette még utoljára az ágyúkat s haláltmegvető bátorsággal rárohant a törökre — a lelkesebbek között van tán olyan is, ki idézni tudja a költő-dédunoka komor szépségű sorait a XV. énekből: „ötszáz halál megyen háta után ennek...” De kevesen tudnak többet Szigetvár múltjáról és kevesen tettek többet e múlt nemes megőrzéséért, mint Salamon Béla gyógyszerész, korábban a szigetvári múzeum fáradhatatlan vezetője, sok Zrínyi-emlék felkutatója. Felkeresni most őt; kicsit része is a közelgő jubileum előkészületeinek. Salamon Béla évek óta Pécsett él, a 10/2. számú, Geis- ler utcai gyógyszertár vezetője. Napjait egy barátságtalan irodában tölti, ahonnan a szemben álló komor szürke falak miatt tisztességesen ki se lehet látni; receptek, kis feljegyzések és ódivatú üveg- szekrények veszik körül, de jóformán elég csak kiejteni a „bűvös” szót: Szigetvár — ahhoz, hogy a tárgyak és a hangulatok jelentése átváltozzék. — Szigetvár a negyedik centenáriumát ünnepli most — mondja, maga előtt tartva egy papirost, melyre a szigetvári Zrinyi-ünnepségek legfontosabb dátumait jegyezte föl előzőleg. — Az első centenárium 1788—89-ben volt, a vár visszafoglalásának százéves évfordulóján. Akkor bízták meg Dorffmeis- ter István osztrák származású művészt, hogy kifesse Ali pasa dzsámijának kupoláját. A Zrínyi elestét és a vár visz- szafoglalását ábrázoló festmények a művész leghíresebb művei. A latin - felirat („ma festményekkel ékesítve, ujjőngva századfordulót- ünnepel”) az 1788-as évszámot viseli. Ez alkalomból a szigetvári városi tanács Zrínyi arcképét is megfestette, mely százötven évig függött a tanácsteremben, most a szigetvári múzeumban van. Az akkori szigetvári kultuszt hamarosan elhomályosította a francia forradalom eszméje. 1833-ban ismét fellendült egy időre a Zrínyi-kultusz Szigetváron. Juralics Lőrinc alapítványt tett — Zrínyi Miklósnak és Juralics László zászlótartónak (ki maga is Zrínyi oldalán esett el) emlékükről minden szeptember hetedikén gyásztisztelettel és méltató beszéddel emlékezzenek meg, majd 1866-ban, Zrínyi halálának 300. évfordulóján kezdődött egy mozgalom: szobrot Zrínyinek. A szobor csak 1878-ban készült el, de nem Zrínyit ábrázolta, hanem a mai s látható oroszlán-emlékművet állították fel. Ettől kezdve rendszeresen megemlékeztek • minden szeptemberben a szigetvári hősökről. Az ünnepségeket néha a várban rendezték, például Jókai: Szigetvári vértanúk című drámáját a várban adták elő,'1905-ben a vár falán helyezték el Vörösmarty emléktábláját. 1917- ben alakult meg a Zrínyi Miklós Múzeumi Egyesület, sok taggal és patrónussal, melynek egyetemi éveim után előbb jegyzője, majd 1929- től múzeumi titkára voltam ... Ettől kezdve Salamon Béla fáradhatatlanul gyűjtötte a Zrínyi-emlékeket, társadalmi akciókat szervezett. Megnyerte a község vezetőit is, majd az akkori várospincében (a jelenlegi „karaván szeráj- ban”) megnyitották a szigetvári Zrínyi-múzeumot. Az egyetlen helyiség hamarosan szűknek bizonyult, s az egyre gyarapodó helyi múzeumnak a községházán adtak két helyiséget. Salamon Béla közben újabb gyűjtéseket szervezett, árveréseken bukkant föl, régi kúriák padlásain, öreg ládákban Zrínyi-emlé-^- kek után kutatott. 1935-ben megrendezték az első Zrínyikiállítást Szigetváron; törökkori cserépedényekből, metszetekből, harcieszközökből, páncélingekből, korabeli okiratokból, Zrínyi-kéziratokból. — 1939-ben volt még egy fontos mozzanat a szigetvári Zrínyi-ünnepségek történetében — folytatja Salamon Béla a gazdag emlékezést — A vár visszafoglalásának 250. évfordulóján 12 emléktáblát helyeztünk el a várkapuk, a templomok és a fontosabb események színhelyén ... A felszabadulás után a szigetváriak Salamon Béla vezetésével láttak munkához. 1946-ban rendben volt a múzeum, 1949-ben pedig már nagyszabású kiállítást is rendeztek a régi tés az új gyűjtésekből. A múzeumok államosítása fontos mozzanatot , jelentett Szigetváron is, megszűnt a magukrautaltság, az állam anyagi támogatásával szervezetten láthattak munkához. Ebben az időben szűnt meg a Zrínyi Miklós Múzeumi Egyesület. Salamon Béla 1952-ig vezette még a szigetvári múzeumot, akkor Pécsre helyezték. De gondolatban azóta se tudott elszakadni Szigetvártól, a Zrínyiemlékektől, hisz sok minden, ami ott az utolsó 35—40 évben történt (levéltári anyagok, térképek, eredeti kéziratok, más tárgyak felkutatása, egyáltalán a szigetvári kis múzeum története az államosításig) az ő nevéhez fűződik. Most 61 éves, de ha Szigetvárról, Zrínyiről van szó, úgy tűnik: fáradhatatlanul fiatal. — Van valami kapcsolata a mostani jubileum előkészítésével? — Nincs, de hát nem is élek már úgy benne , a munkában. És az idő is eljárt fölöttem — mondja nosztalgia nélkül, fehér méltósággal. ' (T> Felhívás A Janus Pannonius Múzeum Művészettörténeti Osztálya 1966. novemberében Gebauer Ernő pécsi festőművész munkásságából emlékkiállítást kíván rendezni. Kérjük mindazokat, akiknek birtokában a művész alkotásai vannak s azokat a kiállítás tartamára a múzeumnak, kölcsönadnák, szíveskedjenek telefonon, vágy 'teásban értesítést küldeni a következő címre: Múzeum, Káptalan ti. 2, Telefon: 14-10. "TOLSZTOJ EMLÉKKÖNYV Több, mint 1200 oldalon, számos fényképpel, illusztrációval és fakszimiUal jelent meg Moszkvában az „Irodalmi örökség” sorozatban „Tolsztoj és a külföldi” Szergej Makaóin professzor szerkesztésében. A mű sok dokumentum alapján készült, angol, francia, ausztráliai stb. könyv tárakból. Szovjet filológusok ég nyelvészek, olasz, francia, lengyel, román, kínai, német stb. tudósok közreműködésével járultak hozzá e monumentális feladat sikeréhez; összegyűjtötték csaknem minden korabeli nagy író és politikus véleményét Tolsztojról. Jean Jaures és Romain Rolland, a dán Georg Brandes és az amerikai William Dean Howells. Jean Richard Bloch és Bernard Shaw kijelentései, idézetek Anatole France beszédéből, amit a Sorbonne katedráján tartott, valamint Roger Martin du Gard beszédéből, amit a Nobel-díj átvételekor mondott el. Harlekin: Sáfár Anikó A Balaton partján forgatják Borfia n«lesn Harlekin és szerelmese című filmjét, Fehér Imre rendező vezetésével. (Riport a II. oldalon.) SS *
