Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

2 nuplö I960, re LIUS 24. Vietnami jelentés Légicsata Hanoi közelében Éles bírálat a Johnson-kormány ázsiai politikája ellen Saigon : Quang Tri tar­tományban, a vietnami demi- litarizált övezettől délre fo­lyó „Hastings” hadműveletük során az amerikai tengerész- gyalogosok a felszabadító had­sereg egy hadosztályával ke­rültek harcba szombatra vir­radó éjjel. A mintegy ötórás csatározás következtében a tengerészgyalogosok saját be­vallásuk szerint mérsékelt veszteségeket szenvedték. Egy AFP-közlés szerint Ha­noitól körülbelül száz kilomé­ternyire délnyugatra légiharc folyt amerikai és észak-viet­nami repülőgépek között. A hanoi rádió alapján je­lentette az AFP, hogy a viet­nami néphadsereg fegyveres erői és a helyi légvédelem pénteken lelőtt egy amerikai felderítőgépet és egy lökhaj- tásos vadászgépet ahaiphonghi térség felett. Harcok Kongóban Szombaton reggel Kinsan- ganiban, a volt Stanleyville- ben fegyveres összecsapás zajlott le a kongói hadsereg egységei és fehér zsoldosok között — jelenti az AFP. A francia hírszolgálat sze­rint az incidens előzménye az volt, hogy Kinshasában (a volt Léopoldville) a központi kormány ellen irányuló össze­esküvést lepleztek le. Az öez- szeesküvést — mint hivatalos helyen közölték — belga zsol­dosok. szervezték. Katonai parádé az EAK-ban A kairói sportstadionban szombaton reggel megkezdő­dött az egyiptomi forradalom 14. évfordulója alkalmából rendezett katonai díszszemle. A dísztribünön helyet foglalt Nasszer elnök, Amer marsall első alelnök és a fegyveres erők helyettes főparancsnoka, a köztársaság alelnökei, a nemzetgyűlés elnöke és a kormány tagjai. A VDK-ban bizottságot ál- | lítottak fel az amerikai im­perialisták Vietnamban elkö­vetett háborús bűneinek ki­vizsgálására. Santiago de Chile: Haekkerup dán külügyminisz­ter chilei látogatása alkalmá­val tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy Dánia véle­ménye szerint a vietnami problémát katonai úton nem lehet megoldani. Éppen ezért állást foglal amellett, hogy az összes felek részvételével tár­gyalásokat kell tartani. A há­ború további kiterjesztése sú­lyos veszéllyel fenyegeti a vi­lág békéjét — mondotta. * Washington: Pénteken a külföldi segélyprogram sze­nátusi vitájában Fulbright, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke kijelentette, hogy „ázsiai doktrínájának?’ meg­hirdetésével az Egyesült Ál­lamok a rendőr szerepére vál­lalkozik az ázsiai nem kom­munista országokban. Felhív­ta a szenátorokat, hogy kellő figyelemmel vizsgálják mega kormány „ázsiai doktrínáját”, amíg az „nem alakult át a szenátus beleegyezése, sőt tudta nélkül tett nemzeti el­kötelezettségé”. „Felmerül a kérdés, vajon valaki vette-e magának azt a fáradságot, hogy megkérdez­ze az ázsiaiakat, akarnak-e egyáltalán csatlakozni a nagy társadalomhoz” — fűzte hoz­zá a szenátor az elnök által az amerikai népnek beígért „nagy társadalomra” célozva. Fulbright hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ázsiai céljai, amelyeket július 12-én White Sulpher Springsben fo­galmazott meg Johnson elnök, „radikális szakítást?’ jelente­nek az amerikai politikai vo­nallal. A Fehér Ház pénteken es­te válaszolt a szenátornak a kormány politikája ellen inté­zett támadására. Mint az AFP rámutat, a nyilatkozat, ame­lyet Bill Moyers, a Fehér Ház szóvivője olvasott fel, olyan kemény hangon, amelyre szin­te sosem volt példa az elnök és a kongresszus viszonyá­ban. „Az elnök úgy gondolja, rendkívül nehéz megérteni, mit akar mondani a szenátor a kormány ázsiai politikájával kapcsolatban” — hangzik a nyilatkozat. Moyers hozzáfűz­te. sehogy sem akarja elhin­ni, hogy Fulbright szenátor valóban arra gondolna, az Egyesült Államok „ne tegyen eleget ázsiai kötelezettségei­nek”. Fulbright szenátor bíráló megjegyzéseinek és a Fehér Ház állásfoglalásának jelen­tőségét tovább emeli az a körülmény, hogy Johnson el­nök a demokrata párt válasz­tási kampánya részeként be­szédet mond három államban, Indianaban, Kentuckyban és Illinoás-ban, s kétségkívül új­ra állást kell foglalnia az Egyesült Államok ázsiai poli­tikájával, nevezetesen a viet­nami háborúval kapcsolatban. Néger­tüntetések New York: Chicago és Cleveland után Brooklynban is fokozódnak a néger nyomor negyedek lakóinak tüntetései. Az éjszakai viszonylagos csend után szombaton hajnalban is­mét nagyszámú tömeg vonult ki az utcára. Az ellenük fel­vonultatott 1500 rendőr bru­tális beavatkozására a tünte­tők kőzáporral és benzines palackok dobálásával válaszol­tak. A rendőrség több sze­mélyt letartóztatott, az össze­tűzés során egy nő, egy gyer­mek és egy rendőr megsérült. Clevelandban sem csitult el a zavargások hulláma. Szom­baton kora reggel a város ke­leti negyedében, amely a tün­tetések központja, fehér faj­gyűlölők gépkocsiról rálőttek egy néger férfira, aki súlyos fejsérülést szenvedett és a ké­sőbbi jelentések szerint, álla­pota válságos. Gromiko Tokiói?« utazott Moszkva: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton a japán kormány meghívására repülőgépen To­kióba utazott, hivatalos látogatásra. Gromikőnak ez az első látogatása Japánban, ahol körülbelül egy hetet tölt majd. DéliyiprMa és a íiípi ia’és Népbírósági tárgyalás a brazzaville-i Kongában Brazzaville-ben pénteken is­mét összeült a népbíróság, amelyet Massemba-Debat el­nök rendelete alapján hoztak létre a fontos államellenes ügyek tárgyalására. Szombaton elsőként az Uhu­ra című lap egykori főszer­kesztője, Montsieto ügyét tár­gyalták. Montsieto „Ellenállás” címmel kormányellenes röp- iratokat terjesztett és kapcso­latot tartott fenn az Egyesült Államokkal; Montsieto vallomása minde­nekelőtt megmutatja a CIA (az Egyesült Államok Köz­ponti Hírszerző Hivatala) szennyes afrikai tevékenysé­gét. A CIA egyebek között megvásárolt ügynököket tobor­zott az újságírók körében, hogy rajtuk keresztül meg­szervezze és megvalósítsa az országban a demokratikus rendszer, a szocializmus ellen irányuló rágalomhadjáratot. A vádlott beismerte, hogy állan­dó kapcsolatot tartott fenn Barry Bellow-val, a brazzavil- le-i amerikai nagykövetség katonai attaséjával, aki ellátta kormányellenes anyagokkal. A katonai attasé ezenkívül po­litikai, gazdasági és katonai jellegű információk szerzésé­vel foglalkozott. Tekintettel a vádlott őszinte megbánására, a népbíróság öt évi szigorított börtönbüntetés­re ítélte. Személyi ?ál(ozások Jugoszláviában A Montenegrói Végrehajtó Tanács (kormány) javaslatára a Köztársasági Nemzetgyűlés felmentette tisztségéből Ve- szelin Bulatovicsot, a köztár­saság belügyminiszterét és Drago Mijovics belügyminisz­ter-helyettest. A Nemzetgyűlés Milutin Tanjevicset nevezte ki belügyminiszterré és Bozsi- dar Bulatovicsot belügyminisz­ter-helyettessé. A személyi változások össz­hangban állnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának Brioniban tartott plénumán hozott hatá­rozatokkal. A r.\ . hn^A.—j i UM*' "■^TTTYTtvr* rrrrrvrTTT || ÖvarnMöítf ^tvsba-réocsér Tsum.eb ..fŐHiitíü |lJaterbÍÍ|#ffl CfeWSi; {[' I,., •X-Övitßtö fRükífo rr~i ■ '■& .<•!> »..'.CD Otjimbingwe, kmsuis f-%*$ J4» Pál v'flra1!. TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ A portya után — És tudod, amikor a török táborban a müezzi- nek hosszú, vontatott óbé- gatással éppen az Alláhu ákbár-t énekelték, az Övá­ros északkeleti kapuján, a Pécsi út irányában titok­ban kilopakodtunk. Alig ügettünk vagy 200 métert, a sötétben török sátrakra oukkantunk. Parancsno­kunk, édesapád, elsütötte a pisztolyát. Ez volt a jel ar­ra, hogy rárontsunk a tö­rökre. __ És kamarás úr nem f élt tőlük? — kérdezte riad­tan Firoska. — Először is ne kamarás urazz engemet! Mondd csak egyszerűen így: Ferenc! Az­tán jegyezd meg, mi min­dent egy lapra tettünk fel: vagy győzünk, vagy meg­halunk! No, de folytatom. Őriási kavarodás támadt a sátrak között. A földön al­vók mintha eszüket vesz­tették volna. Bábeli nyelv­zavar keletkezett. Minden­ki üvöltött, mindenki har­sogott. — Üsd, vágd, nem apád! — Pusztítsd a kutya po- gányt! — Allah! Allah! Ja fel­lah! Kardok suhogtak, puskák ropogtak, sátrak recsegtek, árnyékok szokelltek, . Istók nccse, mi Is alig tudtuk megkülönböztetni egymást! Szerencsére mi lovon vol­tunk. Igen ám, de a zajra a törökök is elmetélték ja­tagánnal a lovak békóit, s lóra pattantak. Ekkor kez­dődött csak az igazi hadd­Csatajelenet (egykorú metszet) elhadd! NeM a lovasoknak! Vagy százat levágtunk és azután.., *— És azután. i— A török lóháton nem nekünk támadt, mint ahogy mi gondoltuk, hanem futás­nak eredt. Mindenki men­tette az irháját. Közben feljött a hold. Urunk meg­parancsolta, hogy nem sza­bad üldözni a törököt. Egy­részt, mert tőrbe csalhat­nak bennünket, másrészt, mert addigra felriadt már az egész tábor. Gyorsan összekapkodtuk, amit a sát­rakban találtunk és aztán vissza. — És maga, Ferenc, mit hozott magával? — Lószerszámokat, két si­sakot, egy lófarkas zászlót és még valamit. Olyan dol­got, amit most jnég nem mutathatok meg. — Maguk közül senki sem esett el? — Amikor már bezárult a kapu mögöttünk, akkor vettük észre, hogy Garai András közvitéz hiányzik közülünk. Vagy eltévedt, vagy elfogták a törökök. — És maga, Ferenc, hány törököt vágott le? — Csak négyet. A többi elfutott tőlem. De jön még a kutyára dér! — Hát feketeszemű búié­val nem találkozott kegyel­med a török táborban? — Ott nem, de itt igen. Te vagy az, Piroskám! Következik: két üj Áldozat A hágai nemzetközi bíró­ság június 25-én Délnyugat- Afrikéval kapcsolatban el­hangzott döntését megdöbbe­néssel fogadta a világ haladó közvéleménye. A hágai hatá­rozattal ugyanis Délnyugat- Afrikát teljes egészében ki­szolgáltatták a Dél-Afrikai Köztársaság faji elkülönítés alapján álló politikájának. A döntés ellentmondásai kü­lönösen akkor válnak szembe­tűnővé, ha megvizsgáljuk en­nek a hazánknál kb. kilenc­szer (824 000 kmz) nagyobb ország múltjának egy évszá­zadát. 1884-től Délnyugat-Af- rika Németország gyarmata volt. A Dél-Afrikai Unió csa­patai 1915-ben, az első világ­háború alatt nyomultak be az ország területére. 1920-ban a Népszövetség is jóváhagyta a hódítást, amennyiben a terü­let közigazgatását, mint man­dátumot a Dél-Afrikai Unióra bízta. A második világháború be­fejezése után a Dél-Afrikai Unió Délnyugat-Afrika beke­belezésére törekedett. Az 1946. december 14-i ENSZ közgyű­lés azonban elutasítja ezirá- nyú kérelmét és utasítja EN- SZ-gyámsági közigazgatás be­vezetésére. Ennek végrehaj­tására nem kerül sor, mert a Dél-Afrikai Unió (1961. május 31-től Dél-Afrikai Köztársa­ság) bojkottálja a határozato­kat, a lakosság helyzetéről nem ad felvilágosítást és nem engedi be az ENSZ bizottsá­got az ország területére. Sőt 1949-ben Délnyugat-Afrikát törvénytelen módon az Unió részévé nyilvánítja, 1957. ok­tóber 25-én pedig az országra is kiterjesztik a faji elkülöní­tés, az apertheid elvét. \iihol jfcg t „ f. \ Serse^a AKÍsss jpp' \ n* j#:i Söfömas *-v ; •y-rr-WaiTobadA. Délnyugat-Afrika gyarmato­sítás előtti népeinek több mint felét (az 574 000 főnyi lakos­ság alig 10 százaléka fehér) visszaszorították az ország északi részébe, a többiek pe­dig szétszórtan, apró rezervál tumokban élnek. A határokon belül is csak útlevéllel közle­kedhetnek. Orvosi vizsgálat alapján A, B, C kategóriákba sorolták őket. A természeti kincsekben rendkívül gazdag ország ki­bányászott nyersanyagkészle­tét is külföldre szállítják. Leg­fontosabb a csaknem teljes egészében ékszerkészités cél­jaira felhasználható gyémánt (kapitalista világtermelés csaknem 5 százaléka) és a vanádium (az Egyesült Álla­mok után második a kapita­lista világtermelésben). Jelen­tős még a mangánérc, rézérc, az ólom- és horganyérc bá­nyászat is. Jellemző, hogy a rezervátumok zömét a bánya- területeken jelölték ki. A kitermelés főleg angol és amerikai tőkével történik. Legjelentősebb vállalatok: Consolidated Diamond Mines of S. W. A., a Tsumeb Cor­poration, az American Metal Climax és a The South West Africa Co. Ltd. Ezeknek a vállalatoknak hatalmas hasz­nára jellemző, hogy 1958-ban például 99 millió font sterling profitról adnak számot. Az ország kifosztása és a faji megkülönböztetés politi­kája ellen lépett fel Etiópia és Libéria, amelyek az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ afrikai tagállamainak nevében vádolták a dél-afrikai kor­mányt. A hágai bíróság a té­nyek ellenére ezt a vádat el­utasította. Suharto uszító beszéde Suharto tábornok, katonai diktátor, egy Nyugat-Jávában tartott veterán-gyűlésen a baloldal ellen uszító beszédet mondott. Azt állította, hogy az elnémított kommunista párt az általános választások előtt vissza akar térni a szín­térre és addig is — mondotta — akadályozni akarja az új kabinet munkáját. Suharto megjegyzéseit a UPI-hírügynökség azokkal a hírekkel hozza összefüggésbe, amelyek szerint Közép-Jáván a szélsőjobboldali mohamedán diák-csoportok és Sukarno tá­mogatói között fegyveres ösz- szetűzések zajlottak le. A Reuter értesülése szerint valószínűleg vasárnap jelen­tik be az új indonéz kormány összetételét. A kormányelnök­ség összeül Sukamo bogori palotájában és ez újabb al­kalmat szolgáltat Sukarno és Suharto személyes találkozá­sára. Megfigyelők szerint a jelenlegi vezetőség megválto­zik, elsősorban a legmagasabb posztokon. Erre azért számí­tanak, mert a szélsőjobboldali diákszervezetek heteken át tüntettek különböző „fejbó­lintó Jánosoknak” csúfolt po­litikusok ellen. é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents