Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

4 napló »966. JÚLIUS 31. Miért kevés a mész Baranyában? A tanácsi részarány állandóan csökken Több tárolóra lenne szükség Mi van a megyei égetőkemencékkel? Nyilatkoznak a helyi szakemberek Meszet importálunk Romá­niából Meszet! Mit szólnak ehhez a felhasz­nálók? Tóth András, a Pécs- Szekszárdi TÜZÉP igazgatója: — Megdöbbentő. Itt van az a sok mészkő, lépni se tudunk tőle, és most Romániából vo­naton ... — Ez van... — Körülbelül ennyit jelent Nemeskéri Lász­lónak, az Építőipari Vállalat igazgatójának kesernyés fin­tora. A Megyei Tanácsot is meg­kérdeztem. Mischl Róbert iparügyi osztályvezető; — Az import-témát nem is­merjük, annyit tudunk, hogy valóban kapunk meszet Ro­mániából, ennek gazdaságos­ságát csak az ÉM tudná megmondani. A minisztérium osztja ei A baranyai falvakban az elmúlt negyedévben alig-alig lehetett meszet kapni. Megen­gedhetném magamnak, hogy ebből a tényből mésztesrmelé- sünk elégtelen voltára kö­vetkeztessek annál is inkább, mert mint fentebb említet­tem. a mész importcikké vált. Azonban: — Hogy nincs elég meszünk, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy Baranyában nem terme­lünk eleget. Ez elosztási prob­léma. A mész felett az ÉM diszponál, — mondotta Mischl Róbert. — Tehát az ÉM. osztja el .a- tanácsi ipar termelte meszet is? — Természetesen. Az orszá­gosan termelt mész ötven szá­zalékát egy évvel ezelőtt a tanácsi ipar állította elő, s másik felét az EM-vállalatok. A tanácsi részarány állan­dóan csökken. Ez a tenden­cia nagyon is érthető, hiszen a kis üzemek jóval magasabb termelési költséggel dolgoz­nak mint az EM alá tar­tozó nagyok. Közvetlen a bara nyai mészellátást csak akkor tudnánk segíteni, ha terven felül termelnénk. A terv azon­ban szorított. A központi elosztás szüksé­ges. Ha nincs mész, ez koránt­sem azt jelenti, hogy rosszul osztották el, ugyanis elosztani annyit lehet, amennyit ter­mel az ipar. Ha többet ter­melnénk, nekünk is több jut­na. Az elfuserált égetők sorsa A szamárfnrti, a kozári és a godisai mészégetőről, ezekről az elfuserált beruházásokról, már többször beszéltünk, az ügyet első fokon lezárták, a felelősöket felelősségre vonták, meszünk viszont nincs. A há­rom mészégető közül egyedül a szamárkuü működik, nem éppen gazdaságosan, de min­denesetre termel. — A tervek szerint mindhá­rom mészégető hatvanhárom­ban kezdett volna üzemelni — mondta Mischl Róbert, — egészen hatvannyolc—hetven­ig. Előreláthatólag addigra a gazdaságosabban termelő nagy üzemek már ki tudják elégí­teni az igényeket. A szamár- kutihoz hasonlóan addig a kö­zén és a godisai mészégető is működne, ha nem volna rossz. Az lcozári mészégetőbe és bányába több mint négy­millió forintot fektettek an­nak idején. Az IPARTERV tanulmánya szerint további három—négymillióra lenne szükség ahhoz, hogy termel­jen. Nem éri meg. Célszerű lenne lebontani, ez esetben a mészégetőre jutó 1 millió 800 I ezerből több mint felét visz- szanyernénk. A harmadik ötéves tervben az Országos Tervhivatal a sza- márkuti, valamint a kozári kő bánya és mészégető komplet- tírozására 3,7 millió forintot irányozott elő. — Ez globál szám — mond­ta Orosz Ottó, a Megyei Ta­nács tervosztályának vezetője. — Az adott összeget a megyei szükség szerint szabadon fel­használhatjuk Az az álláspon­tunk, hogy az eddig befekte­tett és ezután befektetendő összeg eredményeként Sza- márkúton a gazdaságosabb termelést, Kozáron az objek­tum hasznosítását biztosítsuk. — Tehát Kozáron nem bont ják le a mészégetőt? — Az még kérdéses. Felté­telezhetően meszet nem fog­nak termelni Kozáron. A fej­lesztési összeggel modern, gé­pesített kőbányát akarunk ki­alakítani. Mischl Róbert: — Ez is sok dologtól függ. Csak hatvanhétben fogunk tárgyalni róla, a fejlesztés \ hatvannyolcra van tervezve. I — És a godisai? — Az rossz. A szakemberek | szerint téglaégetönek használ- I ható. A Téglaipari Vállalat nem vette át, ami nagyon is érthető. Jelenleg a MESZOV- vel tárgyalunk, lehet, hogy ők átveszik, mert szükségük van a téglára. Ettől azonban mész — nem lesz több. szelesen jó párezer köbméte­res tárolókra. Ez nagy be­ruházást jelent és főleg víz­probléma. Az építőipari vállalat meg­kapja a szükséges meszet, de amit itt felhasználnak, az máshol hiányzik. — Azért nálunk sincs tel­jesen rendben a dolog — mondta Nemeskéri László. — A selejt állandóan 10—15 szá­zalék fölött van. Kis kapacitású égetők A földművesszövetkezetek TÜZÉP-telepeit részben a beremendi mészégető látja el, amely — hasonlóan a tanácsi égetőkhöz — dotációval mű­ködik. — A siklósi ktsz kemencéi csak időszakosan üzemelnek — mondta Nagy Sándor, a MÉSZÖV igazgatósági elnöke —, a teljes üzemelésre lehe­tőség lenne, de nem kaptuk meg a dotációt. Anélkül is jól járnánk, ha a forgalmi ár nem lenne szabott. így is dotáció nélkül ráfizetnénk, pedig kell a mész. A szentlő­rinci fmsz és a bükkösdi tsz most indítják be közösen a korábban leállított mészége­tőt. Aczél Gábor Mésztárolót! — Megkapják az igényelt mennyiséget? — kérdeztem Tóth Andrástól, a TÜZÉP igazgatójától. — Megkapjuk, — mondta mosolyogva és különböző táb­lázatokat mutatott: bázis, terv, tény. Valóban az értékesítést még túl is teljesítették. — Hogyne kapnánk meg — foly­tatta — papíron! — Nem értem. — Eves igényt nyújtunk be központunknak. Ez alig lehet több, mint az előző évben. A biztosított éves terv ne­gyedévre lebontva már „dik­tált”. Ebből adódik, hogy amikor kell (második, har­madik negyedév), akkor keve­sebb meszet tudunk értékesí­teni a szükségesnél, télen (a negyedik és első negyedév) meg annyi a meszünk, hogy szétveti a raktárakat, emel­lett jelentős része elporlik. — Nem lehetne a telepeken dltottmész-tárolót építeni? — Majd minden telepün­kön van ilyen gödör. Az itt tárolt oltottmész az értéke- sitettnek körülbelül két szá­zaléka. Szükség lenne termé­„Miss Esperanto — 1966" Négyszáz zöld posztócsil­lag talált gazdára pénteken este az Olimpia étteremben. Mindegyiken szám „Miss Es­peranto — 1966” megválasz­tására indított szépségverseny jelöltjeinek sorszáma. A négy száz reményteljes leány —> közte persze néhány eszpe- rantista asszony is — tehát feltűzte a számozott csillagot és várta, hogy megnézzék a férfiak. A baj ott kezdődött, hogy a világkongresszusnak ez a búcsúestje kissé túl jól sikerült. Vagyis annyian jöt­tek el, hogy a férfiaknak ne­hezen lehetett előtanulmányo­kat folytatni a megfontolt szavazáshoz. Azon kívül az elmúlt egy hét alatt ismeretségek, ba­rátságok szövődtek, és ter­mészetesen szerelmek is. Egy­szóval az utolsó este nagyon rövidnek tűnt, mindenkinek sok mondanivalója akadt, s ezért, meg a nagy tömeg miatt, csak rövid töprengés után szavaztak le a férfiak. Aztán eljött a szavazatsze­dés ideje, s akkor derült ki, hogy a szerelem csalásra is késztetheti a rajongó fiatal­város Tanácsának vb-elnöke, Právicz Lajos, az SZMT tit­kára és Lakatos Tibor, a KISZ KB képviselője. A kongresszus részéről pedig a rendező bizottság és az újon­nan megválasztott vezetőség vett részt a záróünnepségen. Ivó Osibov elnök ismételten megköszönte a város vezetői­nek és lakosságának segítsé­gét, majd Hanphrey Tonkin főtitkár felolvasta a kong­resszusról szóló jegyzőkönyvet $ utána ünnepélyesen bezárta a kongresszust. Tegnap délután megkezdő­dött a vendégek elutazása. A pécsi pályaudvarról 14 óra 30 perckor indult egy különvo­nat Budapestre, amit ünne­pélyesen búcsúztattak. F. D. Szövetkezeti küldöttség utazott Bulgáriába A mai napon Görcs Ká- rolynak, a Szövetkezetek Ba­ranya megyei Értékesítő Köz pontjának vezetőjével 9 tagú mezőgazdasági küldöttség utazott a zöldség termeszté­sével, felvásárlásával, táro­lásával és értékesítésével kapcsolatos problémák ta­nulmányozására. A küldött­ség tagjai között van Hajas Ferenc, a Megyei Pártbizott­ság mezőgazdasági osztályá- - nak munkatársa, Baracs Jó­zsef, a Megyei Tanács fő- agronómusa. A küldöttség­ben három tsz-elnök, két tsz- főagronómus és egy tsz-bri- gádvczető foglal helyet. A szövetkezeti küldöttség a bolgár MÉK vendégeként Tirnovó város környékén tesz tanulmánykörutat, s előreláthatólag augusztus 6- án este tér vissza Pécsre. Miért kapcsolnak be újabb propán-bután gázfogyasztókat? Hosszú évek óta vagyok propán-bután gázfogyasztó. A nyári időszakban állan­dóan visszatérő jelenség, hogy fennakadás van a pro­pán-bután gázellátásban. r-> Számunkra érthetetlen, miért kapcsolnak be ne­gyedévenként több száz új fo gyasztót különösen akkor, ha a meglevő fogyasztókat sem tudják kielégíteni. Öttagú családomat —- mi­vel gáztűzhelyen kívül más tűzhellyel nem rendelke­zünk — súlyos, szinte meg­oldhatatlan problémák elé állítja a többnapos, esetleg többhetes gázhiány. Amikor levelemet írom, már egy hét óta hiába érdeklődöm a cseretelepen, hogy érke­zett-e gáz, minden alkalom­mal udvarias, de nemleges választ kapok. Vannak, akik már hajnali három órakor sorbanállnák a cseretelepen, de fáradozásuk hiábavaló, gáz nincs. Panaszom nem egyedül­álló, sok más családot is érint, ezért kérem, szíves­kedjenek ügyünkben eljár­ni. Bencze Zoltánná Pécs, Aradi vértanúk u. 28. Az Olimpia étteremben megtartott búcsúesten jól érezték magukat a kongresszus résztvevői. embert. A 92-es sorszámú hölgyre ugyanis „ismeretlen tettes” egy marékra való szavazócédulát adott le, per­sze a hátuljáról hiányzott a hiteles pecsét, így tehát nem sikerült a „sakkhúzás”. Ezután a zsűri visszavonult és a három legtöbb szavazatot kapott jelölt eszperantó nyelv műveltségét vizsgálta meg. Hatalmas taps tört ki, mikor lvo Oszibov kihirdette, hogy mindent egybevetve Nacuko Nodzsimo mellére került a „MISS ESPERANTO — 1966” feliratú zöld szalag. — A tokiói egyetem egyik professzorának titkárnője va­gyok — mondta a huszonnégy éves MISS ESPERANTO — 1966. — Másfél éve tanulok eszperantóul, önállóan, min­den segítség nélkül. Egyéb­ként újságírónak, majd drá­mai színésznőnek készültem, de egyik sem sikerült. A búcsúest hajnali három órakor ért véget. Tegnap délelőtt tíz órakor a Petőfi moziban ünnepélye­sen lezárult a XXII. eszpe­rantó ifjúsági világkongresz- szus. A záróünnepségen meg­jelent Horváth hajas, Pécs A DUNAI A mikor a v,nagy” halász " sír a „kicsi” nevet — tartja a közmondás. Mikor sír és mikor nevet a halász? — azt a folyó mondja meg. Most is árad a folyó, a hal állandó mozgásban van, az áramlással szembe vonul a védelmet és táplálékot jelentő bokros, fás partokat keresi. Varsa víz ez — legyintenek megvetően a nagy halászok, — s szidják az esőt, mert míg az tart, addig nem indul meg az apadás, mely számukra min dig a nagy fogások lehetősé­gét tartogatja. A „kis” halász örül az eső­nek, hisz a nagy víz az ő kezére dolgozik. Hajnalban ki­rakja a varsát, s másnap haj­nalban csak ki kell szednie a bennakadt halat, azaz kis fá­radsággal nagy fogást tud elérni; A dunai halászok a bri­gádból kiöregedett társukat nevezik „kihalásznak”. Azo­kat, akik a nagy kerítő háló szárnyait már nem bírják ki­húzni, s lábuk is gyenge ah­hoz, hogy szilárdan megvet­hessék a nagy ladikban. A kis halász kis szerszámmal dolgozik, varsával, horoggal, I esetleg bedobóval, innen a neve. Megkapja a nyugdíjat, s amit fog annak 30 százalékát a szövetkezetnek adja, 70 százaléka az övé. Kis ladikjá­val beportyázhatja az egész Dunát Szekcsőtől az ország­határig, felmehet a holtágak­ra is, s ha bírja, akár az éj­szakáit is a vízen töltheti. A töltés oldalára aprócska utcák simulnak, Zrínyi utca, Árpád utca, Török utca, Bem utca. A levegőben enyhe hal- illat terjeng. Itt is, ott is háló szárad a kerítésen. A töltésen túl megcsillan a most tengernek látszó víztükör. A Bem utca éppen egy szigetnek szalad szembe az itteniek ci­gányzátonynak nevezik. Mo­tor zaja veri fel minden haj­nalban a kis sziget csendjét, s az itt lakók ilyenkor tud­ják, hogy az öreg Agatity ér­kezik a varsáihoz. A csónakmotor most a kis udvar közepén egy tönkön pihen ponyvával letakarva. A kamrához támasztva apró bár­kák állnak, kátrányos olda­lukról az eső zsíros csöp- pekben pereg le, a falakon ólomfüzéres dobóhálók szárad, nak. á á

Next

/
Thumbnails
Contents