Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
A szigetvári emlékkönyv Aere pereműm — ércnél maradandóbb emléket állított Szigetvár 1556. évi ostromának 400. évfordulójára a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete azzal, hogy Szigetvári emlékkönyv rímmel harminc öt ívnyi terjedelemben tizenhárom belföldi és külföldi kutató munkájának eredményét tette közzé. A Szigetvár ostromát, Magyarország honvédelmi harcának jelentőségét, Zrínyi alakjának az irodalomban, a képzőművészetben és a zenében jelentkező emlékét tárgyaló tanulmányokat Rúzsás Lajos, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének főmiunka- társa hangolta egységbe nagy szerkesztői gonddal, művészi hozzáértéssel. Ez az első olyan munka, amely Sziget ostromának nemzetközi összefüggéseit vizsgálva bizonyító erővel mutat rá a vár nagy történeti jelentőségére, az európai nagyhatalmaik körében betöltött szerepére. És, hogy az európai közvéleményt mennyire megrázta a vár hősi védelme, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Dublin tói New Yorkig, Párizstól Bécsen ét Pécsig irodalma* zened és képzőművészeti alkotások tömege örökítette meg Zrínyiék mártíriumát. Eddig minderről sokszorosak apró, alig hozzáférhető tanulmányok. elavult monográfiák emlékeztek. A most megjelent Szigetvári emlékkönyvben mindez együtt, a legújabb tudományos kutatások eredményeinek fényében ragyog. Ha áttanulmányozzuk a kö tét végén lévő gazdag Zrínyi- bibliográfiát, igazat kell adnunk a szerkesztőnek: Sziget ostromával az évszázadok során elsősorban hadi szempontból foglalkoztak a történészek. A szigeti küzdelem okainak és következményeinek marxista szempontok sze rinti vizsgálatára csak a 400. évforduló alkalmából kerülhetett sor. Az emlékkönyv első része Szigetvár ostromával foglalkozik. Az első cikket Benda Kálmán Zrínyi Miklós hősi alakjáról írta. Sajnálatos, hogy a cikk bevezető sorai könnyen félreérthetők: „A magyar történelemből sokan emelkedtek világhírnévre, Zrínyi Miklós azonban közöttük is az elsők között van.” E kis tollhibától eltekintve Benda számos, eddig tisztázatlan kérdésről lebbenti fel a fátylat. A Zrínyi- család történetének, majd a szigeti hős Zrínyi ifjúságának kibontása után arra mutat rá. hogy Zrínyi Miklós nem követte apja politikáját. Csakhamar a török réme lett. A Zrínyi-név ettől kezdve négy nemzedék számára a török elleni engesztelhetetlen harc jelképévé vált. Bár a kortársak elítélik, Benda felmenti a két Zrínyi-testvért Johann Katzianer krajnai fő kapitány Kosztajnica várában történt meggyilkoltatásának vádja alól: tettüket jo gos önvédelemnek, Horvátország megmentésének tüntetve fel. Hosszasan indokolja Zrínyinek a báni méltóságról történő lemondását. Erre részben Keglevich Mátyással, a volt bán fiával történt ösz- szetűzése, részben az adott okot, hogy báni fizetését és a katonák zsoldját a kincstár sohasem tudta idejében kifizetni. Sértette báni ön-, érzetét az is, hogy a stájer- országi és krajnai rendek várai fölötti intézkedést a király elvette tőle. És bár Zrínyinek a Habsburgoktól^ való elszakadására '•onatkozó török hírek nem bizonyultak igazaknak, bizonyos, hogy a szigeti hősnek elég sok oka volt arra, hogy az udvar magatartása miatt elkeseredjczv» Uj megvilágításban tárja elénk Szulimán Szigetvár elleni 1566. évi hadjáratának előzményeit Gökbilgin Tayyib isztambuli egyetemi tanár. A szerző az egykorú török történeti munkákat idézve, sor- raveszi az 1566-i hadjárat megindításának valószerű okait. Az egyik, a magyar történészek által is gyakran hangsúlyozott ok: Szigetvár őrsége állandóan betört a határokon túlra és nyugtalanította a törököt. A támadások miatt felbőszült Szultán öregsége és betegsége ellenére is személyesen kívánt részt venni a hadjáratban. Némelyek véleménye szerint a máltai hadjárat sikertelensége után a szultán becsvágya Magyarországon keresett kárpótlást. Szulimán el akarta hárítani mindazoteit a kritikákat, amelyek helytelenítették. hogy tíz év óta nem viselt hadat a keresztények ellen. Bár a tanulmány szerzője nem foglal állást, mégis leginkább az a feltevése fogadható el, hogy a szultán elsősorban a hűbéres János Zsigmondot akarta megsegíteni, és ezzel együtt a török uralom alatt álló területet is ki akarta szélesíteni Szigetvár, Komárom, Eger és Gyula elfoglalásával. Több török történetíró nézete szerint a hadjárat irányát a siklósi csata döntötte el. A tirhalai szandzsákbég csapatainak szétverése után pár hét múltával Szulimán 1566. július 19-én az Eszéken vert hídon átkelve seregével Dunántúl földjére lépett Hogy a hírt Zrínyiék miként fogadták, Bénidé Lajos tanulmánya tájékoztat bennünket. Zrínyi, aki csak 1561- ben lett a végvár kapitánya, már májusban biztos hírt kapott a szultán érkezéséről és fő feladatáról. Zrínyi mindenről gondoskodott, egye dűl katonája volt kevés. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy 2300 katonával Zrínyi hogyan merészkedett szembeszállni Szulimánnak mintegy 60 000 főt számláló, jól felszerelt hadseregével. A szerző főleg Budi na, Istvánffy műveit és a Barabás Samu által közzétett Zrínyi-levelek, okiratok alapján hitelesen igyekszik rekonstruálni a vár ostrom időrendi lefolyását Úgy látszik azonban, hogy a szigeti ostrom eseményeinek hiteles kronológiai közlésén túlérő következtetések levonása már a szerkesztő feladata volt. „A török hatalom felfelé ívelése nem Szigetváron, de Szigetvárnál tört meg.” Egyrészt II. Szulimán szultánnak Szigetvár ostroma közben történt halála, másrészt a védők által rámért csapás (hadseregének 42 százaléka odaveszett), a török haderő további átütő erejét megtörte. „A társadalmi fejlődése miatt gyengülő török állam — írja Rúzsás Lajos — 1566. után, Szigetvár eleste után Közép-Európát meghódítani nem tudta. Egészen még Magyarországot sem.” A küzdelem a későbba években állóháborúvá alakult át, az 1608. évi szőnyi békében pedig a szultán a Habsburg uralkodó javára engedményekre kényszerült. A későbbi összecsapások legnagyobbrészt várostromok voltak: egymás területét pusz tították. Szigetvár elestének a lakos ság életében bekövetkezett gazdasági vonatkozásait tárgyalja Káldy-Nagy Gyula. A tanulmány írója érdekesen fejti ki az akkori török szolgáítatáss rendszert: a termelő rájáknak (jobbágyok) a következő tizedeket kellett fizetniük: gabonatized, széna-, kender-, len-, lencse-, káposzta-, hagyma-, és gyümölcstized, méhkas-, must- tized stb. A törökök adózási rendszere igen szabályozott volt: a földadón kívül malom-, menyasszony-, tűzifa-, makkoJtatásd és sertésadót, tapuilletéket és sarlópénzt is szedtek. Mindez eléggé indokolja a lakosság nagyarányú vándorlását. A szigetvári események után bekövetkezett pusztulás mértékét Somogy megyére vetítve vázolja T. Mérey Klára. A gazdasági pusztulás a török uralom időszakában oly jelentős volt, hogy a települések kétharmada eltörlődött a megye területén. Az egykor virágzó falvak helyét erdő, mező, nádas, berek lepte el. Egy század termelő munkájára és sok munkáskézre volt szükség ahhoz, hogy Somogy megye népe évszázados elmaradásából kilábolhasson. A tanulmányt a Somogy megyei porták és házak számának XVI. századi alakulásáról készített függelék egészíti ki. Már tágabb attitűddel foglalkozik a dunántúli városfejlődés ekkori problémáival Rúzsás Lajos. A Tolna, Baranya és Somogy megyékben levő mezővárosok a XVI. század közepére jórészt Sziget kapitányainak és tisztjeinek földesúri joghatósága alá kerültek. A Szigetvártól távolabb fekvő mezővárosok a török megszállta területen terheik növekedése mellett is függetlenebbekké váltak; A balkáni népek soraiból kikerült martalócok szabadrablásai, fosztogatásai sok mezővárost tettek tönkre, a török kiűzése után ezek nem tudtak egy újra kezdődő városi fejlődés alapjául szolgálni. A sok megpróbáltatás ellenére is a mezővárosok polgárai szabad parasztok voltak, akik a XVIII. században visszatérő feudaliz mus ellen eleven harcokat indítottak. Az emlékkönyv harmadik részének német nyelvű tanul mányai (Georg Wagner osztrák és Cyrill Horáéek csehszlovák történész munkája) gazdag levéltári adatok alapján bizonyítják be: Nyugat saját védelme érdekében a törökkel szemben nem ment támadólag fellépni. A német- római császárok jól felszerelt, hatalmas csapataik ellenére sem akarták a törököt Ma- gyorországról kiűzni. Sem Szigetvár, sem Zerinvár meg mentése érdekében nem tettek semmit. A fő cél: a német-római birodalom határainak védelme. Az ostromra vonatkozó egykorú forrásanyagot Wa- czulik Margit gyűjtötte ösz- sze. Az egykorú hivatalos jelentésekből nem egyet ki is nyomtattak az érdeklődő közönség számára. A szemtanú-tudósítások közül kiemelkedik Cserenkó (Crnko) Ferencnek, Zrínyi kamarásának emlékirata, amelyet Bu- dina Sámuel fordított latinra. Munkája alapul szolgált Kar- nalutic horvát történetírónak, de egyes részeit a költő Zrínyi is felhasználta. A hazai és a külföldi történetírók témánkkal kapcsolatos megnyilatkozásait is sorra veszi. A régi és az új magyar irodalom sokszínű Zrínyi-képét állítja elénk Tóth István tanulmánya. Az 1566. évi históriás énektől napjaink irodalmáig sorraveszi és behatóan elemzi a különböző irodalmi Irányzatok jellegzetes jegyeit magukon viselő műveket. Meglepő, hogy mily gazdag ez az irodalom! Nemcsak a kis írók. hanem a legnagyobbak is: gyakran állítják elénk Zrínyinek és a szigeti hősöknek évszázadokon át nagyraértékelt hősies helytállását, lobogó hazaszeretetét. Hiányolhatnánk az emlékkönyvből Zrínyi alakjának a délszláv irodalomban feltűnő, gazdag megnyilatkozásainak elmulasztását, ha Szegedi Rezsőnek, Kiss Károlynak és Czirfusz Jánosnak ily témájú művei nem volnának közismertek. A tanulmányokat igen szemléltetően egészíti ki a Zrínyi-csa- lár törökellenes harcait a képzőművészetben (Czenner- né Wilhelmb Gizella) és a zeneirodalomban (Sonkoly István) megörökítő munkájáról írt értekezés. A témákkal kapcsolatos igen bőséges bibliográfia évszázadok szerinti feldolgozása Babies Andrásné szorgos kutató munkáját dicséri. (—thisz) SZABADOS ÁRPÁD RAJZA Eszéki Frigyes: Ömkkí Megölt fantáziák halott vágyak fölött te állsi ki végül megmaradsz nekem magad miként a puszta lét s betőltsz szervek rendszereként amíg majd a halál a végső némaságba ránt ahonnan csak megírt szivem üzen feléd mint hab az áradó vizen örökké míg e földön élve élsz s utána is hisz verseimben elkísérsz a végtelenség hídjain. Sztyepan Scsipacsov: cSőriőíu A fejemet rég belepte a hó, s szívem Is másként szolgál, tudom, de olyan sok még a tennivaló, hogy vénség, veled nem alkuszom. Munka és ihlet kell. Ezt akarom! Hű asszonyom forrón szeressen. Bár az Idő jele homlokomon már int, hogy törvényét kövessem És csöndesebbek az indulatok, a lépcsőt futva nem vehetem.,. Hanem a lelkem még tűzben lobog, hej, ifjan zárják le a szemem! (Ford- Kovács Sándort Vasvári László: (Balatoni A víz habba, az ég fénybe öltözött, labdaként pattog a nyár ég és föld között. Zöld láng a part, fut, ver az érben a vér, ostorral, sárgán zúg fönt “gj tüzes szekér. És szín, és fény, és hang minden harsogó, nadárként, fehér tollal • záll el a hajó. A viz habba, az ég énybe öltözött« bdaként pattog a nyár ; és föld között. k I
