Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-21 / 171. szám
1966« XÜLIU8 21« _ ^-----------------------------------------napló 5 B ris'ádértekesleí az Állami Pincegazdaságnál Hírnevet szereztek a pécsi wermouthnak Nem nagy létszámú ez a kis kollektíva. A brigádról — bár rászolgáltak — kevesen tudnak, hírük sem nagy. A lehető legritkábban szerepelnek újságban vagy rádióban. Ennél ismertebb a termék, amelyen az „utolsó” simítást ők végzik. A Mecsefc-brigádról van szó, amely korábban a szocialista címet kapta, most pedig — a kedd délutáni rövid kis összejövetelen — a vándorzászlót és harmadízben az oklevelet. Az Állami Pincegazdaság Irányi Dániel téri borpalackozó üzemében tartották meg a brigádértekezletet. Kóso László brigádvezető bejelentette, hogy a brigád a kongresszusi verseny jegyében első félévi tervét 108,4 százalékra teljesítette. A megengedett üvegtörési arány 2 százalék, de ezt csökkentették 1,84 százalékra Ez Is jelentős eredmény, mert gyakran a gép is törést idéz elő vagy a téli időszakban a hőmérsékletváltozás. A brigádvezető köszöntötte azokat az asszonyokat, akik — a megszűnőben lévő Albertfalvi Vegyi gyárból. kerültek ide, illetve a hajdani szocialista brigádból a Mecsek brigádba. Tolmácsolta az Állami Pincegazdaság igazgatójának köszönetét is, amiért a Mecsek brigád most már harmadszor kapja meg — kiváló munkájáért — az oklevelet és a zászlót. — Szeretném kívánságunkat is itt elmondani. Üzemünkben van egy új palackozó és címkézőgép. Azonban a gépek műszaki átvétele már négy hónapja késik, pedig jobb lenne minél előbb üzembehelyezni, mert magas kapacitású gépek ezek, növelnénk a termelést, másrészt könnyebb lenne a munkánk is. Hozzászólásként Tóth Istvánná brigádvezető-helyettes elismerően nyilatkozott Schneider Lászlóné és Szűcs Antal- né brigádtagokról, akik az üvegek átvilágítását kitűnően és nagy felelősséggel végzik. Czilják Józsefné az új brigádtagok nevében megköszönte a brigádnak, hogy — miután teljesen ismeretlen munkaterületre kerültek az albertfalvi üzemből — a palackozó munka snői segítették őket a munkában és nagyon kedvesen, szívélyesen fogadták őket Sólyom György áruforgalmi osztályvezető elmondotta: a Me- csek-brigádnak is köszönhető, hogy a már országos hírű Pannónia Wermouth sikert aratott. nagyon rövid idő alatt nemcsak a hazai közönség, hanem az országba látogató külföldiek körében is. A második félévben még — a többi borféleség mellett — 405 800 palack Wermouthot kell „kiszerelni”, és a brigádon múlik, hogy ez a nagy mennyiségű ital, higiénikus, szép csomagolásban kerüljön a fogyasztók elé. Több hozzászólás volt még, majd a brigádvezető, Török János párttitkár és Máté István szakszervezeti elnök jelenlétében átvette a zászlót és a brigád oklevelét, majd okleveleket és jelvényeket osztott ki a következő brigádtagoknak: Papp Jánosné, Tan- csik Irén, Sándor Elekné, Szűcs Antálné, Szűcs Antal, Fekete Jenöné, Miatovics Györgyné, Antal Istvánná, Schneider Lászlóné, Wittmer Tibomé, Gergely János, Tóth Istvánná, Garami Istvánná, Kertész Istvánná és Putz Margit. A árával táj A bakócai víkendház Betétkönyvbe gyűjtött útravaló Virágok, a gyermekotthonból kísérleti eszközök A délutáni reflkenfl hőség elől az otthon hatalmas parkjába menekülünk, a dús lombú gesztenyefák némi enyhülést nyújtanak. Mélységes csend vesz körűi bennünket, a park útjai üresek, a megszokott gyerekzsivaj nem zavarja beszélgetésünket _ Nálunk is szünet van — m ondja Szilágyi János igazgató —, a gyermekek egy része kiröppent. Szülők, rokonok, ismerősök fogadták magukhoz néhány hétre, csak azok maradtak itt, akiknek otthoni körülményei rosszak. Számukra szép nyári programot szerveztünk, most kirándulni mentek, később majd elvisszük őket a Balatonra is. Miniatűr vidámpark Kísérőim fiatal nevelőik. Sok szeretettel beszélnek az itt élő fiúkról. Gondolatuk mindig akörül forog, mit lehetne tenni az itt töltött kényszerű évek megszépítésére, ahogy ők mondják az igazi második otthon megteremtésére. Kovács Tibor életútja egy külön riport témája lehetne, aM árvaházban nevelkedett, nőtt emberré, tanárrá s ma hasonló sorsú emberpalánták megértő nevelője. — Nézze ezt a szabadtéri színpadot A gyerekek építették, szabad idejükben betonoztak, földet ástak. Milyen szép ünnepség volt itt a gyermeknapon! Még nem kész, néhány sorban hiányzanak a padok. Az út másik oldalán terül el az otthon miniatűr vidámparkja. A játékok saját erőből és persze némi pécsi segédlettel készültek. S hogy óvják, féltiki Maguk a tanárok sem hitték, hogy a gyerekek ennyire becsülni fogják. A főépület előtti tisztáson most ássák a strandfürdő medencéjét, a szünidő után folytatják a munkát. Szilágyi elvtárs hirtelen témát vált: — Most nagy fába vágtuk a fejszénket A gyerekek eddig csak adtak, igaz. hogy saját maguk élvezték a hasznát, de ennél többet nem kaptak. A műhelyekben is szakkönszerű foglalkozások voltak, az intézet számára készítettek különböző dolgokat. Számítanunk kell azonban arra, hogy felnőnek, itthagyják az otthont. Mivel mennek el? Egy fillér nélkül kezdenek életet. Ezért úgy gondoltuk, hogy a szokásos társadalmi munka mellett bevonjuk őket a termelő munkába. Az előállított termékeket eladjuk, a pénz egy részét amortizációra fordítjuk, a többit pedig elosztjuk a gyerekek között. A borodpusztai gyakorlat — Megvalósítható ez, hiszen itt egészen fiatal gyerekek élnek? —- Az inspirációt a Megyei Tanács adta, de nekünk is van tapasztalatunk. A szomszédos Borodpusztán dolgozik tizenkét 16—18 éves fiú. A gazdaság tenyészállatokat nevel. A fiúk ott is laknak és a 400 forint állami támogatás mellé még 500 forintot keresnek havonta. Nyáron az 1000 forintot is eléri a fizetésük. Ebből bevásárolnak, egy részét pedig félreteszik. — S mennyire örülnek a saját keresetüknek! — szól közbe Kovács Tibor. — Nem költekeznek, minden fillért a fogukhoz vernek, tanácsot kérnek tőlünk, hogy mit veBurgonyaszirom-sütésbemufatőt és kóstolót tartottak tegnap , gyenek belőle. Az egyik fiú- az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat, Kossuth Lajos utcai 204. j nak most vásároltam karórát, számú csemegeboltjában. A háziasszonyoknak bemutatták, j Egyelőre két úton indulnak hogyan lehet percek alatt ízletesen elkészíteni a műanyagtasa- él szeptemberben. A virág- kokban kapható burgonyaszirmot ' kertészetnek hagyománya van Bakóé án, a szakkör látta el i eddig is virággal az intézetet, ebből nő ki az eladásra kerülő mennyiség. A melegházat megnagyobbítják és melegítő berendezést szereinek fel. Haraszti Feri bácsi lesz továbbra is a főkertész, bár nyugdíj előtt áll, azért vállalja ezt a munkát. Az értékesítést a pécsi vállalaton keresztül bonyolítják le az ilyenkor szokásos szerződéses formában. A testvérintézetek is a bakócadaktól vesznek virágot. — A másik terv megvalósítása nehezebb — mondja az igazgató. — Közismert, hogy a falusi általános iskolákban kevés a szemléltető eszköz, ezért azt gondoltuk, hogy a politechnikai műhelyben előállíthatnánk. A műhely jól van felszerelve, a hat munkaasztal mellett huszonnégy fiú dolgozhat egyszerre. A többi már a begyakorlottságon múlik, mert a gyerekek nagyon ügyesek. Tulajdonképpen egy munkadobozt készítenek majd, ebbe kerülnek a fizikai, kémiai, biológiai kísérletekhez szükséges eszközök. Ezek egy részét, például a lombikokat vásárolják, a többit a szabványnak megfelelően állítják össze. Már vevő is van: szerződést kötöttek a Sásdi járási Tanács Művelődésügyi Osztályával. Kétszáz gyerek álma S van még egy dédelgetett elképzelésük: a víkendház. A prototípus el is készült, szép, ízléses és ami a legfontosabb: olcsó. Számításaik szerint fele annyiba kerülne, mint a lengyel gyártmányú. Idén azonban még nem vágják bele a fejszéjüket, talán jövőre vagy azután. előbb megteremtik a feltételeket Tudom, sokan csodálkoznak, merésznek tartják a terveket A tanárok sem ringatják magukat illúziókban. Elindulnak egy új úton abban a meggyőződésben, hogy kétszáz gyerek álmát öntik formába. Szilágyi János igazgató valamennyiük véleményét fogalmazza meg: — A betétkönyvbe gyűjtött kereset útravaló lesz, alap a kezdéshez. Többet, sokkal többet jelent az, hogy az Intézetben töltött évek során kilépnek az elszigeteltségből, a kezükből kikerülő termékkel a társadalom életének részesei lesznek, hasznos tagjai a közösségnek. Felnőnek, emberek lesznek. Értelmes célt adnak életűknek. Elmondom mindenkinek Tudom, sokan vannak hasonló helyzetben, mhat éo voltam. Segíteni akarok. Ha valaki meghallgatna ...w — írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében Horváth Jenő siklósi lakos. Ö rülök, hogy eljött. Igaz, a múltammal nem lehet dicsekedni. mégis arról akarok beszélni. Okuljanak belőle azok, akiket az alkohol fogva tart úgy, mint engem is régen. Hol is kezdjem? Kérem, én olyan részeges ember voltam, hogy az italért képes voltam magamról a ruhát eladni . .. Nem számított nálam se család, se gyerek. Van egy 8 éves kisfiam, véle sem törődtem ... Azt hiszem, akkor szoktam rá az ivásra, amikor árukísérőként dolgoztam. Tetszik tudni, hogy van az: egyik üzletbe is visszük az árut. a másikba is, mindenütt megkínálnak kisfröccsel, nagyfröccsel. Lenyeltem napi 15—20 fröccsöt. Bor volt a reggelim, az ebédem, a vacsorám. De akkor még legalább a keresetemet odaadtam a feleségemnek. Később már egy vasat sem látott tőlem. Amikor az ecetüzembe kerültem raktárosnak — 1300 forintot kerestem —, teljesen a szesznek éltem. Beszélhetett nekem a feleségem, amit akart — az egyik fülemen be, a másikon ki, — aztán Irány a kocsma. Amikor meghalt a nevelőapám — nagyon szerettem — még többet ittam. Az egész keresetem erre ment. Amikor aztán megszűnt ez az üzem — állást se kerestem. Ha akadt valami alkalmi munka, szénhordás vagy efféle — kaptam ötven vagy száz forintot — már indultam is a kocsmába. Elittam egy fillérig. Általában úgy van, hogy a társaság viszi Ivásra az embert. Nekem nem volt társaságom. Én magányos ivó voltam. Nem fizettem én senkinek, elittam magam a pénzt. Az almabort szerettem, mert olcsó volt. Mit ettem? Sokszor hetekig csak kenyéren éltem. Néha-néha odaültem én is az asztalhoz, úgy mint más, aki odaadja a fizetését a feleségének. Abból élt a családom, amit a feleségem keresett mint óvónő. Pénzt természetesen nem adott, — állásom nem volt. — de inni akartam. Volt egy szép 1200 forintos órám, ezt dobtam először piacra. Aztán az új csizmám következett, majd a kordbársony kabátom. Meztelen testre felvettem a zakót, arra szépen a kék melósruhát, hogy a zakó ne lásson, — aztán elmentem hazulród. Kínáltam a zakót, megvették. — gyerünk a borért. Amikor már nem volt mit magamról eladni, akkor az éléskamrából elvittem az üvegeket, azokat adtam el. Mindig nálam volt a literes üveg, a hónom alatt vagy a zsebemben. Ha bementem a kocsmába megtöltetni — míg megtöltik, azt a kis időt se tudtam kivárni — kértem a nagyfrőccsöt. így éltem. Egy-egy józanabb pillanatomban — mert csak pillanataim voltak — tudtam, hogy megvetnek az ismerősök, de nem törődtem vele. Engem csak egy érdekelt: a literes üvegemben mindig legyen bor. Vo!t, amikor nem is mertem a lakásba bemenni, mert annyira részeg voltam, az udvarban lévő disznóólban aludtam. Télen is. Magam mellé tettem a literes üveget — aztán elaludtam. Volt olyan hideg, hogy megjegesedett az Ital reggelre. Az üveget eltörtem és a szeszt a kezemmel melegítettem, hogy inni tudjak. ' . »8 /gyermektartásdíj nem fizetése miatt beperelt a fele- ségem. Igaza volt. Három hónapot ültem. Amikor megkaptam a börtönbe szóló behívót, Pécsig 5 liter bort ittam meg. A literes üveg is telve volt a zsebemben. A börtönben voltunk többen, akik egyszerre érkeztünk, még azokat is kínáltam a borból, de nem Ittak, nem mertek így aztán ezt a litert is én hajtottam le. — Horváth, magát elvonókúrára küldjük — mondták bent. Mit? Engem elvonókúrára? Először nagyon tiltakoztam, aztán mégis gondolkodtam a dolgon. Egyhónapos volt a kúra. Injekció, — fél deci pálinlca, injekció, — fél deci pálinka.:. A kúra és az akarat, hogy más ember legyek, segített, hogy végképpen leszokjak az ivásról. Amikor letelt a büntetésem — aznap tizenegyen szabadultunk —, kiléptünk a börtön ajtaján, tízen a kocsma felé indultak. Hívlak engem is. Nem mentem. Hazaállítottam. Kértem a feleségemet, fogadjon vissza, más ember jött haza, mint aki elment, ö csak nézett rám hitte is, nem is. A kisfiam a pártomra állt: fogadjuk vissza apát. Azóta eltelt néhány hónap, s én megint ember lettem. Képzelheti, hogy örül a feleségem. Munkát kerestem. Elmentem a siklósi tanácsra. Ott azt mondta Molnár Dénes mérnök, hogy nem érdekel ha börtönből is jöttem, alkalmaz az átmérőknél, de a munkámat becsülettel végezzem. Nem látott engem a söntéspult azóta, de borosüveget se fogott a kezem. A fizetésem a családé. Azaz... még van egy kis adósságom, de lassan letelik. Mert régen. ha nem volt pénzem, kértem kölcsön, abból Ittam. Ezt most fizer- getem vissza Már nincsen sok tartozásom. Te jó ég ha visszagondolok, akkor látom, hogy mivé teheti az embert az ital. Képes voltam a fiam kis perselyéből is kiszedni a forintokat... Több tízezer forintot ittam el. Most 36 éves vagyok, de úgy érzem, mintha újjá születtem volna . Ezt akartam elmondani, s elmondom mindenkinek Tudom, hogy nem valami szép múltam van. szégyellem is. de az a régi Horváth már nincs többé. Ha segíteni tudok azakon, akik ma is az én régi utamat járják, elmondom: van az alkoholistának visszaútja. Igen, példámmal akarok propagandát csinálni az elvonókúrának. Menjenek elvo- nóra, ne féljenek tőle és akarjanak megváltozni. _ Jenő valóban más ember lett — mondta a főnöke M olnár Dénes. — A munkáját jól végzi, soha nem késik. Amikor kerestem Horváth Jenőt, hogy levelével kapcsolatban beszélni akarok vele, a siklósi állomás mellett találtam, mérték az utat. Hová is üljünk le néhány szóra? Az állomás melletti vendéglő kerthelyisége kínálkozott a legközelebbi alkalmas helynek. Egy málnát kortyolgatott beszélgetés közben. Amikor befejeztük a beszélgetést, a söntés felé indultam a kijárathoz, közben magam mögé néztem, a riportalanyom nem követett. Hová lehetett? Az utcán már várt rám. — Hogyan került ide? — kérdeztem. A hátsó kijáraton. Én soha többé nem megyek a söntés közelébe. Garay Ferenc Hogyan készül a burtronvaszírotti ?
